Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-09 / 58. szám

1968. március 9. 2 Szombat Hivatalos jelentés at amerikaiak veszteségeiről Saigon Az amerikaiak veszteségei a vietnami háborúban a pénteken közzétett hivatalos jelentések sze­rint túlszárnyalták a koreai há­borúban elesett és megsebesült amerikaiak összesített számát. Az amerikai veszteségek a wa­shingtoni adatok szerint a háború kezdete óta számítva elérték a 136 993 főt, ez pontosan 80 fővel több, mint az egész koreai hábo­rúban elszenvedett amerikai ossz veszteség. Hazaérkezett a magyar küldöttség: Szófiából Kadar János, az MSZMP Köz- i Bizottságának tagja, a Miniszter­ponti Bizottsága első titkára ve- , tanács elnöke. Czinege Lajos, a zetésével pénteken délután visz- j Politikai Bizottság póttagja, ve- szaérkezett Budapestre a Varsói j zérezredes, honvédelmi miniszter Szerződés Politikai Tanácskozó j és Péter János külügyminiszter. Testületének szófiai ülésszakán 1 A küldöttséggel együtt vissza­oszt vett magyar küldöttség. érkezett Budapestre Vaszil Bog­éi küldöttség tagjai voltak: danOV, a Bolgár Népköztársaság Fock Jenő. az MSZMP Politikai magyarországi nagykövete. Grecsko marsall üdvözlete a szokolovói csata részvevőinek Moszkva Andrej Grecsko. a Szovjetunió honvédelmi minisztere üdvözle­tét és szívélyes jókívánságait küldte azoknak a csehszlovák har­cosoknak és veteránoknak, akik részt vettek Szokolovo falu mel­lett 25 évvel ezelőtt megvívott Hitler-ellenes csatában. Grecsko marsall hangsúlyozta, hogy a szokolovói csata ..vérrel erősítette meg a szovjet es a csehszlovák nép testvéri szövet­, ségét és első lépés volt a közös 1 harc útján". .,A dicső harci hagyományokat folytatva a szovjet fegyveres erők és a csehszlovák néphadsereg a Varsói Szerződés többi hadsere­gével együtt megbízhatóan őrzi a szocialista országok határainak sérthetetlenségét" — állapítja meg a távirat, amelyet a szokolovói csata 25. évfordulója alkalmából küldött Grecsko marsall Bogumir Lomsky csehszlovák nemzetvédel­mi miniszternek. (MTI) j A küldöttség fogadására a Fe- ] rihegyi repülőtéren megjelent Biszku Béla. a Központi Bizoit- j ság titkára, Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Ko­mócsin Zoltán, a Központi Bizott- j ság titkára, az MSZMP Politikai I Bizottságának tagjai. Senket j András belügyminiszter, dr. Csa­nádi György közlekedés és pos- j taügyi miniszter, dr. Gál Tivadar, \ a Minisztertanács titkárságának vezetője, Szarka Károly külügy- ! miniszterhelyettes, Kovács Pál j vezérőrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes. Jelen volt a fogad­tatásnál Ászén Evlogiev, a Bol- I gár Népköztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa. (MTI) Angol államtitkok — közszemlén ■ (Londoni tudósítás) A londoni Publio Record Office, az országos levéltár mos­tanában egymás után engedi sza­badjára a történelmi múlt gondo­san, lakat alatt, tartott titkait... Óidig ugyanis ; Cél évszázadnak kellett eltelnie, mielőtt nyilvános­ságra hozhatták a kormány hiva­talos okmányait, a kabinetülések jegyzőkönyveit, követi jelentéseit süb. A „türelmi időt” most 30 évre csökkentették, s így fokozatosan napvilágra kerülnek a brit kor­mánynak az 1922—1937 évekre vo­natkozó titkos iratai. Néhány epizód 1936-ból. Már­cius 7-én a hitleri Németország elfoglalja az I. világháború után dermlitarizált Rajna-vidéket. A levéltári okmányok arról tanús­kodnak, hogy a brit kormányban, a külügyminisztériumban egyetlen ember sem akadt, aki a németek bevonulása ellen akar egy lépésit is tenni szándékozott volna. Ellen­kezőleg: a kormány minden igye­kezete Németország „megbékíté­sére” irányult. Hitler meg nean támadási szerződést és Németországnak a Népszövetségbe való visszatérését ígérte, ha cserébe Anglia és Fran­ciaország tudomásul veszi a Raj- ná-vidék visszafoglalásét. A brit hadügyminisztérium egyik — mindeddig titkos — feljegyzése arról szól, hogy a kormány pon­tosan ilyen alkura törekedett, A hadügynjinisztérium ajánlása: „Azonnal, feltételek és fenntar­tások nélkül (amelyek a múltban akadályozták a megegyezést) nyu­godjunk bele a demilitarizált öve­zet bekebelezésébe. Legfeljebb „politikai okokból” szükségessé válhat kifejezésre juttatni a brit kormány „határozott tiltakozá­sát'1. Február 3-án Eden külügymi­niszter munkatársaival arról tár­gyal, miképpen lehetne kiengesz­telni Németországot. Három meg­oldást javasolnak: visszaadni gyarmatait, visszacsatolni a Raj­na-vidéket és gazdasági enged­ményeket tenni. Egyetértenek ab­ban, hogy a gyarmatok közül leg­alább Kamerunt kapja vissza Né­metország. Ami a gazdasági en­gedményeket illeti, egységes a vélemény, hogy el kell kerülni minden újabb korlátozást a Né­metországgal folyó kereskedelem­ben- Elhangzott olyan javaslat is, hogy az Egyesült Királyság kössön vámuniót Németországgal. A kabinet Németország-1 gal foglalkozó bizottságában Ram- j say Mac-Donald munkáspárti mi - ; niszter megpróbált . — megle- ] héjasén erőtlenül azzal érvelni,! ; hogy ha á németek továbbra is J ragaszkodnak területi szuverenitá­suknak. más országok németajkú | lakosságára való kiterjesztéséhez, i „a kölcsönös tárgyalások lehetet-1 lenné válhatnak”. O’Mailey kül- ■ ügyi tisztviselő így replikázik: sok mindenről lehetne tárgyalni anélkül, hogy akárcsak említési tennénk a pán-germán doktrína- j ról. Még akkor is volna lehető- . ség a megegyezésre — állítja —,, ha az Ausztriához, Csehszlovákiá­hoz és Danzighez fűződő német viszony kerülne szóba. „Meggon- i dolandó — folytatja O’Mailey —, hogy első lépésként nem volna-e helyes közvetlen és titkos tárgya-1 lásokat kezdeni a németekkel. Olyan kapcsolatot kellene léte- 1 síteni velük, melynek keretében j az együttműködés szelleme ala- j kulna ki közöttünk...'’ Egy másik külügyi tisztviselő, Gladwyn Jebb (a mai lord Glad- wyn) vitába szállt a berlini brit követtel, aki a nácizmust „rákos daganatnak” nevezte. Jebb szerint „a daganat lelohad majd a nö­vekvő világkereskedelmi radio­aktív kezelésének hatására...” Tekintettel a brit külügyminisz­térium elnéző álláspontjára — írja a londoni Observer —, nem csoda, hogy a Rajna-vidék visz- szafoglalása után Németországban j sokan biztosra vették, hogy rövi- j desen angol—német szövetségi: egyezmény megkötésere kerül sor. Münchenben olyan hírek terjed­tek el, hogy Hitler a brit diplo- ! mácia közreműködésével vonult be a Rajna-vidékx-a. Noha a brit külügymi­nisztérium — mint láthattuk —, már előzőleg foglalkozott a gon­dolattal, hogy visszaadják Német­országnak a demilitarizált öveze­tet, amikor végül is Hitler csapa­tai rajtaütésszerűen bevonultak a Rajna-mellékre, ez mégis sok­ként érintette az angolokat. 1936 nyarán a külügyminisztérium iratain már sűrűn találni a ka­binetet bíráló széljegyzeteket, amelyek szemére vetik, hogy nem hajlandó határozottabban fellépni Hitler ellen. Ekkorra azonban már túl messzire jutottak az en­gedékenység lejtőjén... A kor­mánynak végtére is eltökélt szán­déka volt elkerülni az összeütkö­zést a hitleri Németországgal. 1937 novemberében lord Hali­fax, a kormánytanács elnöke ma­gánlátogatást tett Hitlernél. A látogatásról beszámolt a kabinet­nek. s kifejtette meggyőződését, hogy „a németeknek nincsenek a közvetlen jövőre nézve kalandor terveik”. Kilenc hónap múlva be­következett München... 1937 ianuár. Hat hónap­ja dúlt már a polgárháború Spa­nyolországban. amikor Eden kül­ügyminiszter javasolta: a brit flotta helyezze blokád alá Spa­nyolország partjait és kikötőit. In­dokolása: a helyzet egyre kevésbé „nemzeti küzdelem”, s mindin­kább „nemzetközi háborúvá fajul a fasiszta és a bolsevista államok között”. Sir Sámuel Hoare flotta­ügyi miniszter az érvek hosszú sorát vonultatta fel a blokád el­len, ellenvetéseinek lényege azon­ban az volt, hogy a blokád eset-, leg megakadályozná Németorszá­got és Olaszországot abban, hogy csapatokat és fegyvereket szállít- j sanak a spanyol köztársaságiak, ellen. Rosszallóan jelentette ki: „Nagy-Britannia kezd olyan po­zíciót elfoglalni, hogy mint nem­zet, úgyszólván akadályozni pró­bálja Franco győzelmét. Lehet, hogy a baloldali pártoknak éppen, ez a kívánságuk. Mások viszont beleértve a kabinet egyes tagjait, amiatt aggódnak, hogy a szovje­tek győznek Spanyolországban”, j Sir John Simon, az akkori belügy- | miniszter pedig feltette a kérdést: „Vajon Németország és Olaszor­szág szívesen fogadná-e. ha a brit flotta tisztjei átvizsgálnák hadihajóinkat?” Eden javaslatát visszautasí­tották. Memoárjaiban később így ír: „Egy hatékony brit akció ab­ban az időben lecsapolhatta vol­na a spanyol fekély mérgét...” A polgárháború azután még két és fél évig tartott, a hadműveletek­ben modemül felszerelt német és: olasz hadosztályok vettek részt. A Luftwaffe hírhedt Condor-re- pülögépegységének Guernicánál és más spanyol városok elpusztí­tásában szerzett tapasztalatait jól hasznosították — nem sokkal ké­sőbb — a London és Coventry el­leni légitámadásokban. Bebrits Anna KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének értekezletéről Szófia Szófiában 1968. március 6— 7-én megtartották a varsói ba­rátsági. együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének értekez­letét. j Az értekezleten részt vettek: j a Bolgár Népköztársaság részé­ről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a I Bolgár Népköztársaság minis;: - | tertanácsának elnöke, a kül- í döttség vezetője, Sztanko To­dor ov — a BKP KB politikai bizottságának tagja, a Központi i Bizottság titkára, Zsivko Zsivkov — a BKP KB politikai bizotttsá- | gának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, Ivan Baser j külügyminiszter, Dobri Dzsuror hadseregtábomok — nemzetve- ! delmi miniszter: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a küldöttség ve­zetője, Josef Lenárt, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke, Bohumir Lomsky hadaeregtábornok, nem­zetvédelmi miniszter, Vaclav Da. vid külügyminiszter, Pavel Mai­ling, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szófiai nagykövete: A Lengyel Népköztársaság ré­széről: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt í Központi Bizottságának első tit­kára, a küldöttség vezetője, Jozef Cyranlciewicz, a Lengyel Nép köztársaság minisztertanácsinak elnöke, Zénón Kliszko, a LEMP KB politikai bizottságának tagja, a KB titkára, Adam Rapacki. külügyminiszter Marian Spy- chalski, Lengyelország marsallja. nemzetvédelmi miniszter. Mari­an Naszkotcski, külügyminiszter- helyettes. Wojciech Jarzelskí al­tábornagy . nemzetvédelmi mi­niszterhelyettes. Ryszard Nesz- porek. a Lengyel Népköztársaság szófiai nagykövete: A Magyar Népköz társaság ré­széről : Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első ti tkára, a kül­döttség vezetője, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Péter János kül­ügyminiszter. Czinege Lajos ve­zérezredes. honvédelmi minisz­ter; A Német Demokratikus Köz­társaság részéről: Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egy­ségpárt KB első titkára, az NDK államtanácsának elnöke, a köldöttség vezetője, Willi Stoph. az NDK minisztertanácsának el­nöke, Erich Honecker, az NSZEP KB politikai bizottságának tagja, a KB titkára Karl-Heinz Hoff­mann hadseregtábornok, nem­zetvédelmi miniszter. Günther Kohrt államtitkár és a külügy­miniszter első helyettese; A Román Szocialista Köztársa­ság részéről: Nicoale Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának el­nöke, a küldöttség vezetője, Ion Gheorghe Maurer, a Román Szo­cialista Köztársaság miniszterta­nácsának elnöke, Corneliu Ma­nescu külügyminiszter, Ion fo­nttá vezérezredes, a fegyveres erők minisztere, Nicolae Blejan. a Román Szocialista Köztársaság szófiai nagykövete; A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről: L. I. Brezsnyev. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizotfcságánk főtitkára, a kül­döttség vezetője, A. N. Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere, K, V. Rusza- kov, az SZKP Központi Bizottsá­gának osztályvezetőhelyettese, A. M. Puzanov, a Szovjetunió szófiai nagykövete. Az értekezlet munkájában I. T. Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja. a Varsói Szerződés szervezete tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsno­ka is részt vett. Az értekezlet részvevői sokol­dalúan megvitatták az Ameri­kai Egyesült Államoknak a vi­etnami nép ellen folytatott ag­ressziója további fokozása kö­vetkeztében kialakult helyzetet és annak hatását az általános nemzetközi helyzetre. Megálla­pították, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya folytatja a há- boirú méreteinek kiszélesítését célzó kalandor irányvonalát; nem hajlandó megszüntetni a bombatámadásokat és más ag­resszív cselekményeket a VDK ellen, ily módon akadályozza a vietnami probléma politikai ren­dezésére irányuló tárgyalások­hoz szükséges légkör megterem­tését. Ezzel kapcsolatban az értekez­let részvevői kifejezték, hogy egyhangúlag elítélik az ameri­kai imperialisták bűnös cseleke­deteit, akik fegyveres erővel -próbálják elnyomni a nemzeti felszabadító harcot Dél-Viet­namban, s • akadályozni a szo­cializmus építését a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Az értekezlet részvevői nyi­latkozatot fogadtak el arról a békét fenyegető veszélyről, amely a Vietnamban egyre szé­lesedő amerikai agresszió kö­vetkeztében jött létre. A nyilat­kozat szövegét külön hozzák nyilvánosságra. Az értekezleten elmélyült vé­leménycserét folytattak a nuk­leáris fegyverek elterjedése megakadályozásának problémá­járól. Az értekezlet részvevői, kiin­dulva a politikai tanácskozó tes­tület varsói és bukaresti érte­kezletén közösen kidolgozott ál­láspontból, megerősítik a nukle­áris fegyverek elterjedése meg­akadályozásának különleges je­lentőségét és a probléma meg­oldásának fontosságát. Megvi­tatták a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozásá­ról szóló szerződés-tervezetet, amelyet a tizennyolchatalmi le­szerelési bizottságban folytatott tárgyalások és viták során dol­goztak ki. s ismertették e kér­désben elfoglalt álláspontjukat. Az értekezlet nyílt, elvtársi légkörben zajlott le. (MTI) Á kommunisták egysége Varsó A Trybuna Ludu pénteki szá­ma A kommunisták egysége címmel szerkesztőségi kommen­tárjában foglalkozik a budapesti konzultatív találkozó eredmé­nyeivel. — Ellenségeink azzal vigasz­talódnak, hogy a budapesti ta­lálkozón nem minden kommu­nista és munkáspárt vett részt, ezzel próbálják csökkenteni azt a hatást, amelyet az erőnek, az in­ternacionalizmus eszméje élet­erejének ez a megnyilvánulása keltett szerte a világon. Ez a le­egyszerűsített aritmetika azonban. nem jelent semmiféle ellenve­tést az egységgel szemben, nem változtatja meg sem a tényleges erőviszonyokat, sem pedig azokat az indítékokat, amelyek miatt egyes kommunista pártok távol­maradtak a budapesti találkozó­ról. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a moszkvai nemzetközi ta­nácskozáson több párt lesz je­len, mint Budapesten, és hogy még több párt fog valamilyen formában csatlakozni a Moszk­vában született határozatokhoz, s vesz majd aktívan részt a bé­kéért, a demokráciáért és a né­pek szabadságáért vívott közös harcban — hamgzik a Trybuna Ludu kommentárja. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents