Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
1968. MÁRCIUS 8., PÉNTEK Ara 80 fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÄM Növekvő követelmények Aligha szorul bővebb magyarázatra, hogy az új gazdaságirányítási rendszer közepette is milyen nagy szükség van a szocialista munkaverseny különböző formáira. Ha megnövekedett is — márpedig jelentősen nőtt — a vállalati önállóság, a következésképpen a helyi döntések lehetősége és szükségszerűsége, a munkaversenyben rejlő kezdeményező készséget, erőt most sem és a jövőben sem lehet elhanyagolni. Sőt, ez a mozgalom még több figyelmet érdemel, mint bármikor ezelőtt, mert jelentősége nemhogy csökken, hanem növekszik. \ A szocialista munkaverseny a szocializmus építésének kommunista módszere. Okos javaslatokban és hétköznapi tettekben jut kifejezésre benne az a többet és jobbat tenniakarás, ami szinte minden ember törekvése és akarata. Ez a /Vetélkedés« kedv ott szunnyad a tudatban, hiszen kit nem ragad önkéntelenül is magával egy-egy nagyobb erőfeszítést igénylő, erkölcsi és anyagi megbecsülést eredményező feladat végrehajtása. Eddig is megszámlálhatatlan az a sok példa és siker, amelyet a Szocialista brigád címért versenyző kollektívák vagy éppen a hagyományosnak tekinthető munkaverseny résztvevői produkáltak. A korábbi és a mostani célok azonban nem teljesen ugyanazok a munkaversenyben. Természetes dolog, hogy a nemes, a szocialista emberformáló mozgalomban is időről időre fejlődnek a módszerek, módosulnak a követelmények. S általában akkor a legjobb a verseny szelleme, hatékony a vetélkedés, ha az minél előbb alkalmazkodik a változott körülményekhez. Valamikor — s azt akkor éppen a körülmények és szükségletek igényelték — az volt a legfontosabb cél, hogy a verseny elsősorban és minél jobban a többtermelést segítse. Ez a szükségszerűség ma is megvan. Az iparban, a mező- gazdaságban, a közlekedésben, de mondhatjuk: a termelés minden szférájában évről évre több terméket, terményt kívánunk gyártani, termeszteni, amihez természetesen egyre nagyobb szállítási kapacitás is szükséges. Csakhogy ma már, még inkább a jövőben az sem lesz mindegy, hogy mindezt milyen áron érjük el. Éppen ezért lassanként a lomtárban a helye annak a sokszor hangoztatott kifejezésnek, hogy kerül, amibe kerül, de ennek vagy annak meg kell lennie. A túlzott mennyiségi szemlélet ugyanis nem kevés gondot okozott A központi tervutasításos rendszerben a termelés — így a vállalatok is — nem mindig számoltak megfelelően az igényekkel, az értékesítési lehetőségekkel, a piaccal. Mindez azután nemegyszer azzal a nem kívánatos jelenséggel járt, hogy indokolatlanul megnövekedtek az eladatlan és elfekvő készletek. Ez viszont jelentős anyagi és pénzeszközöket kötött le, ami akarva, akaratlanul lelassította a pénz forgási sebességét, hátráltatta a visszatérülést. Manapság mindegyik vállalatnál és gazdaságban jobban, alaposabban számolnak, mint korábban. És erre immár rá is vannak kényszerítve, hiszen nem diktálnak már felülről, hanem maguknak szükséges felmérni és gondoskodni az igények minél jobb kielégítéséről. Ebben pedig nagyon fontos már a hogyan és a mennyiért. S mi más lehet ez, minthogy gazdaságosabban termelni, elkerülni a felesleges kiadásokat, tehertételeket és szigorúan megtartani a vállalt határidőket. Vagyis most már minden fillér jobban számít, mert a sok kicsi sokra megy elve alapján sehol sem teszik kockára a vállalati alapok, közte a részesedési alap megteremtését Így hát mi sem természetesebb, minthogy a szocialista munkaversenynek is immár ehhez a változott körülményhez, a valóban vállalati érdekeltséghez szükséges minél tökéletesebben alkalmazkodnia. Lehetséges, hogy ez nem annyira tetszetős, mint hajdanán volt a terv húsz-huszonöt vagy még nagyobb százalékú túlteljesítése. De ha nehezebb, bonyolultabb is, mindazonáltal mégis rendkívül hasznos és főleg pedig szükséges. Hasznos a vállalatnak és természetesen a dolgozóinak is az, ha a munkaverseny célkitűzéseiben most már jobban számol ezekkel a körülményekkel. Ennek az új követelménynek egyáltalán nem olyan egyszerű és könnyű eleget tenni. Azért sem, mert sok mindenen múlik az eredményesség. Többek közt nemcsak a meglevő igények jó kielégítését támasztja mindegyik vállalat gyár kollektívája iránt, hanem azt is, hogy mindezt időben, jó minőségű, elfogadható áru és versenyképes termékekkel érje el. Mindez viszont korlátlan ötlet- és kezdeményezési lehetőségeket kínál a munkaverseny részvevőinek. Az önköltség csökkentése, a minőség javítása, a szállítási határidők lerövidítése, az anyagtakarékosság a versenypontoknak és vállalásoknak reális és nélkülözhetetlen tartozéka és összetevője. S ahol most — még ha nem is olyan mutatósak — elsősorban ezek képezik a szocialista munkaverseny célkitűzéseinek az alapjait, ott már jól alkalmazkodnak az új követelményekhez, mert gazdagítják a tartalmat, ami mégiscsak a legfontosabb. Az ilyen kísérletek bizonyára nem hozzák meg máról holnapra az elhatározott és remélt eredményeket. Előbb-utóbb mégis elérik a céljukat Csak a kezdet nehéz. De mikor volt vagy lesz könnyű? Podina Péter © (Dcmény Gyula felvételei) Országos felmérés a nők helyzetéről Az Országos Tervhivatal számi-, tásai szerint a mostani ötéves tervidőszakban, vagyis 1966 és 1970 között az országban 210 000- rel nő a foglalkoztatottak száma, s mivel időközben különböző okok miatt számos munkahely I megürül, öt év alatt összesen több mint egymillióan tudnak az or- | szágban elhelyezkedni, közülük j 480 000—500 000 nő. Így a dolgozó | nők aránya, ha szerény mértékben is, de tovább emelkedik. 1961 elején az összdolgozók 35,9 százaléka tartozott a gyengébb nemhez, arányuk jelenleg 38 százalék, 1970 végére pedig már a 40 százalékot is túlhaladja. | (Képes tudósítás az 5. oldalon.) A kommunista fiatalok e napon kettős évfordulót ünnepelnek: szerte az országban ünnepélyes KISZ-taggyűléseken méltatják a j Tanácsköztársaság emlékét, s a Kommunista Ifjúsági Szövetség j újjászervezésének 11. évfordulóját Ezen a napon osztják ki a tízéves KISZ-tagságért járó em- I léklapokat, emlékjeivényeket is. (MTI) M A: és munka * Divat — de férfiaknak * Piroskáról — még egyszer Megemlékezések a Tanácsköztársaság kikiáltásának 49. évfordulóján Március 21., a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 49. évfordulója alkalmából szerte az országban bensőséges ünnepi megemlékezéseket tartanak a társadalmi és tömegszervezetek, a vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói. Koszorút helyeznek el a Tanácsköztársaság emlékműveinél, baráti találkozókra hívják vagy lakásukon keresik fel a 19-es veteránokat, az iskolában pedig a pedagógusok méltatják a dicsőséged 133 nap, a világ második proletárállamának jelentőségét. Az iskolákban már március 20-án megkezdődnek az ünnepségek, hiszen ebben az évben először a kisdiákoknak pirosbetűs ünnepük 21-e, e napra tanítási szünetet rendelt el a művelődésügyi miniszter. fl magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok megfelelőek oépgazdaságuokoak , Ülést tartott a Minisztertanács i A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese beszámolt a magyar—szovjet gazdasági es műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 6. üléséről. A Minisztertanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette, és megelégedéssel állapította meg, hogy a kormányközi bizottság munkája eredményes volt és hozzájárult a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés további elmélyítéséhez. Az új munkacsoportok létesítésével elősegítette az érdekelt ágazati minisztériumok, vállalatok, intézetek között a tartós termelési kapcsolatok kialakítását. Ez megfelel a hazai népgazdaság irányítása terén bevezetett új rendszernek is. amely tág teret biztosit az ágazati közvetlen kapcsolatok további kiszélesítéséhez. A kormány felhívta az illetékes szerveket a bizottság most hozott határozatai végrehajtására, a műszaki-tudományos együttműködés további kiszélesitésére. Ezek után Apró Antal tájékoztatta a kormányt a KGST VB 33. ülésszakáról. Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese az NDK-han tett tanulmányújának eredményeiről, valamint a vezetése alatt a Lipcsei Vásár megnyitásán rész vett kormányküldöttség tevékenységéről számolt be a Minisztertanácsnak. A kormány a beszámolókat tudomásul vette. A külkereskedelmi miniszter az ENSZ 2. kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának eddigi tanácskozásairól tájékoztatta a kormányt. A munkaügyi miniszter ez év első két hónapjának munkaügyi tapasztalatairól, valamint a szakmunkásképzés jelenlegi helyzetéről és a továbbfejlesztését szolgáló tervekről tett jelentést a kormánynak. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztése alapján a kormány — módosítva korábbi rendeletét — egyes közületi elhelyezéssel kapcsolatos ügyek intézését a községi tanácsok hatáskörébe utalta. Ezeken kívül a kormány az államigazgatási munka további egyszerűsítését szolgáló rendeleteket alkotott. (MTI) NŐK ÉS A MUNKA
