Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

MGS. március 7. 5 Csütörtök Zártkörű rendezvény miatt hol vacsorázzunk? „Tisztelt Szerkesztőség! Március 2-án este 7 órára je­gyet vettünk a Jókai Színház Isten véled, édes Piroskám című mini-operettjének előadására. Okányból tizenhatan utaztunk be és elhatároztuk, hogy előadás előtt felkeressük a Halászcsárdát, mivel Okányban nemigen adó­dik alkalmunk halászlét _ és rán­tott halat vacsorázni. Nagy meglepetésünkre zárt aj­tóra találtunk, s az ablakban eme feliratra: Zártkörű rendez­vény miatt zárva! Mivel Békéscsabán voltunk, nem keseredtünk el, visszaindul­tunk a Csaba Étterembe, még nagyobb meglepetésünkre ugyan­olyan felirat állt az ajtón, ami a Halászcsárdánál, ott is zártkörű. No nem találtunk mi ebben sem­miféle természetellenességet, de ekkorra már igen éhesek vol­tunk, és az idő is eltelt. Mit volt mit tennünk, gyerünk a büfébe, oda még elérkezünk, s a színház­ból sem késünk el. Egyetlen üres széket sem találtunk, állva is jólesett elfogyasztani, amit kap­tunk, illetve jólesett volna, ha a mosdóból nem szalad ki egy nagy patkány, és nem fut át a lábunk mellett, végig a büfén. Ilyen előzmények után indul­tunk a színházba, mivel 7 óra közeledett. Karcagon is helytálltak megyénk szavaiéi A közelmúltban rendezték meg Karcagon a KISZ Központi Bi­zottsága és a SZŐ VOSZ Igazgató­sága által meghirdetett falusi fia­talok országos szavalóversenyét. A Szolnok megyei KISZ-bizottság és a MÉSZÖV, mint rendező szer­vek 6 megye szavaiéit látták ven­dégül. Közöttük voltak a Békés megyei fiatalok is. Gazsó Erzsébet, a szarvasi fmsz iro­dalmi színpadának tagja, és Fer- jési Orsolya, a gyulai szövetkezeti együttes tagja valamennyi Békés megyeit maga mögött hagyva, to­vábbjutott, így ők ketten képvi­selik majd megyénk falusi fiatal­jait az április 6—7-én Kőszegen megrendezésre kerülő országos szavalóversenyen. B. I. Az első felvonás után kényel­mesen ülve, de majdnem korgó gyomorral — olvashattuk a nagybetűs hirdetések között: »Rövid az élet, ezért sietek Vé­led« — a Vendéglátóipari Válla­lat szórakozóhelyeire: Csaba Ét­terem, Eszpresszó. Cukrászda, Kishajó-bár stb... stb... Kérésem az lenne tizenhat úti­társ nevében, hogy ha legköze­lebb ilyen zártkörű rendezvény lesz, egyszerre több helyen, kö­zöljék előre a Népújságban né­hány mini-sorban, hogy a vonat­ról leszállva egyenesen az Utas­ellátóba vezessen utunk, hogy időben megvacsorázhassunk. Talán nem esett volna olyan rosszul, ha úgy, mint a leltá­rozáskor — a feliratokhoz még két szót odaírnak: Elnézést ké­rünk — zártkörű rendezvény mi­att zárva. Reméljük, hogy kérésünk meg­hallgatásra talál, és elintézést nyer, melyet előre is köszönünk. Tisztelettel 16 útitársam nevében: Kozma Károlyné, óvónő Okány.” * A szerkesztőség megjegyzése: Mivel hasonlókat tapasztaltunk ma­gunk is a városközpont szórakozóhe­lyein, ezen az estén — a Kossuth Ét­teremben szintén zártkörű rendez­vény volt, kivéve a kistermet, ahol viszont telt ház fogadta a vendége­ket —9 a levelet teljes terjedelmében közöljük, és a vendéglátóipar, vala­mint a Halászcsárda vezetőinek fi­gyelmébe ajánljuk. Mintha megtorpant volna az alkotói kedv Őszintén a képzőművészeti élet néhány aktuális kérdéséről A megye képzőművészeti életét hosszabb idő óta figyelő ember­nek manapság olyan érzése tá­mad, hogy a művészetnek ezen a területén nincs minden egészen rendben. Mintha, nem lenne olyan egységes-erős, mintha többen a művészek közül kevesebbet hal­latnának magukról, mintha kissé megtorpant volna az alkotói kedv. Igaz. hogy a megérzések nem konkrét tények, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a megér­zést mégiscsak a figyelemmel kí­sért művészeti terület indukálja. Amikor a napokban felkerestük Koszta Rozália festőművósznőt, a Magyar Képzőművészek Szövet­sége Délmagyarországi Területi Szervezetének megyei megbízott­ját és elmondtuk a fentebb em­lítetteket, ő maga is valami ha­sonló jelenlétét tanúsította, közöl­ve velünk, hogy a beszélgetés so­rán szívesen kifejti bővebben is erről alkotott véleményét. Kezd­tük tehát a képzőművészeti élet eseményei közül a legközelebbi­vei, a XI. Alföldi Tárlattal, mely március 31-én nyílik Békéscsabán a múzeumban. — Kérem, nyilatkozzon a XI. Alföldi Tárlat előkészületeiről, a kiállítás színvonaláról, az össz­képről. — Ott kell kezdenem, hogy a X. Alföldi Tárlat után az volt a véléményünk: az Alföldi Tárla­tok meghívás-rendszerében visz- sza kell térni az eredeti elgondo­láshoz, ahhoz, hogy azokon csak megyebeli vagy az Alföld más tá­jain élő, vagy a megyéből ölszár­mazott olyan művészek vehesse­nek részt, akik tagjai a Képzőmű­Autós diákok Gyulára csak stoppal érdemes menni... A híd után megugrik a délután stoppol. Reggel vonattal gépkocsi. Már messziről látni, j Jita be Csabára, de a tanítás után. hogy az út jobb oldalán két akta- ' vészeti Alapnak. Arról van tehát szó, hogy más megyékbe is név szerint küldjünk meghívókat és ne űrlapokat, melyeket ott tölte­nek ki, felhígítva ezzel a részvé­telt olyanokkal, akik nem alap- tagok. A Békés megyeiek meghí­vását is rendeznünk kellett, ha­műkedvelőkről. Szerintem a klub-kiállításokon túl minden év­ben meg kellene rendezni a szak­körök és műkedvelők képzőmű­vészeti tárlatát és külön a megye rajztanárainak reprezentatív be­mutatkozását, a pedagógus kép­zőművészek kiállítását is. Sajnos, sonló okokból. Különben a kiállt- j tavaly már az anyaggyűjtés ku­tas összképe jó, mintegy 250 mű j darcba fulladt, sok rajztanár tar­jött be és a zsűri 49 művésztől i tózkodott a jelentkezéstől, főként fogadott el 145 alkotást, örömmel j olyanok, akik már tárlatokon bd- üdvözlünk közöttük több me- i zonyították tehetségüket. Így az- gyénkből elszármazott művészt j tán olyan gyenge anyag gyűlt ösz- is. Schéner Mihály, Lóránt János I sze, hogy a zsűri a kiállítás meg- festöművészeket, Ravasz Erzsébet j rendezését nem engedélyezte. Er­grafikust, Kiss Nagy András szobrászt, akik valamikor évekkel ezelőtt Orosházán, Békésszent- andráson és Pusztaföldváron éltek és dolgoztak. Ferenczy Noémi ta­nítványa, Kordováner János ipar­művész is a kiállítók között sze­repel. A meghívottakon kívül nyolc nem alaptag művész meg­hívás néflkül jelentkezett, a zsűri ezeket is értékelte és közülük Molnár Antal együk művét kiállí­tásra alkalmasnak ítélte. — A bevezetőben említett kér­déskörről mi a véleménye? Mi­vel magyarázza, hogy a régebbi kollektív aktivitás lényegesen csökkent? Mit lehet tenni az olyan jelenségek ellen, amikor nem éppen elfogultság nélküli rangsorolások hangzanak el, az esetek túlnyomó többségében a tévedhetetlenség igényével? — A megye képzőművészeti élete régebben valóban egysége­sebbnek tűnt. Amíg nem Hódme­zővásárhely volt a központunk, addig az önálló Békés megyei cso­portra több feladat hárult, ezek megvalósítása szorosabb kapcso­latot igényelt; össze is jöttünk negyedévenként, hogy megbeszél­jük és elosszuk a feladatokat. Er­re mostanában különösebb szük­ség nincs, kevesebb a | rünkbe tartozó döntés, általában I a vásár-helyi központ intézi ügymenetet, szervez, irányít, szont hiányzik a klubszerű élet táskás fiatalember áll, kinyújtott hüvelykujjal Gyula felé mutatva. Stopposok. — Szánjatok be! Gyakorlott mozdulattal rántják fél az ajtót, beülnek. Egyikük, Ványi József a vízműbe jár, ne­gyedéves. Négy év óta minden chran. — Gyere ide! Miért lőt­tél?! Galambban meghűlt a vér. Ráismer. — Alázatosan jelentem, nem én lőttem. A sötétben egy ütés oly erővel érte a vállamat, hogy elejtettem a fegyvert — Lámpát! — recsegte a tá­borszernagy. Maga ragadta meg a lámpát és odavilágított Ga­lamb arcába. Egy másodpercig bután nézte. Ráismert. De csak egy másodpercig látszott, hogy meghökken, azután éles hangon rászólt! — Add ide a fegyvered... Fehér papírt... — Belekotort a puska csövébe papírral. Azután megszagolta. — Ebből a fegyver­ből nem lőttek. Mutasd a vál­lad! Mi ez?! Egész bizonyos, hogy meg kellett ismernie őt Cochran- nak! Hát itt mindegy, hogy ő mint frakkos úr vagy mint köz­legény jön elő?... Mi a csoda ez? A táborszernagynak már egy arcvonása sem mutatja, hogy rá­ismert. Most odavilágít a vál­lára, ahol hatalmas véraláfutás látszik. — Valószínűnek tartod, kapi­tányom, hogy ezt a friss és rop­pant erős ütést öncsonkításból alkalmazta az ifjú, és utána ki­lőtte a fegyverét? A kapitány Latouret őrmes­terre nézett, kissé álmatagon és szomorúan, de mégis valahogy úgy, hogy az őrmesternek a ve­séje is beleremegett. Néhány gyors kérdés következett: — Mikor állítottak ide? Gyulára már kocsival érkezik. Évenként 5000 kilométert utazik autón. — Miért jársz stoppal? — Fél kettőig van tanítás. Ha vonattal megyek fél négyre va­gyok otthon, ha stoppal, akkor néha még kettő előtt is. Renge­teg időt nyerek így. És persze stoppal utazni érdekesebb is. Az ” ember sosem tudja előre, milyen | jármű veszi fel, kikkel találkozik - útközben. Ez izgalmas dolog. Én — Pont nyolc órakor. i — És miért teljes menettel-’ már régen csinálom, de még most is találok benne fantáziát. — Van úgy, hogy nem kapsz kocsit? — Ritkán. A sofőrök már ismernek bennünket, némelyik szereléssel? — Mert reggel indul a s zadom. — Ügy... roppant érdekes... érdekes... — kiáltotta Cochran. — Szóval az egész Fort St. Thé-I kocsi^ szinte ^ menetrendemen rése-ben csak egy század van,) ' ’ mert különben fel sem tétele-j zem, hogy tízórás őrségre a me-l netszázadból állítanak embert...! Örparancsnok! — Alázatosan jelentem — állt elő Latouret —, ez az ember büntetés alatt áll, szökésben volt tegnap. „Éppen őexellenciája” — gon­dolta Galamb. — Ahá! Ahá!... — bólogatott Cochran. — Büntetés alatt áll... jár. Egy idős Trabantos bácsi be- intós nélkül is megáll, azt mond­ja, bérletem van nála. — Te régi autós vagy, árulj el néhány műhelytitkot! — Ilyenkor, télen csak 30—40 srác utazik stoppal. Persze lányok is. Mindenkinek megvan a törzs­helye, ahol az út mellé áll inte­getni. Sokan azt mondják, hogy a híd után a legjobb lecsapni, de ez nem igaz. A sofőrök jobban szeretik a kis létszámú társasá­got. A beszállás egyébként „erős­És így intézkedett a haditör-! ségi sorrendben'' történik. Persze, vényszék ítélete, illetve a má­sik lehetséges eset szerint a mai parancsban benne volt ez a szo­katlan büntetés...! Vagy csak úgynevezett őrmesteri bosszúról van szó?! Személyes ellenszenv. ha lányok is vannak, akkor nem. Legritkábban a Volgások vesznek fel. és persze az újdonsült úrve­zetők. Féltik a járgányt A dör­zsölt stoppos már a beintés előtt sejti, hogy megáll-e, vagy sem az egy szökevénnyel szemben?... És|aut0­nincs tisztában az őrmester az-| — Milyen kocsikat próbáltál ki zal, hogy ilyen helyen magányos | eddig? ről őszintén kell beszélni, annál is inkább, mert mint a szövetség megyei megbízottja, minden lehe­tő fórumon hangoztatom, hogy a pedagógus képzőművészek kiállí­tását minden évben meg kell rendezni. Nem tudom, hogy pél­dául az SZMT miért nem segít­hetné ölő a pedagógus képzőmű­vészek egyéni, zártkörű bemutat­kozását, hiszen helyiséggel is rendelkeznek, Csak kezdeményez­ni kellene. — Az esztendő terveiről', mint megyei megbízott bizonyára már pontos értesülésekkel rendelke­zik. Lesznek-e további kiállítá­sok, közös programok? — A terveket pontosan még nem ismerem, néhány elgondolás­ról azonban már beszámolhatok. Ősszel megrendezzük a szokásos Grafikai Kiállítást, a délmagyar­országi csoport pedig megrendezi a Délalföldi Tárlatot, melyet má­jú; 1-én nyitnak Hódmezővásár­helyen, majd az anyagot Szegeden és Gyulán is bemutatják a kö­zönségnek. Több meghívás érke­zett a Szegedi Nyári Tárlatra, és a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárla­ton is szerepelnek majd Békés megyeiek. Olyan tervekről is hal­hatáskö- | lottam, hogy a nyáron Drezdába és Weimarba szervez a csoport az | tanulmányutat, később pedig au- Vi- | tóbusz-túrát a nyírségi tájakra. Ezek a tanulmányi kirándulások és a TIT békéscsabai klubjában j remélhetőleg megerősítik majd a havonta megrendezett művészeti I közösségi szellemet, és az alkotó- klub-összejövetelek sem szüntet- kedv gyarapítását is jól szolgai­posztot nem állítanak?!... Köz-) legény! Hogy nézett ki, aki meg­támadott? — Nem láthattam. Sötét volt. — Hát nincs villany a mosó­konyhában? Miért volt r tét? — Alázatosan jelentem, úgy szólt a parancsom, hogy a vil­lanyt ne pazaroljam. — Mi?!! (Folytatjuk) — Az összes előforduló típust, i ------------ - — i N yugatnémet rendszámú Chev- kepf;lro1- a, felmerülő kép-; rulettől a vászontetős Jeep-ig. | ^omuveszeti problémákról. Egy­— A nyári vakáció alatt bizto- j hatnj? ,szolgáJ~ ték meg ezt a hiányérzetet. A rangsorolásokról mit mondjak?! Van ilyen, és a túlzott szubjekti- j vitást én sem helyeslem. Közeli! művésztársakról pedig csak szem- ■ től-szembe alkosson véleményt az 1 ember-. — Egyre-másra szaporodnak az úgynevezett közérdekű magán­kiállítások Gyulán, Békéscsabán. Gyomán és máshol is. Nyilván, a képzőművészeti ismeretterjesz­tés, ízlésformálás (ha megfelelő színvonalon jelentkeznek) nyer ezekkel. A Gyulai Jókai Művelő- ; dési Otthon ifjúsági klubjának tárlatsorozata országos elismerést keltett, mégis hangzottak el ellen- : vélemények. Kérem, fejtse ki ál­láspontját, hiszen több alkalom- ! mai felkereste ezeket a kiállttá- ! sokat. — Nagyon egészséges kezdenie- nyezésnek tartom. Feltétlenül1 tovább kell folytatni az egyéni bemutatkozásokat és az évenkénti összevont tárlat megrendezését is.; Már hónapokkal ezelőtt elmond- j tam a véleményem arról, hogy j nem a tárlatokkal, hanem azok megrendezésének körülményeivel I vannak ellenérzéseim. Egyszerűen arról van szó, hogy igénybe kell i venniük a megyei művelődési ház hivatalos segítségét, tanácsadását. ' Erre ők hivatottak. Nem szabad! esetlegessé tenni a bemutatkozók sikerét a felelősséget vállaló szak- i mai támogatás hiányában. Az is helj’es lenne, ha a művelődési otthon ifjúsági klubja a kiállttá- : ! sok megnyitása után néhány nao- pal klub-vitákat rendezne a ki­ják. Sass Ervin san nagy stopptúrára mégy?. képzőművészeti ismeret- , terjesztést, ízlésf orrnál ást. Hang- — A túra az stimmel, de (súlyozom: a kiállításokat feltétle-i nem kocsival, hanem biciklivel nül folytatni kell, sőt hívjanak! megyünk kirándulni a srácokkal. I meg minél több szakkörben tanu- Elvégre a rt->pposnak is kell egy ló fiatalt, és műkedvelőt bemutat- ! kis kikapcsolódás, autózás után. az egyhangú —to­kozásra. Engedje meg. hogy külön szóljak a szakköri tagokról és a! Eltűnt az első világháború A kutya se ugatna utána, bár már a kitörése előtt veszett vol­na oda. A baj csak az, hogy most tűnt el, pontosabban a múlt évben, abból a negyedik osztályosok részére készült gim­náziumi történelemkönyvből, melyet a Tankönyvkiadó akkor nyomatott. No, nem az összesből, csak a lányoméból és még né­hány tanulótársáéból, ami abból következtethető, hogy osztály­társai többségénél bent van a könyvben. Nem hiányozna neki. ha az első világégés nem lenne ma már történelem és így köte­lező tananyag. Más tankönyveit is említette, melyekből ugyan­csak kimaradt egy vagy több ol­dal. Panaszkodott ő már az elő­ző években is, sőt, ha jól emlék­szem, általános iskolás korában is előállt azzal, hogy „nézd, apu, ennek nincs folytatása, aman­nak meg eleje”. Természetesen nagy baj nem történt. Legfeljebb kellemetlen a gyereknek, hogy a tanulás lendületében ilyen akadályba ütközik és a hatodik utcában le­vő osztálytársához kell mennie, őt zaklatnia azzal, hogy legyen szíves kölcsön adni az első vi­lágháborút. Ismételni kívánnám, hogy nem végzetes hibáról van szó, kicsit több gondossággal helyrehozható, nem úgy, mint az a nem nyomdai hiba, hogy az algebrai példatár példáinak egyike más volt. mint amit a diákok számítottak ki a táblá­nál. A diákok eredménye volt a helyes! —hr—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents