Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-05 / 54. szám

m*. március Kedd Diplomaimádat Mind többen akarnak tanulná s ez üdvözölendő, hiszen az or­szág kulturális emelkedését jel­zi. De nem lenne jó, ha a fény árnyékában rejtve maradnának bizonyos zavaró jelenségek. Pél­dául az, hogy erősen érezhető az idegenkedés a fizikai munkától. Ug)t vélem, a mindenáron, né­ha szinte válogatás nélküli to­vábbtanulás abban gyökerezik, hogy az utóbbi években élhara- pozódott nálunk valamiféle bi­zonyítvány-imádat, diploma- mánia. S nem ok nélkül. Sok munkahelyen elsősorban nem az határozza meg egy ember érté­két, előmenetelét, anyagi és er­kölcsi megbecsülését, hogy mit produkál vagy képességeit, ta­pasztalatait hol lehetne legered­ményesebben gyümölcsöztetni, hanem az, hogy milyen papírok­kal rendelkezik. Mintha az okle­vél, a diploma önmagában töké­letes biztosítéka lehetne bármely munkakör sikeres betöltésének. Ez az eltorzult érdekeltség ter­mészetszerűleg megindította a tülekedést, a rohamot — ami sajnos még ma is tart —, a kü­lönféle iskolai végzettséget iga­zoló papírokért. Ki is tagadhatná: vannak munkakörök, amelyeknél nél­külözhetetlen az előírt tanulmá­nyok sikeres elvégzése. De még­sem helyes, ha egyedül a bizo­nyítván y, a diploma dönt embe­rek megítélésében. Nem kétsé­ges, hogy az ilyen szemlélet árt a józan megfontolásnak, s arra szorítja a dolgozót, hogy feltét­lenül szerezzen valamilyen dip­lomát, mert nélküle nem boldo­gul! Ilyenkor következett az, hogy egyesek úgy gondolták: ha minden kötél szakad, legfeljebb szereznek egy bizonyítványt, még ha nincs is rá szükség. S talán emlékeztessünk arra is: egy időben már fel sem tűnt a munkahelyeken, hogy a dolgo­zókat valamilyen hullám tanfo­lyamról tanfolyamra dobálta és csupán a végén derült ki, hogy van egy sereg végbizonyítvá­nyuk, csak éppen azt nem sze­rezték meg, ami a munkájukhoz segítséget adhatott volna. A tanulás irányával sem lehe­tünk teljesen elégedettek. Régen azt mondták Magyarországról, hogy jogász-nemzet hazája. Most is tapasztalható, hogy rendkívül sokan törekednek a jogi karra; ismerek munkahelyet, ahol a tizennégy beosztott közül tizen­kettő jogi karra jár. Mit fognak velük kezdeni? Ennyi jogvégzett emberre ott nincs szükség, mennyivel jobb lett volna, ha néhányan közgazdász vagy mér­nöki képesítést szereztek volna, esetleg a nyelvtanulást helyez­ték volna előtérbe. Gyakran ta­lálkozni jogászokkal, bölcsész- hallgatókkal mezőgazdasági be­osztásban is; jogos tehát ilyen­kor a kérdés: nem lett volna-e jobb megfelelő mezőgazdasági képesítést szerezni? Senkinek sem lehet szava a középiskola, a gimnázium ellen, hiszen hasznos ismereteket nyújtanak. Némelykor mégis ér­telmetlennek látszik, hogy olya­nokat is középiskolai tanulásra erőltetnek, akiktől ez túl nagy erőfeszítést igényel. Vannak vállalatok, ahol toll­vonásáéi elrendelték a tanulást még két-háromgyerekes, otthoni gondokkal és teendőkkel küzdő anyáknak is, akik pedig kitűnő­en művelik a gyorsírást, írógé­pük sebesen kattog, ha odaül­nek, jól ismerik a magyar nyel­vet, a helyesírást. Most mégis arra kötelezik őket, hogy szerez­zék meg az érettségit A mondanivaló tehát világos­nak tűnik. Az iskolai végzettség nagyon fontos, az iskolázás tá­mogatást érdemel, s jó, hogy a mi társadalmi rendszerünkben erre tág lehetőség nyílik mind a fiatalok, mind az idősebbek számára. Államunk nem sajnál­ja rá az áldozatokat. De a bizo­nyítvány, a diploma, a pecsétes papír megbecsülése mellett leg­alább olyan figyelem és bizalom illesse meg a rátermettséget, a hasznosságot, az emberi tulaj­donságokat is. A pedagógusok és a szülők, a továbbtanuló dol­gozók felettesei lelkiismeretesen, tárgyilagosan, a képességeket, és a követelményeket. az adott gyár, vállalat, intézmény szük­ségleteit mérlegelve határozzák meg a tanulási programot. Vető József Ámbár az is lehet, hogy valami rágcsáló' van a padló alatt. A hold most egy hófehér, ökölbe szorult kezet világít meg, ahogy a fénykör lassan átsiklik a fejen... Távolról újabb negyedet harangoznak, és vala­mi madár sikolt fel egy pilla­natra az éjszakában. A hold most a dermedt pálma koronájából is odarajzol néhány hosszú levelet a padlóra... Megint reccsen kissé... Azután duplán és élesen... Mindenségit a hazajáró öreg­apádnak! Csináljuk szabályosan Egy mozdulat és a fegyver súlyban van, egy kattanás, a závárzaton, és hangosan kiált.: — Állj! Ki vagy? Csend... Előveszi a zseblámpáját. Vil­lanyt nem akar gyújtani. Ha csakugyan egy rágcsáló mocorog, a rothadt deszka alatt akkor nagy baj lehet a parancsellenes kivilágításból. Es még azt hin­né az a szálkás bajszú, hogy fél. Pedig erre igazán nincs oka Mi a fenét félne, szuronnyal a ke­zében? A zseblámpa fénye végigitán- colt a helyiségben a padlón, a falon, még a mennyezeten is. Sehol semmi. Az ajtó mellett a robbanástól szétrepedt egy hordó míniumfesték, amivel a bádogtetőket szokták bemázolni. A rozsdás színű, nyúlós ragacs, mint valami őskori csúszómászó terült végig egyik faltól a má- sigik. A sarokban, amert-ől a re­csegések hangzottak, egy pasas fekszik arcra borulva, nagy vér­tócsában, feje búbjáig letakar­va egy köpennyel. Ez szegény már nem recseg... Ez itt balra, felhúzott térdekkel, aránylag őségben megúszta,. De hol a feje?,. A vakolat telefröcsköl- ve kis repeszdarabokkal és vér­rel, mindenfelé tépett, foszlá- nyos rongyok és mozdulatlan, szinte természetes helyzetben odavetett testek a padlón,. Nyolc,. Nem is,. Kilenc., Nem nyolcat mondtak? Hm., Az bizonyos, hogy itt kilenc van,. Nézd csak. de fura! Az ördög tudja. Akárhogy né­zi: ez kilenc ember és egy láb, Lehúzta a zseblámpa gombját. Visszatette puskáját a vállára és tovább sétált Majd leltárt csinál itt a halottakról! „Nyolc volt vagy kilenc, nem mindegy? Több nem lett azóta, és keve­sebb sem lehet, mert nem való­színű, hogy valaki errefelé lop­ja a halottakat., A csoda van ezzel a padló­val.,! Két gyors nesz., és csend, „A hold most jó darabon Nemzetközi bábfesztivál lesz Békéscsabán Az I. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál szervező bizottsága március 6-án, délután 2 órakor Békéscsabán a Megyei Művelődé­si Házban tartja első ülését, me­lyen a szervező bizottság és a meghívottak megbeszélik a báb- fesztivál előkészítési, szervezési és rendezési feladatait. A megbeszélésen Szemen}tár Má­tyás fesztivál-titkár tart tájékoz­tatót és számol be az eddigi bé­késcsabai bábfesztiválok tapasz­talatairól, melyeket a I, Nemzet­közi Bábfesztivál megrendezése­kor is figyelembe vesznek. Dokumentum-kiállítás — ifjúsági hét a gyomai gimnáziumban A Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából a gyomai gimnázium KISZ-szervezete dokumentum- kiállítást rendez, melyen az 1848- as forradalom, az 1919-es Tanács- köztársaság és hazánk felszaba­dulásának eseményeit megörökítő tablókat, fényképeket mutatnak be. Az ifjúsági hét március 11-től 16-ig tart. Ez idő alatt a tanáro­kat órán kívüli feladatokban a diákok helyettesítik, ők gondos­kodnak a délutáni programokról. Valamennyi alapszervezetben ün­nepi taggyűlést tartanak. ‘A gimnazisták közül március 31-én többen részt vesznek az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésével az Othelló bé­késcsabai előadásán és az ország­világjáró diákok május 26-i szarvasi találkozóján. Hírek a gyulai levéltárból ötvenéves az autóbuszközleke- dós Békés megyében. Az első já­ratot a Gyula—Békéscsaba—Bé­kés—Mezőberény vonalon a Ma- yer-testvérek indították meg. A buszközlekedésre vonatkozó érde­kes dokumentumokat néhány napja találták csaik meg és fel­dolgozásukra hamarosan sor ke­rül. * » * reccsenés, egy A gyulai textilmunkások szak­szervezetének megalakulásáról szóló értékes ú-ásokra bukkantak a Megyei Levéltárban. A szak­egylet 1907-ben jött létre és első­sorban a harisnyaigyár munkásait tömöri tette. Sikerült felkutatni a szobafes tők, valamint a vas- és fémmun­kások helyi csoportjainak meg­alakulásáról tanúskodó korabeli iratokat is. Agglegény-menü A Budapesti Konzervgyárban kísérletek folynak „Agglegény' menüsor” nevű, napra szóló egy- tál-ételes konzerv készítésére. Terv szerint hétfőre bográcsgu­lyást. keddre töltöttkáposztát, szerdára babfőzeléket füstölthús­sal és csütörtökre székelykáposz­tát, kívánnak forgalomba hozni. A bevilágította a helyiséget, és SVár kéri a közönséget; adjon ta- odatűzött az arcra borult kato-i nácsokat, milyen ételekkel kísér- nára a sorokban.. Ott recseg a! létezzenek a többi napokra. A ja padló, az bizonyos, és., J vasiatokat a Budapesti Konzerv­Mindenesetre erős idegzet Syár hús^emének címére várják: kell ide.. Mert például esküdni! X’ Maglodl ut 47- mert volna, hogy a katona, ahogy arcra borulva feküdt az előbb, még mindkét karját ki­nyújtotta. Most pedig az egyik,. Na, mindegy,. Mit fog itt részletkérdésekkel törődni? Minden halott úgy fek­szik. ahogy akar! Éppen tizen­kettőt kondul... A padlón hold­fénnyel világított, mozdulatlan testek.. Félhomály, néha egy csepp hullása hangzik fel, és kint látszik az elhagyott éjszakai mező... Egy, kettő, három., Koppanás, tördulás.. Egy, kettő, három,. (Folytatjuk) A hiba az ön készülékében Egy Jv-szorolő naplójából 3. Nem szerelném, ha nagy ké­pűnek tartanának, de beszél­nem kell közéleti szereplésem­ről is. Legutóbb ugyanis köz- felkiáltással — mint annak Ide­jén Mátyást a Duna jegén — tanácstaggá választottak. Azért helyezték belém a bizalmukat, mert én mindent el tudok in­tézni... Hát ebben van valami. És eme irigyelt képesség titka sem ördöngős. Ma ugyebár majd­nem mindenkinek van már té­véje, így mindnyájan a szerelő kezében vannak. így a mamának mindig van vesepecsenye és belsőség. Mert ha én belépek a henteshez, Re- hák úr a csodálatos húsok dör­zsölt mestere máris elindul a hátsó kis raktár felé. Amikor a szomszéd házban lakd Kardos néni gyengélkedett, tőlem ka­pott borjúhúst. Mert Rehák úr, a hentes szabad idejében' nem mozdul a tévé elől. Kardos úr a bizományiban dolgozik és mindig szól, ha va­lami jó cuccot kapnak. Kemo- nes kartárs a telefonomat in­tézte el. Lakik a házunkban egy orvos. Két éve igényeli a telefont. Szilveszter este elrom­lott Kemenes kartárs tévéje. Megcsináltam neki. Egy felté­tellel: ha az orvos is megkapja a telefont. Két héten belül megkapta. Azóta nem győz há­lálkodni. De miután én makk- egészéges vagyok, másokat ajánlok be hozzá. így legutóbb Köves bácsit, akinek évek óta húzódik a rokkantsági nyugdi­ja. Az orvos egy hét alatt el­intézte. A téli olimpiának köszönhe­tem, hogy kicserélték a házunk elöregedett gázvezetékeit. A Szovjet—Csehszlovák jégko­rong-mérkőzés második harma­dában romlott el a Gázművek egyik főtisztviselőjének masi­nája. Mire a gép elkészült, az ígéretét is bírtam. Persze, Ígé­reteket az elődeim is kaptak, de most be is váltotta. Hiába, jön a nyári olimpia... Miután egy tanácsi tisztvise­lő Philips gyártmányú magnó­jába szereztem egy csövet, ját­szi könnyedséggel elhelyeztem a körzetemből egy rászorult né­nikét a szociális otthonba. Ko­vács bácsinak kibuliztam egy alig kapható külföldi gyógy­szert... Nem akarok felvágni, de' a tanácstagi fogadóórámon sor­ban állnak a panaszosok. Mint valami zarándokhelyre, már a szomszédos körzetekből is hoz­zám járnak és nem veszik ész­re. hogy tulajdonképpen egy­más ügyeit intézik. Mert aki­nek én eljárok valamilyen hi­vatalos dolgában, attól alkal­masint viszontszolgálatot kérek egy másik páciens ügyében. Csak példaként mesélem el Kovácsék esetét. Szerencsétle­nek, le akarták választani a la­kásukat, de az építési engedélyt két év óta következetesen és szívósan visszadobták nekik. Én megjavítottam az illetékes főmérnök televízióját, és a bor­ravalóm átvétele után megkér­tem, hogy intézze el Kovácséic építési engedélyét. Egy nap alatt kész volt a papír. Ková­csék persze hálálkodtak. Mond­tam, hogy ebből nem élünk Szövetkezeti és állami gazdasági szakemberek együttes műszaki konferenciája A Felsőnyomásd Állami Gazda­ság vezetői bensőséges barátságot kötöttek az elmúlt években a bé­késcsabai és telekgerendása ter­melőszövetkezetekkel. Gyakran kicserélik szakmai tapasztalatai­kat, de gépekkel és egyébbel se­gítik egymást adott esetben. Együttesen rendezték meg a szakemberek műszaki konferen­ciáját is Felsőnyomáson. Az álla­mi gazdasági és a termelőszövet- { kezeti szakemberek megvitatták a legfon tosa' b tennivalókat, külö­nösen nagy gonddal tárgyalták a kukoricatermesztés jól bevált módszereit, az idei elképzeléseket, a bő termő fajták termesztésének feltételeit. meg. Kertem, hogy viszonzásul — miután a nagykereskedelmi vállalatnál dolgozik —. szerez­zen nekem csillárhoz való fe­hér gömbzsinórt. Ezt kért ugyanis Körösi, amiért elintéz­te annak a Topolyának a nyugdíjügyét, aki annak idején felvette Selmecziék kislányát fodrásztanulónak. Namármost. A Selmeczi Kati azóta felsza­badult, és beajánlottam Szép­kúti művésznőhöz, akinek az­óta a lakásán bodorltja a ha­ját. Szolgálataimért a művész­nőtől potyajegyeket kapok, amit átadok Kolozsinak, aki a Ház- kezelőségen dolgozik. Így kön­nyűszerrel felépítteti szegény Berta néni évek óta összero­gyott cserépkályháját. Berta néni közbenjárásomat külföldi fonallal jutalmazza, amit Koz­mának továbbítok, akt bármi­kor tud üdülő-beutalót szerez­ni. Ennek köszönheti a ház­mesterünk kislánya, hogy vász- útját Gallyatetőn tölthette. Kozma még annyit kért, hogy a menyasszonyát hozzam össze egy úsjágíróval, aki írna róla egy cikket, amelyben felfedez­né. A kicsike ugyanis — Koz­ma szerint — átlagon felüli színészi tehetség, és már régen a filmvásznon lenne a helye. Ügyfeleim között számos újság­író akad, tehát összehoztam Tóth Laci kritikussal. Közben­járásom teljes sikert hozott. Tóth Laci felfedezte a lányt... Magának. Nemsokára meglesz az esküvő, és a lány egyelőre lemondott a művészi pályáról, miután amúgy is gyereket vár. Tudom, hogy az olvasók egy része csóválja a fejét: olyasmit teszek, ami semmiképp nem méltó a megbízatásomhoz. Csakhogy álljon meg a menet! Mert mit is teszek én? Rehák, a hentes, nem az imperialisták­nak adja a húst. hanem egy beteg öreg néninek. A gömbzsi­nór nem hadianyag, és az ka­pott belőle, akinek erre szük­sége volt, A szociális otthonba nem egy monopolkapitalistát juttattam be. hanem egy va­gyontalan öregasszonyt. Nap mint nap számtalan szervet mozgatok meg. Es közbenjárá­som nyomán nem tesznek mást. csak ami a kötelességük lenne. Nekem az egészből semmi hasz­nom nincsen... Ha csak azt nem számítom, hogy népszerű em­ber vagyok a leörnyéken, és ez a tévészerelő praxisodban is ki­tűnően kamatozik. Jó dolog érezni, hogy az em­berek bíznak bennem. Annyira, mint például Kalácskáné, aki egyszer felhívott a lakásába és így szólt: — Kedves Anód úr, ha le­hetne, arra kérném, hogy ront­sa el a tévénket... Megdöbbentem, mert ilyet még senki sem kért tőlem. — Asszonyom, egy szerelő javítja a tévét, nem elrontja... — Akkor tanácstagi mivoltá­ban rontsa el... A családi éle­tünkről van szó. Régen a fér­jemmel elmentünk moziba, színházba, egy-egy étterembe, szórakozóhelyre. Amióta az a vacak tévé megvan, ökörrel sem lehetne innen kimozdítani. En pedig már nem bírom ezt a bezártságot... Nehogy megmondják a válla­latomnak, de elrontottam a té­véjüket. Minden hónapban egy­két napra... A múlt héten Ka- lácskáékhoz meghívtak kereszt­apának... — Köszönöm. Géza — hunyo- , rított rám az asszony. — Ami- i óta időnként rossz a tévénk, újra úgy élünk a férjemmel, mint fiatal korunkban... De egyelőre most ne rontsa el, mert a gyerek miatt nem me­hetek sehová... Majd szólok, ha újra szükség lesz a segítségé­re.. (Vége) Ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents