Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

1968. március 31. 4 Vasárnap A BÉKÉSCSABÁN ÉPÜLŐ IFJÚSÁGI HÁZ MAKETTJE. Csak a tisztesség baszai növelésével Sebet erisifsii a szocialista vendéglátást Beszámoltak a vendéglátóipari vállalat múlt évi eredményeiről A héten Békéscsabán, Gyulán és Orosházán a vendéglátóipari vállalat dolgozói előtt Purcsi Já­nos igazgató elvtárs megtartotta beszámolóját az elmúlt év ered­ményeiről. A beszámoló első részében a tervteljesitést értékelte. Elmon- | dotta többek között, hogy gátolta ' az eredményességet több egység i tatarozása, illetve átépítése. Vi­szont hasznos volt, a vállalat eredményességét növelte az ide­genforgalom javulása, a SZOT- üdültetés, az áruválaszték bőví­tése, és nem utolsósorban a dol­gozók becsületes munkája. A szocialista brigádok példája Beszélt az igazgató a szocialis­ta brigádokról is. A múlt évben a vállalatnál 194 dolgozó ver­senyzett a Szocialista brigád cím elnyeréséért. A brigádok száma 16 volt. Jellemző a mozgalom hasznosságára, hogy amíg az egy­ségek átlagosan 26 százalékban voltak leltárhiányosak, a Szocia­lista brigád címért versenyzőknél ez csak hét százalékot mutat. A fegyelmi büntetéseknél, valamint az igazgatói figyelmeztetéseknél is sokkal kisebb az arány a szo­cialista brigádoknál, mint az összvállalati dolgozóknál. Az elmúlt évben 33 újítást fo­gadott el a vállalat, melyek kö­zött különösen jelentős volt a lángossütő, a hulladékból készí­tett asztalok, a cukrászkemencék­nél a dolgozók kezének megvédé­se az égéstől stb. Egyébként tíz­ezer forintot fizettek ki a dolgo­zóknak a különböző ésszerűsíté­sekért és újításokért Érdekes adatokat tartalmaz az étkeztetésről készült statisztika. A tervhez viszonyítva 100 száza­lékos volt az előfizetéses étkez­tetés. három százalékkal több volt a cukrászipari készítmények fogyasztása és 450 százalékos volt a félkészáruk termelése! Ez is mutatja, hogy a vállalat nagy gondot fordított a tudatos étkez­tetés elterjesztésére. Új szállodák, bisztrók, falatozók A beruházásokkal kapcsolato­san nagy eredményekről számolt be az igazgató. Eszerint a békés­csabai nagyszálloda mellett rend­be hozzák az orosházi szállodát, a gyulai éttermet, Békéscsabán építenek strandéttermet, a Mokri »teában bisztrót, Gyulaváriban eszpresszót, Orosházán, a Szen­tesi úton, falatozót. A múlt évben 9 millió forintot fordítottak az állóeszközök fenntartására és pót­lására. Békéscsabán., és Gyulán szinte minden egységnél elvégez­ték a vízbekötést. A múlt évben 1221 ember dol­gozott a vendéglátóipari vállalat­nál. A fluktuáció sajnos, igen nagy, ugyanis 350 ember lépett ki, és 400 fő lépett be. — Minden erőfeszítés ellenére — mondotta Purcsi elvtárs — szaporodtak a súlycsonkítások, a társadalmi tulajdon sérelmére el­követett sikkasztások. Az utóbbi időben elkövetett esetek száma meghaladja a megelőző tíz év összességét! Jelenleg tizenegy vendéglátói dolgozó ellen folyik bírósági eljárás, a jogerős ítéle­tek száma pedig nyolc. A válla­lat 96 esetben kezdeményezett fe­gyelmi eljárást, 242 esetben ho­zott kártérítési határozatot, és 392 igazgatói figyelmeztetést ad­tak ki. Nem a mértéktelenség. hanem az ellátás a cél Vitába szállt az előadó azzal a szemlélettel, mely szerint az al­koholfogyasztással kapcsolatos problémákért a vendéglátó a fe­lelős. A vállalat ugyanis nem a töméntelen alkoholfogyasztásért üzemelteti az egységeket, hanem azért, hogy a normális határokon belül ellássa a lakosságot. Az emberek szeretik a jó bort és sört, s az ők kielégítéséért dol­goznak. A vállalat továbbra is elvének tartja, hogy az ittas egyéneket, valamint a fiatalkorúakat nem szolgálja ki szeszes itallal. Ebben természetesen nagy felelősség há- * rul a vendéglátói dolgozókra. A vállalati gazdálkodás gyen­gébb volt, mint amire számítot­tak. Jelzi ezt az, hogy a nyere­ségrészesedés kilencnapi fizetés­nek felel meg. A legnagyobb túl­lépés a béreknél mutatkozik. Nö­velte a kiadást az egységek ta­tarozása is. Az épületek 95 szá­zaléka ugyanis száz évnél „idő­sebb”, melyeknek fenntartása természetesen nagy költségekbe kerül. — Az a célunk — hangsúlyozta az igazgató —, hogy egészséges gazdálkodással, az új gazdasági mechanizmusnak megfelelően nö­veljük a bevételi forrásokat és i csökkentsük a költségeket. Úgy j gondolom, hogy vállalatunknál í ésszerű a hálózatfejlesztés, meg­felelő és következetes az árpoli­tika és javult a kereskedői szel­lem. A beszámoló végül hangsúlyoz­ta, hogy a vállalatnak igen fontos I érdeke az egymás iránti bizalom. A dolgozók bízzanak egymásban l és vessék ki maguk közül azokat, ! akik a társadalmi tulajdont vagy I más személyeket meg akarják [ károsítani Sosem szabad elfelej- j teni, hogy a szocialista vendég­látóipar termelési eszközei tár- J sadalmi tulajdonban vanhak, az j eredmények a szocialista államot erősítik, a hiányosságok pedig ká- ! rosítják. Az eredményességet tisztességes határokon belül kell elérni. v. t. 43. Magához tért, zúgott a feje. Nem érzett fájdalmat, csak az az illúziója volt, mintha egy hordó volna a nyakán, amely­ből tízezer bezárt méh szeretne szabadulná. Virradt.. Megtapogatta a lejét a tar­kója körül. Kissé dagadt veit, és sajgott az érintésre... A mindenségit! Alaposan ku­pán vágták. Visszament a táborba. Szóval a kísértet mentette meg. És a kj|éfőző útján. Per­sze ! A kávéfőT) hallotta, hogy el­lopták az ingét tudta, hegy el­tűnt a kígyó, és valószínűleg sejtette az összefüggést. Ezért nyomban leöntötte őt a büdös pálinkával. Hogy egy ilyen siva­tagban mi minden lehetséges... Az ember az életével játszik!... És ha legalább elveszítené... De ne adj’ isten... Szóval a kísértetnek szimpa­tikus volt. Kár, hogy nem hisz neki... Pedig milyen szívesen odaadta volna azt az ízléstelen barokk vacakot. Egy krokodil­fejnek mintázott óra... Pláne kattintható födéllel, amilyent Az idén öt tájjellegű szakkiállítást és bemutatót szervez a MÉM Kiállítási Iroda A kiállítások és bemutatók A napokban került nyilvános­ságra a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérii m Kiállítási Irodájának 1968. évi programja. Ebben arról ad számot az intéz­mény, hogy 1968-ban összesen öt különféle szakkiállítást és bemu­tatót szervez az ország különbö­ző részein. A III. Országos Lege­lőgazdálkodási bemutató Abali- get-Bükkösdön június 5—15, a bogyós gyümölcsűek bemutatóját Drégelypalánkon június 24—29, a nyári gyümölcs- és zöldségfélék bemutatóját Nagykőrösön, Ceglé­den és Kecskeméten július 22—27, a csemegeszőlő-termesztési bemu­tatót Egerben, Detken, Domosz- lón szeptember 12—18 és a téli alma termesztési szakkiállítást Nyíregyházán, Vaján, Apagyon és Nyírmadán október 7—15 között rendezik meg. részletes áttekintést adnak a nagyüzemekben megvalósított magasfokú termelési eredmények­ről és ezek eszközeiről. A kiállítási iroda eljuttatta fel­hívását valamennyi termelőszö­vetkezetbe, állami gazdaságba, melyben arra kéri az üzemek ve­zetőit, hogy eredményeik ismer­tetésével vegyenek részt a szak- kiállításokon és bemutatókon. Az első kiállításra, amely a nyári gyümlöcs- és zöldségfélék országos seregszemléje lesz — a kiadott tájékoztató alapján — azok az üzemek és egyéni gazda­ságok jelentkezhetnek, amelyek paradicsomból holdanként 180. zöldpaprikából 130, uborkából 50, korai fejes káposztából 200, korai kelkáposztából 110 és karfiolból 80 mázsa holdankénti termést ér­tek el 1967-ben. Verseny a kamatért Uj jelenségre figyeltek fel termelőszövetkezeteinkben. Kö­zülük többet egy-egy vásárlás alkalmával csak készpénz elle­nében hajlandó kiszolgálni a ke­reskedelem. Emiatt a tsz-ek készpénzforgalma az utóbbi he­tekben növekedett. A vállalatok és a tsz-ek között korábban fedezetigazolás alap­ján bonyolították le a jelentő­sebb üzleteket. Most azonban, amikor a vállalatok arra törek­szenek, hogy a kiadott áruért a tsz-ek nyomban fizessenek, elte­kintenek a régi gyakorlattól. Jórészt azért teszik ezt, mert a tsz számlájáról való pénzmeg­szerzés adminisztratív feladat elé állítja őket. Az üzemeket ugyanis egy-egy vásárlás után fel kell szólítaniuk: járuljanak hozzá, hogy a bank egyszámlá­jukról a kereskedelmi egység számlájára írja az összegek A levelezés folytán gyakran 8—10, sőt olykor 25—30 nap is eltelhet Ebben az időszakban a tsz használja a vásárolt árut, ugyanakkor érte még nem fizet Ez azt is jelenti, hogy a bank­ban elhelyezett szövetkezeti ösz- szeg — ez idő alatt — a tsz-nek, nem pedig a kereskedelemnek kamatozik. Valamilyen módon helyes len­ne ebben a kamatküzdelemben olyan közös nevezőt találni, amely mindkét félnek kedvez. A készpénzzel való fizetésnek ugyanis nemcsak a bank mun­kája növekedett, hanem a ter­melőszövetkezeteké is éppúgy, mint a kereskedelemé. —sík ma már csak nyugalmazott tűz­oltó-csővezetők hordanak mel­lénybe fűzött rézlánccal... De hát ellopták... Az ördög tudja, kinek kell... Trará...! Trará...! Sorakozó! Gyerünk csak a többiek közé, hogy legyen alibi. Ilyenkor szok­tak az ő puskájával ölni! De most kivételesen nem tör­tént ehhez hasonló. Mindenki rohant a szakaszához, az embe­rek felsorakoztak, a motorok berregtek, a kocsik zörögtek, ká­romkodás, puffogás, vezénysza­vak, azután indulás... Troppauer beállt a sorba. Már kultya baja Az oázisban végleg kipihente a sebesülését. Előreszólt Galambnak: — Hol a fenébe kószáltál? Mindenfelé kerestelek már... Ez az Iljics üzent. Veled akar beszelni... A kórházkocsin van, elég rossz bőrben... — Sajnálom, hogy nem vol­tam itt... Szegény., amint lehet, hátramegyek... Hosszú fütty és nagyon tá­volról egy éles hang.. Indulás! Délután, az egyórás pihenő közben Galamb hátrament a vö­röskeresztes kocsihoz. — Halló, fiú... Mi újság?! — kiáltott a betegre... Sárgás, csontvázzá fogyott arccal, tüzelő szemekkel feküdt ott Iljics, és élénken mozgatta a fejét, amikor Galambot meglát­ta, mintha türelmetlenül vár­ná... — Beszélned nem szabad... — intett neki'Harrincourt. — Majd levelezünk. Itt van ceruza és papír. Írjál, mint a Troppauer, csak megértsem... A beteg bólintott, elvette a blokkot és felírta: „Iljics Rodion saját kezűleg. Én öltem meg Bretailt, az asszonyt és Corot kapitányt. Csak ketten voltunk a házban. Laporter és én. Mielőtt a rendőrséget értesí­tettük, kényszerűéit hogy vele együtt átkutassuk a szobát, A halott kapitány kezéből kis cé­dula hullott ki. Gyűlölöm La- portert Az írást nyomban meg­semmisítettem. Ez állt rajta: „Figyelnek bennünket Ha meg akarja tudni, hány óra van, iga­zítsa be a napon a mutatókat Éjfélkor pontos órája lesz. Dr. Brétail.” Tudtam, hogy ezzel fontos nyomot semmisítek meg. Laporter kitanított, hogy mit mondjak a rendőröknek.” Galamb elolvasta a cédulát — öregem, az egész marha­ságból nem sokat értek. De azt a Laportert szívesen megrugdos­nám, kár, hogy nincs itt a lé­gióban... A beteg ámultán nézett rá. Miután Galamb zsebre tette a papírt, egy másikat kapott fel, és izgatottan írt: „Laporter itt szolgál velünk, az álneve..." Galamb felugrott. Az ezred or­vos állt ott. — Mi ezt itt, kaszinó? Taka­rodjon azonnal! Galamb diszkóit. Micsoda marhaságokat firkált a kölyök? De ha ez a Laporter csakugyan itt van. azt nagyon megtanítja bokszolni. — Bocsánat... — ahogy lelé­pett a szekérből, a gróf úrba üt­között Nézd csak! Ez itt hall­gatózott? Csak nem ő a Lapor­ter? — Mondja — szólt rá nyersen a gróf úrra —, nem álnéven él maga itt a katonák között?! Mi?! — De kérem... — Semmi kérem! Vigyázzon magára! Es ne ólálkodjon itt a kocsi körül, mert ha továbbra is bántja ezt a fiút, megjárhat­ja... Hogy hívják magát? Nem Laportemek? Mi? — Szó sincs róla... — Na, hát szerencséje van. — Es otthagyta. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents