Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-28 / 74. szám

msum^äp. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1968. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK Ara 8« fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM A közéleti szereplés sodrában Tagadhatatlan, hogy az utób­bi időben, különösképpen az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés előkészítése, majd alkalmazása óta jelentősen élén­kült a közélet. S ezt nemcsak az elmúlt időszak alkotó szel­lemű vitái, eszmecseréi, hanem az azóta mind gyakoribb kez­deményezések és tettek igazol­ják. Ebből a pezsgő légkörből ter­mészetesen a megye gazdasági és műszaki szakemberei sem maradtak ki, hiszen tudvalevő, hogy a gazdaságirányítás új rendje irántuk is egyre na­gyobb igényeket támaszt. S hogy van törekvés ezeknek a teljesí­tésére, arra máris több kedve­ző jelenség fedezhető fel. Ná­lunk immár jó egynéhány éve működik a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szö­vetségének megyei szervezete, amelynek — első fokon — köz­vetlen irányítása alá tartoznak a különböző tudományos egye­sületi csoportok. Az elmúlt esz­tendőkben sok erőfeszítést tet­tek a megyében arra, hogy a növekvő, az élet támasztotta szükségleteknek megfelelően gyarapodjon e csoportok száma. Nos, ez a kezdeményezés nem volt haszontalan és hiábavaló, mert aránylag rövid idő alatt sikerült jó néhány szakma vagy hasonló munkaterületen dolgozó szakemberek szervezeti életle­hetőségeinek a megteremtése. Az utóbbi években alakult meg töb­bek közt a Magyar Kémikusok Egyesületének, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületének me­gyei szervezete. Ezeknek az aránylag fiatal hajtásoknak a tevékenysége azóta is jól bizo­nyítja: nem volt felesleges a szervezésre fordított energia. A kémikusoknak ugyanis nemcsak a szervezettebb továbbképzésre nyílott alkalmuk, hanem olyan színvonalas műszeripari kiállí­tást is rendeztek, amely a gyógyszer- és orvosiműszer­ipar legújabb termékeivel is­mertette meg a szakembereket, és az egyszerű látogatókat. A geodéták pedig — hivatásuk ré­vén is — nem egy olyan tár­sadalmi munkából vették ki a részüket, amivel igazolták, hogy jó szívvel készek segíteni a vá­rosi és községi tanácsoknak egy-egy fontos helyi gond meg­oldásában, mint amilyen a szin­tezés. avagy a különböző beru­házásokhoz a helykijelölés. Hasonló ügybuzgalmat szinte valamennyi tudományos egye­sületi csoportról elmondhat­nánk. Szép példája ennek az Építőipari Tudományos Egyesü­let és a Szilikátipari Tu­dományos Egyesület közös panel-munkabizottsága, amely immár évek óta dolgozik a téglapanel előállításán. Mun­kájukat a közeljövőben a gya­korlat is felhasználja, amikor a poligon-üzem felépülése után lassanként a lakótömbök épí­tésénél a középblokkot a kor- rűbb téglapanel váltja feL S ez már lényegesen meggyor­sítja a lakásépítkezéseket. A társadalmi munkaként elin­dult, a szakmai szerétéiből és alkotóvágyból táplálkozó kísér­letek íme mire képesek. Mi más ez, ha nem a közéleti sze­replésnek igen hatékony és hasznos formája, amely egy- egy iparág technikai és techno­lógiai fejlődését mozdítja elő. A tettvágy természetesen sok­féleképpen bontakozhat ki. Nél­külözhetetlen feltétele azon­ban mindenkor a szükséges szervezeti keret, hiszen külön­ben az egyes emberek erőfe­szítései szétforgácsolódnak és nem állnak, mert nem is áll­hatnak össze egy közös cseleke­detté. Sok éves tapasztalatok bi­zonyítják — kivételek termé­szetesen előfordulnak —, hogy a főváros vagy az egyetemi városok diákjai jóval több és elmélyültebb matematikai és fizikai tudással indulnak az egyetemi felvételi vizsgákon, mit a vidékiek. S ez alól me­gyénk sem kivétel. Nos, ez a felismerés nem új keletű. A helyzeten azonban lehet, sőt szükséges is változtatni. Ehhez viszont olyan szervezeti lehető­séget kellett teremteni, mint amilyen volt a közelmúltban a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei tago­zatának a megalakítása. E két tagozat hivatása ugyanis egy­részt a matematika- és fizikata­nárok rendszeres továbbképzé­séhez, az oktatási tevékenység fejlesztéséhez a személyi és tár­gyi feltételek biztosítása, más­részt e fontos alaptudományok iránt mélyebben érdeklődő di­ákok szakköri foglalkoztatása. Sőt, túl ezen, a tagozatok fon­tos tennivalójuknak tekintik az egyetemi felvételre való köz­vetlen felkészítést is. S ezzel — minden illúzió nélkül — el­érhetjük, hogy középiskolás di­ákjaink az egyetemi felvételek­nél az eddiginél jobban állják majd a versenyt a főváros és egyetemi városok középiskolá­saival. Nem célunk a MTESZ szer­vezetéhez tartozó mind a ti­zenöt tudományos egyesületi csoport közéleti szereplését, ed­digi eredményeit elemezni és méltatni. E néhány példa is jól szemlélteti, hogy egészséges tö­rekvések nap nap után szület­nek, erősödnek és hatnak. Azt sem akarjuk mondani, hogy most már minden lehetőséget kimerítettek, mindent megtet­tek. Távolról sem, hiszen aho­gyan fejlődik társadalmi éle­tünk, erősödik népgazdaságunk, úgy növekszik a műszaki, tech­nikai eredmények és a termé­szettudományos műveltség irán­ti igény és olthatatlan szomj. Még csak a kezdetén tartunk ennek a kielégítésében. De bí­zunk abban, s ezt joggal tehet­jük, hogy ebben is évről évre előbbre jutunk. Ennek pedig az a pezsdülő közéleti szereplés és tenniakarás a kimeríthetetlen forrása, amely immár egyre jobban buzog megyénkben is. Podina Péter Fock Jenő látogatása Lyonban * SS íhihhI Couve de Murvillc külügyminiszter vacsorát adott a Franciaországban tartózkodó magyar mi­niszterelnök tiszteletére. A képen: balról Jeanneney asszony, a szoc.alis ügyek miniszterének felesége, Pompidouné asszony, a francia miniszterelnök felesége, valamint Maurice Couve de Murville külügyminiszter társaságában Fock Jenő miniszterelnök a külügyminisztériumban adott vacsorán. f Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Lyon A francia kormány által a ma­gyar vendégek rendelkezésére bo­csátott Caravelle típusú különgép napos, kellemes időben emelke­dett a magasba az Orly-repülőtér betonjáról. Fock Jenőt Olivier Guichard francia iparügyi mi­niszter, De Gaulle egyik közeli munkatársa kísérte ed a lyoni út első napjára. A repülőút és a lyo­ni program így arra is szolgált, hogy a francia üzemek megtekin­tése mellett folytatódjon az esz­mecsere a gazdasági kapcsolatok fejlődésének konkrét lehetőségei­ről — ebben a lyoni iparnak is szerepe lehet. A lyoni repülőtéren fél tizen­egykor szállt le a Fock Jenőt és kíséretét szállító különgép. Lyon egyaránt híres selyemiparáról, de talán még híresebb történelméről. ‘ Ehhez a városhoz fűződik az első munkásfelkelés, a lyoni takácsok lázadása 1840-ben. A munkásmoz­galmi hagyományok azóta töretle­nül folytatódtak, egészen a Rhodi- aceta műselyemgyár dolgozóinak tavalyi hosszú sztrájkharcáig. A klasszikus selyemipart ma már túlszárnyalta a műanyagipar, a vegyipar, a műselyemgyártás. Itt üzemel Franciaország egyik legnagyobb autógyára, amely Berliez-autókat állít elő. A repülőtéren a beteg prefektus helyett Roger Ninin, a Rhone-Al- pes körzet prefektusa fogadta a magyar vendégeket, majd a mi­NSZK: I belügyminiszter lernenden — de visszaagitálták A keddi nap a bonni belpoliti­ka egyik legizgalmasabb napja volt. Délelőtt a CDU—CSU parla­menti csoportjának ülésén éles vi­tára került sor a kancellár és belügyminiszter között. Lücke belügyminiszter bejelentette, hogy lemond, mert az SPD nem tartot­ta be ígéretét, és nem egyezett bele a választójog megváltozta­tásába. Kiesinger viszont azt bi­zonygatta, hogy a választójog nem tartozik a nagy koalíció „sors­döntő” kérdései közé. Lücke en­nek ellenére fenntartotta véle­ményét és délben hivatalosan be­nyújtotta lemondási kérelmét a köztársasági elnökuek. Délután megbeszélésre ültek össze a két koalíciós párt vezetői a kancellári hivatalban. Lücke, akit meghívtak a megbeszélésre, tüntetőén távolmaradt. Utána azonban Kiesinger még egyszer beszélt belügyminiszterével, s e másfél órás megbeszélés végén Lücke megmásította szándékát és megígérte, hogy marad. A két koalíciós párt vezetőinek értekezlete után a kormányszó­vivő kijelentette: mindkét párt kinyilvánította azt a szándékát, hogy a nagy koalíciót folytatni kívánják. Az a tény, hogy a szö­vetség fenntartásának szándékát meg kellett erősíteni, arra mutat, hogy állandóan növekszik a fe­szültség a két nagy párt között. A megbeszélésen az Odera—Neis- se határral kapcsolatos Brandt- kijelentést, amely miatt a CDU és a CSU felháborodott, úgy inter­pretálták, hogy az nem ellenkezik Kiesinger első kormánynyilatko­zatával. (MTI) niszterelnök és kísérete azon­nal a Rhone-Boulenc társaság vegyipari laboratóriumába hajta- j tott. Itt Delbes, a társaság helyet- ; tes vezérigazgatója mutatta be a I 44 hektárnyi területen működő j hatalmas laboratóriumot, amely a 1 francia ipar egyik büszkesége. A { Rhone-Boulenc társaság, amely a legnagyobb francia ipari csopor­tosulások között foglal helyet, igen nagy összegeket fordít kuta­tásokra: üzleti forgalmának nyolc százalékát teszik ki az erre a óéira fordított beruházások. A magyar miniszterelnök és ki- |sérete megismerkedhetett a labo­ratóriumok ultramodern berende­zéseivel. Fock Jenő érdeklődéssel hallgatta a vezető tudósok magya­rázatait a kísérletek irányáról, céljairól, a berendezések rendel­tetéséről. Különös érdeklődéssel szemlélte meg a tömegspektro- meter impozáns felszerelését: a háromtonnás monstrum arra szolgál, hogy molekulák súlyát mérjék vele — ez a súly viszont csak olyan számmal fejezhető ki, amelyben a 0 és a tizedespont után még húsz nulla végén egy egyes következik. A hatszáz ku­tatót foglalkoztató laboratórium­komplexumban egyébként ma­gyar módszereket is alkalmaznak. Az igazgató Fock Jenő miniszter- elnöknek elmesélte, hogy Erdei László professzor analitikai mód­szerei nagy megbecsülésnek ör­vendenek az élenjáró francia ku­tatóintézetben. A magyar miniszterelnöknek a látogatás során elmondották, hogy a Rhone-Boulenc művek Franciaország legnagyobb vegy­ipari trösztje, több mint három­ezer különböző terméket állít elő. Erről és az együttműködés to­vábbi lehetőségeiről sok szó esett azon az ebéden, .amelyet az üzem vezetői adtak a magyar mi­niszterelnök tiszteletére a labora­tóriumban tett látogatás után. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents