Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
1968. március 24. 6 Vasárnap Érdekességek mnen A SÜKET TOLVAJ A londoni rendőrséget riasztotta egy nagy cég vészjelzése és sikerült is egy tolvajt tetten érnie. A tolvaj azonban, Clifford Johnson, nem hallotta a jelzést, mert teljesen süket (Magazin) * FEGYVERES ÖRÖKÉT A PEDAGÓGUSOK MELLÉ? Amerika legnagyobb városában, New York-ban az iskolaigazgatók és tanfelügyelők tanácsa A szerelem mindenre képes fegyveres őröket követelt a város mind a 906 iskolája számára. A tanács azzal vádolta a városi hatóságokat, hogy nem tudták biztosítani a „diákok és a pedagógusok testi épségét”. New York-i iskolákban a huligánok tavaly 224 ízben támadták meg a tanárokat és az iskolaigazgatókat. (Za Rubezsom) * A SZÍVÁTÜLTETÉS lemezen Londonban érdekes hanglemez készült: Az emberi szív átültetése. A lemezen Barnard professzor hangja szólal meg. A lemez eladásából származó jövedelem a híres dél-afrikai sebész „sebészi alapja” javára szolgál. (Contemporanul) LASSIE ÉS A TELEVÍZIÓ Lassiet, egy Berkshire falubeli juhászkutyát mióta a gazdája televíziót vásárolt, mindennél jobban érdekelte a filmsorozat, melynek egy juhászkutya a főszereplője. Az egyik izgalmas folytatás alatt a farkasok nagy pusztítást vittek végbe a juhok között. Lassiet le kellett váltani az akol körül teljesített szolgálatából. (Magazin) * HANGLEMEZ-STATISZTIKA Franciaországban 1966-ban 7703 hanglemezt adtak ki. Ebből 4223 volt a táncdal és tánczene, 3485 pedig komolyzene, jazz, népzene és szöveges lemez. 1966 első negyedévében két lemez haladta meg a négyszázezres példányszámot, nyolc további a háromszáz- ezret, s az év folyamán forgalomban levő 27 OOO lemez közül mindössze 657 fogyott el több mint 30 000 példányban. (Le Monde) A héten, pontosabban csütörtökön, hivatalosan is elkezdődött a tavasz, A régen várt vendéget nem fogadta fehér ruhás lányok serege, sem pedig indulókat játszó rezesbanda. A gólyák, csak imitt-amott merészkedtek vissza, egyedül csak dünnyögő méhecskék köszöntötték a virágot, levelet hozó kikeletet. ~ Ni, itt száll- dós éppen egy. Milyen aranyosi Szárnya leheletfinom, olyan hangot ad, mint távolódó repülőgép. Hogy mosdik, hogy sétál, hogy röpköd. öröm nézni nyugtalan ide-oda zümmö* gését. Igen, ez a méhecske már a tavasz küldötte. Nekem üzent, hogy jó idő lesz... Csak, ne röpködne folyton a fejem körül... Hess arébb, bogárka... Mintha erősödne a kis vadak berregése... Hess, hess! Már megint nekirepült az orromnak. Hiába csapkodok a kezemmel is... Micsoda szemtelen bogár! Hess innen, ha mondom... A fene ezt a jó időt, minden rovar előmászik az odújából. Hess, már... Na... Hess!... Jaj!.. Hát nem megcsípett a bestia, tói kezdődik ez a tavasz is, hogy a csuda vigye él. A biten egy nagyon erdekes újítást nyújtottak be a nem hivatalos megyei tanulmányi hivatalhoz. Az ötlet A hét egészen eredeti, bizonyosra vehető, hogy világszabadalom lesz belőle. Az agyafúrt feltaláló kdp egy zsák pénzt (persze aprópénzt), mellszobrát felállítják valamelyik téren, nevét úttörőcsapatok, mellékutcák és mezőgazdasági termelőszövetkezetek veszik fel, mint ahogy az már ilyenkor lenni szó* kott. Az újítás lényege egyébként a következő: Mivel a megye városaiban (Békéscsabán, Orosházán, Gyulán, Szarvason) víz, illetve gázvezeték fektetésének ürügyén mély árkokat ástak, ezzel együtt meg lehetne építeni a megyét behálózó földalatti vasutat. Először, talán képtelenségnek hat a terv, de a kevésbé pesz- szimista lakosok szerint is, amikorra végre vég* leg betemetik városainkban ezeket a nyitott alagutakat, akkorra éppen időszerűvé válik Békés megye metrósítása... Én mondom, jó az ötlet! Vétek lenne ilyen ziccert kihagyni. A héten, láttam egy férfit, akiről mintázni lehetne a nyugalom szobrát. Hétfőn délután 14.38-kor a békéscsabai Szent István téren merengett kerékpárja nyergében ülve, lábával a gyalogjáró kőszegé* lyének támaszkodva. Körülötte, (ahogy mondani szokták) zajlott az élet, de ő, mint sebes patak folyását kettészelő kődarab, merev mozdulatlan állt, illetve ült a biciklijén, és senkitől sem zavartatva magát, diót evett. Egymás után szedte elő a zsebéből, kerékpárja kormányához ütötte, úgy törte fel, a héját ledobálva a kövezetre, a belsejét megette... Másfél óra múlva újra a Szent István téren jártam, még mindig ott volt a nyugalom szobra, de már nem csemegézett. Ügy látszik, elfogyott a diója. De a türelme nem. Ugyanabban a kényelmetlen pózban várt valamire, vagy valakire, de az is lehet, hogy egyszerűen, csak az idejét ütötte agyon... Másnap kíváncsiságból elmentem ugyanarra a helyre. Biztos voltam benne, hogy ott találom. De nem volt ott! Csak az üres dióhéjak idézték emlékét... Néhány nap múlva egyik barátom mesélte, hogy kollégáját szanatóriumba kellett szállítani. Az volt a fixa ideája, hogy ő egy dióevő-szobor. Na, és mi lett vele? — kérdeztem izgatottan... Semmi —* felelte rezignálton barátom kapott egy talapzatot. brrr —^ HUMOROS apróságok Két ismerős találkozik. Nagyon megörülnek egymásnak. Bemennek egy kiskocsmába, ahol kellemesen elszórakoznak. „Tulajdonképpen hogyan ismer* kedtél meg a feleségeddel? === kérdezi váratlanul az egyik. Újsághirdetés útján" == mondja a másik. i.Es elégedett vagy?* &Nem, lerendeltem az újságolni * Börtönőr: ■„Jöjjön ki; Puserackt! A felesége lenn várja, félóra beszélgetési időt kapott-„Nem, őrmester úr, csak ezt ne*. Nem mondhatja neki, hogy hajnalban kivégeztek?5 * kocsid van?! *= csodálkozik Pál. —> Hogy jutottál hozzá? —t Egész egyszerűen, kedves barátom =-i sugárzik Péter, -h Harsonámért cseréltem. Hibabejelentés Nézze, tanácstag elvtárs, milyen gödrösek ezek az utcákig (Zsoldos Sándor rajza) FALAK Azt még sohse hallottam, hogy autókereskedők hangszert fogadnak el fizetési eszközül. Hát persze, áltálában nemigen fordul elő, —* de ez a kereskedő pont alattam lakik... * A falusi vendéglőben, amelynek tulajdonosa maga vágja a disznót, a vendég odaszólítja a tulajt. i,Néze uram! A kolbászban itt egy üvegszilánkot találtam!" A vendéglős zavartan megvakarja a fejét, majd megszólal: „Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy a disznónak, amelyet levágtam, üvegszeme volt...* c A titok — Mondd már, olyan izgatott vagyok! Hol van? — Itt nem lehet. Mindenki bennünket figyel. A két férfi idegesen körülnézett. Aztán felhajtották kabátgallérjukat és sietve eltávoztak. Sokáig mentek. Végre kiértek a városból, több kilométeres körzetben ők voltak az egyedüli élőlények, leszámítva a varjakat. — Mutasd meg, hová rejtetted! — Pszt! Ne ordíts! Még idecső- díted az embereket... — Mikor ástad el? — Még a múlt héten. Megtudtam, hogy el fog fogyni az üzletekből. • — Nem látott senki, amikor eldugtad? — Éjszaka volt... — Add ide az ásót! — Csak óvatosan, nehogy megsérüljön... Csendben ásni kezdtek. Végre előkerült, amit kerestek. Egy barna cipősdoboz volt, benne öt csomag Fecske. Remegő ujjakkal feltépték az egyiket és elégedetten füstölni kezdtek. Aki különálló házban lakik, aztán egyszer bekerül a bérházba, aligha érzékeli, hogy ott a falak közösek a szomszéddal. És nem is valami középkori várfalak ezek, amelyek minden ostromnak ellenállnak. Fülük van a bérházi falaknak. Az egyik oldalon bemegy, a másikon kijön a hang és belekerül a szomszéd fülébe. Este, amikor ki-ki nyugalomra tér már, a kissé hangosabb szó is át- hallatszik, hát még az „egy falu, egy nóta”! Legszívesebben bekopogna az ember, hogy „aszongya”: Csendesebben vigadjanak! Isten áldja meg kendteket... De nem teszi, mert manapság a békés egymás mellett élés politikája dívik, s tudvalevő, hogy ezt az ilyesmi nem segíti elő. Egyszerűen át kell vészelni a nehéz időket, amelyek rendszerint szorosan kapcsolódnak egy-egy névnaphoz, születésnaphoz vagy más örvendetes eseményhez, mint például a nyereségrészesedéshez, egyes kategóriákban a prémiumosztáshoz, ritkábban lottón a mini négyeshez, vagy totón a tizenhármashoz. Olykor-olykor a „kend” visz- sza is kapja a kölcsönt, s találgathatja, hogy mi van odaát Ha az „Egy falu, egy nóta” évenként ugyanazon a napon ismétlődik, abból rögtön következtetni lehet, hogy az születés- vagy névnap, az alkalomszerű esetek viszont valami váratlan pénzhez jutásról árulkodnak. Tehát van, ami előre kiszámítható és van, ami úgy éri a szomszédot, mint derült égből a villámcsapás. Volna ugyan megoldás, hogy ne zavarják egymást a bérházi lakók: összehangoltabbá kellene tenni az örvendetes eseményeket. {A név- és születésnapok egyéni megfontolás alapján keletkeznek, viszont „bemérhető”, azokra tehát a szomszédok is előre felkészülhetnek.) De ha mondjuk az OTP úgy szabályozná, hogy egy-egy bérházban mindenkinek egyszerre lenne négyese a lottón, vagy a vállalatok összebeszélve ugyanazon a napon osztanák ki a prémiumot, akkor aztán kezdődhetne az „Egy bérház, egy nóta”. Ki figyelne oda? Talán a falak is befognák a fülüket. Mindez egyelőre még álom. Persze álom is csak akkor száll az ember szemére, ha a szomszédságban „véget vetnek a zenének, s hazamennek a legények”. —or . WV\A^A^AA/V\>VS/WWW\A/VA/VA a divat — Mit szólsz hozzá, hogyan bámulják a motoromat!? (Földes Vilmos rajza)
