Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

I9ff8. március 24. 2 Vasárnap Üjabb tűzharc az izraeli és Jordániái egységek Elszórt csatározások a dél-vietnami harctereken Feck Jenő hétfőn Franciaországija utazik között Hol sérült meg Dajan? TEL AVIV Izraeli katonai szovivo jelen­tése szerint szombaton reggel üjabb tűzharcra került sor jor- dániai és izraeli egységek között, a Tiberias-tótól délre. Eszerint egy izraeli őrjárat arab ellenál­lókat fedezett fel, akik aknave­tőkkel tüzeltek, amire az izra­eliek fegyveresen válaszoltak. Az izraeli jelentés nem említ vesz­teségeket. Egy korábbi tel avivi jelentés szerint egy másik helyen ugyancsak tűzpárbaj játszódott le a Jordán folyó partján. BEIRUT Arab források szerint Dajan izraeli hadügyminiszter nem ar­cheológiái kutatások közben sé­rült meg, hanem arab ellenállók támadása következtében. Az A1 Fata arab ellenálló szervezet Beirutban péntek este közle­ményben igazolta ezeket a híre­ket. A közlemény szerint szerdán a kora reggeli órákban, nem messze Tel Aviv-tól arab ellen­állók támadták meg kézigráná­tokkal és gépfegyverekkel azt az izraeli gépkocsioszlopot, amely­nek élén a hadügyminiszter el­lenőrző körútra indult. Dajan gépkocsija a támadás következ­tében az árokba fordult, két má­sik gépkocsit az ellenállók meg­semmisítettek. A közlemény az­zal zárul, hogy már több ízben is támadást szeveztek Dajan és kísérete ellen, és csak szerdán sikerült lecsapni rá. (MTI) Pálfv József cikksorozata: Saigon A dél-vietnami harctereken a legutóbbi 24 órában nagyobb­részt^ csak elszórt csatározások folytak, a szabadságharcosok Saigontól 70 kilométernyire dél­re felrobbantottak egy hidat és Saigontól 100 kilométernyire délnyugatra támadták a kor­mánycsapatok Can Tho-i táborát. Az amerikai hadsereg helikop­terei a Mekong deltájában a fel­szabadító hadsereg katonai csó­nakjait támadták, amelyek lő­szerutánpótlást szállítottak a sza­badságharcosoknak. A B—52-es óriásbombázók a hazafias erők Khe Sanh körül beépített meg- ' erősített állásait bombázták. Westmoreland távozik a vietnami amerikai csapatok főparancsnoki posztjáról Johnson elnök pénteken késő I a szárazföldi hadsereg vezérkari délután rögtönzött sajtókonferen- főnöke lesz, a nyugdíjba vonuló cián jelentette be, hogy Westmo- \ Harold Johnson tábornok helyett, reland tábornok rövidesen visz- Az elnök igyekezett megnyugtatni szatéf az Egyesült Államokba és a közvéleményt, hogy Westmore- — i land távozása nem jelent válto­. I zást az amerikai taktikában, vagy © politikában Vietnammal kapcso- j latban. A tábornok utódáról egye­lőre nincs döntés. Johnson ugyan­Paris® és ladapesl A MAGYAR—FRANCIA ál- j lamközi kapcsolatok a hatvanas ; évek elejétől kezdve állandó ja­vulást mutatnak. Ez a tény, annál figyelemre méltóbb, mivel a két ország viszonya nemcsak a hidegháború éveiben, hanem — más történelmi okok miatt — már az első világháború előtt, majd a két világháború között sem volt barátságos. A húszas, harmincas években az akkori Harmadik Köztársaság sok bal­oldali magyarnak, munkásnak és értelmiséginek nyújtott menedé­ket, akik a fehérterror elől me­nekültek Párizsba. A budai -Vár­ban a német orientációval akar­ták ellensúlyozni azt, hogy a francia kormányok, a kis antant országaival léptek szövetségre. A hivatalos kapcsolatok hiányát ! pótolja, hogy a magyar nép i őszinte rokonszenvvel viseltetett a francia nép iránt, elismerte és igényelte a francia kultúra év­százados eredményeit. A második világháború után a francia—magyar kulturális kap­csolatok már hivatalos támoga­tással lendültek fel, s még a hi­degháború esztendeiben sem szakadtak meg. (Francia részről nagyra értékelik, hogy Budapes­ten mindvégig működhetett j Francia Intézet, a párizsi Magyar Intézet tevékenysége ugyancsak, viszonylag zavarta­lan volt azokban a nehéz idők­ben.) A legutóbbi időszakban a kölcsönös művészeti kiállítások, (eleg csak a párizsi Petit Palais- ban megrendezett átfogó magyar művészeti kiállítás óriási sike­rére utalni), professzor- és diák­cserék, a francia tudományos ku­tató központ, a CNRS és a Ma­gvar Tudományos Akadémia bő­vülő kapcsolatai, a hidrológusok, archeológusok, borászok, sport­edzők és számos terület szakem­bereinek rendszeres tapasztalat- cseréi jelzik, milyen élő tarta­lommal lehet megtölteni a fran­cia—magyar kulturális egyez­mény kereteit. Egyébként is egyezmények jelzik a két ország viszonyának normalizálódását és javulását: hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény, konzuli egyezmény, tudományos-műszaki együttmű­ködési egyezmény. Ezek az ál­lamközi megállapodások már a két ország között 1965 januárjá­ban, Péter János külügyminisz­ter párizsi látogatása idején el­kezdődött közeledési folyamat­nak a kézzelfogható eredményei. (Magyar külügyminiszter, azelőtt csak békeszerződések aláírására utazott a francia fővárosba, Couve de Murville-nek 1966 nyarán Bu­dapesten tett látogatása pedig egyáltalán precedens nélküli volt...) A Magyar Népköztársaság kor­mánya nagy jelentőséget tulaj­donít a njagyar—francia kapcso­latok fejlődésének: tudatában van annak, hogy Franciaország az európai biztonság tekinteté­ben milyen fontos szerepet tölt­het be kontinensünkön. ÉRDEMES KÜLÖN KITÉRNI a magyar—francia gazdasági kap­csolatokra. 1966 februárjában, Budapesten kötötték meg a két ország történetében az első hosz- szú lejáratú megállapodást. A francia vendéglők asztalára a „burgundi csiga”, nemegyszer magyarországi exportból kerül. Kivitelünknek több mint a há1 romnegyedét még 1955-ben is mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tették ki. Az árucsere volumene mindaddig viszonylag alacsony szinten mozgott és a két ország külkereskedelmében nem biztosított fontosabb helyet. Ez jórészt annak a következ­ménye volt, hogy Párizsban a legutóbbi időkig kevéssé töreked­tek a szocialista országokkal va­ló kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésére. ( A Közös Piac orszá- I gaival például a franciák sok- ! szorosan nagyobb árucserefor­galmat bonyolítanak le: 1967-ben | is még tizennégyszer több árut I importáltak onnan, mint a szo- I cialista országokból, nyolcszor több árut szállítottak oda, mint a szocialista országokba.) Ma­gyarország vonatkozásában pe­dig az árucsere fejlődését sokáig gátolta a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozatlansága. Az egyenleg évről évre számottevő deficetet mutatott a magyar kül­kereskedelem szempontjából. 1966 tavaszáig még bizonyos franciaországi hatósági előírások is megnehezítették a magyar áruk behozatalát. Gondot oko­zott az is, hogy a franciák figyel­men kívül hagyták a magyar népgazdaság fejlődési irányát és strukturális átalakulását Ne fe­ledjük, hogy ma már a teljes magyar kivitelnek mintegy 45 százaléka gépipari, finommecha­nikai termék — nem pedig me­zőgazdasági áru— A MAR EMLÍTETT francia „liberalizálás” 1966 elején a fran­cia vámtarifajegyzéknek mintegy 700 fő tételére terjedt ki, általá­ban megszüntette a beviteli mennyiségi korlátozásokat. Most már bútorokat, szerszámgépeket, vegyipari és gyógyszeripari ter­mékeket, rádiókat, rádiócsöveket, háztartási üvegárut, textilipari gyártmányokat, villamosipari ké­szülékeket, precíziós- és mérő­műszereket szállítunk Franciaor­szágba. A hosszú lejáratú megállapo­dás alapján megnyílt az út a koo­peráció előtt, amely még ígé- I retesebb fejlődésre ad lehetősé­get, mint az árucsere fokozása. : (Ez utóbbit egyébként nehezítik i a Közös Piac diszkriminációs j előírásai.) A tudományos kutató- i intézetek éppúgy együttműköd- . nek, mint az iparvállalatok. A | kooperációban előállított termé­kek a magyar vagy a francia gaz­daság igényeinek kielégítését szolgálhatják, de — ami talán még fontosabb — más, úgyneve­zett harmadik országba is expor­tálhatok. (Jó példa az együttmű­ködésre a francia Régié Renault és a Ganz-MÁVAG kooperációja. Diesel-motorok gyártására.) A gazdasági, technikai-tudo­mányos és kulturális kapcsolato­kon túl igen fontos a politikai közeledés Magyarország és Franciaország között. A párizsi ; diplomácia nem egy nemzetközi ] kérdésben a mienkéhez hasonló, ! ahhoz közeli álláspontot foglal I el: a vietnami problémától a j Közel-Keletig többször megmu­tatkozott ez. A politikai közeledés ; mértékét e sorok írója is érzé- : kelni tudta, amikor 1966 júliusá- i ban az a megtiszteltetés érte, I hogy tolmácsként a francia kü- I lügyminiszter oldalára üljön a Gellért Szállóban megtartott saj­tókonferencián. Nem volt nehéz tolmácsolni: Couve de Murville a diplomáciai zsargon bonyolult kifejezéseit félretéve, egyszerűen és világosan fogalmazott. A két ország viszonyának javításáról őszintén nyilatkozott, hangsúlyoz­va a kapcsolatok bővítésének mind francia—magyar mind ! európai viszonylatban megmu­tatkozó jelentőségét. A KÉT ORSZÁG VISZONYÁ­NAK biztató alakulása példaként szolgálhat a békés egymás mel­léjt élés elvének megvalósítására. 50 % os időleges könyvárleszállítás március 25-től április 13-ig A Békéscsabai Antikváriumban 187382 csak bejelentette, hogy Earl Whee­ler tádornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, akinek szolgálata ez év nyarán járna le, kérésére egy évvel to­vább marad jelenlegi tisztében. Johnson dicsérte Westmorelan- dot, sőt az újságíróknak McNama­ra volt hadügyminiszter egy fel­jegyzését is bemutatta, amely sze­rint a tábornok „igen tehetséges jó képességű főtiszt”. Az elnök kijelentései ellenére po­litikai körökben az a vélemény, | hogy Westmorelandot „felfelé buktatták”. A tábornokot rendkí­vül élesen bírálták a vietnami szabadságharcosok nagyszabású holdújévi offenzívája után és több törvényhozó követelte azonnali leváltását A New York Times szombaton azt jelentette, hogy küszöbön áll a döntés egy újabb hadosztály és több légi és haditengerészeti egy­ség, összesen mintegy harminc­ezer katona Vietnamba küldésé­ről. Nincs azonban még határozat arról, hogy elrendelik-e újabb tar­talékosok behívását. (MTI) Marokkóba, majd Oranba mentünk. Közben apródonként megtudtam sok mindent. Példá­ul, hogy Grison lőtte agvon Rus- selt. De nem találta nála a ter­vet. Ezt Brétail kerülőúton el­vitte, mert sejtették, hogy a kí­sérők között ellenség van. Rus­sel aznap hajnalban megtalál­ta az átjárót. De beteg volt. Ezért sürgette Brétailt, hogy ne­kivágjon az útnak egyedül. De másfelé, hogy ne találkozzék ve­lünk. Brétail Oranban várta Russelt. Helyette Lorsakoff, La- porter és Grison jött, Brétailt is megzsarolták. Ügy mint engerjn. Fénykép és jegyzőkönyv a ha­lott Russelről. Brétail szörnyű gyanúba keveredhet: megölte a tanárt. Ha az esküdtszék felmenti is, a gyanút senki sem moshatja le róla. És levelekkel is zsarol­A francia kormány meghívásá­ra Fock Jenő elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke hétfőn hivatalos fran­ciaországi látogatásra indul. MsgalaM az új finn kormány Helsinki Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök pénteken este jóvá­hagyta az új kormány névsorát. A kormányt háromhetes tanács­kozás után a szociáldemokrata Mauno Koivisto, a finn nemzeti bank volt elnöke és az előző kormány pénzügyminisztere ala­kította meg. Az új kormány öt párt koalí­ciójából áll és abba a finn szoci­áldemokrata párt hat, a centrum párt öt, a kommunistákat is ma­gában foglaló finn népi demok­ratikus unió három, a szociálde­mokrata munkás- és kisparaszt- szövetség egy, és a kormányba most beépített svéd néppárt szin­tén egy minisztert delegált. A legfontosabb tárcák viselői tag­jai maradtak az új kormánynak is, így a külügyminiszteri tiszt­séget változatlanul Ahti Karja- lainen tölti be. (MTI) ÉlesCSD-Iámadás az alomstep-egyezmény ellen Bonn Fritz Zimmermann CSU-kép- viselő, a Bundestag hadügyi bi­zottságának elnöke ismét éles tá­madást intézett az atom-stop- egyezmény ellen, és kijelentette, az NSZK megteheti, hogy ne csatlakozzon az egyezményhez. Ezt annál is inkább megtehet­jük, mert számottevő amerikai politikusok szerint az aláírás megtagadása még mindig jobb, mintha a neonáci szavazatok szá­ma megduplázódik. A képviselő a szélsőjobboldali erők előretöré­sével fenyegetőzött az egyezmény aláírása esetére. (MTI) fák. Russel felesége és a titkár már régen szerették egymást. Valamikor az asszony néhány levelet írt hozzá, állítólag komp­romittálót, és ezeket Lorsakoff ellopta. Russelné és Brétail ször­nyű helyzetbe került. Engedel­meskedniük kellett. Brétail be­ismerte, hogy a terv birtokában van Azt mondta, hogy hajlan­dó osztozni az árán, de nem ad­ja ki a kezéből, csak a vásárló­nak. Ö akar megalkudni. Lorsa­koff ebbe is beleegyezett, de csak úgy, ha Brétail minden lé­pését ellenőrizheti. Importer meg én mint inasok vigyáztunk a tit­kárra a házban. Ha kimozdult, Lorsakoff vagy Grison állandó­an a sarkában volt... A helyzet most az volt, hogy kölcsönösen egymás nyakán tartották a kezüket. De aki a másik torkát összeszorítja, az önmagát megfojtja. Éjszakán­ként Laporter nemegyszer ku­tatta át a házat a térkép után, de fogalma sem volt, hol lehel. Brétail továbbra is kifogásokkal húzta az időt. Közben feltűnt a háznál Corot kapitány, általá­ban olyankor, ha Brétail nem volt otthon. Ügy látszott hogy az asszonnyal jól értik egymást. Azon a napon sirokkó volt __ C sontig sajgó meleg szél fújt, a bal dobhártyám kettős lüktetés­sel dobolt a carotis ér izgalmá­tól. Koponyát repesztő nyomás terpeszkedett a város fölé. A szobámba mentem, hogy ledől­jek. Ilyenkor órákig feküdtem az ágyon, és csak a konyak se­gített rajtam... Fél üveggel it­tam ki egy hajtásra, szokásom szerint, és végigdőltem az ágyon,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents