Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-22 / 69. szám
1968. március 22. .5 Péntek ( íh'L'iiiili nyomán: Válasz a Kijevbő! érkezett nőnapi képeslapra Juliska, a sebesült szovjet katona 23 év előtti ápolója a körösladányi Márta Imréné Lapunk március 13-i számában Nőnapi képeslap Kijevből című híradósunk egy sebesült szovjet katona 23 év előtti emlékeit idézte fel. Ahogy ő, azaz levélírónk, magyarosítva: Gyurij megírta, 1945-ben sebesülten feküdt Békéscsabán, a katonai kórházban, s ott az egyik ápolónő, Juliska, éjszakákat átvirrasztva ápolta. Ezt a sok-sok szerető gondoskodást köszönte meg a hozzánk küldött képeslapon. És amire gondolni sem igen mertünk, a minap megérkezett hozzánk Földi Julianna válasza, aki nem más, mint Márta Imré- né, Körösladány, Dózsa György út 69 szám alatti lakos. Nagy örömmel olvasta egykori ápoltjának sorait s a következőket írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében: „Kedves Szerkesztőség! Elnézést kérek, hogy e pár sor Írásommal zavarom Önöket, de naIfjűgárdisták továbbképzése Békéscsabán A KISZ békéscsabai bizottsága mellett működő ifjúgárda parancsnokság tagjai a szakaszok március 31-i továbbképzéséről tanácskoztak a napokban. A városi ifjúgárda szakaszok részvételével a Dencsési úti KISZ-táborban egész napos foglalkozásokon vesznek részt. Előadást hallanak a rendezvények megszervezéséről, az április 4-i ünnepségekkel kapcsolatos tennivalókról. Ezenkívül alaki bemutatót tartanak és sor kerül a szakaszok közötti járőrversenyre. Szürke porfátylakon át látszott a krétaszínű hold. Bágyadt sugárzás ragyogta be a végtelenbe nyúló homokhalmokat. — Ezt muszáj meghallgatnod... — mondta Kölyök. — Sok ezer ember pusztult el emiatt... — Ne haragudj, de ez marhaság, hogy itt a sivatagban mindenféle klasszikus írók miatt pusztulnak az emberek! Nagyon meleg van, egészségtelen a klíma. De erről nem tehet sem a Vergilius, sem a Shakespeare! — Tudom, hogy tetteted magad. Azért mégis kérlek, hogy légy türelmes. Hérodotosz azt írja, hogy a Nílus és a Niger ösz- szeköttetésben állnak. Ezt valami homályos módon a krokodilokkal magyarázza. Russel szerint a Krokodilok Útja Szene- gambián vezet át, és Hérodotosz, aki Suetoniusszal járt úton, nyilván a Gambiát tévesztette össze a Nílussal. Ha ezt az átjárót, amely a Niger vidéket és a Szaharát összeköti, megtalálja valaki, akkor az újkor leghasznosabb felfedezésével járult hozzá a gyarmatosításhoz. A Szahara-vasút meg lenne oldva. A vonal összekötné a Földközitengert a nyugat-afrikai kikötőkkel. Azután Franciaország számára szerezné meg Szenegambia ismeretlen vidékét, Ba- talangát, a szokoták földjét. A szokota bennszülöttek ismerik azt az utat, amelyet Suetonius és Hérodotosz óta any- nyian kerestek hiába. Russel csalhatatlanul biztosnak hitte a feltevését, hogy hol kell lenni ennek a titkos átjárónak... De Russel eltűnt. És soha többé nem tér vissza. Brétail doktor érkezett csak meg Marokkóba, halálos betegen, és ez a bizonyos Henry Grison hazatért. gyón jólesett ez a néhány soros üdvözlet, amelyet a nőnap alkalmából kaptunk a messze távolból. Huszonhárom év után a volt sebesült és beteg megem lékezett ápolóiról, kézcsókját és köszönetét küldte, háláját fejes te ki a magyarországi lányoknak és asszonyoknak. Én, a huszonhárom év előtti állandó éjszakás nővér, Juliska, megköszönöm és viszonozni szeretném egy képeslappal a jókívánságokat. Nagyon jólesik tudni azt, hogy annyi év után az egykor élet-halál közt levő betegem ma is él. Jó érzés, hogy oly sok év után sem felejtett el az, akit súlyos betegségében nem hagytam magára, és sok álmatlan éjszakáján ápoltam. Szeretném én is viszonozni ezt az örömet, ezért mellékelten egy képeslapot küldök községünkről, Körösladányról, azzal a kéréssel, hogy legyenek szívesek azt a Kijevben lakó egykori betegemnek eljuttatni. Nagyon szeretném, ha válaszolna levelemre.” Ügy gondoljuk, hogy nem sértjük meg a levéltitkot, ha a képeslapra írt néhány sort is közreadjuk: „Üdvözlet Juliskától, volt ápolójától, aki 1945-ben Békéscsabán, a kórházban gondozta.” Kijevi levélírónk pontos nevét és címét nem ismerjük. Sajnos, így nem áll módunkban a képeslapot továbbítani, csupán az újság hasábjain tesszük közzé sorait. Reméljük azonban, hogy a válasz talán eljut Kijevbe a címzetthez, s talán megírja teljes nevét és pontos címét. (Podina) A tavasz már üzen Jártasra is Az igazi életre készülnek és segítik őket — Ez a Grison... Ez ott volt Russellel? Kölyök bántó, rekedt hangon nevetett: — Ott volt?... Ö lőtte agyon!... Szóval az az ember, akinek a tárcája itt van a zsebében, akit az ő rohamkésével leszúrtak Brétail doktor házában, az a bizonyos Henry Grison ölte meg Russelt? — És te honnan tudod mindezt? — Engem az a nő, akiről gyanítom, hogy Grison szeretője vagy ügynöke volt, összehozott Grisonnal. Henry Grison mint gazdag oroszlánvadász és Afri- ka-utazó férkőzött Russel közelébe. Grison szervezte, mint gyakorlati ember, Russel expedícióját és bevett engem is. — És ki volt ez az ember?— Most már tudom: hírhedt politikai kalandor. Egy Laporter nevű vadász és én voltunk a legfiatalabb az expedíció tagjai között. A sivatagban táboroztunk, közel az őserdőhöz, azon a helyen, ahol Aut-Taurirt helyőrséget alapították később. Az erdőben lakó pigmeus bennszülöttek segédkeztek a tábor körüli munkákban. Innen indult el utolsó útjára Russel. Csak Brétail doktor kísérte el. Talán azért nem hívott mást is, mert sejtette, hogy az expedíció tagjai között lehet néhány hamis ember. Laporter, Lorsakof, Grison, egy Bvrel nevű angol és én tartottunk ki idáig, a többi kísérő betegség miatt vagy más okból, lemaradt útközben. Este a bennszülött segítőink, vagy négyen, akik között egy főnök is volt, Illomor, kis ünnepséget rendeztek, amelyre vendégül látták fehér gazdáikat. (Folytatjuk) Kettőszázhuszonöten vannak. Ez a létszám a Bekéstarhosi Gyógypedagógiai Iskolában, tájékoztat Laczkó István igazgató, majd sürgős dolga miatt Cserháti György igazgatóhelyettes lesz a kísérőnk azon a rövid kiránduláson, melyet az értelmileg fogyatékos gyermekek birodalmában teszünk. A park ilyenkor, tavasz elején is megejtően szép. A nyugalom és a derű, mely útjait járva megérinti az embert, a gyermekre is jó hatással van. mondja, később pedig az iskola belső életét, szervezetét ismerteti meg velünk. A rövid jegyzet: Az értelmileg súlyosabban sérült gyermekek a foglalkoztató iskola 5 csoportjában sajátítják el az önmaguk ellátásának legszükségesebb gyakorlati ismereteit, a kisegítő iskolában 9 osztályos (itt az első az előkészítő) képzés folyik. A 9. osztály elvégzése után az élet bármely területén vállalhatnak munkát, sokan ipari tanulók lesznek és a dolgozók esti iskolájában elvégezhetik a rendes általános iskola 8. osztályát. Ez már a teljes rehabilitáció. A volt zeneiskola pavilonjában a foglalkoztató iskola növendékei éppen tízóraiznak. Körülfogják az ismeretlen bácsikat, nevetgélnek, komolykodnak. Flamm János tanár pillanatnyi szünet nélkül őrzi rendet, rászól azokra, akik nem is tudják talán, hogy most rosz- szat tesznek... A fiatal tanár budapesti. Két éve dolgozik itt a feleségével együtt, aki szintén gyógypedagógus. Messze a világ, mondja némi rezignációval, de van tévé, és a szünetekben hazautazunk. Szeretjük a hivatásunkat, és ha arról van szó, hogy jól ellássuk, mindegy hol dolgozunk. A kisegítő iskola miben sem különbözik egy megszokott általános iskolától. A folyosón fogasok, kabátok, bent a tantermekben figyelmes csend. Reisz Péter- né tanárnő az ötödik osztályban rajzórát tart. Piros pöttyös labdát festenek a lányok, a tanárnő elégedett. Utolsó látogatásunk a szövőműhely, itt is a kisegítő iskolások dolgoznak. A 7. és a 8. osztály óráját vezeti Kokavetz Gyuláné műhelymester. Fehér vásznat sző Flamin János tanár a csoportjával foglalkozik. A lányok szőnek szép fehér vásznat. Csattognak a vetélők, a munka A park fái susognak a szélben, öröme pirosítja a lányok arcát... a tavasz már üzen valahonnan nek: lepedő, párnahuzat lesz be- ök már az igazi életre készülnek, Tarhosra is. lőle a hálótermekben. és az igazi élet várja is őket. Sass Ervin Pöttyös labdát festenek az ötödikesek. (Fotó: Demény)
