Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

1968, március 21. 5 Csütörtök Csali szabvány minőséget biztosító üzemekben termelt iucernamagot vásárolnak fel 1968-ban Uj tervekkel — Az utóbbi években fokozatosan i vén a magíogás minősége — tisz- mind több mezőgazdasági üzem tasága és csírázás! erélye — az vállalkozott lucernamag-termesz- eddigitől eltérően tovább javít- tésre. Az Európában jól ismert j ható. magyar lucernavetőmag iránt j Néhány nappal ezelőtt a ter- számottevő érdeklődés volt ta- j melle tő vállalat- orosházi alköz- pasztalható. Tavaly az időjárás | pontjában vetőmagtermeltető rendkívül kedvezett a magío- j konferenciát tartottak, ahol a Sásra. j vállalat és a termelőüzemek Tekintettel arra. hogy a ma- | kölcsönösn kicserélték vélerné- gyar lucerna szűkebb értelemben j nyűket az Í968-as termelési és vett hazája Békés megye, elha- ! értékesítési feladatokról. Lénye- tározták a magtermeltető válla- gében itt született meg az az ál­lat központjában, hogy a ter- I láspont, amely szerint 1968-ban melőszövetkezeteket és az álla- csak szabvány minőséget biztosi- mi gazdaságokat felkészítik egy 1 tó üzemekben termelt lucerna­olyan lucernamag-termesztési el- | és vörösheremagot vásárolnak j járás alkalmazására, amely ré- ! fel. mWWWMVWWWWWWWWMWWWWWVWHWW Pillanatkép a tarhosi könyvtárhál Kétszáznegyvennégy olvasója .an jelenleg a békéstarhosi köz­iégi közművelődési könyvtárnak. hz olvasók nagy része 10—14 éves -Italános iskolás tanuló. Ezek a 'iatalok kitűnően érzik magukat a könyvtárban, Bakos Géza bácsi, a> könyvtáros, ha csak ideje engedi, Tiég társasjátékot is szívesen ját­szik velük. A könyvtár rendezett, hangula­tos. A falakon művészi fénykép- elvételek a könyvtáros hobbysá­ról árulkodnak, az olvasók számé- j nak fokozatos és állandó emelke- I dése pedig ügyszeretetéről, hozzá- ! értéséről. A községi tanács évi 11 ezer forintot ad könyvvásárlásra, és a j jelek szerint a könyvállomány gyarapítását az igények pontos figyelembevételével végzik. Felvételünk: a könyvtáros és ifjú vendégei asztali foci-csatát vívnak. Fotó: Demény nem számított, a diákélet szép volt, derűsen láttam a jövőmet, és... Ekkor megismerkedtem egy növel... — A baj mindig így kezdődik — jegyezte meg nagyképűen Ga­lamb és ujjain keresztül áten­gedte a port egyik kezéből a másikba, miközben arra gondolt, hogy jó lenne, ha itt maradna a sivatagban homokórának. — Ez a nő megígérte, hogy eJősegiti a karrieremet Van egy kitűnő barátja, bizonyos Henry Grison».. — Kicsoda?! — Henry Grison... Miért ijed­tél úgy meg? — Ezzel az úrral találkoztam... — Hol? — Egy érdekes házban... Pi­zsamában fogadott a földön... Kölyök nézte... — En tudom... hogy te ki vágj'... — És rövid szünet után mereven Galamb szeméibe né­zett, majd így szólt: — Batalan­ga. Nagy hatást várt. Galamb igen bután nézte. Azután megfogta a fiú homlokát: — Lehet, hogy ebben igazad van, de nem ártana, ha meg­mérnéd a lázadat... Kölyök mereven és gúnyosan nézte, azután újra, szinte szóta­golva ismételte: — Ba-ta-lan-ga!... Mit akarnak tőle? Most ez a legújabb. A Batalanga! — Nagy komédiás vagy — mondta Kölyök —, de nem hi­szem, hogjr továbbra is alakos- kodsz, ha megmondom, hogy én már' jártam Batalang'ában... — Ez rendben van, fiam... Jártál ott, tudomásul veszem. Csak arra felelj most, hogy ki • ez a Grison, és hol élnek ro­konai vagy örökösei. — Nem tudok róla sokat. Az ő ajánlata révén kerültem Rus­sel expedíciójába... Galamb ismét megélénkült, — Russel! Várj! Hiszen ez volt az a kutató, akinek az öz­vegyét elvette... dr. Brétail... Hopsza! Hiszen ez érdekes,. | — Tudtam, hogy ez érdekelni : fog. — De mennyire! A meggyil- I költ Brétailné követi a csapatot, j Kölyök íalfehéren ugrott fel, I — Ne mondd! Könyörgök, ne I mondd!,. Megőrülök., — és két- j ségbeesetten zokogva vetette ma- gát a földre. Harrincourt gyengéden fel­emelte. Most már komolyan vette, amit a fiú mondott. és sajnálta. Nem tudta, mi baja, csak látta, hogy nagyon szen­ved. — Ügy tudom — mondta j csendesen Iljícsnek —, hogy J Brétail agyonlőtte az asszonyt j meg egy kapitányt és önmagát. j — Nem igaz., — suttogta Kö- j lyök. — Mind a hármat megöl- I ték! Millió apró, izzó porszem szúrta az arcukat, és a levegő mozdulatlanul állt a sivatag fe­lett a rekkenő forróságban. — Különös., — motyogta Ga­lamb. — És nem tudsz közeleb­bit?., Hogy ki volt a gjnlkos?, — Én,, voltam! (Folytatjuk) \ j reményekkel Tulajdonképpen már csak úgy félig ülik rá munkája alapján az az eredeti elnevezés a Békés me­gyei Tanács Építőipari és Tata­rozó Vállalatára. Az elmúlt esz­tendőkben sok minden olyat épí­tettek a megj-ében, amihez sem­mi köze sincs annak a fogalom­nak, amelyet a tatarozás takar. Az építmények sorában éppúgy ott vannak a kisebb ipari létesít­mények, akárcsak az oktatás, a művelődés és a kommunális cé­lokat szolgáló épületek. A tata­rozás ehhez és a vállalati terv­hez képest — hasonlattal élve — mákszemnyi, hiszen az építőipari szövetkezetek és a tanácsi kivi­telező részlegek az ilyen igények nagy részét ellátják. Készül a vállalatpolitikai terv Ennek a felismerése és az ön­állóság növekedése ennél a vál­lalatnál is napirendre tűzte az útkeresést és a szervezeti rpódo- sítást. Ezekről beszélgetünk Szi­kom Jánossal, a vállalat főmér­nökével, aki most a megbízott igazgató funkcióját is betölti. Amint megtudtuk, eddig a vál­lalat nem rendelkezett vállalat- politikai tervvel. Ezért vált szük­ségessé mielőbbi kidolgozása. Eb- oen a most készülő tanulmány­ban igyekeznek meghatározni a vállalat fejlődésének irányát és módját. Fontos részét képezi a profil kialakítása és meghatáro­zása. A maguk helyzetének és szerepének figyelembevételével ezt a kommunális jellegű beru­házások (lakások, iskolák, műve­lődési otthonok), valamint a ki­sebb ipari létesítmények építésé­ben és megvalósításában látják. Mindezt természetesen kevés j pusztán csak papírra vetni. A vállalatpolitikai tervnek megíe- 1 lelően szükséges a feladatok jobb ellátásához a szervezeti formák j átalakítása, a létszám fejlesztése, I a műszaki és technikai felké- ! szültség javítása. Az elképzelések j alapján már megtették az első j lépéseket Új szervezeti formák — Á megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályá­nak felügyelete alá tartozó vál­lalat lévén korábban — és így tavaly is — létesítményjegyzék, vagyis kijelölés alapján vállaltuk és szerveztük a munkát. Ez a kötöttség az idén nagyrészt meg­szűnt, s most már nálunk is a szabad vállalkozás lépett érvénj'- be — hallottuk Szikora elvtárs­tól. Természetszerűleg nem azt je­lenti ez. hogy most már figye­lembe sem veszik a tanácsok építési igényeit. Csupán azt, hogy maguk vállalják a munkát Eh­hez pedig maguk bírálják el azt is, mi az, amire létszámukkal, technikai felkészültségükkel, a rendelkezésre álló és beszerezhe­tő építőanyagaikkal vállalkoz­hatnak. A megnövekedett önállóság késztette őket arra is, hogy az eddigi előkészítési csoportot vál­lalkozási csoporttá szervezzék és új erőkkel megerősítsék. A szer­vezeti módosításra azért is volt szükség, mert ezen az egységen múlik elsősorban, hogyan vannak és lesznek ellátva munkával, de j az is, hogy azt mennyiért vállal- | ják. Mindez pedig a régi módon j már elképzelhetetlen, mivel a bevétel, a gazdaságosság alaku­lása immár jóval több informá­ciót és mélyebb elemző munkát J igényel. Hiába van azonban munkale­hetőség. ha nincs hozzá elegendő anyag. Ennek javítására is gon­doltak, ezért az anyagosztályt friss erőkkel bővítették. Máris tapasztalhatók a kezdeti ered­mények. mert a korábbihoz ké­pest az idén 8-^10 újabb szál­lító vállalattal léptek kapcsolat­ba. Vag.vis jelentősen bővítették anyagbeszerzési forrásaikat. En­nek viszont már érzik a hasznát. Ami van és ami nincs Gondjuk még így is van. bár kevesebb, mint eddig. Tavaly az első fél évben sokat küszködtek kavicshiánnyal. Most meg — amint elmondták — bőségesen el vannak .látva. A korábbi csőhi­ány is szinte teljesen megszűnt, s így ez sem hátráltatja a víz- és központifűtés-szerelést. Jelen­tősen javult az ellátottág külön­féle berendezési tárgyakból is. Elegendő fürdőkáddal, kézmosó­val, mosogatóval és WC-kagy- lóval rendelkeznek ahhoz, hogy emiatt se szenvedjen hátrányt a termelés. Tavaly még eléggé sok gondot okozott, hogy nem tudták időben beszerezni az előregyártott szer­kezeteket. Ez több építkezésen hetekre, sőt hónapokra vissza­vetette a termelést Az idén mindegyik létesítményhez bizto­sítottak ezek a fontos szerkeze­tek. Nincs viszont 6-os, 8-as és 10-es gömbvas, s ehhez hasonló­an nem megfelelő az ellátottság rúd- és idomacélból sem. Márpe­dig ezek tartós hiánya nemcsak azzal fenyeget, hogy lelassítja az építkezéseket, hanem tetejébe még belső munkaerő-átcsoporto­sításra is kényszerítheti a vál­lalat vezetőit. Remélik azonban, hogy elobb-utóbb ez a gond is megoldódik. A tavalyinál 6—8 millióval többet A biztonságos anyagellátás az éves terv eredményes teljesíté­sének elsőrendű feltétele. De még mennyire fontos, hiszen me­részen terveztek erre az eszten­dőre: 48—50 millió forint terme­lési értéket, ami 6—8 millióval meghaladja a tavalyi teljesít­ményt. Ehhez pedig mindenekelőtt anyag kell. mert építési igé­nyekben nincsen hiány. Az át­menő munkák folytatása mellett február közepén hozzákezdtek valamennyi új építkezéshez. Bé­késen már folyamatban van és április 15-én fejeződik be a 36 OTP-lakás műszaki átadása. Az idén — főként Mezőhegyesen és Nagj'szénáson — újabb 40 lakást, Békéscsabán négytantermes is­kolát, Csanádapácán művelődési otthont, Szeghalmon a fémtö­megcikk iparépületét építik fel. A növekvő feladatok újabb mun­kaerő foglalkoztatását is lehető­vé teszik. Máris észlelhető azon­ban szakemberhiány, a kelleténél kevesebb a kőműves, az ács és a vízvezetékszerelő. E nem kis gondok ellenére mégis bíznak a jövőben, mert az új gazdaságirányítási rendszer szellemében már eddig több kezdeményezést és erőfeszítést tettek. Ezért nemcsak új tervek­kel, hanem új reményekkel is kezdték az esztendőt. Mindennek az alapja a nagyobb vállalati ön­állóság, amivel itt is a legmesz- szebbmenőkig szeretnének élni. Podina Péter Nem lakott messze a megállótól, a távol, ság mégis hosszúnak tűnt. Valahogy az aj­tó kinyitása is tovább tartott, mint máskor. A kabátját nem ve­tette le az előszobá­ban, csak úgy a fo­telra dobta a nappa­liban. Szeretett volna sor. jaban visszaemlékez­ni. A harmincon túl már van mire. Be­kapcsolta a rádiót, Wágner, mondta fél­hangosan, s közben kinézett az ablakon. Tócsák, hófoltok, ahogy tavasz felé szokott. Tegnap, amikor megtudta, hogy más­nap szabadnapos lesz, előre örült, végre ki­sétálja magát, ráérő­sen nézheti a kiraka­tokat, akár be is ül­het egy süteményre. Nem kell mosolyog­va fogadni az üdvöz­léseket, udvarias vá­laszokat mondani a telefo nhívásokra. Végre, holnap kedve szerint tehet. Amikor reggel el­indult a város felé, huncut vidámsággal gondolt a szembejö­vőkre: „Ugye, milyen jó nekem, ti nem is tudjátok, ma van a születésnapom, a har­minchatodik.” Első látásra nem mondható szépnek, termete közepes, di­vatosan jár ugyan, de tudja, mi illik ne­ki. Elgondolkodó sze­mei, magas homloka érdeklődést kelt. * * * A helyiség, ahová bement egy feketére, zsúfolt volt. Jólesett, amikor egy-egy ajtó­nyitásnál a januári hideg belopta magát. Amíg kávéját kavar- gatta, pillantása az asztalon heverő ár­jegyzékre esett, a hangfoszlányokra is figyelt, felvidította kicsit az összevissza­ság. — Ha megengedné, kérem... — akadt el a férfi hangja, ami­kor az asszony pil­lantása a szeméig ju­tott —, van még fél órám a vonatindulá­sig, csak egy kávét szeretnék ... Néma fejbólintás volt a vá­lasz. Gondolta, hogy az asszony is dohány­zik, az asztalon a táska mellett ciga­rettásdoboz meg gyufa volt. Azért megkérdezte, hogy rágyújthat-e. — Szabad együtt számolnom? — kér­dezte a felszolgálónö, s mivel nem kapott azonnal választ, gyors egymásután vetette papírra a számokat. Az asszony zavar­tan négy forintot az asztal sarkára tett. jelezve a nem együvé tartozást. A másik szintén letette a pénzt. — Ha megengedi, bemutatkozom — állt fel a férfi búcsúzáé­kor, s várt kicsit, hogy az asszony nyújtsa felé a kezét. * * * Pál-napkor volt négy éve. hogy elő­ször találkoztak. Há­zasságról sohasem be­széltek, de gondolták. Otthon, gyerek, öröm. bánat, ami vele jár. Ma ünnepelnek, úgy tervezték leg­utóbb. Most azonban minden idegszálával érezte, hogy a férfi eltávolodott tőle. ..Hol rontottam el? Nem bírom végig­gondolni, majd, majd talán holnap”. Szót­lanul nézte a szem- benülőt, aki udvari­as mosollyal, geszti­kulálva magyarázott. ..Ezt észre sem vet­tem eddig” — szaladt végig agyán a gondo­lat. „a keze milyen pühánynak hat mesz- sziről. Kopaszodik is már”. Nem hallotta, hogy a másik mit mond, nem bírt odafigyel­ni. A poharat nézte, amit az előbb tettek eléje, és érezte, hogy vége. Egészen vége. — H —

Next

/
Thumbnails
Contents