Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
IMS. március 17, 5 ■Vasárnap A bíró embersége Amikor benyitottam hozzá, szerepet az ittasság. Ilyenkor ál- mint ember. Ezért nyugodtan írógép mellett ült, és ha nem is tálában nehéz az indítóokot meg- aludtam a halálos ítélet után. gépírónői sebességgel, de elfogad- találni. Higgye el, ahhoz, hogy Kérem a bírót, hogy beszéljem hatóan gépelt. Közben meg-meg- nyugodt legyein a bíró lelkiisme- az érdekesebb bűncselekményelk- álit, gondolataiba mélyedt, majd rete, nemcsak a hivatalában töp- rel. újra kattogott ujjal alatt az írógép. Dr. Vermes Vilmosnál vagyunk:, a megyei bíróság büntetőbírójá- nál és az elnök helyettesénél. A sajtó naponta tudatja a világgal, hogy a bíróság milyen ítéletet hoz, kit mivel súlyt Jelennek meg lapokban riportok, tudósítások bírósági tárgyalásokról de valahogy a bírói tanács, maga a bíró mindig kimarad. Szinte személytelenné formálódik a riport mert csak ezzel a szóval jelöl: a bíróság. Pedig a bíró személye is ott van a bizonyítási eljárásban, a mérlegelésben és az ítéletben, ö is érez, s természetesen egyénileg is megvan a gondolata a bűnösről és a tárgyaláson részt vevőkről. Erről kérdezem a bírót. Az élete. az általa tárgyalt bűnügyek szinte regénybe illenek. 1948 óta dolgozik a megyei bíróságon, előbb mint fogalmazó, később elnöki titkár, tíz év óta pedig mint bíró. Tárgyilagosságának a mértékét jelzi talán az is, hogy 1963 óta elnötkhelyettes. A kérdésre, hogy tíz év alatt hány ügyet tárgyalt, szinte válaszolni sem tud. Megszámlálhatatlanul sókat! Sőt a Legfelsőbb Bíróságnál is körülbelül 60 —70 ügyben tanácstagként vett részt. — Ha csak a tárgyalásokról lenne szó!? — mondja a szikár termetű, kissé fáradt arcú bíró. — Mire a tárgyalóterembe kerül az ügy, sokat kell töprengenie a bírónak. Hiszen a valóságnak megfelelő tényt kell megállapítania. Enélkül ítélni, vagy valakit bűnösnek kimondani, nem lehet. Cselekmény nélkül nincs bűnös! A bíró tárgyalás-történeteket keres gondolatában, hogy érzékeltesse a tényállás megállapításának nehezét. Aztán mondja: — Ha a vádlott beismerésben van, akkor a ténymegállapítás általában nem nehéz. De' akkor is meg kell állapítani, hogy mi volt az indítéka az elkövetésnek. Ez nagyöh fontos! Az életellenes cselekményeiknél sokszor játszik Hallgattak. — És — kérdezte kissé rekedten Minkusiz, miután megned- vesitette az ajkát és egyet krá- kogott, — sok síiázad ment már arrafelé keresztül? — Hát még csak másfél éve áll az az előretolt helyőrség — felelt kitérően a kopasz hórihor- gas. — Feléljenek őszintén — kiáltotta Minkusz. — Hány százával mentek át itt Aut-Taurirt felé, mióta a gazdasági hivatalban van?! — Hm... Tizenkettő... Nyomasztó hangulat ült a fülledt, fényes . pálmailombok alatt, üldögélő kis csoporton... — Szóval — felelte vontatottan Nadov — tizenkét helyőrséget... váltottak le... és a tartalék bevonult., de a szolgálatból.« senki sem tért vissza... Ismét csend volt Csak az oázis légymilliói döngicséltek tömött rajokban... — Hol van az a helyőrség? — kérdezte Minkusz. — Hát... azt bizony pontosan nem tudom — felelte a szpáhi. Nemigen járt még ott más a hadseregen kívül. De arrafelé lehet, ahol már sok az erdő. — Hát az nagyszerű! — örvendezett Galamb. — Ott már az egyenlítőnél vagyunk! Igazan elmondhatjuk majd, hogy világlátott emberek lettünk. Tréfáját fagyos hangulat fogadta. Itt most senkinek sem volt kedve nevetni. Lehetséges, hogy a légió Murzuktól az egyenlítői őserdőkig küldi ki őket, a Szaharán keresztül? És lehetsé- j^s, hogy ezen az átkozott, meszreng. Sok álmatlan éjszaka, sok gond, mire megszületik az ítélet Példát mond Vermes elvtárs. 1957 szilveszterén Bndrődön egy 48 éves férfi az egyik szórakozóhelyen minden indítóok nélkül fölállt az asztalától, odalépett egy általa ismeretlen személyhez, bicskát rántott és fejenszúrta. Természetesen azt akartam kideríteni, hogy mi volt az ok. A cselekmény érthetetlen volit. Sem veszekedés, sem szóváltás nem előzte meg. — Elhitte ezt a báró? — Igen, mert a tények is ezt bizonyították. — Tehát az alkohol okozta hirtelen elhatározás? —> Valószínű. — És az ítélet? — Nyolc hónap börtön. Ez esetben indítékot nem talált a bíró, a cselekmény viszont mégis megtörtént, ennek megfelelő hát az ítélet is. Ott voltam azon a tárgyaláson, amelyen dr. Vermes Vilmos tanácsa halálra ítélte ifjú Csőke Györgyöt. Talán az olvasó emlékszik, hogy Kéitegyházán ez a fiatalember baltával agyonsújtotta anyját, majd hasonló szándékkal apjára tört. Most kérdezem, hogy mit érez a bíró, amikor tudja, hogy egy emberre a véget mondja ki? Hiszen ő is ember! A törvény előtt természetesen nyugodtan hozza meg ítéletét, de mégiscsak ember! Neki is éreznie kell! — Nagyon nehéz! De tudni kell, hogy a halálbüntetés kivételes büntetés. — Mit érzett, amikor ítélete alapján kivégezték Csőkét? —• Én nem bocsáthatom meg a bűncselekményt — válaszoljad — A törvény ezt nem engedi meg. Egy megnyugtató érzés volt bennem az első halálos ítélet után: az, hogy ez az ember anyát gyilkolt! Halállal sújtotta saját édesanyját, s ha sikerült volna neki, az apja se élne már. Anyagyil- kosnaik én sem tudok megbocsátani.. Ügysem, mint bíró, úgysem, sze pontján a glóbusznak helyőrség van?... — Valamit mondott az imént — szólt most közbe Pencroft az őrmesterhez —, hogy rabokat is kísérünk... — Azt hát — bólogatott a szu- j dáni. — Arrafelé valami fe-! gyenctelep is van. * ...Távolról botok pufogása, t majd tevebőgés hallatszott, ésl elviselhetetlenül sok légy kínoz-j taaz üldögélőket. Egy hatalmas,? fényes bőrű arab jött közéjük. A j karján szarvasvipera tekergő-1 zött. Jövendőt mondott, és amu-j letteket árult. Embrió kisujját! bőrbe varrva és kis, arab perga-j mentekercset bűvös szöveggel, j A hatalmas, barna szinű ember- j nek hosszú bajusza volt és nagy,! kampós orra. — Halló, öregem! Mintha márj találkoztunk volna! — kiáltott! feléje Galamb, mert úgy rémlett! neki, hogy ezt az embert már { látta Marseille-ben. Vagy Oran- j ban? — Nem tudok róla, rumi úr, I hogy találkoztunk volna. — De egész biztos, csak akkori még nem házaltál ezzel a fogat-| lan kígyóval... — Fogatlan?... — kérdezte az arab udvariasan, és kissé megnyomta a kígyó nyakát, azután odatartotta közel Galamb arcához. — Tessék megnézni... Mindenki felugrált, és a kör nagyot tágult... A szarvasviperának mindkét méregfoga látszott! Percek alatt biztos halál, pokoli kínok között, és nincs semmiféle ellenszer... (Folytatjuk) — Azok a legnehezebb esetek, amikór nincs szemtanú. Erre mondok egy példát. Békésszent- andrás határában, a kocsmához közel egy éjszaka egy leszúrt férfit találtak. A cselekményt senki sem látta. A nyomozás adott gyanúsítottat, de nejóink mégiscsak az a felelősségünk, hogy megáLlapítsuk a tettest. A gyanúsított személy az adatok szerint nem sokkal a sértett után távozott el az italboltból. Utána visz- szatért. Tagadott, azt mondta, hogy a kerékpárjáért ment visz- sza. Logikusan gondolkozva nem tudtam feltételezni, hogy a gyilkos visszamegy a tett színhelyére. Mert arra gondol az ember, hogy miért? Ha tudja, hogy gyilkolt, s tudja, hogy hol, emberileg nehéz elképzelni, hogy a lebukás veszélyének így teszi ki magát. Tagadott a tárgyaláson. Nem emlékezett semmire. — És mi volt a bíróság bizonyítéka? — A zsebkés. A nyomozószervek vérfoltot találtak rajta, ö tagadott. Megkérdeztem tőle, mire használta aznap a bicskáját, s azt válaszolta, hogy almát vágott vele. Később változtatott, s azt mondta, elvágta a kezét. Ez győzött meg arról, hogy ő volt a tettes. Vagy az egyik esetben, vagy a másik esetben elfogadhatatlan a vallomása. Ha viszont ilyen esetben hazudozás'ba kezd a tettes, akkor... ? — Elég a jogismeret a bírónak? — Soha. Embernek kell lennie, és az életet ismernie kell. Természetesen a jog mellett! Kissé váratlanul éri a kér- I dós. amikor megkérdezem tőle, hogy emberileg mindig bűnösnek tartja-e a bűnöst? — Általában igen... de azért van egyéni gondolata is a bírónak ... Egy gyermekgyilkosságot említek neki, melyet szintén ő tárgyalt. M. J. esetéről van szó. A lányanya több késszúrással meggyilkolta az otthon megszült csecsemőt. — Emberileg fájt nekem az eset. Meghalt a csecsemő. Azt is tudtam, hogy M. J. a közvélemény elítélésétől félt, és ezért követte el cselekedetét. De így is gyilkosságot követett el. Csakhogy éreztem ez esetben is, hogy itt van más „tettes” is, akit a bíróság jogilag mégsem ültethet a vádlottak padjára. — Az ki? — A csábító! Az, aki meggondolatlanul ilyen helyzetbe hoz egy lányt. Vele szemben a bíró nem tud eljárni, itt a társadalom ítélhet, büntethet, de legjobb lenne, ha meg tudná akadályozni... Tehát ember a bíró. ítél vagy felment, meghallgat, vagy bizonyít, de ember. Ö is egyén, aki tud szeretni, de hivatása mégis legtöbbször az, hogy büntessen. Mert másokat véd meg a tettes elítélésével. Dr. Vermes Vilmos is ilyen ember. Ezért is kapta meg néhány évvel ezelőtt az Igazságügy Kiváló Dolgozója címet. Varga Tibor Értékelés a Vöröskeresztnél A Vöröskereszt megyei elnöksége március 21-én délelőtt, Békéscsabán tartja soron következő elnökségi ülését. Ezen a szeghalmi járási Vöröskereszt irányitó munkáját és az elvégzett feladatokat értékeli az elnökség. A terv az, hogy az idén, valamint az elkövetkező években is rendszeresen • értékelik az elnökségi üléseken egy-egy járás munkáját Fela vatták a Gyulai Erkel Gimnázium iíj könyvtárát Pénteken délután ünnepélyesen átadták a negyedmilliós beruházással készült új iskolai könyvtárat a Gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban. A meghívott vendégek és a diákok küldöttei előtt Jeges Sándor igazgató nyitotta meg az avató ünnepséget. Beszédet mondott Arató Ferenc, az Országos Pedara. Először a diák-olvasóterem harmonikus színhatása ragadja meg a szemlélőt. A világos fai, a nyers-fa bútorok, a székek élénk színe, a fémrészek feketesége jól kiegyenlítik egymást, és kiemelik a könyvborítók tarkaságát. A könyvtár bizonyára kedvenc tartózkodási helye lesz a gimnázium diákjainak, csakúgy, mint a tanároknak. A diákok hamar birtokba gógiai Könyvtár igazgatója. Rámutatott arra, hogy a tanulók képzésében egyre nagyobb szerepet tölt majd be a könyvtár önképző-önművelő lehetősége, és az iskolai oktatás szerves részévé kell hogy váljon a rendszeres, tudatos könyvtári munka. A Békés megyei Tanács Művelődési Osztálya részéről Deák Ferenc méltatta az új intézmény pedagógiai és kulturális jelentőségét és hivatalosan is átadta a könyvtárat a gimnáziumnak. Az irodalmi kör tagjai hangurették a szép olvasótermet. A tanári könyvtár egy kisebb méretű, nem kevésbé szép és kényelmes helyiségben kapott helyet. A polcokat még nem mindenütt töltik ki a könyvsorok, most még abban a szerencsés helyzetben van a gimnázium, hogy elhelyezési gondok nélkül szerezhet be olvasnivalót. A megnyitó vendégei elismeréssel vegyes büszkeséggel járták végig újra és újra a szép, nagyon hangulatos könyvtárat, felballagtak a galéria lépcsőin, Csend és nyugalom a latos kis műsorral kedveskedtek a megnyitó vendégeinek, s a hely hangulatához illően elszavalták, Vörösmarty Gutenberg albumba című költeményét. A nyolcezer kötetes könyvtár alighanem a megye legmodernebb, legszebb iskolai könyvtátanári könyvtárban. Fotó: Demény kipróbáltak egy-egy fotelt, belelapoztak néhány könyvbe. A diákok is otthonosan mozogtak az új helyen. Sokan közülük mindjárt olvasni kezdtek, és kell-e ennél méltóbb avatás egy új könyvtárban... —bt—
