Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

1968. március 2. 4 Szombat •• Ünnepség — meglepetésekkel Jubileumi ünnepséget rendez­nek március 3-án, vasárnap Me- zöberényben, a Kossuth Lajos Művelődési Otthonban. Kitünte­tik azokat a törzsgárda-tagokat, akik hosszú ideje, 25—30 éve dol- koznak a Pamuttextiiművek Me- zőberényi Gyárában. Az ünnepség pontos programja egyelőre még „titok”, ugyanis a rendezők — a kedves megemlékezésen kívül —. jó néhány meglepetéssel is emlé­kezetessé akarják tenni az idős szakik számára ezt a napot. A meglepetések magyarázatára egy más alkalommal még visszaté­rünk... j Amit érdemes szóvá termi.., Mi okoz gondot a „csirkegyár’" párttagjainak? A taakönvvek múlt évi! voltunk kíváncsiak, milyen észre- | munkaidő után vételeket tettek, javaslataiknak ! szükséges csöveket mi lett a sorsuk? Mit hasznosítót- [ lett belőle semmi. felszerelik Azóta a sem személves tak közíjlúk az üzemben? A párt- ! Az öltöző fölötti padláson nyúl- tisztábban ; titkár. Kovács János ezt mondja: \ bőröket szárítanak. A mennyezet cseréje lehetőséget adott, hogy a kommunistákkal, a párttagokkal | egyenként folytatott beszélgetések révén __________ l áthasson __ s ha szükséges __ l — Nálunk igazan simán zajlott | foszladozó kartonpapírokkal van c élszerű intézkedéseket tehessen le a tagkönyv csere. Az egyéni be- !, szigetelve”, s így nemcsak az a saját portáján minden alapszer- szélfietések? «oev őszinte leevek. esővíz csór vezet A Baromfiipari Vállalat békéscsabai gyáregységének párt- szervezeténél jól szervezetten, a városi pártbizottságtól kapott tá­jékoztató alapján, a részhatáridő­ket is betartva fejezték be a tag­könyvek cseréjét A baromfifeldolgozó üzemben 95 párttag munkálkodik. Arra szélgetések? Hogy őszinte legyek, esővíz csorog rajta keresztül (he- a szezon kellős közepén tartót- lyenként), hanem a nyúlbőrökből tunk, a fejünk búbjáig tele mun- j származó különböző férgek is a kával. Ha mindenkivel nem is, [ munkások tiszta ruháiba hulla­azért a párttagok háromnegyed , nak. Sok panasz részével szót váltott két elvtár-' targoncák, kocsik, van bizonyos mozgó állvá sunk, akiket megbíztunk ezzel. ! nyok hibáira, illetve eredményte­Az iparfejlesztés és ingázás A vonaton és autóbuszon **■ bejáró munkások közül sokan aggályoskodnak, hogy nem kerülnek-e hátrányos helyzetbe, amiért az állam a vállalatokra hárította az uta­zási költségkülönbözetet? Min­dennapi beszédtéma a más helységekből bejáró dolgozók között: nem lesz-e olyan törek­vés, hogy elbocsássák őket, vagy egyszerűen feltegyék ne­kik a kérdést, miért nem ke­resnek lakóhelyükhöz közelebb munkát? Sok embert érint ez Békés megyében is, hiszen a megyén belüli utazó munkások — ingázók száma megközelíti a 20 ezret, ezenkívül 5500 dol­gozó Budapestre, több mint 4000 pedig más megyébe jár. Joggal várják, hogy szó essék gondjaikról. Arra a kérdésre, hogy vár­ható-e a vállalatoknál emiatt nagyobb arányú felmondási tö­rekvés, jórészt nemmel vála­szolhatunk. Két oka is van ennek. Egyik: a rendelet, amely a vállalatokat az utazási költ­ségkülönbözet térítésére köte­lezi, határozottan előírja, hogy az ingázók nem kerülhetnek a régebbinél hátrányosabb hely­zetbe. A másik, és ennél lénye­gesebb ok társadalom- és gaz­daságpolitikai vonatkozású. Az utazó munkás, az ingázó dol­gozó kérdés ugyanis nem vo­natkoztatható el az általános iparfejlesztéstől, nemcsak Ma­gyarországon, de más, fejlettebb országokban sem. Induljunk ki abból, létezhet­nek-e iparvállalatok vidékről bejáró dolgozók nélkül? Nem­csak az erősen ipari jellegű vá­rosokban, de Békés megye na­gyobb községeiben is aligha. Munkanélküliség lényegében nincs, mert az üzemek vagy termelőszövetkezetek majd min­denkit képesek foglalkoztatni. Az iparvállalatok mindjobban koncentrálódnak, és valameny- nyi dolgozót lehetetlen a mun­kahely köré vagy ahhoz közel telepíteni. A többi között ez olyan városfejlesztést, is igé­nyelne, amely rendkívül nagy költségekkel, beruházásokkal árna, és még hosszú idő távlatá­ban is sokszorosába kerülne az itaztatási térítéseknek. Ugyan­akkor a vállalatoknak szüksé­gük van az értéket termelő munkásokra, dolgozókra, főleg azokra, akik jól helytállnak posztjukon. Az aggodalom ellen másik körülmény is szól: az ingázók jelentős része betanított vagy segédmunkás, olyan beosztású dolgozók, akikből általában hi­ány van az üzemekben. Miért szüntetnék meg azok munkahe­lyét, akiknek a pótlásáról ugyancsak nehéz* lenne gondos­kodni? A vállalati hozzájáru­lás, a nyereségből elvont uta­zási költségtérítés legfeljebb mérsékelheti a vidéki dolgozók arányát, de a jó munkaerő helyzetét — legyen az szak­vagy segédmunkás — nem ve­szélyezteti. Mérsékelheti — ezt viszont nyíltan meg kell mondanunk, mert akad a megyében más­honnan felszabadítható munka­erő, és például a Budapestre vagy más megyékbe járó .több ezer ingázó közül is sokan szí­vesebben maradnának lakóhe­lyükhöz, családjukhoz közelebb. A mezőgazdaság gépesítésével is felszabadul majd sok-sok dol­gozó, ezért érthető, ha válto­zatlanul indokolt a megye ipa­rosításának gyorsítása. Ez azon­ban már nemcsak állami, ha­nem vállalati és sok vonatko­zásban tanácsi ügy is. Békés megye iparilag fejlet­lenebb megyeként szerepel és esetenként vissza nem téríten­dő, vagy kedvezményes hitelt is kapnak a vállalatok az ipar- fejlesztéshez. Arra is szükség van azonban, hogy ezt ne csak segítsék, hanem kezdeményez­zék is a tanácsi szervek. Elő­fordult — s ilyen a jövőben még gyakrabban várható —, hogy egyik nagyüzem telephe­lyet kívánt létesíteni, és aján­lásokat kért több községi és városi tanácstól. Nyilvánvaló, hogy azt választotta kedvezőbb feltételeket tudott ajánlani. Ebben a javaslatban a telek, a terület mellett rész­letesen szerepelt, hogy milye­nek a közlekedési és szállítási körülmények, a várható mun­kaerőellátottság, és hogyan il­lik javaslatuk a megye általá­nos iparfejlesztési terveibe? Tény, hogy újszerű dolog volt ez, de módot és lehetőséget adott rá a gazdaságirányítás új rendszere. Hasznos lenne Békés megyében is élni ezzel a mód­szerrel, mert segítené azt a törekvést, amelyről nemrégen a megyei tanács ülésén is szó esett, hogy miként lehetne ja­vítani mintegy 3000 távoli mun­kahelyre utazó dolgozó és csa­ládja helyzetén? I lyen vonatkozásban kap­csolódik egymáshoz a megye iparának fejlesztése és az ingázás. Kovács András Többre nem tellett az időnkből. — Melyek voltak a leggyako­ribb témák? — Főként az akkor küszöbön álló gazdasági reform izgatta az emberek fantáziáját. Kíváncsiak voltak természetesen az árak ala­kulására, s arra, mit hoz munka­I lehetőségben az 1968-as eszten- | dő. A vállalat belső életét érintő j különösen erdekes javaslat nem- ! igen hangzott el. Előbb-utóbb azonban kiderült, I hogy akadt azért figyelemre mél­tó „szóvátevés”. Az üzem igazga­tója vetette fel, hogy miért nem tartanak rendszeresen pártcso­port értekezleteket. Ehhez tudni kell, hogy a politikai munka megszokott kereteit rendkívül ne­héz betartani a baromfifeldolgo­zónál. Mivel munkájuk a szezon­tól, a beérkezett áru mennyiségé­től függ, általános a lépcsős munkakezdés, a nyújtott műszak, a túlórák. Ahány részleg, annyi­féle munkaidőben dolgozik. Szin­te lehetetlen összeegyeztetni azo­kat az időpontokat, amikor egy- egy szakszervezeti, vagy párttag­gyűlést, termelési tanácskozást, vagy akár politikai oktatást min­denki számára kedvezően és a sürgető munkák sérelme nélkül lehet megtartani. Az az igazság, hogy a novemberi taggyűlésen a j kommunisták mintegy 70 százaié- ^:esekb, kos megjelenése jelentős ered- - - menynek számított a korábbi évek gyakorlatához képest. (Pl. len javítására is. Egyes vezetők azt mondják: Ugyan, kérem, eze­ket a kifogásokat, panaszokat már ezerszer hallottuk! Ügy gondoljuk, pontosan addig fogják hallani, amíg végre ki nem javítják az efféle kisebb, vagy nagyobb, de mindenesetre tarthatatlan hibákat. Az egyik csoportbizalmi, Hor­váth István gépkocsiszerelő el­mondta: Előző munkahelyén, a téglaipari vállalatnál, a párton- kívüli gazdasági vezetők is meg­értőbben és rendszeresebben segí­tettek megfelelő munkahelycse­rékkel, műszakváltásokkal, hogy minden kommunista ott lehessen a taggyűlésen. Jóllehet a vállalat gazdasági vezetőinek egyáltalán nem köny- nyű a dolguk. Elég arra utalni, hogy a baromfiféléket 65 száza­lékban az év utolsó negyedében dolgozzák fel. Különböző erőfe­szítésekkel (például: most éppen hagymatisztítást vállaltak bér­munkában) sikerült elérni, hogy a jól dolgozókat a „holtszezon­ban” is megtarthassák. Az épüle­tek régiek, ósdiak és szűkek. A raktározandó anyagok megóvása is gondot okoz. Mégis meg lehet találni a megoldást, csak persze keresni kell a módját. íyy sori óznak a íegérde­legfigyelemreméltóbb kérdések, amelyeket a „csirke- gyár” párttagjai szóvá tettek. Mi — az újság nyilvánossága 1966-ban a szezonidőszakban ^ helyt acjunk ezeknek, egyetlen taggyűlést sem tudtak megtartani.) Még ha ezerszer is így I van, érdemes vitába szállni a I pártvezetöségnek azzal a vélemé- j nyével, hogy „úgyis sok a külön­féle összejövetel, értekezlet, a véleménynyilvánításnak számos! fóruma van, felesleges még párt- csoport-gyűlésekkel is elvenni az emberek idejét”. Nem arra gondolunk, hogy külpolitikai kér­désekről „tartson előadást” a pártcsoport valamelyik tagia, hi­szen ezt meghallgatják a taggyű­lések beszámolójában, elolvashat­ják naponta az újságokban. Az már viszont nem felesleges idő­húzás, ha a párttagokat, illetve egy-egy üzemrész, műhely mun­káját, mindennapjait legközvetle-1 nebbül érintő kérdések: a párt­építés, a tagdíjfizetések, egyszó- amely j val a kommunista szervezeti élet számtalan gyakorlati teendője szóba kerülnek, vita tárgyát képe­zik. Egy üzemi pártszervezet nem­csak vezetőségből áll. Az a ta­pasztalat, hogy megszokott szű- kebb környezetükben bátrabban, őszintébben mondanak véleményt — még a párttagok is —, mint a taggyűlés sokszor ünnepélyes lég­körében. Ahhoz, hogy az üzem kommunistáinak szervezete élő, aktív, 95 párttag véleményére tá-j maszkodó egység legyen, nélkü- j lözhetetlen a pártcsoportok foko-j zottabb figyelembevétele. Nem vilógrenaetőkérdé sek azok, amelyeket eddig is szó­vá tettek egy-egy pártcsoport kommunistái. Olyan „apróságok” azonban, amelyek több száz em­ber munkakörülményeit befolyá­solják. Például: a férfiöltözőben évek óta képtelenek elérni, hogy megfelelő hőfokú — illetve tet­szés szerint szabályozható — le­gyen a mosdóvíz. Majd leforráz­zák magukat az emberek vagy langyos, hideg a tus! A TMK-sok, í már tavaly megígérték, hogy | I hátha a tanulságoknak másutt is I hasznát veszik... Vajda János P. HOWARD: 18. Troppauer elpirult, es lesütöt­te a szemét: — örülök, hogy egy világgal ajándékozhattalak meg.. — re- begte, és elfogultan, reszkető, roppant nagy kezével előkotort zsebéből egy hevenyészett eposzt. Kisimította a papírt, nagy élvezettel nyelt egyet, és drámai hangon jelentette: „Hol­nap vonul az ezred, hahó! Irta: Troppauer Hümér.” Galamb élvezettel tudta átad­ni magát gondolatainak Trop­pauer egy-egy hosszabb költe­ménye közben. Szokásává vált. hogy a borízű hang zsongása kí­sérje elmélkedését, és ha a költő elragadtatott arccal szüne­tet tartott, találomra megöiel- te: — Gyönyörű! Csodálatos! Fe­ledhetetlen! Nincs még egy? — Ebből még négy éneket ír­tam! A lakosság fill mint 10 százaléka vesz részt a politikai tanfolyamokon Eleken Eleken, ebben a több nemzeti­ségű községben, igen nagy az ér­deklődés a különböző politikai, gazdasági kérdések iránt. Ezt bi­zonyítja többek között az is, hogy összesen húsz politikai tanfolya­mot, előadássorozatot szerveztek a községben az MSZMP, a szak- szervezet, a művelődési otthon, valamint más szervek. A foglalko­zásokon a megjelenés 80 százalé­kos. összesen 615-en vesznek részt a tanfolyamokon, ami a lakosság 10 százalékát jelenti. Ebben a számban nincsenek benne a fia­talok, akik részére a KlSZ-szer- vezet az elmúlt hónapokban kü­lönböző előadásokat rendezett az őket érdeklő témakörökből. Az érdeklődést fokozta, hogy az előadók az első perctől kezdve minden alkalommal jól felkészül­tek, s a járástól is részletes tájé­koztatást kapnak, így konkrét pél­dákkal is tudják bizonyítani mon­danivalójukat. Levelezőnk írja: Arany-, ezüst- és bronzjelvény fiataloknak A Békéscsabai Pályafenntartási Főnökség KISZ-alapszervezetének tagjai az elmúlt esztendőben töb­ben részt vettek a Szakma Ifjú Mestere mozgalomban. A vizsgá­kat a közelmúltban tartották, egy fiatal arany-, egy ezüst- és egy pedig bronzjelvényt kapott Az alapszervezet vezetősége már szervezi az idei verseny résztve­vőit. Boldizsár Gyula — Kevés! Olvasd, gyorsan! Te! Te Puskin! A költő élvezettel nyalogatta görbe, széles száját, zavartan simította meg borostás, kék ál­lát, és folytatta. Galamb pedig tovább tűnődött azon, hogy mit kellene tenni a tizenötezer frankkal. Világos, hogy nem az övé. Nem vághatja zsebre más ember pénzét csak azért, mert tévedésből hozzákerült... Első­sorban tehát át kell néznie tü­zetesen a tárcát, amelyet a meg­gyilkolt ember több holmijával együtt kénytelen volt zsebre tenni a fürdőszobában. A ka­lyibában, átöltözés után ezeket magához vette. A zubbonya zsebében van minden, azonban a holmikat megnézni csak „lég­mentesen” biztos helyen lehet. De egy ilyen kaszárnya csodála­tosan megépített valami. A mos­dóhelyiségeknek például nincs ajtajuk. Nehogy egy pillanatra ellenőrzés nélkül legyen, akit ellenőrizni akarnak. Hol nézhet­né mega tárcát? Mégiscsak kép­telenség, hogy itt van a zsebé­ben és nem kukkanthat bele. A legénységi szobában mindig tar­tózkodik néhány ember, ott nincs alkalma, a kantinban még kevésbé... és a városba nem en­gedik ki... Átkozott dolog. — Na?! — kérdezte diadal­masan Troppauer. — Nem találok szavakat.. Ember! Hogy Te ezzel a zsenid­del itt vagy és nem Svédország­ban ülsz a Nobel-díjadon!... — Mit várhat egy költő ma­napság a korától? — kérdezte tragikus megadással, és ujjaival végigszántott ritkás, de hosszú fürtjein. — Szóval tetszett? — Óriási! Csak az utolsó két sor mintha, tudj, isten...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents