Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek1 A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA. NÉPÚJSÁGt 1968. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Ára 80 fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM Meddig1 tart a türelmi idő? készítési elveknek megfelelően — január elsején egyszerre vál­tozott az egész népgazdaságban, szerteágazó és egymással össze­függő intézkedései egyidejűleg léptek életbe. Természetesen ma még nem állítható, hogy minde­nütt következetesen alkalmaz­zák az új irányítási és gazdálko­dási módszereket. Nyilvánvaló, hogy ehhez időre, türelemre, tapasztalatokra van szükség. Az új irányítási rendszert bár­mily igényesen és sokoldalúan készítették is elő, a változást, a gyakorlattá alkalmazás minden lehetséges hatását nem láthatták előre. A türelmi időszaknak tu­lajdonképpen az a funkciója, hogy gondos elemzéssel, szünte­len vizsgálódással elhatárolja a véletlen, a gyakorlatlanságból eredő hibákat, zökkenőket azok­tól, amelyek általánosak s ép­pen ezért korrigálásra, javításra szorulnak. Ám mindennek az a fettétele: hagyjuk az új mecha­nizmust kibontakozni, működni, türelemmel figyeljük és elemez­zük hatásait A gazdaságirányítási rendszer kibontakozását megillető türe­lem azonban nem ad felmentést az aktuális és konkrét gazdasági faladat megoldása alól. Éppen ellenkezőleg: az új. mechaniz­mus előnyeinek érvényesülése feltételezi a vállalatok cselekvő magatartását, a sűrűsödő felada­tok eredményes megoldását A nagyon is időszerű tennivalók közül ezúttal csupán egyet raga­dunk ki. Gazdasági növekedésünk egyik kulcsproblémája a hatékonyabb külkereskedelem. Mivel a nem­zeti jövedelem egységnyi — 1 százalékos — növeléséhez ennél nagyobb mértékű többlet-im­portra van szükség, ma már nemcsak arról van szó, rendel­kezünk-e megfelelő mennyiségű export-áruval, hanem: milyen gazdasági hatékonysággal kap­csolódunk be értékesítésükkel a nemzetközi munkamegosztásba. Ha ugyanis ez a hatékonyság rossz, vagy nem kielégítő, akkor az export-termékek előállítására fordított munkát, költséget a vi­lágpiac nem honorálja, a hazai munkabefektetés egy része nem térül vissza az árban. Az új gazdaságirányítási rendszer a nemzetközi munkamegosztásban való hatékonyabb részvétel ér­dekében az egységes devizaszor­zók bevezetésével megteremtette a külső és a belső piac közvet­len és gazdasági kapcsolatát Mivel az árbevétel és a nyereség most már a külföldi piacok ér­tékítéletétől és a kapott deviza­bevételtől is függ, nyilvánvaló, hogy a vállalatokat saját anyagi érdekeltségük ösztönzi és kény­szeríti az export gazdaságossá­gának állandó javítására. A külső és a belső piac össze­kapcsolása természetesen önma­gában még nem garantálja az export gazdaságosságát. Igen sok iparvállalat olyan gyárt­mányválasztékkal, technológiái színvonallal s exporttermékkel rendelkezik, amelyeknek deviza- bevétele — a hivatalos szorzók­kal átszámítva — gyakran még a vállalati kiadásokat, a ter­melési és értékesítési költsége­ket sem fedezi hiánytalanul. Az új irányítási rendszer — hogy a vállalatok anyagi érdekeltsége ne szenvedjen csorbát — olyan átmeneti intézkedést is tartal­maz, amely állami visszatérítést juttat azoknak a vállalatoknak, amelyeknek exportja az érvény­be léptetett rubel- és dollár- szorzó mellett nem gazdaságos. A visszatérítés — a hiányzó vállalati bevétel pótlása az ál­lam, a közösség zsebéből — azonban nem örök időre szóló juttatás, amely felmenti a vál­lalatokat az export gazdaságos­ságának javítása alól. Ellenke­zőleg: az állami visszatérítés a vállalatok kezdeményezését, sür­gős és konstruktív cselekvését igényli. Ezúttal figyelmen kívül hagyjuk e problémakör társa­dalmi és etikai vonatkozásait, s csak a praktikus szempontokat és követelményeket említjük. Vállalati kezdeményezésekre, tettekre van szükség egyebek között azért Ss, mert a vissza­térítés, az állami juttatás össze­ge és mértéke 1969-ben és 1970- ben fokozatosan csökken. Az ál­lami visszatérítés a külkereske­delmi forgalom közgazdasági eszközökkel történő irányításá­nak egyik tényezője, amelynek kettős funkciója van: elősegíti a népgazdaság számára nékülöz- hetetlen exportforgalmat, de emellett korlátozza is a gazda­ságtalan, a nem kívánatos ex­porttevékenységet. Éspedig az­zal korlátozza, hogy a vállalat egész exportjára 1968-ra megál­lapított visszatérítés mértéke csak minimális nyereséget bizto­sít, 1969-ben és 1970-ben azon­ban a visszatérítés fokozatos csökkenése legfeljebb a termelé­si költségek és az exportból származó árbevétel különbözeié­nek mérséklését teszi lehetővé. Uymódon az állami visszatérítés alkalmazása —a nyereségérde­keltségen keresztül — a terme­lési és az exportstruktúra javí­tására készteti a vállalatokat Nyilvánvaló, hogy a visszaté­rítésben részesülő vállalatoknak már az idei évben eredménye­sen kell munkálkodniuk az ex­porthatékonyság növelése érde­kében. Minimális követelmény: az export termékösszetétel mó­dosítása úgy, hogy annak gazda­sági, pénzügyi hozama pótolja a visszatérítés 1969-ben és 1970- ben bekövetkező csökkenését. Valójában azonban ennél na­gyobb mértékű javulásra lesz szükség. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a rosszul értékesít­hető exporttermékek világpiaci ára is csökken. Másrészt: a dol­gozók növekvő bérének és sze­mélyi jövedelmének anyagi fe­dezetét csak a nagyobb nyere­ségtömeg biztosíthatja. Az állami visszatérítés indo­koltságát, mértékét az illetékes szervek az érintett vállalatoknál 1968—1970 időszakára vizsgálták s erre a három esztendőre ha­tározták meg a költségvetésből fizetendő visszatérítést is. A visszatérítés összege és mértéke vállalatonként eltérő, ám a csökkenés üteméből kiolvasha­tó, hogy meddig tart a „türelmi időszak”, amely alatt meg kell szüntetni a veszteséges, az álla­mi visszatérítésre szoruló ipar­cikkek exportját Ez azonban még fél munka, mert egyidejű­leg ki kell fejleszteni s piacra kell vinni azokat az új termé­keket, amelyeknek értékesítése állami támogatás nélkül is ele­gendő nyereséget szerez a Vál­lalatoknak. Garamvölgyi István Baráti vacsora az Országházban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerda» este az Országház Gobelin-termében vacsorát adott a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozója alkalmából Budapesten tartózkodó testvérpártok elnökei, főtitkárai és első titkárai tiszteletére. A képen: William Kashtan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára, G. A. Dange, az Indiai Kommunista Párt elnöke, Kádár János, az M SZMP KB első titkára. A ciprusi és brit testvérpártok képviselőinek találkozása a sajtó képviselőivel A nemzetközi sajtóközpont csütörtöki napja Mozgalmas volt az újságirószö- vetség székházában működő nem­zetközi sajtóközpont csütörtöki napja. Már a kora reggeli órák­ban illusztris vendég érkezett a sajtó házába, akivel a Magyar Rádió, a televízió és más sajtó­szervek tudósítói folytattak be­szélgetést. Az interjút ezúttal Ezekias Papáiönnou, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja főtit­kára adta. A kérdések főként Ma- kariosz elnök újjáválasztása köré csoportosultak. Ezzel kapcsolat­ban a főtitkár rámutatott: a vá­lasztás eredménye azt bizonyítot­ta, hogy Ciprus görög lakossága szinte egy emberként áll az elnök mögött. Véleménye szerint az el­nök pozíciója ma erősebb, mint bármikor. Közölte, hogy Maka- riosz U Thant ENSZ-főtitkár út­ján hamarosan javaslatokat ter­jeszt a világszervezet elé a ciprusi problémák békés megoldására. Ha Ciprus török nemzetiségű ve­zetői megértést tanúsítanak, akkor feltehetően rövid néhány hónap alatt véglegesen rendezhetik a régóta húzódó ciprusi problémá­kat. A főtitkár úgy vélekedett, hogy a kommunista és munkáspártok küldöttségeinek konzultatív talál­kozója igen nagy jelentőségű az egész nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. Bízom abban — mondotta —, hogy ez a I budapesti tanácskozás nagy lépést jelent az akcióegység megterem­tése felé, mert csak így vezethet eredményre az imperializmus el- < len, a szocializmus győzelméért, a tartós békéért folytatott világ­méretű küzdelem. Kiemelkedő eseménye volt a csütörtöki napnak a kora délutáni I órákban lezajlott és rendkívül I nagy érdeklődéssel kísért sajtó- értekezlet, amelyen Jack Woddis, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának és Politikai Bizottságának tagja találkozott a Budapesten tartóz­kodó tudósítókkal. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy pontosan fél órán át szinte záporoztak a kér­dések, amelyeknek sorát ezúttal a Magyar Televízió munkatársai nyitották meg. Jack Woddis — a konzultatív találkozó eddigi ta­pasztalatait figyelembe véve — úgy vélekedett, hogy még az idén sor kerülhet a kommunista és munkáspártok világértekezleté­nek összehívására. Rámutatott, hogy a budapesti tanácskozáson nem ideológiai jellegű kérdéseket vitatnak meg, hanem a fő cél: a véleménycsere eredményeként tettekben megnyilvánuló akció­egység kialakítása az imperializ­mus elleni küzdelemben. Szavai- i ból az is kitűnt, hogy Angliában , ] is rohamosan nő azoknak a száma, j akik a vietnami béke megterem- ; tése mellett foglalnak állást, s kö- i vételik, hogy a Wilson-kormány szakítson az amerikaiak vietnami agresszióját támogató politikájá­val. Ugyancsak a csütörtöki nap ese­ményeihez tartozik több televí­ziós kommentár,. amelyben a csehszlovák,, szovjet, NDK-bell,, francia és svéd tv-riporterek — többségük élő adásban — össze­gezték és — a Magyar Televízió stábjának közreműködésével — sugározták hazájukba a budapesti konzultatív értekezlet eddigi munkájáról, főbb tapasztalatairól kialakult véleményüket. Vágó Tibor A kommunista és munkáspártok konzultatív találkozóján részt vevő Einar Olgeirsson, az Izlandi Szocialista Egység­párt elnöke sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire.

Next

/
Thumbnails
Contents