Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-14 / 37. szám
1*88. február 14. 4 Szerda „Mesterségünk , a címere Csak meg kellene találniuk egymást... (Szembesítés a tények és a lehetőségek között) a rádióban Április 5-én kezdődik a ..Mesterségünk címere” szocialista brigádvetélkedő a rádióban. Az elődöntőbe elsőként — április 5-én — a Duna Cipőgyár és a Pécsi Porcelángyár egy-egy brigádja kerül. 19-én a Nagykőrösi Konzervgyár, és a Csepel Motorkerékpárgyár, május 3-án a Dunai Vasmű, és a Lenin Kohászati Müvek, május 17-én a Dunai Cement- és Mészmü, valamint az Egyesült Izzó, május 30-án a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, valamint a Tatabányai Szén- bányászati Tröszt, június 14- én pedig a Kossuth Nyomda és a Debreceni Biogal Gyógyszerárugyár egy-egy szocialista brigádja mérkőzik az elődöntőben a továbbjutásért. A háromfordulós vetélkedő első díja 100 ezer forint, második díja 75 ezer, a harmadik díja pedig 50 ezer forint. j EloSZOr a Békési Gépgyárat kerestük fel, ahol a portás azt mondta: Az igazgató nincs itthon. Ezért Molnár István főkönyvelőhöz mentünk. — Molnár elvtársék szokták olvasni a Népújságot? — Persze — hangzott a meglepett felelet. — Akkor bizonyára ismerik a vasárnapi számunkban megjelent ankét anyagát a hiánycikkek pótlásának lehetőségeiről... Molnár István zavartan: — Én itt lakom a külkerületen, és ide vasárnap nem hozzák ki az újságot. De talán az igazgató elvtárs. vagy Oláh Lajos műszaki vezető. — Az igazgató? Hát itthon van? — Igen, csak értekezik valakikkel... — Jó, akkor menjünk a műszaki vezetőhöz. — Igen, olvastam, hogy rólunk is szóltak az ankéton a vashulladék miatt — mondja a fiatal műszaki vezető. — Bár nagyobb részét ennek valóban eladjuk. itthoni feldolgozása azonban kétszeresen, sőt háromszorosan is hasznosabb lehetne... — Háromszorosan? — Igen: 1, kielégítené hetven- három ipari tanuló alkotókedvét: 2. gazdaságosabbá tenné hulladék-felhasználásunkat; 3. Már 37 vasútállomáson működik MÁV-AKÖV szocialista komplexbrigád Védorzászlót, oklevelet és pénzjutalmat kapnak a legjobb kollektívák j (Szegedi tudósítónktól) i pénzt kell kifizetni, hanem azért i 1964 őszén új kezdeményezésként született meg a MÁV— AKÖV dolgozóinak szocialista komplex-brigádmozgalma. Az eltelt négy év mindkét szállítási vállalat számára eredményes és hasznos volt. A kezdet kezdetén csak a központi fel- és elfuvaro- zásra kijelölt állomásokon alakultak meg ezek a kollektívák, 17 szolgálati helyen. A mozgalom sikerét bizonyítja, hogy azóta a MÁV Szegedi Igaz- j gatóságának területén már 37 vasútállomáson működik komplexbrigád. Munkájuk egyik fő célja, hogy csökkentsék a kocsitartózkodási időt. Ebben öt százalékos javulást értek el, ami által kevesebb lett a későn kezelt kocsik száma és a kifizetett kocsiállás- pénz. Ez a mozgalom önmagában azonban nem képes lényegesen csökkenteni a késetten kezelt kocsik számát. Azért, mert ehhez fontos feltétel a gépesítés. Az utóbbi időben ebben is észrevehető a fejlődés, hiszen az AKÖV- öket több rakodógéppel látták eL 1964-ben az AKÖV által kezelt kocsik száma 100 034 volt, a múlt évben viszont már csaknem elérték a 130 900-at. Ez a növekedés is indokolja a rakodás gépesítését. 1964-ben 34 235 volt a késve kezelt kocsik száma, tavaly 40 366. A figyelemre méltó csökkentés elsősorban a komlexbrigádok érdeme. A komplexbrigádok feladata az egyéb szállítási feladatokkal ösz- szefüggésben az idén is növekszik. Ebben az évben is elsősorban a késetten kezelt kocsik számának, a kocsiálláspénznek, valamint a kocsitartózkodési időnek a csökkentése a legfontosabb tennivaló. A múlt évhez képest ebben öt százalékkal szükséges az ered- ! ményt javítani. Ez azért is fontos, mivel a késve kezelt vagonok miatt nemcsak tekintélyes állás- j is, mert az sok kocsit von el a ! forgalomból. A MÁV és az AKÖV-ök vezetői támogatják a j komplexbrigádok munkáját. En- j nek egyik kifejezője az is, hogy j a legjobb kollektívákat vándorzászlóval. oklevéllel és pénzzel jutalmazzák. Sziládi Sándor 3. A vitorlamester meggyőződéssel bólogatott. Koronatanú volt. — Nagyon szép a meserségem — védekezett Galamb —, a filharmónia és a balett manapság komoly hivatásnak számít. — Az ilyen embernek tengerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy? Galamb elkomorodott, — Az is voltam, — Nagyszerű! Ha megfelélsz a feltételeknek, beállhatsz a Brigittára. Vannak papírjaid? — Nincsenek. — Akkor megfelelsz a feltételeknek. Akarsz velünk jönni? Yvette hirtelen közbeszólt: — Ne menjen, Galamb úr! a ..Brigitta” rövidesen el fog süly- lyedni. Rozoga, vacak vitorlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem veszik sértésnek, tanulóink produktív munkája némileg hozzásegítene az ankéton felsorolt hiánycikkek pótlásához... De... látnunk kellene előbb azt a hiánycikk-listát... Igen, ez másként valóban nem képzelhető el. Most a kérdés: vajon Mohamed megy-e a hegyhez, vagy a hegy Mohamedhez? * | Másodszor a körösla- dányi fásokhoz nyitottunk be. Éppen vezetőségi értekezletet tartottak a szövetkezetben, az elnök azonban, láttunkra, néhány percre kijött. — Sejtem, miről van szó, olvastuk a vasárnapi Népújságot — mondta gyorsan Zách elvtárs. — Akkor tudják azt is, hogy húsvágódeszka, főzőkanál, gyermekjáróka stb. is szerepel a kereskedelmi szervek listáin. Ha ez így marad, nem tudnak megtanulni járni a gyerekek — tréfálkozunk. Az elnök elengedi füle mellett a tréfát: — Anyag kellene mindenhez... — Hulladékból nem tudnák előállítani ? — Hulladékból? A Gyulai Bútoripari Vállalat fahuiladékaira gondol? — Igen. — Meg lehetne próbálnunk... Éppen erről tárgyalgattunk bent, az értekezleten... De nyilatkozni nem tudunk addig, amíg nem látjuk a teljes listát, és az anyagot. Pedig tényleg az a helyzet, hogy kapacitásunk ugyan van. mégsem üzemel a fásrészlegünk... — Keressék fel a gyulaiakat. Bár úgy tudom, a KISZÖV termelési osztálya is közvetíti majd e lehetőségeket. — Ne haragudjon, be kell mennem... Majd utánanézünk... — ráz velünk kezet az elnök. Bent valóban türelmetlenül várják már az emberek. * | Harmadszor , Gyulai Bútoripari Vállalathoz kopogtunk be. — Igazgató elvtárs? — Ebédel, de úgy látom, már csak a legelszántabb csirkefogók vállalnak szolgálatot rajta. — Ne hallgass Yvette-re. A ..Brigitta” nagyon jó hajó -- mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól. — Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a világ tengerésztestületével? Azt mondom, hogy a „Brigitta” el fog pusztulni, rohadt a bordázata, és fél hüvelykkel mélyebbre süllyed a hatóság által előirt merülési vonalnál. — Ez igaz — vallotta be a vitorlamester —, de végre is az emberek nem a nyugalmas, biztos öregség miatt szállnak hajóra. Jössz Galamb, vagy nem? — Csakugyan olyan veszélyes jármű? — kérdezte tűnődve Galamb. A kormányos sóhajtott és vállat vont. — Mivel jelen van a hajók anyja, bevallom őszintén: a „Brigitta” nem pályázhatna a kék szalagra. Ha családos ember volnál, nem is hívnálak. — Köszönöm. Mivel van családom, elfogadom a meghívást, és jelentkezem a Brigittára. — De biztos, hogy nincsenek papírjaid? — Egy szál sincs. — Ezt majd igazolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizonyos formaságokhoz. Mehetünk. — Ne menjen, Galamb úr! — búgta, mintegy a párját siratva Yvette, és teljesen babaarcán mélabús ráncok támadtak. — Ne menjen. Galamb úr, ha néha kell öt-tíz frank, szívesen adok kölcsön... — Köszönöm a felajánlott hijön is, Doma Gábor főmérnökkel együtt... Az igazgatóhoz: — Engedel- met, újságírók vagyunk. — Örvendek. Ilik József. Ne haragudjon, egy percem sincs, s ennyi idő alatt nem nyilatkoz- hatom az olvasottakról. Ugye, afelől akar érdeklődni ? — Nekünk elég annyi idő... — ... abban az ügyben csak annyit mondhatok: van bizonyos mennyiségű fahulladékunk, amiből... amit (hozzáfordul valaki, valami nagyon fontos ügyben) s a főmérnök folytatja tovább. — ... Amit lehet, magunk is felhasználunk, de amire ezenkívül esetleg igény jelentkezne, tovább is adhatnánk. Nyugodtan megírhatják, forduljanak csak hozzánk a körösladányiak. és válogassák ki a hulladékanyagból, amit fel tudnának hasznáni... De bocsásson meg, tényleg fontos megbeszélésünk lesz... A továbbiakban tessék talán Némethiéhez, az áruforgalmi előadónkhoz fordulni, ő ad majd bővebb felvilágosításokat, (s még hozzáteszi) — Azért nekünk is van némi raktári készletünk az ankéton felsorolt cikkekből... — Igen. Van néhány száz húsvágódeszkánk, csontozónk különböző méretekben, és virágtartónk is — mutatja Németi Tiborné a mintákat. — Érdekes, — jegyezzük meg —, úgy emlékszünk, ilyen cikkek hiányáról is volt szó az ankétünkön... — Adjanak rá a kereskedelmi szervek konkrét igényt, s mi megfelelő árvetést tudunk készíteni, mert tanulóink csinálják ezeken, hulladékból, ami úgyse számít bele a termelési értékbe. Hulladékfánk jó része azonban a kazánba kerül, fűtésre használjuk... ♦ Úgyszólván tehát a semmivé válik. Olcsó áron. Pedig gazdaságosabb is lehetne a felhasználása. Csak az érdekelteknek meg kellene találniuk egymást. Varga Dezső teJkeretet, de nem fogadhatom el. Hé! Jeanette! Hozzál a számlámra egy pohár rumot és egy csokor virágot a nagyságos asz- szonynak... Kezét csókolom, nemes hölgy... Elmentek. Az utcára még egy másodpercig utána búgott Yvette hangja: „Ne menjen, Galamb úr...” De Galamb úr ment. Elég volt messziről megpillantani a Brigittát, hogy lássa: Yvette nem túlzott. Ez a gőzös egy környékbeli kirándulást sem kockáztathatott volna meg veszély nélkül. Ezzel szemben több hónapos tengeri utakat bonyolított le. Egy óra múlva Galamb megállapodott a kapitánnyal. Négy nap múlva indulnak Havannába, és a Panama-csatornán át a Csendes-óceánra. Az út legfeljebb ha egy évig tart — Mond — kérdezte a vitorlamester, miikor újra partot értek —, miért jelentkeztél nyomban, mikor hallottad, hogy a hajóval utazni életveszélyes? Talán meg akarsz halni? — Szó sincs róla! — felelte kissé ijedten Galamb. — Szeretem a veszélyt. „Hohó! Jó lesz vigyázni” — gondolta. Egy kávémérésből levelet írt anyjának és húgának, özvegy édesanyja és a tizennégy éves Anette Párizs villanegyedébe lakott a Harrincourt-ok családi házában, amely becsértéken felül volt megterhelve kölcsönökkel. Előkelő párizsi ismerőseik nem is sejtették, hogy a fiatal Harrincourt Marseille-ben kocsmai énekes, és az ő jövedelméből tartják fenn a köztiszteletben álló finom úri család szerény háztartását. 1974-ig megszámlálják a világ lakosságát A világ lakosságának 73 százalékét 1974-ig megszámlálják — közölte U Thant ENSZ-főtitkár, az ENSZ statisztikai bizottságához intézett egyik jelentésében. Eddig 174 ország járult hozzá ehhez a népszámláláshoz. Amennyiben a Kínai Népköz- társaság is részt venne a népszámlálásban, a világ lakosságának 97 százalékát vehetnék statisztikailag számba. Női hajóskapitány világ körüli útja A vlagyivosztoki Anna Scse- tyinina hajóskapitány, a világot körülhajózva, visszatért családjához, amelyet hét hónapig nem látott. A hatvanéves nő ezt az utat az „Ohotszk” motoroshajó fedélzetén tette meg. Egyebek közt megfordult Japán, Kuba és más országok kikötőiben. Utasítás a kereskedelem és a vendéglátóipar ügyvitelének átszervezéséről A belkereskedelmi miniszter utasítást adott ki a belkereskedelem — a nagy- és kiskereskedelem, valamint a vendéglátóipar — ügyvitelének átszervezéséről. Az adminisztráció új rendszere alapvető változást jelent a kereskedelemben, A vállalatok. a boltok vezetőinek mindennap foglalkozniuk, dolgozniuk kell számos olyan fogalommal .T5T mint például árközlés, árdokumentáció, árjelzés, fogyasztói áras számla stb. —, amelyek eddig nem érintették tevékenységüket. Harrincourt a tengerészeti akadémia növendéke volt. Itt is szerették, mert némely ember már úgy jön a világra, hogy mindenütt szeressék. De az olyan mogorva egyének, mint Lauton Tracy márki tengerészeti felügyelő, minden kedvességnek ellenállnak kőkemény szivükkel. Lauton Tracy magányosan élt Lyon környéki szőlőjében, és időnként megjelent néhány napra az akadémia vagy az iskolahajón, hogy csontos ujjait rázva, ráncos, sovány múmiaarcán bozontos szemöldökét összehúzva, zord prédikációt tartson. A kadétok állandó elkeseredésben éltek miatta. A tanárok sem rajongtak érte. De magas családi összeköttetései révén bizonyos volt, hogy nyugállomány helyett egy dísszemlén fogja elragadni a végelgyengülés. Hogy mégsem így történt, annak az oka Harrincourt, akitől egy vizsgamanőver után a felügyelő megtagadta a következő iskolai rangfokozatot. Harrincourt vidáman jelent meg aznap a kadétok hálótermében: — Az öreg Tracy ma elvágta magát nálam. Nyugdíjazni fogom. — Hülye vagy — vélte az egyik kollégája, nem minden alap nélkül. .— Fosé '"- -' '-elem egy ezüst ngyi óba, hogy a legközelebbi vizsgáig nyugdíjazzák Tracy bácsit.. — Tartom. Har-'neo'1"' •yjegnyerte az öngyújtót. de elvesztette az életpályáját. (Folytatjuk)
