Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-09 / 33. szám
19W, február 9. 5 Péntek Szakemberpalánták Serény munka, fiatalos tenmivá- gyás, no .meg egy kicsike lámpaláz fogadja a gyulai szakmunkáskép - ző intézet impozáns falai közé érkező vendéget. A munka szép dolog, az ember életének egyik legfontosabb ösz- szetevője, érdekesebb a legkülönbözőbb hobbynál. A hasznot hozó alkotás boldogságával ajándékozza meg az embert, Ezit tanulják — szakmai fogások, géptan meg egyebek mellett — ebben az iskolában a jövő szakemberei. Ottjártunkíkor vége volt már az oktatási óráknak, de a szerelőműhely mégsem volt kihalt. A szakI hogy terve valóra váljék, nem- I csak mivel jó tanuló, hanem i mert ő már az emelt szintű obta- í tásban vett részt. A mezőgazda- ! sági gépszerelők, esztergályosok, lakatosok és autószerelők a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után a középiskolák harmadik osztályában folytathatják tanulmányaikat. Az egyébként is modemül felszerelt intézet az idén tovább korszerűsödik, csinosodik. Mintegy egymilliós költséggel 500 tanuló számára épül úgynevezett fehér és fekete öltöző, ahol biztosítva vannak a tisztálkodás legideáliMihucz József, a szakma kiváló tanulója verseny megyei döntőjének győztese — versengés közben. ma kiváló tanulója verseny megyei döntőjének részvevőd forgatták a csavarkulcsot, serénykedtek egy-egy traktor mellett. Mindnyájan mezőgazdasági gépszerelő tanulók. A verseny elméleti kérdésekről írt dolgozattal kezdődött, majd gyakorlati szerelés következett: forgácsolás, lakatosmunka, gyűj- tásállítás, indítás. A legjobbnak Mihucza József harmadéves mezőgazdasági gépszerelő tanuló bizonyult. Részt vesz majd az országos versenyen, ahol sok szép díj, többek között kéthetes külföldi jutalomüdülés várja a helyezetteket. Mihucza Jósika nemcsak tanulmányaiban jeleskedik, egyébként is népszerű diáktársai körében. Ö az intézet KlSZ-alapszervezeté- nek titkára. Banadics Márton igazgató kérdésére, hogy mik a tervei az iskola elvégzése után — kissé pirulva — így válaszol: — Technikumi képesítést szerezni, majd visszajönni ide az intézetbe tanárnak... —- Nagyszerű gondolat, Jóska fiam, ezért egyáltalán nem kell elpirulnod — derül mosolygóssá az igazgató elvtárs arca. Jóskának sok esélye van arra, sabb körülményei, nem keverednék egymással az utcai és az olajos munkaruhák. Április közepére lesz készen. A régi tornatereim „Előbb kellett volna sírnod, anyu!" A legtöbb veszélyeztetett környezetben élő gyereknél nem lehet különválasztani az erkölcsi és anyagi indítékokat. Rendszerint a szülők kifogásolható erkölcsi magatartása, a könnyelműség, lustaság, feslett életmód az eredendő oka az anyagi romlásnak is. Persze, a züllöttségnek is megvannak a maga fokozatai. Az egyik legalsó állomás, mikor egy édesanyát bíróság elé kell állítani kötelességei elmulasztása miatt. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak elő ilyen esetek. Miképp jut valaki idáig? Gyerekek kenyérhéjon A békéscsabai VII. számú általános iskola igazgatója furcsa dolgokra lett figyelmes. Mintha sárlabdázásra is. Kis galériát is építettek a nézőknek. A tanulók éppen az új helyiség ablakait hozták rendbe. — Ugye szép? — mondta az igazgató. Valóban az. De a legszebb, hogy ezek a fiúk, mikor a legmodernebb gépeken dolgoznak, az audio-vizuális berendezésékkel felszerelt bemutatóteremben ülnek, vagy a csinosan berendezett klubszobában szórakoznak, nem is tudják, milyen volt valaha a ta- nonc-sors. Tisztítják a felújított, szép tornaterem ablakait. felújítása még előrehaladottabb, jóformán csak az utolsó simítások hiányoznak. Kéit és fél méterrel megemelték az egész tetőszerkezetet, magas, faburkolatos meny- nyezetével alkalmassá vált a koCsak azt tudják, hogy milyen jó megalapozott tudással birtokolni valamilyen szakmát, amivel egy életre eljegyezte magát az ember. V. J. Fotó: Esztergáig Már nincs sok munka bátra, hogy vegleg elkészüljön az új szociális kombinát. | valami nem stimmelne P. Éva ; hetedik osztályos és P. Klára j második osztályos tanuló körül, j Mindketten okos kislányok, jeles | diákok, kiváló magaviseletűek, de mintha valami történt volna velük. Sápadtak, furcsán ég a szemük, és nem figyelnek az órán. Mi ütött beléjük? Aztán kiderült, hogy már két napja nem ettek. Pontosabban a moslékból kikapart kenyérhéjak jelentették napi táplálékukat. ' A felháborító esetet hangos családi jelenet, nagy veszekedés előzte meg. Miután a két kislány édesanyja, Cs. Erzsébet egyheti csavargás után hazavetődött, a nagymama kijelentette: az már nem mehet tovább, hogy hónapokon keresztül az ő csekély nyugdíjából legyen kénytelen eltartani a családot. Itt az ideje, hogy Erzsébet végre gondoskodjon saját gyerekeiről. Az anya egyszerűen oldotta meg a kérdést: újból eltűnt. Közbelépett a gyámhatóság, s az ügy vége — azonnali állami gondozásba vétel mellett — bírósági tárgyalás lett. Cs. Erzsébet az utóbbi négy esztendőben nyolc munkahelyen dolgozott, de rendszerint nem tovább egy hónapnál. Sokat járt szórakozóhelyekre, túlzottan kedvelte az italt, és gyakran napokra, vagy éppen hetekre eltűnt, nem tudni hová. Két gyermeke után több mint 800 forint tartásdíjat kapott, melyet 1967 augusztus, szeptember és október hónapokban például túlnyomórészt saját szórakozásaira fordított. A bíróság bűnösnek találta ifjúság elleni bűntettben, és köz- veszélyes munkakerülésben. Két hónap szabadságvesztésre ítélte, — háromévi próbaidőre felfüggesztve. Az ítélet mintegy két hete vált jogerőssé. Cs. Erzsébetet azóta se látta senki, az újságíró is'hiába kereste. Családi fényképeket nézegetek Cs.-ék békéscsabai lakásában. Ábrándos szemű, szép, barna lányt örökítenek meg a fotók. A kedves, választékos beszédű nagymama önfeledt dicsekvéssel mutatja lánya régebbi fényképeit. Aztán megpillantok egy másikat. Szenvtelen, blazírt kifeje- zésű, lestrapált arc, kiégett tekintet. — Ez az Erzsi mostani képe, \ ugye? — Igen, de ez rosszul sikerült. Nem ilyen csúnya az arca. Olyan szép bőre van még most is... Látná milyen csinos, ha egy kicsit összeszedi magát. Igaz, én már rá se tudok nézni. Ha csak meglátom azt a közönyös képét, elfog az idegesség. Tudja, mit tett velem? A gyönyörű, új bundabéléses télikabátomat (reumás vagyok, azért kuporgattam rá ösz- sze a pénzt) elkótyavetyélte a szegedi zálogházban. Eladta a könyveimet is — nagyon szeretem Passuthot, minden regényét megveszem —, pedig a legjobb nevelést kapta. Mandulaszem tanárnő lesz? Nagy mandulaszemek, finom, ertelmes arc. P. Éva tizenhárom éves, kiváló tanuló, öt éve tanul csellózni, és zenetanárnö szeretne lenni. Sajnos, Dévaványán — az itteni gyermekotthonba került az ősszel — nincs zenei általános iskola. Ez a nagy bánata. Öt is megidézték Cs. Erzsébet tárgyalására. — Azt mondtam, nem akarok vallomást tenni — közli halkan. — Sajnáltad anyut? Felhő vonul át a tiszta szemeken : — Nem .. Ügy sírt, zokogott a tárgyaláson. Mondtam: Anyu, hamarább kellett volna sírni. — Kit szeretsz? — Nagymamit, meg az otthonban az igazgató bácsit. Az ő lánya a legjobb barátnőm. — Karácsonykor kivel voltál? — Nagymamival. Ajándékot? Tőle kaptam: könyveket. Tamás bátya kunyhóját, meg Verne Gyulát. Már ki is olvastam. Évának nagy öröme van. Kiváló úttörő lett, ezért jutalomból két hétre Csillebércre megy majd a nyáron. Cs. Erzsébet gyermekei súlyos tehertétellel indulnak az életbe. Ami egy bontakozó fiatal léleknél a legfontosabb: az anyai szeretet, a szülői ház gondoskodása — azt nélkülözni kénytelenek. Az egyik kislány apja egyébként rendőrtiszt, a másiké: vezető beosztású kereskedelmi dolgozó. Egyik férfi sem kíváncsi a gyermekekre. A nagyanyai érzelmek mellett az állam jól szervezett intézményei, hivatásos pedagógusai igyekeznek pótolni a tragikus hiányokat. Értékes pótlék, de teljesen nem pótolhatja az igazit. Az orvos szemével A békéscsabai gyermekkórház főorvosa, dr. Barabás István szélsőséges esetet mesél. Az emberi tudatlanság különös, gonosz megnyilvánulásait. — Behoztak egy négyéves gyermeket, akit — valami babonás okból — majdnem halálra éhez- tettek a szülei. Se ülni, se megszólalni sem volt képes szegényke. A vérszérumban kimutattuk a fehérjetartalom alacsony szintjét, ami biztosan jelezte, hogy nem kapta meg a minimális táplálékot sem. Elmondja P. György kereki tanyai kisfiú esetét, aki részleges térdmerevedéssel került hozzájuk. Mielőtt meggyógyult volna, anyja hangos jelenet közepette hazavitte a kórházból. Pedig lehetne a gyermeken segíteni. Még mindig nem késő! — Ezek a szívtelenség kirívó példái. Gondolom, az ellenkezője az általánosabb. — Természetesen. A szülők — nagyon csekély kivétellel — szeretik gyermekeiket. Csak sokszor nem elég okosan. Hiába halad a tudomány, a táplálkozás és a higiénia alapvető szabályait nem tartják be. Végül elmond egy esetet, amelyik az anyai szívben lakozó végtelen szeretetet példázza. Abnormálisán fejlődött kisgyermek született. Gerincoszlopa alsó része nyitott, vízfejű kisfiú, satnya alsó végtagokkal. A szerencsétlen, formátlan gyermeket olyan szeretettel babusgatta, simogatta édesanyja, hogy megna- tódás nélkül nem lehetett rájuk nézni. Az életképtelen emberkét aztán elvitte egy súlyos tüdőgyulladás. De hány egészséges, értelmes, sok-sok szépre és jóra hivatott gyereknek jut keserű osztályrész, mostoha sors, a szülők nemtörődömsége miatt? Vagy mindent az államra lehet bízni? (Folytatása következik) Vajda János
