Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-07 / 31. szám
199t. február 7. 5 Szerda Február 14-én kezdődik a gaidaságvezelttk szabadegyeteme a megye négy városában \ gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése a gyakorlatban több megoldásra váró problémával jár, s ezek gondot okozhatnak a vezetőknek munka közben. Ezen igyekszik segíteni az MSZMP megyei bizottságának művelődési és propaganda osztálya, a TIT megyei szervezete és közgazdasági szakosztálya. Az irányítás konkrét módszerei és a vállalati önállóság az új gazdasági mechanizmusban címmel ugyanis megszervezi a megye négy városában a gazdaságvezetők szabadegyetemét. Az első előadást február 14-én rendezik meg. Az áralakulás és árszabályozás címmel Őri János, az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője tart előadást Gyulán és Békéscsabán. Másnap Orosházán és Szarvason hangzik el az előadás. Február 21-én Gyulán és Békéscsabán a nyereség ! szabályozásának kérdéseiről Faluvégi Lajos, a Pénzügyminisztéri- | um főosztályvezetője tájékoztatja j előadásában a részvevőket, másnap pedig Orosházán és Szarvason kerül sor erre az előadásra. A következő előadást, amelyre Gyulán és Békéscsabán február 28-án, Orosházán és Szarvason február 29-én kerül sor. Ács Lajos, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója tartja Bankrendszer és hitelezés címmel. A negyedik előadás a termékforgalmazás új rendjét ismer- í teti. Erre Gyulán és Békéscsabán | március 6-án, Orosházán és [ Szarvason március 7-én kerül sor. I Az előadó dr. Simalcsik Miklós, j az Országos Tervhivatal osztályvezetője lesz. Az utolsó előtti elő- i adást Gyulán és Békéscsabán j március 13-án, Orosházán és j Szarvason március 14-én rendezik. A munkadíjazás és munkaerőgazdálkodás témaelődója Tímár János, az Országos Tervhivatal osztályvezetője lesz. A befejező előadásokat Gyulán és Békéscsabán március 20-án, Orosházán és ! Szarvason március 21-én tartják meg. Ekkor a vállalat önállóságáról és munkájának értékeléséről dr. Szira Tamásnak, a Pénzügyminisztérium osztályvezetőjének előadása hangzik el. Az előadások helye: BiféscSábán a TIT Értelmiségi Klubja, Gyulán a TIT természettudományi előadóterme, Orosházán a Fegyveres Erők Klubja, Szarvason a művelődési ház. Gyulán és Orosházán minden alkalommal délelőtt 9 órai kezdettel, míg Békéscsabán délután 2 órai, Szarvason pedig délután fél 4 órai kezdettel rendezik a gazdaságvezetők szabadegyetemének előadásait. Táskával a tanyák között Kocsis Lajossal, a gyomai postahivatal külterületi kézbesítőjével beszélgettem nemrég. Hosszan, és őszintén. Amikor átnéztem jegyzeteimet, és próbáltam felvázolni a portréját, nehéz helyzetbe kerültem. Hogyan mutassak be egy nyugdíjazás előtt álló, még mindig fáradhatatlan embert? Végül egyetlen megoldás maradt, úgy írom le szavait, ahogy elmondta, kommentár és kérdések nélkül. * — Mindig nyughatatlan ember voltam, azt mondják: „kis ember, fürge ember”. Jártam én sokfelé. Mint cseléd, még a zirci apátságba is elszegődtem dolgozni. Jó néhány foglalkozást kipróbáltam, nem én akartam, muszájból. — Pedig itt születtem, és azóta is itt élek Gyomán. Amikor hazajöttem a fogságból, mezőőr lettem. Jártam a tanyákat, beszélgettem. Tanácsi ember voltam, mondták nekünk, hogy mit kell tenni. Ha láttam bevetetlen parcellát, akkor mentem a paraszthoz. Kérdeztem, miért nem vet. Mondta, hogy nincs mag. Aztán beszéltünk erről-arról, mert kenyér mégiscsak kellett. — A postához 55-ben kerültem. Azt a területet kaptam, ahol eddig is otthon voltam, a Keselyős-ugari részt. Azóta hordom a kék mundért, meg ezt a táskát. Viszem az újságot, levelet, lottót árulok. Érdekes mesterség ez. Egyik házból ki, a másikba be. De nem úgy, mint bent Gyomán. Itt a tanyák között tovább elidőz az ember egy helyen leül, elmondja a híreket, szusszan kicsit Télen meg gyalog kell ám menni. Sárban és hóban nem lehet kerékpározni. Csak gyalog lehet. A sár ráragad a csizmára, lehúzza. A hó meg... — A hó rosszabb, mint a sár. Elfedi az utat, az ember nem tudja, hová lép. Egyszer egy télen, késő este volt már, rettenetes vihar volt, expresszlevelet kellett kivinni. Olyan sűrűn esett, hogy még tájékozódni sem tudtam. Gyerekkorom óta itt élek, de eltévedtem. Azért csak mentem egyre, nem akartam a szabad ég alatt tölteni az éjszakát, hátha kijutok valahová. Figyeltem a hangokat. A kutyaugatás eligazítja az embert. Én minden itteni kutyát megismerek a hangjáról, tudom, melyik tanyából hallik az ugatás. Egy vasút melletti háznál kötöttem ki. Akkor megnyugodtam. Rettenetes érzés volt menni, csak menni, ! vesebb ember él kint. Kezdetben anélkül, hogy tudnám hová. 198 tanyai házhoz jártam, most — A töltés mellett mély ! már csak 55 van- Jönnek be elvolt a hó. Igaz, nem vagyok ma- mára- ,Talán i§azuk van- A fiam gas ember, de mellig ért. Elakad- IS beköltözött. tam. Kiáltottam a ház felé, segítsenek. Végre kijött valaki és kiásott. Azóta sem éltem át olyan telet. — Pedig megéltem már néhányat. Négy évig voltam hadifogoly. Az Uraiban. Erdőt irtottunk. A leves pillanatok alatt megfagyott a csajkában. — Márciusban nyugdíjba megyek. Mondják az emberek, akiknek a postát viszem, maradjak — Igen, márciusban leteszem a postástáskát. Nyugdíjas leszek. Pedig mi minden elfér egy ilyen táskában?! Hát nem lesz könnyű. Aki egész életében járó-ember volt, az ilyen korban is nehezen tud nyugodtan maradni. Majd dolgozgatom a kertben, piacra járok, foglalkozom az unokával. Hiányozni fognak majd a kollégák is. Meg a tanyák, az emberek is. A jövés-menés, a még. Megszoktak már engem, dűlőutak. Pedig szép itt tavaszmind személyes ismerősöm. — Pedig már a tanyák is elnéptelenednek lassan. Egyre keWWWWV^VWWWVWWVWV AWVWWWWVWW\ szál, amikor megszikkad a föld, és az utak mentén kinő a fű... B. I. Huszonkét év Semmi mást nem tud- i tam róla, csak a keresztnevét. Azt is rosz- j szül, mert Örzse nénit kerestem Battonyán, s így senki sem ismerte. Feltétlen találkozni akartam vele, mivel néhány hónappal ezelőtt Békéscsabán hallottam dicsérni az áldozatkészségét, az öregekkel való törődését. Találomra indultam el hát a megkeresésére. Szerencsém volt. A helybeli Petőfi Tsz éppen közgyűlését tartotta a művelődési otthonban. Itt talán csak ismeri valaki — gondoltam. így is lett, és kiderült, éppen itt van, csakhogy nem örzse, hanem Bözsi néninek hívják, és Balogh Józsefné a teljes neve. Néhány percnyi beszélgetés után rájöttem, valóban ő az, akit keresek: a batto- nyai öregek istápolója. Alacsony, telt alakja ellenére is fürge mozgású, fiatalos. Az ember szinte el sem hinné, hogy négy gyermek édesanyja, és a legidősebb 25 éves, a legifjabb pedig éppen most katona. Mint minden édesanya, először a gyermekeiről beszél, akik közül három fiú, s mindhárom rajong a sportért. Tagjai a helyi labdarúgó-csapatnak is. ErBözsi néni ás az öregek röl hirtelen egy rövid kis történet jut az eszébe. — Az egyik fiam sokszor mondta: Anya, maga sohasem jön ki a meccsre, hát nem érdekli, hogy a fiai mit csinálnak ott? Jól van, mondtam, majd elmegyek. Ki is mentem az egyik vasárnap, de csak a bejáratnál álltam meg. Éppen a fiam futott a labda után. Egyszer csak elordítja magát mellettem egy férfi: Szedd a lábad, az anyád keser- vit... Azóta se mentem ki többet... gondolhatja, miért. Jobb nekem csak az öregjeim között. Azok pedig dicsérik, és áldják jóságos segítő szándékát. — Olyan jó, hogy eljöttél, Bözsi — mondotta a minap egy 83 éves asszony —, ha itt vagy, felvidulok, és minden bajomat elfelejtem. Pedig van gondja, baja a tsz 315 öregjének éppen elég, s így Bözsi néninek is akad tennivalója. — Ha meglátogatom őket, leginkább a háztájira panaszkodnak, és igazuk van. Nem akarok én senkit se megbántani, de ugye az csak természetes, hogy a munkabíró tagok, akik bejárnak a tsz-be, kiharcolják maguknak a jobb földet. Az öregeké pedig az, ami megmarad. Szóltam is én ezért az elnöknek, és az idén már jobb földet kapnak háztáji címén. Különben a szövetkezet vezetői minden segítséget megadnak. Még nem fordultam hozzájuk olyan kéréssel az öregek érdekében, amit ne teljesítettek volna. Balogh Józsefné a szociális bizottság elnöke. így „hivatalból" is az ő gondja a velük való törődés, de ahhoz, hogy a 315 ember ügyes-bajos dolgait, panaszait intézze, sok-sok szeretet, az idősek iránti tisztelet is kell. Mindez megvan Bözsi néniben, s emellett úgy ismerik, mint vidám, örökké jókedvű asz- szonyt, akinek mindenkihez van egy-egy vigasztaló szava is. Amikor öregjeiről beszél, hol felvidul, hol elszomorodik egy-egy név említésénél. A jó vasúti, közúti, autóbusz összeköttetés és az öt kilométernyi távolság miatt munkalehetőség és szórakozás szempontjából Békéscsaba hatalmas vonzóerő Mezőmegyerre. Nem egy megyeri akad, aki jóformán csak aludni jár a községbe. És a jövő? Lehet, hogy ez a helység idővel összenő a megyeszékhellyel? Akármint van és lesz, Mezöme- gyer, a vonzás ellenére is éli a maga önálló életét, amit az is bizonyít, hogy gazdasági és minden egyéb tekintetben a békési járás legkiegyensúlyozottabb községe. Harminc esztendei pedagóguskodásából az utóbbi huszonkét évet Mekis Márton, az általános iskola és a művelődési otthon igazgatója, vb tanácstag, és még jónéhány társadalmi funkció részese, Mezőmegyeren töltötte és tölti. Joggal érdeklődünk tehát nála afelől, hogy az utóbbi időben, a város közelsége ellenére, mit értek el a népművelésben? Az iskolában levő otthona úgy fest, akár egy oktatási, népművelési hivatal. Tervek, jelentések, kimutatások sokasága. Igaz, hogy a művelődési otthonnak, 25 tagú társadalmi vezetősége van, de a napi feladatok megvalósítása már Mekis Mártonra és néhány alkalmi segítőjére vár. A tennivalók terhét ő viseli. Nem valamiféle feltűnési vágyból, vagy mintha keresni lehetne a „bolton”, hanem mert szereti ezt a területet és akik legfőbb segítői lennének, pedagógustársai többségükben Békéscsabán laknak, nem kívánható, hogy otthoni dolgozatjavítás és másnapra készülés után még vissza autóbuszozzanak a községbe. Így aztán elsősorban felesége segít neki, aki szintén pedagógus és a községi könyvtárat is kezeli. Mekis Márton hosszan sorolja, WWWWWWW ywv^wvs, — Még amikor a krumplit osztottuk, meglátogattam az egyik sok- gyermekes családot, ahol a legfőbb kenyérkereső, az édesapa tüdőbeteg. Bizony, nagyon rájuk fér a segítség. Bementem a tsz-hez, és elmondtam szomorú helyzetüket. Ekkor megszólalt az egyik ellenőrző bizottsági tag: Bözsi néni, küldje el nekik a mi részünket is. Nekünk megtermett a kertben, ami kell. Gondolhatja, mennyire örültem ennek — mondja derült arccal, de a másik pillanatban látom, hogyan tolakszik elő a szeme sarkából egy áruló gyöngyszem, a szív postása. — Nemrég négygyermekes édesapához látogattam — folytatja —, aki nagyon beteg. Megoperálták, azonban az állapota nem javul, inkább rosszabbodik. Nagyon sajnálom. Nem tartozik ugyan az öregjeim közé, de segíteni rajtuk is kell. S hogy miért teszi? A válasz szinte egyszerű. mindazt, amit népművelésben az ' utóbbi évben tettek. Itt csak töre- ; dákét ismertethetjük, annyi van. A kultúrteremmé átalakított régi művelődési otthonban vannak az ismeretterjesztő előadások és egyebek. A múlt évben tartott TIT előadások, szülők akadémiája, szabás-varrás tanfolyam, társas- : tánc tanfolyam és a többi látogatottságának összszámát elosztanák, úgy egy-egy előadás, tanfo- lyam hallgatóságának az átlagszáma száz körül lenne, ami az 1600 lakosú Megyer esetében felettébb ! mutatós teljesítmény. A községet patronáló Buga doktor hat előadásán ezren voltak. De nem kevésbé bizonyít az is, hogy minden harmadik házban televízió van, huszonnyolc féle hetilapra, tízféle folyóiratra és 250 darab napilapra fizetnek elő, melyből 137 a Népújság. A város közelsége miatt csak vasárnaponként játszó mozi látogatottsága 77 százalékos. A tanács által anyagilag támogatott könyvtár 3200 kötetes és azt a célt, hogy 1970-re a lakosság 18 százaléka beiratkozott olvasó legyen, 17,5 százalékig megközelítették, holott még két év van hátra! TÍZ éve működnek kultúrcso- portok. Jelenleg négy: irodalmi színpad, színjátszó, tánccsoport és énekkar, melynek tagjai egyformán jól és szépen énekelnek magyarul és szlovákul. Az együttese*: szorgalmasan járják a megyét Legutóbb Méhkeréken, Tótkomlóson értek el sikert. Meghívták őket az első megyei nemzetiségi napok szarvasi megnyitójára is, az itteni népművelő munka elismeréseként pedig Mezőmegyeren volt a nemzetiségi napok záróünnepsége, magyar és szlovák vendégek részvételével. Mást is elmond még, ami talán nem is tartozik szorosan a kulturális munkához, mégis idekívánkozik. A tsz-tagsággal a múlt esztendőben ellátogattak a Duna-ka- nyarba. Idén a Balatonra és a jugoszláv tengerpartra készül Megyer népének egy része. És még két jó hír. Alig egy hónapja, hogy a tsz-alapszervből községi KISZ- szervezet nőtt ki. A másik, hogy a községi vb ülésen, de a járásnál is mind a múlt évadi, mind az idei népművelési tervüket megdicsérték. Mekisné elárulja, amiről férje szerényen hallgat, hogy Mekis Márton 1964-ben megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt. Vasárnap, február 4-én délután baráti találkozót rendeztek. A tízesztendős színjátszó csoport jött össze, hogy vezetőjükkel, Mekis Mártonnal együtt felelevenítsék a tíz év emlékeit. A hír arról szól, hogy szép délután veit... Huszár Rezső — Minket is érhet baj egyszer... és mi is megöregszünk... Érthető? Igen. Bár sokan gondolkoznának így. Kasnyik Judit MérnSkSt vagy technikust vízépítőipari gyakorlattal műszaki ellenőrként alkalmaznánk. Pályázatokat igény megjelölésével ÉVIZIG. Társulati Alosztály, Miskolc, Vörösmarty u. 73/b. címre kérjük elküldeni. 147907 líSPiíípillll illlliilLiii iJiyiiiií
