Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-04 / 29. szám

Á Patyomkin alkotója Eisenstein születésének 70. évfordulójára Korunk embere, aki sze­reti a filmet, ha meghall­ja Szergej Mihajlovics Ei­senstein nevét, a Patyom­kin páncélos című feled­hetetlen alkotásra gondol. Ez a szovjet film valóban mesteri alkotás és a legki­válóbbak közé tartozik a műfaj klasszikus remekei között. Minden egyes fel­újítása meggyőző bizonyí­téka e ténynek, s a művet a változó nemzedékek egy­aránt szívükbe fogadják. A Patyomkin páncélos, a Sztrájk, az Október, a Eé­gi és az új, a Jégmezők lo­vagja és a Rettegett Iván nemcsak érthetővé teszi a sikert, hanem magyarázza is. De más oldalról, más hőfokon hirdetik tehetsé­gét be nem fejezett filmjei is, melyeknek egy részét Akác István: Ni Hat kezem van: négy kezem félelmesen öregszik, nem bír a bitang múlással! két kezem: az anyám keze — két kezem: az apám keze — • nem pihennek — s önkezemnek sincs pihenésre ideje... Jaj, háromszor tíz körömmel koptatja sorsát az ember.-------Csakhogy ne szánassa mással. S zívem ajtaján dörömböl az én száguldó két kezem. Halhatatlan intés zuhog: — „Tört-virág-kéz: hunyt szerelem...” A mindenség fedélzetét ékesítem tíz körmömmel. Csillag-vödör két kezemben — fényt öntök az ős deszkákra. Körmöm alatt ég a szálka, — de a hajó vitorlája feszíti a köteleket, s lemosolyog reám, szállva... — Tűnt ifjúságom sirálya, nézd a férfikor madarát: társát főnix-lázzal várja. S négy kezet zokogva csókol. — S négy kéz lehull a hajóról— Hat kezem lesz! két kéz: áldott társam keze — két kéz: az én konok kezem — két kéz: hű gyermekünk keze — ...s ha négy kezem majd félelmesen öregszik, friss kezeimmel a folytatás növekszik... Nincs pihenés. Nincs pihenés. ugyanazt a munkát csinálja és nem képes százöt száza­lék fölé menni. Azt meg mindannyian tudjuk, hogy talán az országban sincs hozzá hasonló tudású mű­szerész." — „Értem már, honnan fúj a szél...” — jegyezte meg félhangosan Barabás Zoli. Aztán ő is előbbre lé­pett: „Ezek szerint a beje­lentés Kurcsics Jánostól érkezett. így van, Gál szák­társ? No, akkor én is azt a javaslatot támogatom, hogy pontos műszaki kivizsgálást csináljanak, de ne a brigád­vezető, hanem a művezető és az üzemvezető mérnök.” — Mintha lázadás tört volna ki, egyszerre minden­ki beszélt mindenkihez. Csák mi ketten húzódtunk meg zavart összeszorulássál a fal mellett. Nemsokára látom, hogy az öreg Kur- csicstól is elhúzódnak a szomszédok, senki sem szól hozzá, s mint ahogy mi, úgy ő is teljesen magára maradt. — „Csend legyen, embe­rek” — harsant bele'a zsi­bongó zúgásba a művezető hangja. — „Nem adtam még le a múlt havi munka­lapokat. Várjanak. Fél perc múlva hozom őket, össze­hasonlítjuk Kurcsics János és Nyíri Péter papírjait és azok majd döntenek.” — így is történt. A művezető elsietett és pillanatok alatt hozta a vastag dossziét. Persze, hogy hamarosan ki­derült az igazság. Az össze­hasonlítás bizonyította, hogy semmi eltérés nem volt a normában, csak ne­kem valahogy sikerült több darabot készíteni. Rága­lom volt tehát a bejelentés és az öreg talán a saját te­kintélyét féltve, ugrasztottá ellenem a brigádvezetöt. — De miért csinál ilyes­mit valaki? Mi öröme lehet abból, hogy rosszindulatú­an megbántson két fiatalt, akik jóformán csak most kezdik az életet? Méghozzá egy olyan öreg munkás, aki mindig gyárban dolgozott és élete miatt sem mond­hatja rá senki; kispolgári volt és az maradt. Vagy ez a fogalom nemcsak az élet- körülmények és a munka­helyek függvénye ...? — Nem haragudhatok az öregre, hiszen megtanított a szakmára, hagyta, hogy ellopjam a fogásait, mun­kafortélyait. Ezért sajnálom végtelenül a beléje szik­kadt önzése, irigysége miatt. — Már hetek óta nem dolgozunk együtt. Az öreg Kurcsics megint magára maradt. De vajon jó ez így neki? És jó ez így nekünk?” — Az öreg Kurcsics Já­nos jövőre eléri a nyugdíj- korhatárt ... Kovács András az Egyesült Államokban, illetve Mexikóban szándé­kozott forgatni. Eisenstein 192.9-ben Ameri­kában akarta megfilmesí teni az Amerikai tragédi­ái Forgatókönyvét azon­ban elvetették. Mexikóban sem érte el a célját Mi­előtt a Thunder Over Mexico-t befejezhette vol­na — kiutasították. Pedig ezt a művét az elkészült részek alapján John Gries- son amerikai filmkritikus igen nagyra értékelte. A Patyomkin megalkotó­ja nem vihette vászonra Dreiser világhírű regényét, az Amerikai tragédiát és Mexikóban nem fejezhette be a Thunder Over Mexi­co-t (Vihar Mexikó felett). Ez utóbbinak monumenta­litását jól érzékelteti a be­lőle készült összeállítás, amely az Egy évezred Mexikóban címet kapta-. Eisenstein művészi pá­lyafutása 1921-ben kezdő­dött, szovjet munkásszín­padokon, a proletki.lt idő­szakában. Az 1925-ben be­mutatott Patyomkin nem­csak a szovjet emberek millióit rázta meg, hanem világszerte mindenütt fel­figyeltek rá szakemberek és nézők egyaránt. Ettől kezdve Eisenstein — Dani­éi Talbot amerikai film­szakíró szerint — olyan nagyságok első sorában szerepeit, mint René Clair, Cecil B. de Mill, D. W. Griffith, Fritz Lang Pu- dovkin, Lubitsch, F. W. Mumau, Jean Renoir, Mac Sennett. A film nemzetkö­zi évkönyvei Eisensteint a filmművészet nagy alakjá­nak mondják, tanítónak, írónak, elragadó újítónak, akiinek alkotásai immár klasszikus értékek. Az emberi szenvedélyek j és a tömegindulatok reális, újszerű, a részletekben a I nagy egész igazságát fel­mutatni képes ábrázoló módja aratott fényes dia-1 dalt. Ez a művészet a ma­ga elemi erejű humaniz­musával, szenvedélyes I igazságkereséséveü, egy ér-1 telmű ítéletmondásával — | milliók tanítója lett Eisenstein szovjet alkotó volt, de művészetének ál­talános emberi tartalma révén — minden tisztessé­ges emberé a földön. —s. —I. WWWHWVUVVWrtW ó"~ • ">f' { ■ ' * fi |, P ács. Nyílt folyosókra néző ketrecek sora. Mindenki látja egymást, mintha meztelenek volná­nak. A smasszer, ott közé­pen, mint valami világító- toronyban az őr, egyszerre figyeli a mindenséget. Tró­ján szeretné kitolná a sze­mét, lecsavarra a nyakát, hogy ne láthasson be gon­dolataiba. Győlölettől iz­zik, mikor hallja közele­dő lépteit Ilyenkar álmo­sódik előtte a cellarács és ugrani készül vadul, ke­gyetlenül, hogy bosszút ve­gyen az átkozottan... Mi­atta került a büntetőbe, mert kiloccsantotta, föld­höz vágta az unott „ke- nyérlevest”. Még benne re­megtek az elmúlt he‘ek izgalmai... S aztán... Elő­vezették. Két hét itt, a büntetőben, meztelenül, lelkileg levetkezve min­denki előtt.. A smasszer elhalad mellette, össze­villan a szemük, övében elektromos feszültség, mely, ha kisülne, villám sújtaná az egyenruhást. A smasszer szeme jó indula­tai. Némán sugallja: „Lá­tod, bolond, ide kerültél. Hát érdemes volt?” ...Es barna. Ezt csak most veszi észre... Barna, mint Próka húgáé... "LT alkuinak a léptek. ^ ^ Utánuk csak a Szem marad meg a homályos rá­csok mögött Mint annyi­szor, a világból körülötte most is csak ez marad meg. Az a csillogó, gyö­nyörű, bolondító, bűnbeker- gető szempár. Ezt látja az­óta is. Mást akkor sem vett észre Margón, csak a sze­mét Ahogy ott simult karjaiban az első táncnál, már akkor a rabja lett. A barna bogarakból valami kifejezhetetlen kedvesség, báj, pajzán odaadás sugár­zott. Sok lány vonult már Arányok A Magyar Ifjúság egyik közeli száma első oldalá­nak jó részét az a képes ri­port foglalja el, amely hírül adja a nagyérdemű közön­ségnek, hogy Zalatnay Sa­rolta Angliába, Ray Phi­lips pedig Budapestre uta­zik vendégszereplésre, egy kétoldalú szerződés értel­mében. Az arasznyi hír­adást a két fiatal énekes fotója fogja közre, mintegy mérlegre téve a csereará­nyokat. A lelkes újságolvasó még arról is értesülhet, hogy Zo­rán is a ködös Albionba ké­szül, „tapasztalatcserére”. A tánczenekedvelő olvasó szíve méltán dagadhat az örömtől és a büszkeségtől! A beatlesek hazájában nem könnyű labdába rúgni a könnyűzene műfajában, de mi majd megmutatjuk, hogy mi a magyar virtus! Az emberek többsége itt már abbahagyná a cikk olvasását, hiszen a lényeg­ről úgyis értesült, Zalatnay megy, Ray Philips jön... De nini, itt még van va­lami, pár sor csupán, hogy aztmondjahogy: „ ... az Ál­lami Népi Együttes 100 tag egy sztárokról szóló tudó­sítás végére holmi népi együttessel kapcsolatos hí- recskélset biggyeszteni? Nincs itt baj az arányok­kal? Megjegyzés: Valóban baj van az ará­nyokkal. Csak éppen fordí­tott előjellel! Mert az már nemcsak szemlélet kérdé­se, hogy a világ nagy szín­padain sikert arató Állami Népi Együttes angliai tur­néjának hírül adása má­sodsorban s csak apropó­ként szerepeljen két fiatal énekesről szóló írás legvé­gén. B. L el életéből, de tudta, érez­te, ettől nem szabadul so- h' Ott váltottak jegyet az első- táncnál, úgy érezte, kimondatlanul. S ahány­szor találkoztak, mind mé­lyebben fúródtak szívébe, leikébe azok a szemele Megbabonázták, átszitál­ták, desztillálták benne fi­nom illatokká az asztaios- műhelyből hozott maró fű­részpor és poliészter sza­gát. Lebegéssé tették az egész életéi.. Mennyi mindent kitalál­nak a költők, írók a szem­ről! S ő egyszerre érezte mindezt valósnak. Az is, amit kimondani nem. tu­dott, igazzá magasztosult, meg nem íródott versek fogantak benne, mikor Margó szemébe nézeti---------Az őr kényelmes l éptei dobbannak újra a kövön. Tróján már lecsen- desedett, szelíden bámulja a rácsot, nem lát mást, csak Margó szemét ----- Akkor is azt lát­ta, amikor harmadszor kérte le tőle a coin- Berár. A lány ugyanolyan kedve­sen mosolygott rá is, ugyanolyan pajkosan vil­lantotta rá a szemét. Tró­ján fejbesújtottan ment ki a pulthoz s kért egy deci rumot Aztán még egy de­cit Bent még verték a tam-tamot s dobhártyáját szakította az elektromos gitár. Margó még mindig ott szökdécselt a hírhedt verekedő mellett, de sze­me biztatón, könyörgőn reá villant: „Gyere, kérj le, segíts!” Oda tántorgott a táncolok közé. Colos dur­ván lökte el magától, s rá­förmedt: „Eredj a... Tánc közben nincs lekérés!” A szégyen vörös pírja öntöt­te el haja tövéig. Nem lá­tott mást csak Margó sze­mét. Előreugrott vadul, részegen. Utána vörös folt terjedt szét a térdre bukó Berár körül... Nem hallotta már a kétségbeesett sikol­tozást, jajveszékelést, ösz- szeugrott a tömeg, ráron­tottak tucatnyian Berár haverjai. Nem érzett sem­mit, nem is védekezett. Margót kereste, de nem látta sehol... Csak a szeme maradt előtte, akkor is, amikor két rendőr kísérte az őrszobára... R ács. Nyűt folyosókra néző ketrecek sora. Mindenki látja egymást, mintha meztelenek volná­nak. Tróján összegörnyed- ten ül le a priccsre. A smasszer elvonul zárkája előtt, némán, hangtalanul, lépteit sem hallja már... V. D. jankovich Ferenc: Takács Dezső Fürdő után ja, Rábai Miklós vezetésé­vel, júniusban kezdi meg angliai turnéját, amelynek során 14 előadást tart a lon­doni Empire Pool Vembley 8 ezer férőhelyes csarnoká­ban.” Ez is valami? Zalatanay- ! hoz meg Ray Philips-hez j képest... ? ! Hogy lehet . Még az ablak is szikrás, csillag-habos. Vad, kemény nesz ölel; félnapon át viseled Mária-üveg koronád, míg lábad acél-forgácson tapos. Figyelem rabja, biztos, de óvatos mozdulatokkal jár két kezed a pad rángó testén, másra nem is szabad gondolnod, csak amit teszel. Pedig be sok lefojtott érzés, vágy, kín, gond feszül melled: vasporos talárod alatt s az agy zárt ablakain is belül, hol ünnepes, féltett fényképekül várnak: hű nőd s két iskolás fiad — akiknek két kezed mindent megad.

Next

/
Thumbnails
Contents