Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-28 / 49. szám

1968. február 29. 3 Csütörtök Vízlevezető barázdák — »Ej, de csúfosan összeka­ristolták ezt a búzavetést” — je­gyezte meg a vonat ablakán ki­nézelődő egyik utas. — „Válaszd meg vitapartneredet, ha okos következtetésre akarsz valami­ben jutni” — elve alapján csak annyit jegyeztem meg, hogy -zok a karistolások nagyon is fontos vízelvezető barázdák. A sok szó- és írásbeli biztatás vagy inkább az egymást követő belvizes esztendők hatására, végre szokássá vált megyénk termelőszövetkezeteiben ez is. Szemre ugyan nem tetszetős a zöld vetésben a lapály vonulata szerint húzódó girbe-gurba fe­kete barázda, de nagyon hasz­nos. Bár már a legelők egy ré­szére is húztak volna ilyeneket, mert az „annak úgysem árt” ál­lításnak az ellenkezője az igaz. Nem mindegy ugyanis, hogy le­szivárog vagy pedig hetekre megreked a víz egy-egy lapályo- sabb részen, mert alatta — kü­lönösen, ha a tetején jégpáncélt vont a fagy — befullad, kipusz­tul a növény. Nem akarjuk elkiabálni, hogy az idén kevés csapadékkal úsz- tuk meg a telet. A Körösök is csak átmenetileg duzzadtak meg, s így nem vagy alig okoz­tak belvizet a termőföldeken. Ám még előttünk van az általá­ban csapadékban gazdag tá­vasz. Ahogy mondani szokás, aminek le kell esnie, az előbb- utóbb leesik. Éppen ezért, min­den elbizakodottságot félretéve, nem árt megszervezni — más évekhez hasonlóan — a vízle­eresztő brigádokat. Ha a szük­ség úgy kívánja, akkor ne csak ásó és kapa, hanem barázdákat húzó gépek is álljanak rendel­kezésükre. Inkább az így kelet­kezett csatornák, barázdák „csú­fítsák” a vetést néhány centi­méter keskenységben, mint a pangó vizek több méter széles­ségben és hosszúságban, jelen­tős kárt okozva. K. I. módszerének és módjának kidol­gozása. N em hagyható figyelmen kí­vül a termelés és munka- szervezés korszerűsítése sem. Továbbá a ma igen sokat emlege­tett pályaválasztási munka át­szervezése. A termelés és munkaszervezés korszerűsítésénél a társadalmi szemlélet megváltoztatása döntő jelentőségű. Az eddigi tapaszta­laitok azt mutatják, hogy itt is csak a beruházással történő meg­oldás hangoztatása érvényesül, vi­szont a jelenlegi képzési formák mellett most alapvetően azt kell szemügyre vermi, milyen korsze­rűsítés hajtható végre beruházás nélkül. Meg kellene vizsgálni, hogy az üzemi pártszervezetek, a szakszervezetek foglalkozniak-e a korszerűsítéssel, és azzal, hogy az adott üzemein belül kihasználták-e a lehetőségeket. Arról van szó ugyanis, hogy számos helyen a szakmunkástanulóikat csak olyan munkára veszik igénybe, ame­lyek másodlagosak, de nem ritka a harmadrendűség sem, amikor segédmunkásként alkalmazzák. Holott éppen arról van szó, ha a szakmunkásokat felelősségtudat­ra, s önállóságra akarjuk nevelni, akikor már a másod évben, amikor bizonyos alapkészségekkel rendel­keznek, bátrain még kell bízni őket konkrét termelési feladatok meg­oldásával. Ez annál is inkább in­dokolt, mert hiába az elméleti munka korszerűsítése, ha ezt a gyakorlat nem követi. A pályaválasztást véve szem­ügyre meg kell állapítani, hogy az eddigi egyszerű agitációs rend­szer helyébe tudományosan meg­alapozott vizsgálódást kell állíta­ni. Nem elégedhetünk meg a fel- frkigg érdeklődéssel, hanem már ÚJ LAPOK CSÁRDASZÁLLÁS KRÓNIKÁJÁBAN Tizenhat éve alakult köz- I munista, akik hitték és hiszik: ségnek ugyan milyen története I az ember akkor képes arra, hogy lehet? Ennyi ideje, hogy önálló köz- igazgatási egység Csárdaszállás, melynek lakosa alig több ezernél. Mi is történt a településen az önállóvá válás után? Meg kel­lett kezdeni a községi arculat ki­alakítását, és ehhez a járásnak anyagi eszközöket kellett adnia. És építettek tanácsházát, kéttan- termes iskolát, művelődési ott­hont, postafiókot, tűzoltószer­tárt, mérlegházat, kétezer méter betonjárdát, szövetkezeti üzlet­házat vegyesbolttal, kisvendég napról napra jobb életet teremt sen az új faluban is, ha nem fenekük meg megszokottságában. Az egy téesszé való egyesülést is ez az akaraterő mozdította elő s talán azt is lehet mondani, hogy ezzel új története kezdődött meg Csárdaszállásnak. Ha csak azt említjük meg, hogy 1967-ben a kombájnok és a nehéz szántó­gépek munkáján kívül csaknem mindent saját gépeikkel végeztek el, s az idén négy új kombájnt vesznek és ezzel aratnak. És ide­jegyezzük még, hogy tavaly át- | lővel. És villamosították a fa- | Mgosan 105 forintot kerestek az lut, a szövetkezetei Apropószövetkezet. Eb­ben sűrűsödik az új falu törté­nete. Tíz évvel ezelőtt még kis­paraszti módon termeltek a szö­vetkezetekben. csak lófogataik voltak, gépeket a gépállomásról kaptak. Későbben egyesültek ugyan a szövetkezetek, de a falu legnagyobb eseménye az volt, amikor 1965-ben egy gazdaságba tömörült minden szövetkezet. Ek­korra a közös munka sokat „le­nyesegetett” az emberek egymás iránti bizalmatlanságából, amit az elzárt egyéni gazda világa hordozott, hiszen magára volt utalva, akár jószága pusztult el, akár jég verte el a termését. Most is elveri a jég a termést, jószág is pusztul, de a teher megoszlik, nem egy ember vállát nyomja. S lassan nem úgy néznek egy­másra: „te ökrös gazda voltál”, „neked csak egy fogatod volt”; most már úgy ítélik meg egy­mást. jól dolgozik-e valaki, vagy nem. Nem ilyen egyszerű ez a tör­ténet, az emberek belső vívódá­sait oldani kellett, táplálni ben emberek naponta, tízórás munka­időt számítva. (Ebben az esetben nem beszélünk a háztájiból szár- j mazó jövedelemről.) S a szövet- i kezet négy majorjában fűthető I brigádszállások vannak, ellátva televízióval. Három majorban ! pedig fúrott kút adja a jó ivó­vizet: íme csak néhány „vonás”, és ! kirajzolódik, mire képesek együtt ! az emberek. Hogy eddig eljutottak, bizony olykor a kommunisták­nak sarkukra kellett állniuk. Hatvanöt őszén már úgy látszott, a földben marad 60 hold cukor­répa. A pártszervezet úgy dön­tött: a kommunisták kötelesek részt venni a szedésben, ne j menjen veszendőbe a már meg- i termett érték. Ezt követően szin- | te jelszóként futott, végig: „Ne 1 hagyjuk veszni a répát!” És ment mindenki, aki tudott, s három | nap alatt felszedték a már ve­szettnek hitt 60 hold' termését. Az új történet alakítása új j gondokkal jár. Egyik: Az őszi betakarításon és a tavaszi nö- i vényápoláson kívül az asszo nük a bizodalmát a nagyüzemi j nyoknak, lányoknak nemigen van gazdálkodás iránt, hogy vessék munkájuk a szövetkezetben, j össze vállukat teljesen, mert csak | Márpedig azonkívül, hogy a csa- J úgy boldogulhat minden paraszt. j j^d keresete is növekedne, azért ! ha együtt gyarapítja gazdaságát. I is megoldásra váró feladat, mert j Ne legyenek szegények és gazda- a mostani munkák nemigen ele- j gok, hanem mindenki tisztessé- j Sendőek a nyugdíjévhez szüksé­gesen éljen meg munkájából. j ®es, munkanapok megszerzéséhez. Ezt hirdette az a néhány kom- j Ezért keresik, hogyan lehetne _____________________________ : munkát adni télen is az asszo­t öbb szövetkezete akar együtte­sen létrehozni sertéshizlalásra. A falu új történetének lap­jai se igen bővelkednek romanti­kus „feljegyzésekkel”, csak egy­szerűen: emberi történetek. Em­bereké, akik dolgoznak, akiknek a szíve újabb és újabb „vágyat érlel”; legyenek sok tejet adó teheneik, gömbölyű hízóik, ebből aztán lehet venni talán éppen tetszetősebb szekrényt, jobban lehet igazodni az asszonynak, lánynak a divathoz, vagy ki le­het padoztatni a szobát; kinek mire van szüksége. Hát igen: a szükség. Más ma, és más volt régen. Melyik pa­raszt mert volna gondolni arra, hogy olyan géppel is lehet beta­karítani a gabonát, mint a kom­bájn. Egy sem. Még lóvontatásű aratógép se igen volt. mint aho­gyan rádió is ritka házban szólt, és a divatra is kevesebb futotta a lányoknak, asszonyoknak. De ki nem akarja, hogy szebben jár­jon a felesége, a lánya, s hogy a lakóháza még jobban legyen ellátva; legyen asztalán újság is. képeslap, akár egy kis könyváll­vány vagy akár könyvszekrény. Szóval: arra vágyik az ember, hogy mindig ,.1-agasszon” valamit magára, lakásába, udva­rába. A kiskaszás világban ugyancsak, megvolt a vágy, de hát legtöbb paraszt csak csellett- botlott, nemigen ment ötről a hatra. De a hat, hét, vagy éppen a tíz esztendő alatt a fejekben, szívekben „összeméretett ' a kis­kaszás világgal a traktorok, kombájnok világa, amelyben a dolgos ember mindig el tud jutni ötről a hatra... És új lapokat nyitnak Csárdaszállás krónikájá­ban... Cserei Pál Kölcsönös érdek - Vetömaqos konferencia Az 1967. évi vetőmagtermelés tapasztalatait kétnapos konfe­rencián vizsgálják a Magtermel­tető és Ellátó Vállalat Orosházi Alközpontjában. A szakmai megbeszélésre február 28-án és 29-én kerítettek sort a két terü­leti szövetség, valamint 28 mag­termesztő termelőszövetkezet képviselőinek részvételével. A kétnapos megbeszélés során az alközpont vezetői részletes tá­jékoztatást adnak . tevékenysé­gükről, a termelőüzemekkel ki­alakított kapcsolatukról. Kérik a vetőmagot termelő gazdaságok képviselőit, mondják el vélemé­nyüket. igényüket a vállalat munkájáról. A vállalat ugyanis 1968-ban új utat keres a vető­magtermesztés minőségének ja­vításában. A korábbi évek, kü­lönösen a tavalyi tapasztalatok arra intik a termelőt és a ter­meltetőt, hogy a maglermesztés speciális feladataira összeállított termeléstechnológiai előírást széles körben terjesszék, s az ösztönösség helyett tudatosság érvényesüljön. Ezzel fokozzák a minőség javítását. Legtöbb hiba ugyanis azért fordult elő, mert a termelőüzemek egy részében nem tartották be a termelési szerződések előírásait, nem ke­zelték különös gonddal a vető­magtermelő üzemágat. így több gazdaságban jelentős vetőmag- készletek — az alacsony csírá- zási arány miatt — felhalmo­zódtak. nem kerülhettek eladás­ra. A kétnapos konferencia első­sorban szakmai elképzelésekre, megoldásokra ad választ, segít­séget. azért, hogy a kölcsönös ér­dekek tiszteletben tartásával mind eredményesebben használ­hassa ki népgazdaságunk a ve­tőmag-kereskedelemben kínál­kozó hazai és külföldi lehetősé­geket. Több építőanyag családi házakra nyoknak. Olyan elgondolás szü- ' ......... . , , ! letett, tárgyalnak majd a békési a z általános iskola felső tagozata- kosárüzemmel, hátha volna rá ban meg kell kezdeni a politech- iehetöség hogv télen a/ ÜZ( nikai foglalkozások során a meg- „bedolgozói- iehetnének, mert figyelésit, melynek alaptan job­ban megközelíthető annak a megállapítása, hogy a pályavá­lasztás előtt álló fiatal milyen alapkészségekkel rendelkezik. Egyáltalában alkalmas-e az álta­la megjelölt pályára vagy sem. Ez azért válik fontossá, mivel a gya­korlat azt igazolja, hogy elég nagy a „lemorzsolódás”, ami abból kö­vetkezik, hogy a tanuló elképze­lése nem találkozott a választott szakmával. Ez kihat a tanulásra is, nem fejt ki olyan aktivitást, amely eredményre vezetne, mint­hogy kényszerből teszi azt, amit kedvből kellene. A z ipari tanulók többsége sze­reti hazáját, jól érzi magát rendszerünkben, bízik jövőjében, s ezit tettekkel fejezi ki. Ennek el­lenére a szakmunkástanulók er­kölcsi, politilcai és világnézeti fej­lődése nem egyöntetű. A tanulók egy részénél passzív magatartás tapasztalható a politikai kérdések iránt. Ezekből következően a tan­testület pártszervezetének több politikai feladata adódik. 1. >. szakmunkástanulókat osztályön­tudatra, politikai szilárdságra kell nevelni azért, hogy a szak­munkások újabb nemzedékei tö­retlen folytatói legyenek a mun­kásosztály eddigi harcának. 2. Tö­rekedni kell arra, hogy pártunk politikája ismertté váljon a szak­munkástanulók körében, keltsük fel a fiatalok politikai érdeklődé­sét. 3. Neveljük a szakmunkás- tanulókat hivatásszeretetre, tuda­tosítsuk és tegyük a fiatalok meg­győződésévé, hogy szakmunkás­tanulónak lenni épp oly hivatás, mint bármely más hivatásszerű pályán dolgozni. Háló Ferenc az üzem az építőbrigádban csak férfiak van­nak. A munkagépeket most egy ré­gi tanya átalakított helyiségeiben javítják, amely szűk is már, nem tudják az egészségügyi feltétele­ket sem biztosítani, ezért nagyon rövid időn belül, ha lehet, még az idén, gépjavító műhelyt kell építeniük. Elgondolásaik szerint a szarvasmarhaállományon kívül a sertésállományt gyarapítják legerősebben. Ehhez szükséges lenne két 30 férőhelyes fiaztató, két 600 sertést befogadó hizlalda, és egy olyan sertésszállás, amely­ben 120 koca fér el. De hát ennek megvalósítása évekig elhúzódhat, mert nincs mindenre pénz, pedig hát a több hízóra szükség van. Igaz, ebben az évben egy fiaztatót már fel­építenek, de ez csak egy része a jövő elgondolásainak. Éppen ezért számításba kívánják ven­ni azt is, nem lenne-e hasznos, ha részt vennének ők is abban a társulásban, melyet a környék A tavasz közeledtével sok ma- . gános építtető készül arra, hogy j családiház-építéshez kezdjen. ! Munkatársunk felkereste Szilvási; Sándort, a Belkereskedelmi Mi- j nisztériujn főosztályvezetőjét, és | felvilágosítást kért arról, milyen j lesz az idén az építőanyag-ellátás. A kérdésre adott válaszokból megtudtuk, hogy a magánépítke­zések céljaira az idén 11 száza­lékkal több építőanyagot biztosí­tanak, mint az elmúlt esztendő­ben. Tavaly 4 milliárd 200 millió forint értékű építőanyagot vásá­roltak magánszemélyek, az idén 470 millió értékű anyaggal töb­bet bocsátanak a magánosok ren­delkezésére. Hozzávetőleges sta­tisztika szerint 1967-ben mintegy 38 ezer családi házat építettek magánosok. Ez a szám az idén előreláthatóan 40—41 ezerre fog emelkedni. A lakosság építőanyag-ellátá­sának folyamatosságát a lehetőség keretein belül maximálisan biz­tosítani fogják. Bizonyos cikkek­ből: falazó- és tetőanyagokból, ! cement- és fűrészáruból meghatá­rozott kontingens áll a felhaszná­lók rendelkezésére. Ezenkívül a TÜZÉP-vállalatok helyi terme­léséből is jelentős mennyiségű anyagot biztosítanak. Egy igen | lényeges dolog: a kereskedelmi vállalatoknál ez évtől kezdve ki­utalás nélkül, szabadon beszerez­hetők a különböző építőanyagok. FöldművesszövetkezeteR és vendéglátóipari vállalatok, figyelem ! A Nagymágocsi Fmsz korlátlan mennyiségben tud szállítani kisüsti szilva- és almapálinkát érvényben levő nagy kér. áron. A nagyker. árból literenként 1,50 Ft költségmegtérítést biztosítunk. 114226 Néhány adat a TÜZÉP-telepek építőanyag-ellátottságáról. A múlt év december 31-én a TÜ- ZÉP-telepeken 544 millió forint értékű építőanyag-készlet volt. Az azóta eltelt csaknem két hónap alatt jelentősen nőtt ez a készlet. Ez nem zárja ki, hogy bizonyos építőanyag-fajták ellátását ille­tően előfordulhatnak zökkenők, de előreláthatóan a magánépítke­zők a kívánt anyagot időben meg­kapják. Hagyma A repülőtér közelében, ott, ahol a Békéscsaba—Gyula kö­zötti műút kanyarodik, hegyek­be halmozott hagymahulladék „illatozik”. Hogy ki szórta ki, azt arra jártamban nehéz lett volna megállapítani, mert csak néhány varjú legelészett rajta. Ember éppen nem tartózkodott a kör­nyéken. De hát most nem is a „tettes” az érdekes, hanem a tett. Tulajdonképpen teljesen egyet lehet érteni azzal, hogy a hulla­dékot — különösen, ha az trá­gyázásra alkalmas — kihordják a földre. Ennél jobban hasznosí­tani bizonyára máshol nem le­het. Raktárakban tartani meg egyenesen vétek, mert csak rot­hasztja az egészséges árut. Ki vele tehát! De hová? A válasz nem olyan egyszerű, mert kicsi ez az ország és bár­hová hordják a hagymahulladé- kot, mindenütt megtalálhatja valaki. Aki pedig rábukkan, esetleg kifogást emelhet miatta. Hát akkor egyáltalán miért kell erről bszélni? Csak azért, mert nem mind­egy, hogy hányán bukkannak rá. Az sem, hogy (elnézést!) há­nyán teszik az orruk elé a zsebr kendöt Békéscsaba határában... —or.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents