Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-27 / 48. szám

T#W. február 27. 2 Kedd Kádár János üdvözlő beszáde a konzultatív tanácskozáson (Folytatás az 1. oldalról) gitik őket. A has vietnami nép január—februári hatalmas ellen­csapásai mindennél jobban bizo­nyítják. hogy az imperialisták bármit tesznek, nem tudják elfoj­tani a népek szabadságtörekvé­seit, nem tudják elvenni a népek azon jogát, hogy maguk dönthesse­nek saját, sorsukról: képtelenek a történelem menetének irányát visszájára fordítani. A haladás minden hívének, a békeszerető emberiségnek, ezen belül e harc zászlóvivőinek, a kommunista és munkáspártoknak az eddigieknél is határozottabban kell fellépniük az imperialista agresszióval szem­ben és fokozniuk kell a közvetle­nül megtámadott népieknek nyúj­tott segítséget. Az imperialista- ellenes harc hatékonyságát leg­jobban biztosítja, ezért a legfőbb politikai és erkölcsi feladat: min-, dent megtenni a haladás összes erőinek egyesítésére, a közös ak­ciók jobb összehangolására. Az imperialistákkal szemben küzdő erők frontját tovább kell szélesíteni és szilárdítani. Az imperializmus nemzetközi erő, amely országhatárokon átnyúló szővétkezésekkel akarja céljait elérni. Az antiimperialista haladó erőkön belül a legjelentősebb és legszervezettebb a világ munkássá­ga, amely maga is nemzetközi. A munkásosztály történelmi szere­pe és felelőssége igényli, hogy az imperialistákkal szembe szegez­zük a kommunista és munkás­pártok akcióegységét. A nemzet­közi kommunista mozgalom létre­jöttétől kezdve és jellegénél fog­va internacionalista. Ha erőit egyesíti, akkor meg tud birkózni mindazokkal a feladatokkal, ame­lyek az imperialista agresszorok megfékezéséért, a népek szabad­ságáért. a társadalmi haladásért folyó történelmi harcban reá há­rulnak. Tisztelt Elvtársak! Az imperializmus elleni harc­ban természetes szövetségesek a kommunisták, a szocialisták, más haladó erők,, a legkülönbözőbb politikai és társadalmi áramlatok képviselői, mindazok, akik bár­mely oknál fogva készek az im- | perializmus, a monopóliumok diktatúrája, az agresszorok ellen, a szabadságjogok, a haladás, a bé­ke védelmében fellépni. A máso­dik világháborúban kialakult fa­sisztaellenes népmozsalmak, a jelenlegi antiimperialista mozga­lom egyaránt bizonyítja: az impe­rializmus elleni harc abban a mértékben hatásos és győz, ami­lyen mértékben képes minden imperialistaellenes erőt tömöríte- teni. Az irrt^eriaüstaellenes front kezdeményezésében, kibontakoz­tatásában minden országban nagy szerepe volt és van a kommu­nista és munkáspártoknak. Ennek a harcnak az élén személyileg rendszerint a legal dozatkészebb és legkövetkezetesebb harcosok, a kommunisták járnak, akikre ép­pen ezért a vezetés tisztessége és minden terhe is hárul. Mindebből következik, hogy ha ma világmé­retekben napirenden van az im­perialistaellenes harc fokozása, újabb tömegek bevonása ebbe a harcba, az összes haladó erők egyesítése, akkor mindennek el­végzésére csak az alapkérdések­ben közös álláspontot valló, ak­cióegységben fellépő kommunista és munkáspártok képesek. Az egész világra kiterjedő im­perialistaellenes harc fokozásá­nak, új erők bevonásának, az összes haladó erők tömörítésé­nek, az egység megerősítésének helyes útját, módját kidolgozni, úgy, hogy az valamennyi kom­munista és munkáspárt elképze­lésének megfeleljen, az adott vi­szonyok között nem könnyű, de szükséges és lehetséges. A kommunista és munkáspár­tok a föld úgyszólván minden országában és a legkülönbözőbb viszonyok között dolgoznak. A testvérpártok egy része a régi és új gyarmati függés megsemmisí­téséért, népük nemzeti függet­lenségének és önálló fejlődésé­nek kivívásáért küzd. Más pár­tok a monopóliumok diktatúrá­jának korlátozásáért, megint mások a hatalom kivívásáért küzdenek kapitalista viszonyok között. A kapitalista országokban dolgozó testvérpártok egy része az illegalitás súlyos viszonyai kö­zött, más része legálisan dolgo­zik. A testvérpártok egy része már a szocialista világrendszer szabad országaiban kormányoz, gyakorolja a hatalmat és a szo­cializmus, illetve a kommuniz­mus építését szervezi, vezeti. Ez a sokféleség természetes, és a világ jelenlegi állapotát, a nem­zetközi helyzet egészének bonyo­lultságát és sokrétűségét tükrözi. Világmozgalmunk növekvő ereje, a szocialista rendszer országai­nak szakadatlan fejlődése, az imperializmus elleni harc ered­ményei azt bizonyítják, hogy pártjaink mind sikeresebben oldják meg közvetlen feladatai­kat. Minden országban egyre több ember ismeri fel, hogy a kommunisták a dolgozók jobb életéért, népük biztonságáért, nemzetük felemelkedéséért foly­tatott küzdelem legjobb harco­sai, és a kommunista párt a munkásosztály, a nép hivatott vezető ereje. Működési 'területén, hazája vi­szonyai között minden testvér­párt a rnarxizmus-leninizmus i önálló, alkotó alkalmazására, a legnagyobb eredményességre tö­rekszik. Munkájának .eredménye azonban nem kis mértékben függ a nemzetközi helyzet alakulásá­tól. a nemzetközi kommunista mozgalom fellendülésétől, sikeré­től, vagy megtorpanásaitól, a szo­cialista országok általános hely­zetétől. eredményeitől. Minden egyes testvérpárt munkájára hat az összes többi testvérpárt mun­kája. a nemzetközi kommunis­ta mozgalom egysége, vagy meg­osztottsága. Közvetlen politikai céljaink különbözősége óhatatlanul azzal jár, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom kérdéseit hajla­mosak vagyunk saját pártunk ' napi munkájának alárendve j vizsgálni. Lehet, hogy másoknál | is hasonló a helyzet, mi magya- j rok például azt gondoljuk, hogy | Budapesttől számítódnak a világ­tájak, észak, kelet, dél és nyugat, azaz számunkra ez a világ kö­zepe. Komolyan szólva, ha moz­galmunk nemzetközi kérdéseit pontosan es reálisan akárjuk megítélni, akkor saját meglátó- | sainkat össze kell vetnünk és j egyeztetnünk kell a testvérpártok meglátásaival és véleményével. i A nemzetközi . kommunista mozgalom, a szocialista országok együttes ereje növekszik, s mind­inkább a világfejlődés meghatá­rozó erejévé válik. Ennek az együttes erőnek a hatásfokát azonban csökkenti, s objektíve az imperializmus számára -bizo­nyos manőverezési lehetőséget ad az a körülmény, hogy mozgal­munk jelenleg nem egységes. Komoly elméleti, filozófiai és po­litikai nézeteltérések jelentkez­tek az utóbbi években a nemzet­közi kommunista mozgalomban, j A testvérpártól 'körében mínd- ! inkább erősödik a törekvés: in- ; dúljunk ki közős érdekeinkből, j tegyünk félre mindenféle nézeitel- I térést, rendeljünk alá mindent az imperializmus elleni harc érde­keinek. A, nemzetközi kommunis­ta mozgalom ezen általános igé­nyét követve az eddiginél átfo- : góbb és hatékonyabb akcióegy- j ségre kell törekednünk, mert a i harcban nem lehet megállni. ( Tisztelt Elvtársak! A nemzetközi kommunista mozgalomnak ma nincs központ- j ja, s általános az a vélemény, ] hogy nincs is szükség sem egy, sem több központra. Az egyes kommunista és munkáspártok ma teljes önállósággal dolgoznak és így lesz ezután is. Közösen megvizsgálandó kérdések, közös feladatok azonban vannak. Közös világnézetünk, közös elméletünk a marxizmus—leninizmuis, közös elvünk az internacionalizmus. Közösek érdekeink, s közös az el­lenségünk, az imperializmus; mi tehát a megoldás ebben a hely­zetben? Szükséges a kommunista és munkáspártok értekezlete, amelyen a marxizmus—leniniz­mus fényénél, az internacionaliz­mus szellemében megvizsgáljuk a helyzetet, megállapítjuk felada­tainkat, s a közös érdekű kérdé­sekben összehangoljuk fellépése- inket. A demokra'táteusan előkészített és lebonyolított nemzetközi érte­kezletek tiszteletben (tartják, nem érintik pártjaink önállóságát. A közös tanácskozások következte­téseit összefoglaló közlemények, nyilatkozatok, felhívások és kiált­ványok a pártokhoz, országokhoz és népekhez szólnak, nem az egyes pártok tagságára kötelező határo­zatok. Az egyes pártok központi bizottságai .maguk hozzák meg a határozatokat, amelyekben közük, hogy mit tesznek saját munká­jukban a közös tanácskozásról ki­bocsátott felhívásokban megjelölt célok elérése érdekében. Ez már sok éve kialakult és a testvén-pár­tok által követett gyakorlat. Így volt ez az 1957-es és 1960-as ér­tekezletek, a nyugat-európai pali­tok bécsi értekezlete, az európai pártok Karlovy-Vary-i értekezle­te és más, a közelmúlt évek­ben volt több közös értekezlet eseteben. Nyílván így lesz ezután is. A testvérpártok nemzetközi értekezletén folytatott elvtársi eszmecsere, szabad, demokrati­kus vita keretében és csak kö­zösen alakíthatjuk ki a helyes marxista-leninista választ ko­runk központi és legfontosabb kérdéseire. A nemzetközi kom­munista mozgalom hatalmas j megnövekedésének és kiterjedé- | sének mai körülményei között | egyetlen testvérpárt sem vállal- | ja és nem is vállalhatja magá­ra, hogy a világhelyzetet egye­dül értékelje, s egyedül állapít­sa meg, mi az összes kommu­nista és munkáspárt feladata a nemzetközi helyzet általános kérdéseiben. Egyetlen párt sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy saját véleményét az összes többi párt kötelezően fogadja el. Va­lamennyi testvérpárt elméleti felismeréseinek és forradalmi ta­pasztalatainak összessége adja közös elméleti tudásunkat, fej­lesztheti tovább elméletünket, a marxizmus-leninizmust. A közös tanácskozáson történő eszmecse­re erősíti egységünket, növeli a nemzetközi kommunista mozga­lom politikai súlyát, segíti az összes haladó erő akcióegységé­nek megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. Kedves Elvtársak! Az elmondottakkal a magam részéről a találkozó nagy jelen­tőségét, a megvizsgálandó kérdé­sek nagy fontosságát kívántam hangsúlyozni. Meggyőződésem, hogy a budapesti konzultatív ta­lálkozó közelebb visz bennünket a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletéhez, és hozzájárul egységünk erősítésé­hez. Ha megvan közöttünk az el­vi egyetértés a célt illetően, megtaláljuk a célhoz vezető utat. a megfelelő formákat, hogy egyetértésünket a világ tudtára adjuk, s mozgósítsuk a tömegeket a harcra a jó ügy érdekében. A magyar kommunisták, egész népünk, a világ kommunistáival együtt azt kívánja, hogy egyesít­se erejét valamennyi kommunis­ta és munkáspárt. A kapitalista világ kizsákmányolt.! ai és elnyo­mottjai, Vietnam harcoló népe, a szocialista országok dolgozói, a világ minden haladó embere azt várja pártjainktól: fogjunk össze minden haladó erővel, és egység­ben mérjünk újabb csapásokat a nemzetközi imperializmusra, a haladás és a béke ellenségeire. Köszönöm figyelmüket. Sik sikert kívánok munkájukhoz! Makarloszt újraválasztották Makariosz érsekei a ciprusi görög szavazók öt évre újravá­lasztották köztársasági elnöknek. A vasárnapi elnökválasztásról kiadott első. még nem végleges jelentések tanúsága szerint a sza­vazásra jogosultak 96 százaléka adta voksát Makarioszra. Ellen­jelöltjére, dr. Takisz Evdokaszra csupán 2,83 százalék. Harcok Laoszban Vientiane A KPL, a laoszi hazafias front pártjának hírügynöksége, a haza­fias erőik jelen tős katonai győzel­meiről számol be. A hazafiak feb­ruár 21-én megtámadtak és el­foglalták a vientianei bábhadse­reg Tha Thom városában állomá­sozó 23. zászlóaljának főhadiszál­lását A sűrűn lakott Tha Thom vidékét 1961-ben a hazafias erők tartották ellenőrzésük alatt, ám a jobboldali csapatok később el­foglalták, hogy innen indíthassa­nak meg-megújuló támadásokat a Kőedény-síkság és Xieng Khou- ang tartomány már felszabadított területei ellen. A KPL hírügynök­ség azt is közli, hogy a száraz évszak első három hónapjában (november, december, január) a laoszi jobboldali csapatok három és fél ezer katonája esett fogság­ba, vagy állt át a hazafiak olda­lára. A vientianei kormány szóvivője — mint az UPI és a Reuter je­lenti — közölte, hogy a „kommu­nista csapatok" (értsd: a laoszi hazafias erők katonai alakulatai) vasárnap 520 kilométernyi hosz- szúságú területen ismét támadás­ba lendültek. Különösen az ország déli részében folynak heves üt­közetek. Az UPI szerint a laoszi baloldali erők egyaránt fenyege­tik Paksane, Saravane és Attopeu városokat. (MTI) Milyen a szövetkezeti tagokról való gondoskodás? A termelőszövetkezeti paraszt­ság társadalombiztosításba való bevonása 1949-ben történt. Ebben az időszakban a tagók és család­tagjai orvosi ellátásra, kórházi ápolásra es gyógyszerellátásra voltak jogosultak. A népgazdaság teherbíró képességének növekedé­sével annak megfelelően a társa­dalombiztosítási ellátások, szolgál­tatások köre ezután bővült. Ennek megfelelően a termelőszövetkezeti tagok 1953 óta anyasági segélyre és családi pótlékra, 1967 óta üze­mi balesetből kifolyólag ellátásra, 1958 óta nyugdíjra, I960 óta pe­dig öregségi és munkaképtelen­ségi járadékra is jogosultak, ter­mészetesen bizonyos előfeltételek megszerzése esetén. Ezek az intézkedések — melyek a termelőszövetkezeti parasztsá­got kedvezően érintették —, ko­moly anyagi kihatással járnak. Példaként említhető, hogy csupán a családi pótlékra való jogosult- | ság kiterjesztése (a korábbi há- | rom 10 éven aluü gyermek he- | lyett a jogosultság feltétele két, ! 14 éven aluli gyermek) megyénk- j ben évenként mintegy 8 millió ! Ft többlet kifizetését teszik szűk - i ségessé a termelőszövetkezeti ta- | gok körében. A megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság 1967. IV. negyedévében lefolytatott vizsgálata arra keres­te a választ, hogy a társadalom- biztosítási szolgáltatások további kiterjesztésével együtt jelentkező új nyilvántartási, adminisztrációs feladatokat a termelőszövetkeze­teknek hogyan sikerült megolda­ni. Az ügyintézés és nyilvántar­tás területén érvényesül-e az á szemlélet, hogy minden egyes té­mával kapcsolatos rendelet egy- egy láncszeme az emberről, a dol­gozó parasztságról való fokozot­tabb gondoskodásnak. A termelőszövetkezetek többsé­ge — helyesen — arra törekedett, hogy a segélyezés mértéke a ren­deletben meghatározott 50—75 százalékos keretben, a tagok kö­zös munkában részvételétől füg­gően progressive növekedjen. Ez is serkenti tagjait a közös gazda­ságban kifejtett munkára. Egyelőre kedvezőtlen az adat­szolgáltatási rendszer megszerve­zése. a bizonylatolás és adminiszt­ráció. Alig akad a vizsgált terme­lőszövetkezetek között olyan, ahol egvértelműén értelmezték és haj­tották volna végre a bizonylato­lásra vonatkozó elemi szabályo­kat. A megjelent új rendeletek végrehajtása — azok értelmében —, az új helyzet az erre vonat­kozó adatszolgáltatási rendszer teljes átreformálását kívánta vol­na meg. Kétségtelen, hogy a termelőszö­vetkezetekben alkalmazott jöve­delemelosztási rendszerek, formák sokrétűsége is megnehezíti az egy­séges szemlélet kialakítását. Az a brigádvezető, aki a brigád tag­jainak munkaigazolását felülete­sen készíti el, nincs tisztában az­zal, hogy az éppen az. ő igazolása dönti majd el. hogy melyik tag (a ledolgozott napok számától füg­gően) milyen segélyben, juttatás­ban részesül majd. Rutinból, szo­kásos módon hét végén, rosszabb esetben hónap végén, emlékezés­ből munkaigazolásokat, munka­nap nyilvántartásokat felfektetni nem lehet. Éppen ezért sajnos, legtöbb helyen a munkahelyéről származó, a továbbiakban is első alapbizónylatként szereplő igazo­lásokkal. munkalapokkal, a mun­kában töltött idő megjelölésével van a legtöbb hiányosság. Az em­berrel való törődés, ennek kap­csán a bajbajutottakról való gon­doskodás nem lehet a többi ezer és ezer termelési feladattal egyen­rangú. Ez annál többet kíván! A vizsgálat megállapításai szerint jelenleg és a jövőben még foko­zottabban a nyilvántartások pon­tossága egyik láncszeme, alapvető feltétele az ilyen irányú célkitű­zések megvalósításának. Kedvező, biztató, előremutató példa is sok van. A beteg, idős és munkaképtelen tagok segítésé­nek számos módja, lehetősége van. Néhol a járadékosok ellátá­sát egészítik ki vagy a temetkezési segélyt emelik fel. Van termelő- szövetkezet, ahol a kenyér- vagy takarmánygabona-juttatásban ré­szesítik a rászorulókat, kedvez­ményt nyújtanak egyéb szolgál­tatásoknál stb. De sok esetben az elégtelen nyilvántartás miatt a legjobb akarat mellett sem volt bizonyítható a munkában töltött idő. Az ilyen ügyintézők nem le­hetnek tisztában azzal, hogy mun­kájuk milyen felelősségteljes ügy­intézést követel, mivel évek múl­va a tsz-tagok, munkatársaik öregkori életszínvonala ettől is függ-

Next

/
Thumbnails
Contents