Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-03 / 28. szám
1968. február 3. 4 Szombat f tílnss olvasóink kérdésére Kik és mikor kaphatóak jubileumi jutalmat? A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének a munka- viszonyról szóló rendelkezése nyomán sokan érdeklődnek az iránt, hogy a könnyítéseket figyelembe véve, kik és mikor kaphatnak jubileumi jutalmat. Ezzel kapcsolatban a Pénzügyminisztériumban utalnak arra, hogy a munkaviszonyban eltöltött idő — függetlenül a megszakítások tartamától —, most már egybe számítható. Ilyen szempontból már jelentős könnyítést jelentett az 1965. január 1-én életbe lépett 33-as számú kormányrendelet, amely — bizonyos kötöttségekkel — ugyancsak lehetővé tette, hogy a jubileumi jutalmaknál figyelembe vegyék a régebben munka- viszonyban eltöltött időt. Az ott előírt feltételeknek jelentős része ma már nem érvényes. Nem szükséges például a kétévi folyamatos munkaviszony ahhoz, hogy a régi, munkában töltött időt is elismerjék. A kormányrendelet egyes rendelkezéseit azonban az új jogszabályok is átvették. To- j vábbra is érvényes, hogy akiknek | 1965. január 1-én legalább 15 évi j folyamatos munkaviszonyuk volt, j legkorábban 1968-ban kaphatnak | jubileumi jutalmat. Akiknek a j folyamatos munkaviszonya az em- I lített időpontban ennél kevesebb volt. de a 10 évet elérte, az legko- , rábban 1969-ben, akinek 1965. ja- | nuár 1-én a tíz folyamatos éve sem volt meg, annak legkorábban j 1970-ben jár jubileumi jutalom, j akinek 20 éves folyamatos mun- j kaviszonya volt 1965-ben, az már 1967-ben igényt tarthatott az egyhónapi alapbérnek megfelelő ősz- \ szegre. A folyamatos és nem j folyamatos munkaviszonynak együttvéve természetesen minden esetben el kell érnie a 25, a 40 vagy az 50 évet; jutalom ereken a jubileumokon jár. Az idén tehát az igényelheti a pénzt, akinek 1965. január 1-én legalább 15 évi folyamatos munkaviszonya' volt, összesen pedig 25, 40 vagy 50 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Ha valaki az esedékes évben elmulasztotta vagy elmulasztja a jutalom igénylését, ezt három éven belül még pótolhatja, három év elteltével azonban a munkajogi elévüléssel együtt ez a lehetőség is elévül. Ha például valakinek 1968-ban járna a 25 éves jutalom és ezt három éven belül nem kéri, akkor majd csak a 40 éves munkaviszony után igényelheti aat. A 25 éves jubileumi összeg esedékességétől számítva a 40 éves szolgálat utáni jutalmat csak 15 év múlva, az 50 évest pedig újabb 10 év elteltével köteles a vállalat kifizetni. Ha a dolgozónak nyugdíjazása évében legalább 35 vagy 45 évi munkaviszonya van, úgy nyugdíjazáskor ki kell neki fizetni a 40, illetve az 50 éves jubileumi jutalmat. (MTI) Ülésezett a és nyelvészeti Cigány klub alakult Szeghalmon A szeghalmi Móricz Zsigmond Művelődési Házban’cigányklubot j alakítottak. Minden héten hétfőn este biztosítanak részükre helyisé- I get, ahol kellemesen elszórakozhatnak. Az első két összejövetel igen jól sikerült. A cigányok örömmel fogadták a kezdeményezést. A művelődési ház vezetősége ! úgy tervezi, hogy alapfokú tanío- ! lyamot indítanak közkívánatra és I megtanítják írni-olvasni azokat, akik nem ismerik a betűvetés tu- | dományát. | A. TIT irodain,! szakosztálya Milliók kincsévé tette a könyvet 500 éve halt meg Gutenberg János Elek László az elnöki beszámolót tartja. A közelmúltban tartotta a Békés megyei TIT-srerveret irodalmi és nyelvi szakosztálya azt az értekezletet, amelyen értékelték az elmúlt négy évben végzett munkát, és újraválasztották a vezetőséget. A szakosztály elnöke, Elek László tartott gondolatgazdag beszámolót, kitérve az irodalmi ismeretterjesztés részfeladataira is. ' Az ülésen megválasztották az j új vezetőséget. Az irodalmi és j i nyelvi szakosztály elnöke Vajda Aurél lett, helyettese dr. Papp János. A titkári teendők ellátására Püski Gáborné tanárnőt választották. Vezetőségi tag lett dr. Irányi István, a nyelvhelyességi csoport vezetője és Sass Ervin, a Békés megyei írók csoportjának vezetője. Kerek ötszáz esztendeje, 1468. február 3-án az emberi zsenialitás egyik legnagyobb alakjának, Johannes Guten bergnek — akit másként Gensfleisch-nek is neveztek —, fáradt szíve megszűnt dobogni. „Nem hal meg az, — ki milliókra költi — dús élte kincsét, — ámbár napja múl..,” — mondja a költő, kinek nagyszerű sorai méltán illenek a mainsi pat- ricius-ivadékra, aki az emberi tudás elterjesztésének áldozta küzdelmekben és csalódásokban gazdag, sikerekben és elismerésekben oly szegény életét. Az írást elválaszthatatlan kapocs köti össze a könyv és a könyvnyomtatás történetével. írás nélkül az emberi elme éppoly kevéssé alkothatott volna könyvet, mint enélkül könyvnyomtatást. A képírás, a jelképes írás, a szó- és szótagírás „idomait” kő, fa és érclapokra vésték. A betűírás elterjedésével módosult az erekhez az írásmódokhoz használatos anyag is. Az állati és növényi anyagok helyét a műveltség terjedésével a papirusz és pergamen után a papír foglalta el. A papiruszra vagy pergamenre írott, vagy másolt könyvek csak több évi türelmes munka árán jöttek létre. Azokban az időkben kiváltságosak féltett kincsét képezte a könyv, akik nemegyszer egy-égy könyvért még egy falut is adtak cserébe. A könyv értéke a műveltség elterjedésével egyre növekedett és létrejött a könyvmásoló ipar. A könyvmásolóipar virágzása és a könyvnyomtatás feltalálásának időszaka között elterjedt egy átmeneti iparág: a formametszés, mint például a fatábláról való nyomás. Ezt az eljárást már csak egy lépés választja el a könyv- nyomtatástól. A XV. században a művelődés és a tudásszomj sürgető igénye szüli a könyvnyomtatás gondolatát. Kedvezően befolyásolta a törekvést a rongyból gyártott papír tökéletesedése és elterjedése. Ez olcsóbbá tette a sokszorosított munkák árát, és lassanként kiszorította a drága, és mechanikai sokszorosításra kevésbé alkalmas pergament. A könyvnyomtatás feltalálásának rendkívüli jelentősége kétségkívül az öntött és szétszedhető betű, illetve a könyvsajtó feltalálása. Ez a kitűnő gondolat Gutenberg zsenijének bizonysága. Gutenberg találmányának lényegét a kivésett betű anyamatricává való kidolgozása és a betűk egy magasságra és méretre való öntése képezte. A mestert pecsétgyűrűje verette arra a gondolatra, hogy a betűket egyenként kivésse. Ilyen hosszadalmas, és fárasztó kísérletezés alkalmával jöhetett rá valószínűleg az ilyen eljárás költséges voltára, amely őt a betűk egyenként való megöntésének ideájára vezethette. Előtte egyetlen nagy cél állt, hogy a könyv, mint a gondolat hordozója és terjesztője eljuthasson mindenkihez, hogy a tudás többé ne legyen a kevesek kiváltsága. A könyvnyomtatás feltalálásával olyan eszközt adott az emberiség kezébe, amelyet — minden túlzás nélkül — forradalminak nevezhetünk. 1462-től 1514-ig 212 városban alakultak nyomdák Európában. S ezzel egyidejűleg a nyomtatási technika is fejlődésnek indult. Magyarországon az első könyvr nyomdát 1472—73-ban Hess András állította fel Budán, akit Karai László, Mátyás király alkancellár- ja hívott Velencéből Budára. Hess András nyomdájának termékei közül csak kettő maradt az utókorra, a Magni Dasilii de legendis poetis és a Cronica Hungarorum vagy Budai Krónika. A könyvnyomtatás feltalálása előtt egy-egy könyvet súlyos aranyzacskóval fizettek. A könyv, a nyomtatott betű csupán egyeseké volt. A könyvnyomtatás elterjedésével, modernizálásával a nyomtatott betű milliókhoz továbbítja a legszebb, legmagasztosabb eszméket, s a könyv az emberi haladás hatalmas fegyvere lett. A mainzi dómban a mester hamvai fölött egyszerű sírfelirat olvasható: „Johannes Gensfleisch, a könyvnyomtatás művészetének feltalálója, aki a legnagyobb szolgálatot tette minden nemzetnek és minden nyelvnek”. Az olvasó, mikor kézbe veszi az újságot vagy könyvet, gondoljon arra, hogy minden nyomtatott betű ércnél maradandóbban hirdeti az utókor háláját. B. B. Mehetek akár az istenhez is? Amikor benyitott, köszönt, bemutatkozott és leült, gyanún felüli rendes embernek látszott. Mi több, olyan rendes vidéki embernek, akitől távol áll az, hogy egy hivatalban és pláne egy hivatal osztályának a vezetőjével valami rossz tréfát űzzön. Cigarettával kínáltam, s békésen pöfékelve válaszolgatott az időjárással, s a falujával kapcsolatos kérdésekre. — Jó út van mifelénk, még a legkényesebb autók számára is — jelentette ki egyszerre minden átmenet nélkül. — Ez... ez — dadogtam — a fejlődés természetes rendje. — Akkor az is, hogy a kartárs kijön hozzánk családfa látogatásra. Szerencsére éppen felberregett a házi vonal, s tudtam virágnyelven az ajtó mellé rendelni egy markos kollégát. — Milyen fa látogatására? — kérdeztem aztán nyugodtságot színlelve. — Csa-lád-fa látogatásra — szótagolta. — Ilyesmiről még nem is hallottam, nagyon érdekes lehet. Csak azt mondja meg, mi ennek az értelme. — Először egy példát mondok. Az egyik tsz pályázati felhívására jelentkezett egy fiatal, egy közép- és egy idősebb korú férfi főkönyvelőnek. Egyenként hívták őket az igazgatóság elé, s a vizsgakérdés csak annyi volt. hogy mennyi kétszerkettő? A fiatal egyből rávágta. — Igazi fiatal temperamentum — jegyezte meg valaki. A középkorú léírta. gondosan beszorozta és csak aztán adott választ Megjegyzés: igazi könyvelői alaposság. A harmadik azt mondta: Az attól függ, hogy kiadásról vagy bevételről van-e szó. Többen: Igazi üzletember! Nos, mit gondol ezek után: ki lett a tsz főkönyvelője? — Hát ki más, csakis a harmadik jelentkező. — Egy fenét. Az elnöknek a sógora. — Jó vicc, de mi köze ennek a családfa látogatáshoz? — Rengeteg. A mi községünk, írd és mond, négy családé... — Ugyan kérem, tudtommal legalább 2500 lelket számlál. — Az igaz, de a vezető szerep ezé a négy családé. Annak idején ez a négy családfő szépen megegyezett abban, hogy ki legyen a párttitkár, a bíró, a földosztó bizottság elnöke és a földszöv ügyvezetője. Mivel a gyerekeik kicsik voltak még, a szükséges állásokat kölcsönösen egymás közelebbi és távolabbi rokonaikkal töltették be. Akiknek eleinte nem jutott az említett négy helyen állás, azoknak szerveztek tszcs-t, lctsz-t, legeltetési bizottságot, boltot, felvásárlótelepet és sok minden mást. Az sem volt baj, hogy átmenetileg nem mindenütt futotta a munkatársak egészére a rokonságból. Ahogy nőttek, házasodtak a gyerekeik, úgy kapták meg a felmondásukat a dinasztiákon kívül állók „népgazdasági érdekből átszervezve”, vagy a jobbik esetben „áthelyezve” címen. — Kedves bátyám, ez az akkoriban sokat ostorozott történelmi múlt már. Ilyesmi nem létezik, azaz hogy nem létezhetik már manapság. — Annyira nem, de azért még létezik. Ha a kartárs gyakrabban járna vidéken, akkor tapasztalná. Mert kérem, a mezőgazdaság átszervezése, pláne a községenként egy tsz kialakítása óta mind-mind édestestvérekké váltak azok a rokonok, akik a múlt rendszerben minden kis semmitérő ingóságért ütötték, verték, elüldözték, kitagadták és perelgették egymást. Annyi rokont nem fogadott és annyit nem látogatott a paraszt soha, amióta fejjel felfele van, mint éppen az utóbbi években. — Ügy veszem észre, bátyám, hogy maga szeret egy kicsit túlozni. — Nem mondom, ragadt rám valami a könyvekből, az újságokból meg a tévéből. Meg aztán valahogy így könnyebben tudom magam kifejezni. — Ezek szerint százalékosatok? — Mi a csodát? — Hát azt, amit eddig elmondott. —' Jó, nem bánom, vonja le mondjuk a felét. De annál többet egy jottányival sem. Nem ám, mert a négy család, a gyakori rokoni susmus. az igaz. — „Végzett a lányom, Jóska, helyezd el az irodában.” — „Megnősült a fiam, Jóska, oszd be már feleségestül együtt valamilyen jólfizető munkára, ne bukdácsoljanak a boldogság útján.” — Nem sorolom tovább. Ahány vezető van a községben, annak mindnek jó munkakörben vannak a rokonai, azokat kivéve, akik nem nagyon hebren- csek, vagy annyira fejre esettek, hogy nem tudnak elboldogulni velük. Hát ezért hívom én a kartársat égy kis családfa látogatásra. — Az rendben is van. A kérdés csak az, hogy mi haszna lenne belőle, ha kimennék? Hiába mondanám én nekik; hátrább egy kicsit a húsosfazéktól emberek, hogy mások is hozzáférjenek! Úgysem hallgatnának rám. — Hát kihez menjek, ki tud ezen segíteni? — Mondok én is magának egy „példát”. Ez a 2100-as években játszódik le. Akkor már annyi lesz a maszek repülőgép, mint amennyi most a maszek autó. A kezdő pilóták kedvéért létrehoznak egy tanácsadó szervizt, amivel rádióösszeköttetést lehet teremteni a magasból. Nos, az egyik pilóta leszól: Halló, szerviz, nem tudom a gépem lefele vinni, mit csináljak? Válasz: nyomja meg a piros gombot. Kis idő múlva: halló szerviz, kigyulladt a motorom, mit csináljak? Válasz: mondja lassan utánam: miatyánk, ki vagy a mennyekben. — Nem rossz. Szóval mehetek én is, akár az istenhez is? — Ha el tud jutni hozzá, kérje meg. Ámbár ilyen nehéz ügyben még egyszer sem volt mérsze beleavatkozni. Kukk Imre
