Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-16 / 39. szám

19(18. február 16.

3

Péníek

Az egy főre eső évi jövedelem 14-ről 23 ezer forintra nőtt a kevermesi Lenin Tsz-ben

A kevermesi Lenin Termelő- szövetkezetben a zárszámadási közgyűlésen nemcsak az 1967-es

Félezer néző egy falusi Ki mit tud?-on

A héten tartották a Ki mit tud? községi döntőjét Mezőhegyesen. A majd félezer néző jól szervezett, magas színvonalú műsort élvezhetett A 20 műsorszám csaknem minden művészeti ágat felölelt. Táncdalénekesek, zenékarok, né- pitánqosok, szavalok vetélkedtek az első helyekért és nem utolsósorban a mezőhegyesi üzemek és intézmények által felajánlott értékes dijakért.

Járási, városi KISZ-titkárok értekezlete

Békéscsabán

Tegnap délelőtt Békéscsabán a megyei pártbizottság épületében értkezletet tartottak a KISZ járási, városi bizottságának titkárai. A Forradalmi Ifjúsági Napok programjáról, az 1967-1968. évi KISZ-oktatásról és a tagösszeírás, a tagkönyvcsere eddigi tapasztalatairól tárgyaltak.

eredményekről, hanem az elmúlt négy évben végzett munkáról is beszámolt a vezetőség. A szövetkezet évről évre fokozatosan gazdagodott. 1964-ben 28 millió 404 ezer forint volt a közös gazdaság tiszta vagyona, 1967-ben viszont már 42 millió 565 ezer forint. A munkaegységértékén ;k növekedésében is le lehet mérni a fejlődést. Négy évvel ezelőtt 32 forintot ért egy munkaegység, most viszont 47- et Az egy tagra jutó évi jövedelem 1964-ben 14 925 forint

volt, 1967-ben pedig ez 23 605 forintra növekedett.

A vezetőség jól gazdálkodott, s a tagsággal együttműködve érte el ezeket az eredményeket. A február 11-én megtartott vezetőségválasztó gyűlés is ezt bizonyította, ugyanis CMnege Gábor elnököt ismét megbízták a tsz vezetésével. A 14 tagú igazgatóságból többet leváltottak, helyükbe újabb, aktívabb, fiatalabb vezetőket választottak. Ez biztosíték arra, hogy a jövőben még nagyobb eredményeket érjen el a kevermesi Lenin Termelőszövetkezet.

Kovács Gábor

Csakugyan körbe, körbe?

taszter! hold beműveléséhez 60 munkaegységet használtunk fel, akkor (hozzátéve az említett nehézségeket), nincs okunk szégyenkezésre. Hiszen olvastunk és hallottunk Olyat is, hogy 45—50 forint, de a munkaegység-felhasználás jóval kevesebb, van, ahol például csak 40, holdanként.

Ha még hozzáteszem azt is, hogy nálunk a növénytermesztésben dolgozó tagoknak, még 1 millió 162 ezer forintot munkaegységen felül fizettek. 5—10 százalék természetbeni juttatás is járt, akkor talán mégis csak, ha picit is, de kiléptünk a bűvös körből. Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanánk el, hogy a szövetkezet közös vagyona 7 millió forinttal,

; mintegy 31 százalékkal nőtt.

JANUÄR 10-én VOLT egy éve, hogy Medgyesegyháza két termelőszövetkezete Haladás néven egyesült. Községünkben a most januárban megtartott zárszámadás óta, a legtöbbet vitatott téma, az eltelt egy év értékelése. Igen sokan mondták és mondják ma is: szövetkezetünk nem fejlődik, egy helyben topog. Nézzük meg, mi az igazság?

Mi volt az első feladata #z új vezetőségnek? Nem kisebb, mint biztosítani az egyesülés évében a termelés zavartalanságát, azt, hogy ne csökkenjen a termesztendő növények hozama, biztosítsa az egyesülés előtti, két tsz által — külön-külön biztosított részesedést, oly módon, hogy egyidejűleg stabilizálódjék az egyesített termelőszövetkezet termelési alapja.

NAGY GONDOT OKOZOTT ez! az akkor megválasztott vezetőségnek, mert egyik tsz is, a másik is kisöpörte a kamráját. Egyik tsz sem akart lemaradni a másiktól, és olyan összegeket is beállí- tottak a zárszámadásba, amelyeket nem lett volna szabad! Ilyen volt például 168 000 forint be nem j fizetett mogyoró ára, 10 000 mázsa | nemlétező szalma, mintegy 90 000 j forint rendezetlen tartozás, és még sok minden. Ez a mai 1 napig is, sőt ezután is kísérti még j termelőszövetkezetünket.

Mindezek ellenére a tsz gazdái- j kodási feltételei tovább szilárdul- j tak, a tagok egy munkaegységre eső részesedése nem csökkent, ! annak stabil és konkrét anyagi feltételei biztosítottak. A terve- í zétt 39 forinttal szemben, 41 fo- í rint volt az egy munkaegységre i kifizetett összeg. Ezért mondja a tagok egy része, hogy nem tu- ' dunk előbbre lépni, évek óta ke- j ringünk a bűvös körben, a 39—40 i —41 forint körűi.

NEGYVENEGY FORINT! Ha

csak ezt a számot nézzük és úgy, i hogy ez egy munkaegységre eső j jövedelem, úgy vagyunk vele: nem rossz, de olvastunk vagy hallottunk már jobbat is! De, ha azt is elmondjuk, hogy mi egy kaJÁMBOR ÓHAJ, VAGY „KIMŰVELT EMRERFOK”?

HOGY MIÉRT ÍRTAM mindezt meg? Azért is, mert talán lesznek tsz-ek, amelyek az egyesülés előtt nem követik el az említett hibákat. És azért is, hogy Med- gyesegyházán is túljutottunk már az elmúlt év gondjain, bajain. A jövőre gondolva, a vezetőség és a tagság együttes erejével keressük és meg is találjuk a megfelelő lépést, amellyel egy igazi nagyot lépünk előre.

Szávai Istvánná Medgyesegyháza

A valóság kitárulkozása mindig izgalmat keltő, mert a látványos „betétek” • elszürkülnek, elhomályosodnak. Minden pőrére vetkezve „nyilatkozik” meg és nem tűri a szemlélődést, ami különben is a lepkegyűjtők szórakozása.

Amikor a párt megyei végrehajtó bizottsága az orosházi járás falusi népművelési helyzetét mérlegelte, e gondolatok élő formát öltöttek művelődési otthonokban könyvekben s abban a kultúrát vivő sok „érben”, amely a falvak lakóihoz a korszerű ismereteket közvetíti. S akik ezeket az ereket állandó lüktetésben tartják, nagy szeretettel, hozzáértéssel, misszionáriusi alázattal ápolják a „szellem napvilágáét, hiszen nemcsak az igények kielégítésén fáradoznak, hanem új igények felkeltésén is. S az orosházi járásban is van bőséges helye a missziónak, hiszen a munkaképes lakosság fele a mezőgazdaságban dolgozik, és a lakosok 19 százaléka a tanyákon él. Igaz, hogy ritka ma már az a ház, ahol nincsen rádió,’ de még van ilyen, televízió is sok helyén van, mégis a falvak adottságával, mindig számolni kell. Többek között a mezőgazdasági munka természetével, a falvak lakóinak szétszórtságával, nem mintha emiatt nagyobb távolságokra kellene menniük az embereknek a kulturális rendezvényekre, mint a városokban, hanem mert a közlekedés fejlettségi foka miatt a faluban a három kilométert esetleg a bicikli rövidíti, a városban pedig ezt az autóbusz. Ez persze csak amolyan „apró” kitérés, de a misszionáriusoknak ezzel mindig számolniuk kell, ha akarnak, ha nem.

M

ielőtt tovább gombolyítanám a fonalat, szükséges legalább érinteni a gazdasági fejlődést, amely úgymond alfája és ómegája a szellemi javak gyarapodásának. Csupán annyit, hogy 1962-ben a járás mezőgazdasági szövetkezeteinek tiszta vagyona 200 millió forint volt, 1967-ben pedig 350 millió. A szövetkezeti

tagoknak a közös gazdáságokból származó évi jövedelme átlagban 1962-ben 12,707 forint volt, 1966-ban 18,198 forint és az 1967- es esztendőben sem kevesebb az eddigi számítások szerint. Természetesen a háztáji jövedelem ezt megtetézi.

Nagyon szürke felvillantása ez az anyagi javak gyarapodásának, de ebből sűrűsödnek a házak tetején a tv-antennák, s ha úgy tetszik, olvasgatni is jobban van kedve annak az embernek, aki ruhásszekrényében, kamrájában válogatni is tud. Azt persze soha nem lehet pontosan lemérni, hogy hányán olvasnak, de tájékozódásra alkalmas, hogy a lakosság 16 százaléka rendszeres olvasója a könyvtáraknak, s hat év alatt a beiratkozott olvasók száma megduplázódott, jelenleg tízezernyi. Természetesen ehhez hozzájárult az is, hogy a könyv- állomány ez idő alatt megháromszorozódott. amiben benne rejlik az igényfelkeltési törekvés is. Mindebből az kerekedett ki, hogy most a járásban ezer lakosra 1,4 könyv jut s 1961-ben pedig ^csak 0,33 jutott. Ehhez tartozik még. hogy egy év alatt 260 000 forint értékű könyvet vásároltak a falvak lakói. Az újdonságokat, folyóiratokat nem említem, mert unalmas felsorolásba fulladnék, akkor pedig kár volna a nyomdafestékért.

I

nkább a művelődési házakról néhány szót, vagy ahogyan sok helyen nevezik, a művelődési otthonokról. Nekem az „otthon " ei- i nevezés jobban tetszik, bax-átsá- I gosabb, melegebb érzelmeket vált ki az emberben, nagyobb | vágyakozást kelt. hogy qlláto- J gasson oda. Az/ pedig nem kis i dolog, ha az ember vágyik, mert j ez akaraterővé válik, ami min■ den siker titka. Lehet, hogy az j elnevezésnek semmi köze ehhez.

de ezeket az érzéseket ki kell I váltani az emberekben, hogy a művelődési otthonok minden ! időben a falvak kulturális köz- i pontjainak szerepét jól tölthes■ sék be. Különben ebből fakad. ; hogy tavaly 206 kulturális ren- I dezvény „zajlott le” falaik kö- | zött. 1962-ben pedig még csak 1 harminc. Igaz, számuk is növeEHesett megjegyzések innen—onnan

Békéscsaba.

Tanácsköztársaság útja:

j Furcsa hobby. ! meddig tehetik?

De vajon

— Azt megértem, hogy miért j VONATON: bontják le a régi épületeket; a j Négy fiatal nő helyezkedik el a városrendezés kívánja így. A le- ■ Békéscsabáról Orosházára induló bontottak helyén máris mutogat- j S2eméIyvonat egyik fapados fül- ják magukat az új emeletes bél- kéjében. Felesleges cuccaikat a

há'yair A r/t \ri S7nn t npm £r+Pl*ri i _ - _ .. ,, ,

m

eg üres helyekre dobálják.

házak. Azt viszont nem értem, hogy egyesek éjszakánként miért szedik le az ép házakról az esőlevezető csatornákat, na meg mi„Minden hely foglalt” — elhatározással senkit be nem engednek. Csak azt nem értem, minek

ért rongálják az utcai szemetes- : négy személynek nyolc hely.

ládákat.

Inkurrencia!

A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR

KÖNYV JÓVÁÍRÁSSAL ELADJA AZ ALANT FELSOROLT ESZKÖZÖKET:

1. 10—15 méteres, kerekes, villanymotor meghajtású, trafóval ellátott szállítószalagok.

2. 1 darab 4 tonnás hordozható szekér-hídmérleg.

3. Használt, 45—55 cm szélességű, szállítószalag-hevederek.

4. K—25-ös Zetor pótkocsival.

Fenti anyagok a gyár telepén bármikor megtekinthetők.

amikor hiába várták utazótársaikat, hiszen a férjeik most katonák, valahol Magyarországon ...

OROSHÁZA:

| A vasútállomás közelében hosz- szú hónapok után újra megnyílt ; a korai utasok kedvelt pavilonja — ahol italt, péksüteményt és I másféle élelmiszert vásárolhatnak. Senki nem tudta miért volt zárva. Azt mondják a hideg miatt, mert nem fűthető.

| Csak azt nem érti az ember, ] hogy miért éppen a jó idő kezdetén csináltatták meg zárhatóvá az ablakokat. Vagy a jövő télre már most gondolnak?

Persze, van az úgy, hogy amit előre nem látnak a kivitelezők, azt utólag látják „előre”.

kedett, négy év alatt négy községben építettek, most Csanád- apácán építenek és Nagyszénáson is tervezik, hogy itt is otthonra leljenek a különböző szakkörök, művészeti csoportok, előadásokat hallgathassanak az emberek, helyet kapjanak az ifjúsági klubok.

És itt meg Is állhatunk néhány pillanatra. Még nem mindenütt elég a misszionárius. Ezzel függ össze, hogy az anyagi javak gyarapodásával az étkezési, az öltözködési, a lakáskultúra fejlődését nem követte mindenütt a szellemi gyarapodás. A falusi értelmiség egészen kis része vesz részt ebben a misz- szióban, érthetőbben kifejezve: csak annyi szakkör működhet, ahány hozzáértő ember vállalkozik ezek vezetésére. Tehát egyáltalán nem látványosságra gondolok, hanem a nép művelődésének a szolgálatára. Nem beszélhetünk erről olyan otthonban. amely alig több az épületnél, hétköznap zárva az ajtaja, csak szombaton, vasárnap nyitják ki. Ügyszólván csak a filmért, színházért mennek oda; egyik-másik helyen az otthonon kívüli kulturális lehetőségek vonzóbban hatnak az emberekre, mert éppen rozogák a székek, vagy kétes az otthon tisz- ! tasága. Ergo: nem olyan minden j művelődési otthon, ahová bármikor betérhetne az ember és hát szívesen. Oka ennek az is, hogy az otthonos együttlétnek, mondjuk a klubéletnek megie- I lelő kistermek, felszerelések nem igen vannak, inkább a nagy termek dominálnak, ezek pedig j nagy rendezvényekre alkalmasak csak. Következménye ennek a7. állapotnak, hogy falaikon kf- : vül alig vannak hatással, hogy csupán egyet említsünk, a biztatóan alakuló tsz-klubok száma alig gyarapodott és működésük valahol megrekedt, jó for- már csak a brigádgyűlések és a kártyacsaták színhelye.

A

zt hiszem, kicsit jobban szükséges a nyilvánosság erejére apellálni a következőkben. Évek óta bármikor a népművelés támogatásáról esett szó, mindenki nagyon igeneit, így meg úgy támogatjuk, hogy a falvakban a szövetkezetek, a különböző vállalatok koncentrálják, hogy úgy mondjuk ..összeadják” a kulturális célokra szánt összegeket és ezzel támogatják a művelődési i otthonokat, hogy ténylegesen a falvak kulturális központjaivá váljanak. Nagyon egyetértettek ezzel a művelődési tanácsok, ahol az érdekeltek legtöbb esetben képviselve vannak, de néhány hely kivételével nem történt semmi, vagy alig valami. Mintha ki-ki a maga portáján valamiféle más bolygón élne. Talán úgy fogják fel az ilyen emberek: „ott vannak, csinálják, akiknek hivatalból kötelességük I terjeszteni a kultúrát, mi el vagyunk foglalva a kukoricatermesztéssel, a cipőárusítással”. Minek is most már mást idejegyezni. mint ezt: vagy hozzá akarnak járulni a népművelés oltárához, vagy nem. De ezt mondják meg, mert a hímezés- hámozás mit sem ér.

N

em elég az óhaj, hogy gyarapodjanak a „kiművelt emberfők”, hogy mindenütt honos legyen a korszerű világnézet, a kultúra sok kincse. És talán nem meglepő, hogy a falvak világában oly’ honos köntörfalazást nélkülöző kifejezést a témához „idomítom”: ha az orosházi járást lányunknak vesszük akkor mindent úgy mondtunk, hogy menyeink, a többi járás is értsen belőle.

Cserei Pál