Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-16 / 39. szám
1968. FEBRUÁR 16., PÉNTEK Ara 80 fillér XXm. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM I'1;. Mit jelent a gépek sseretete Nem tartott senki közvéleménykutatást arról, hogy menynyire szereti szövetkezeti parasztságunk a gépet. Kívülről is tudja mindenki a választ: „ha nem volna, ki kellene találni.” A mind több géphez való ragaszkodást mutatják az éves statisztikai adatok. A felszabadulás előttinek a sokszorosa is kevés. Ezt bizonyítják a vásárlási tervek. Szinte ahány tsz, annyi akar lánctalpas és négykerék- meghajtású traktort, kombájnt, kukoricacsőtörőt, répafej élőt és felszedőt meg még számos felsorolni is sok fajta gépet. A szövetkezeti gazdaság féTig- meddig gépesítése után a teljes, szinte valamennyi munkafolyamatot — az állatok etetését, itatását, fejését is — gépesíteni akarják. A jó adottságú s a lehetőségeket évről-évre jól kihasználó közös gazdaságok jórészt már megközelítették ezt a célt. Nemcsak azért, mert „öregszik a tagság”, hanem azért, mert a fiatal emberi erőt is kíméli, meg aztán gyorsabb, jobb és olcsóbb is a gépi munka. Mindezek láttán sem mernénk határozottan kijelenteni azt, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek vezetői, gazdái, műszaki és traktoros emberei szenvedélyesen szeretik gépeiket. Ezt az állításunkat sok mindennel meg tudjuk magyarázni. Többek között a típusok helytelen megválasztásával, a karbantartás halogatásával, a javítás szükség- megoldásával, a félig-meddig kihasználással, a nem hozzáértők ráültetésével. Nem maradunk adósak e „vádpontok” megindokolásával sem. Kezdjük a típusok összeválo- gatásával. Tudjuk, hogy a szövetkezetek gépparkja úgy alakult ki, mint a sertés, szarvas- marha és lóállományuk, azt tartották, amit a tagok bevittek. Ez akkor jó volt, a baj az, hogy azóta kevés helyen láttak hozzá a tudatos tenyésztéshez, a leggazdaságosabb fajták kiválasztásához. Erő- és munkagépekből is azt vásárolták, ami éppen volt a gépjavítókká átszervezet gépállomásokon. Akkor ez is helyes volt, mert ez képezte a gépesítés alapját. A teljes adottágnak a termelés szerkezetének nem vagy kevésbé megfelelő sok típusú gépparkot azonban nem lehet a „kezdeti idők” rovására írni hosszú évek múltán is. Arra sem, hogy „csak ilyenek voltak az Agrokernél”. A gép szerete- te a vásárlásnál, az olyan típusok kiválasztásánál kezdődik, amelyeket leggazdaságosabban ki tudnak használni az adott talajokon. A félig-meddig kihasznált gépek csak tehertételt, gondot és költséget okoznak a szövetkezetnek. Afféle „van lovam, de az istennek se húz”-hoz hasonlót. A javítás szükségmegoldása sem valami hajánál fogva elő- ráncigált vád. — „Igaz, hogy nincsenek valamirevaló műhelyeink, korszerű szerszámgépeink, felszereléseink, se túlságosan jól képzett szakembereink, de inkább kitoldozzuk-foldozzuk a gépeket, mintsem, hogy fizessünk a javító állomásnak.” Nem vitás, hogy ilyen esetben „szépül” a javítási rovat számadata, ellenben csűnyul az egyéb költség és a gépek kihasználtságának a foka. A gépjavító ugyanis szakszerűen és kedvezményesen javítja meg a gépeket, alkatrészeket is szerez hozzá. A szövetkezet pedig hetedhét várost szaladgál be alkatrészekért, s a beszerző nem egyszer tetemes értékű, úgynevezett „szívpuhító” felárat is visz palackban, ketrecben vagy ládában. S még jó, ha hozzájut az erőgépek üzemeltetéséhez szükséges alkatrészekhez s nem kell azt mondani, hogy „hagyjátok, bírja az még’ vagy azt, hogy „toldozzátok össze azzal, ami a műhely körül akad, aztán hadd menjen”. A gépek szeretetét az is elárulja, hogy javításukat milyen hozzáértéssel, tapasztalattal és lelkiismeretességgel rendelkező emberekre bízzák. A szükséges szerszámgépeket, felszereléseket nem is említjük, mert a száktudásukat valamire is becsülő szerelők hozzá se látnak a gépek javításához ezek hiányában. Rossz feltételek mellett ugyanis nem lehet jól kijavítani a gépeket, nem lehet biztosítani a munkabírásuknak megfelelő folyamatos üzemelést. Ez az egyik oka, hogy az erőgépeket elég sok helyen csak 60—70 százalékban használják ki éves viszonylatban. A másik az, hogy a traktorosok közül többen nem szeretik úgy a gépüket, mint a fo- gatosok a lovaikat, akik még hajlandók abrakot is „csenni” nekik. A traktorosok egy része még a rendelkezésre álló időt sem használja fel az erőgépe karbantartására, nemhogy „lopna” egy-két félórát rá a legégetőbb munkák közben is. Ügymond elég általánosságban írtunk erről a megyénkben évente több millió forint hovafordí- tásának, hasznot vagy felesleges kiadást jelentő problémájáról. Akik jól megoldották az erő- és munkagépek javítását és nyugodt lelkiismerettel néznek nemcsak a közelgő tavaszi munkák, hanem az egész évi tennivalók elé, azok „ne szívják mellre” ezeket a sorokat. Kukk Imre A várinál fél évvel hamarább elkészül a BW-kazán a békéscsabai 1. téglagyárban 206 millió égeteti téglát, 67 millió cserepet gyártanak megyénkben A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 14 téglagyárában . az utóbbi években egyenletes volt a fejlődés 1967-ben például 17 millió forinttal termeltek többet, mint egy évvel korábban. Égetett téglából egy év alatt 11 millió volt a többletgyártás, égetett cserépből pedig 6 millió 400 ezer. A korsizerű építkezés kedvelt anyagából, a középfalazó blokkból 121,3 százalékos éves tervteljesítést értek eL Az építőipar az új esztendőben még több alapanyagot várhat megyénk téglagyáraiból. Az évi karbantartásra, felújításokra, korszerűsítésekre csaknem tízmillió forintot szántak. A téglaprések teljesítménye óránként összesen 172-vel nőtt, 1968-ban már óránként több mint 120 ezer nyerstéglát préséinek megyeszerte. A szárítás, a szállítás, az agyagbányászat szintén gyorsabb és gazdaságosabb lesz. Igen jelentős megyénk egyik nagy üzemében, a békéscsabai I. téglagyárban a fejlődés. A 300 négyzetméternyi fűtőfelülettel rendelkező BW-ka- záret a határidő előtt Mt évvel adták át rendeltetésének. A fővállalkozó munkáját négy alvállalkozó egészítette ki. Az üzemek közötti kooperáció oly példásan volt megszervezve, hogy július helyett február közepén adhatták át a nagykazánt. Az ötmilliós beruházás segítségével folyamatos lesz a gőzellátás, a korábban épült gőzturbina üzemkihasználása is százszázalékos lesz. Megszűnik a cserépszárításnál a szűk keresztmetszet, s emelkedik a termelékenység. A. R. M A: Jámbor óhaj, vagy „kiművelt emberfők”? * * * Alkalmi nyomozás... Kádár János fogadta Kádár János, az MSZMP Köz- , létként működik. Szabad fóruma ponti Bizottságának első titkára ; lesz a szövetkezetek több fajtáját és Fock Jenő, a Politikai Bízott- ! érintő közérdekű kérdéseknek, s ság tagja, a Minisztertanács el- előzetesen véleményt nyilvánít a nőké csütörtökön fogadták az Országos Szövetkezeti Tanács vezetörvényhozás, a kormány tevékenységéhez a szövetkezeti kértőit. A megbeszélésen részt vett j désekben, elsőként a szövetkezeti Nyers Rezső, a Politikai Bizottság \ demokrácia kérdéseit, a szövetketagja, a KB titkára. Dobi István, az OSZT elnöke. Molnár Frigyes első elnökhelyettes. Erdős József. Szabó István és Szirmai Jenő elnökhelyettesek ismertették az Országos Szövetkezeti Tanács alakuló ülésének állásfoglalását, a tanács tervéit, vázolták a különböző fajtájú szövetkezetek általános helyzetét és fejlesztési problémáit. Az Országos Szövetkezeti Tanács társadalmi tanácskozó testű- i zeti önkormányzat fejlődésének problémáját tűzi napirendre a la-- nács. A megbeszélés során Kádár János elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány bizalommal tekint a magyar szövetkezeti mozgalomra és támogatja a szocialilsa szövetkezeti törekvéseket. Számít a szövetkezetek munkájának további fejlődésére és a most megalakult országos tanács eredményes munkálkodására. Fock Jenő tárgyalása a finn ipari és kereskedelemügyi miniszterrel A hazánkban tartózkodó Olavi Salonen finn ipari és kereskedelemügyi minisztert csütörtökön délelőtt fogadta Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A megbeszélésen, amelyen részt vett Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nagy József - né könnyűipari miniszter is, a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról tárgyaltak. Elutazott a holland külügyminiszter Dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminiszter és felesége, valamint kísérete csütörtökön kora délután elutazott Magyarországról. A Ferihegyi repülőtéren búcsúztatásukra megjelent Péter János külügyminiszter és kísérete. Jelen volt a búcsúztatásnál H. C. Schoch, a budapesti holland nagykövet. Tizenöten kaptak jubileumi jutalmat A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat első negyedévi műszaki konferenciáján ünnepélyes aktus volt. amikor a jubileumi jutalmak átadására került a sor. Drienyovszky János, a vállalat igazgatója adta át a jól megérdemelt jutalmat, az egyhónapi fizetést tartalmazó borítékokat a vállalat tizenöt dolgozójának. Liker András bádogos-művezető és Varga Mátyás asztalos-előkészítő 40 évi, rajtuk kívül tizenhármán 25 évi munkásságukért részesültek ebben a megbecsülésben. Demény Gyula felvétele
