Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-16 / 12. szám

ms. január 17.

3

Szerda

Átlagos éleikor 38 év Átlagkereset 23331 forint Közös vagyon 74 millió forint

q füzesgyqrmati Vörös Csillqg Tsz-ben

Tizenkilencedik zárszámadó közgyűlését tartotta a napokban a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. A községi művelődési otthon nagytermét zsúfolásig megtöltötték a tagok és a meghívott ven- j dégek. D. Tóth Ferenc párttitkár j üdvözlő saavai után Csirik Imre ! tsz-elnök ismertette a vezetőség beszámolóját az 1967-es esztendő eredmény eirőL

A teremben szinte lélegzetvisz- szafojtva figyelt mintegy ezer ember. Valamennyien emlékeztek még a múlt évi tavaszra, nyárra.

A nagyarányú belvízkár, a szokatlanul száraz nyár nem sok jóval kecsegtette a tagokat.

Ha a vezetőség a mezőn járt: Mi lesz velünk? Lesz itt egyáltalán kukorica, cukorrépa? Érdemes megkapálni ezt a dűlőt? — Ilyen kérdésekkel fogadták őket a tagok mindenfelé.

A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben ugyanás — ahol a tízezer holdas határban jó termőfölddé varázsolták a szikes talajt — a megyében elsőnek rendezkedtek j be készpénzfizetésre s a tagság megszokta a magas keresetet — féltek, hogy soványabb lesz a boríték, mint máskor. Jobbnál jobb ötletekkel álltak elő, mit hogyan lehetne módosítani. A vezetőség idejében gondoskodott a tervmódosításról,

az elmúlt évek rendszeres jó i talajmunkája is meghozta gyümölcsét.

így történt, hogy minden eddiginél jobb eredményekről adhatott számot a vezetőség.

Kiderült többek között, hogy a Vörös Csillag Tsz közös vagyona j ma már meghaladja a 74 millió I forintot. Az egy tagra jutó vagyon mintegy 71 ezer forint. Csupán a gépparkjuk értéke 13 millió forint. Az évi termelési érték 1967-ben 71 millió 412 ezer forint volt, ami kilenc és fél millió forinttal haladta tűi az előző évit. Az áruértékesítés felülmúlta az 52 és fél millió forintot, ami szintén 4 millió 100 ezerrel volt több az 1966-as eredményeknél. |

és két üteg áll rendelkezésére. Erősítésül Szegedről és Miskolcról rendel fel csapatokat a fővárosba, s mivel azok lassan mozognak, kirohan az egyetemekre, mozgósítja az egyetemi bajtársi szövetségek tagjait. A kormányzó sokáig aggódik: vajon sikerül-e olyan katonai erőt felvonultatnia maga mögé, amely képes a király alakulatait feltartóztatni. A kormányzói hadparancsot, amely hangsúlyozza, hogy a nemzeti hadsereg Horthy kezébe tette le az esküt, tehát az ő parancsait tartozik követni, sem Ostenburg, sem Lehár, sem a közben hozzájuk csatlakozott komáromi helyőrség nem veszi tudomásul.

Horthy az angol, francia és olasz jegyzéket elküldi IV. Ká- roiynak egy kísérőlevéllel:

„Felség!

Súlyos lelki küzdelem után, nyomasztó aggodalom kényszere alatt kérem Felségedet, ne folytassa útját fegyveres erővel a főváros felé... A kisentente most már nyíltan fenyeget a bevonulással. Erőviszonyaink pedig időközben csak • rosszabbodtak. A három oldalról benyomuló ellenséggel szemben ellenállásra képtelenek lennénk. De ha még fel is tételeznénk, ami lehetetlennek látszik, hogy a végsőlúg védekező nemzet valahol mégis feltartóztatná az ellenséget, az ország jelentős részei akkor is

Az állattenyésztők, növényter- I mesztők és kertészek egyaránt megérdemelték a dicséretet A j tehenészetben például az átlagos í tejhozam egy év alatt 2700 liter- j ről 3000 fölé emelkedett, ami j összességében mintegy 110 ezer! liter plusz tejet eredményezett j A fiatal almásuk 90 vagonnyi , kiváló minőségű termést adott. Jól fizetett a vöröshagyma, eu- ! korrépa és egyéb növényféleség, j A beszámolóból kiderült, hogy a Vörös Csillag Tsz-ben minden ledolgozott tízórás munkanapra 102 forint 26 fillér munkabér jutott a tagoknak. Az évi átlagos kereset 23 ezer 331 forint, az egy családra jutó kereset pedig több mint 30 ezer forint. A tagok évközben a tervezett kereset 75 százalékát megkapták. A zárszámadáskor még 6 millió 880 ezer forint munkabér került kifizetésre. Örömmel hallották azt is a beszámolóból, hogy

gondoltak a vezetők a jövőre:

3 millió 15 ezer forintot készpénzben tartalékoltak.

A szövetkezet rentabilitását mutatja többek között: az egy holdra jutó halmozatlan termelési értékük 1967-ben 5 ezer 681 forint, volt

igényes feladatokra, hiszen a tsz- ben az átlagos életkor mindössze 38. év, jóval az országos alatt van. A biztos kereseti lehetőség, a megfelelő munkakörülmény, a modern üzemi konyha, a fizetett szabadság, a magas szociális-kulturális alap igen vonzó a falusi fiatalság számára.

Az utóbbi hetekben 120-an kérték felvételüket az országos

hírű szövetkezetbe.

A vezetőség azonban úgy határozott, hogy a legközelebbi közgyűlésen fél napot rászánnak ennek megvitatásálra. Csupán 8—10 új belépővel kívánják gyarapítani a létszámot, de a végső döntésit a tagságra bízzák, hiszen a munkaképes fiatalság, a több, mint 200 asszony állandó részvétele a közös munkában biztosíték arra, hogy az új esztendőben a megnövekedett feladatokkal is megbirkóznak.

A felszólalók elmondották, hogy tavasz végén és nyár elején nem bíztak ilyen nagy sikerben. Jól esik, hogy a közös munka ilyen szépen gyümölcsözött. A vezetőségnek talpraesett irányításáért, a fegyelem megköveteléséért külön köszönetét mondtak.

Az új év feladatairól a következő közgyűlésen tárgyalnak. Annyit azonban már most is elmondottak, hogy 1200 hold öntözésére készülnek a közeljövőben, nagy területen fordul termőre az alma, ezért tározót építenek. Bátran vállalkoznak a munkaA 19. zárszámadó közgyűlésen ott volt és felszólalt Láda András, a szeghalmi járási pártbizottság első titkára és Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára is.

— Ary —

Nem bízzák a vak szerencsére

a vadászatot a szeghalmi járásban sem

Társadalmi életünkhöz hozzátartoznak a vadászok is, hiszen az elejtett vadakkal nemcsak hazánk, hanem jó néhány külföldi ország lakosait is finom falatokhoz juttatják. Nem véletlen, hogy időnként napirendre tűzik a vadásztársaságok munkáját a tanácsok. Nemrégiben a szeghalmi járási tanács értékelte a járás 9 vadásztársaságának múlt évi

tönkremennének. Az ebből származó súlyos elkeseredés és téli nyomor a bolsevizmus számára egyengetné az utat. Sőt, a körülmények komoly mérlegelése arra a felismerésre vezet, hogy már korábbi időpontban is számolnunk kell bizonyos veszedelemmel... Ha Felséged fegyveres erővel tovább vonul Budapest felé, végzetünket nem kerülhetjük el és néhány nap alatt az ország megmaradt részei is idegen kézre kerülnek.

Ha Felségednek az lenne az óhaja, hogy az entente képviselőivel, velem vagy a kormánynyal személyes érintkezésbe lépve, a helyzetről közvetlen meggyőződést szerezhessen, ennek nincs akadálya. Felséged kis kísérettel tökéletes biztonságban teheti meg ide az utat.

Egész életemben önzetlenül teljesítettem kötelességemet. Ma az a kötelességem, hogy jelentsem: ha Felséged fegyverrel vonulna be Budapestre, Magyar- ország léte megszűnne.

Legmélyebb hódolattal

Horthy”.

működését, gazdálkodását. Az írásbeli beszámolóból kitűnt, hogy a nimródok ebben a járásban sem bízzák a vak szerencsére a vadászat sikerét. Már évek óta gondot fordítanak a vadállomány téli etetésére, a vér- frissítésre, á kaszálások idején elriasztott fácánok fészkeinek felkutatására, s a tojások kikeltetésére. Dévaványán, Füzesgyarmaton és Körösladányban tavaly 3500 fácáncsibét neveltek fel, és engedtek szabadon. A szeghalmi és a füzesgyarmati vadásztársaságok elhatározták, hogy az idén mesterséges fácánnevelő telepet rendeznek be, ezekhez már megrendelték a száz—száz darab fácántyúkot.

A vadásztársaságok mindegyike jelentős mennyiségű szálas és abraktakarmányt gyűjt össze évente a vadállomány téli átte- leltetéséhez. Többek között a szeghalmi vadásztársaság 70 mázsa lucernaszénával, 120 mázsa kukoricával és 120 mázsa ocsu- val rendelkezik. A körösladányi vadásztársaság 110 mázsa lucernaszénát, 350 mázsa ocsut, 42 mázsa cirokmagot, és 30 mázsa kukoricát tárolt. A mesterséges keltetés, az állományról való téli gondoskodás mellett nagy gondot fordítanak a vadállomány legfőbb ellenségeinek, a dúvadaknak az irtására is. A dévaványai vadászok az elmúlt évben 45 rókát, 500 szarkát, 80 kóborkutyát, a vésztői vadászok pedig összesen 160 rókát pusztítottak el.

Ä levelet Komáromban veszi át a király képviseletében Ra- kovszky, s Horthy soha nem kap választ rá. Illetve: válaszképpen a király vonata folytatja útját Budapest felé.

(Folytatjuk)

A legtöbb vadat a szeghalmi | vadásztársaság ejtette az elmúlt j szezonban: 1633 nyulat és 1141 j fácánt lőttek ki. ugyanakkor élve j 120 nyulat. és 548 fácánt fogtak be. A dévaványai vadászok pedig 11390 nyulat és fácánt lőttek ki. ' és 653 élő nyulat fogtak be.

Lesznek-e

vágottharomfi-szakboHok megyénk városaiban?

A boltok szakosításának korszakát éljük. Ha lassan is, de kezd eltűnni — még falun is — az üzletek mindent egy helyen (élelmiszert, ruházati cikkeket, petróleumot és kocsikenőcsöt) árusító szatócs jellege. Az évekkel ezelőtt meghirdetett nagyon helyes elv, ■vagyis a „mindent a maga helyén és bő választékban’’ gyakorlattá válása elé sok akadály gördül még megyeszerte. Szerepel az akadályok között a pénz-, az építkezési keret- és az anyaghiány, de az illetékes szervek vonakodása, s egyes kereskedelmi, gyártó egységeknek az az álláspontja is, hogy „adjanak bolthelyiséget a lakosság ellátásáért elsősorban felelős tanácsok, s mi majd ellátjuk azokat áruval.”

Adtak és adnak ezután is, amikor tudnak, s olyat, amilyen van, legtöbb esetben csak afféle szükségmegoldásút. Ha nem adnak, sem lehet az a válasz, hogy „akkor nem árusítunk!” A kbsz-ek, a mezőgazdasági tsz-ek és állami gazdaságok egy része sem ezzel válaszol immár évek óta, hanem igyekszik saját erőből is szolgáltatóházakat, elárusító helyeket kialakítani, építeni. Évekkel ezelőtt láttak hozzá ehhez, amikor még nem, vagy csak alig került szóba az önálló gazdálkodás, a megtermelt áru egy részének belátás szerinti forgalomba hozása mindazokon a helyeken, ahol igényt tartanak rá.

Dicséretes a BOV megyei és környékbeli gyáregységeinek az a törekvése, hogy mind több vágott és élő baromfit hozzanak forgalomba a megye városaiban és azokban a nagyobb községekben, ahol jelentős számban élnek bérből és fizetésből. A baj csak az, hogy nem vált be megfelelően sem a vágott, sem az élő baromfi forgalomba hozásának eddigi módja. Egyrészt azért, mert csak kevés bolt rendelkezik a vágott baromfi tárolásához elengedhetetlenül szükséges hűtőszekrénnyel vagy pulttal. A rendelkezésre állók is olyan kicsik, hogy csak kisebb mennyiséget mernek rendelni. Ennek pedig két nagy hátránya van. Az egyik az, hogy költséges a kis tételek kiszállítása, másrészt az, hogy a napot végigdolgozok hiába szaladgálnak be 4 —5 boltot is, már nem, vagy csak ritkán jutnak hozzá vágott baromfihoz. Az élő baromfi árusításához is csak kevés boltban vannak meg a szükséges feltételek, s ezért nem szívesen foglalkoznak az árusításával.

Mindezt nemcsak a kereskedelem irányítói és dolgozói ismerték fel, hanem a BOV bókéscsa| bai és orosházi gyáregységeinek vezetői is. Békéscsabán már régebben igényelt a gyáregység üzlethelyiséget, kimondottan vágott baromfi árusítására, Orosházán most tárgyalnak róla. A kérés indoka nagyon kecsegtető. Az, hogy a jól felszerelt szakboltokban nemcsak az eddig ismert fagyasztott aprólékot, egész vagy darabolt baromfihúst tudnának árusítani, hanem a jobban kedvelt előhűtöttet is. kiegészítve a választékot májjal. pástétommal, liba- és kacsasülttel, tepertővel, meg sokféle konzervkészítmény- nyel. Ám a refrén itt is az, hogy „ha adna a tanács üzlethelyise- get”. Békéscsabán megrekedt az ilyen irányú igény. kielégítése. Lehetséges, hogy Orosházán sem vagy csak nagyon nehezen tudnak helyiséget biztosítani. Gyulán. Szarvason, s az ilyen szaküzletet örömmel fogadó járási székhelyeken sem bővelkednek üzlethelyiségekkel. Példa rá, hogy a megye folyóiból, tavaiból évente kikerülő 38—40 vagon halnak csak egy kis hányadát tudják városainkban, járási székhelyeinken frissen vagi' feldolgozva forgalomba hozni.

A lakosság igénye, ellátása szempontjából bűn lenne bárki részéről belenyugodni az eddigi állapotokba. Abba, hogy a bőségesen feldolgozásra kerülő baromfihúsból, a halhoz hasonlóan, csak szűkös választékban, s csak elvétve lehessen kapni megyénk városaiban — szaküzletek hiányában. A kevés fuvarköltséggel járó helyben árusítás üzleti érdeke a BOV mindkét gyáregységének. A kis- és nagykereskedelmi vállalatoknak pedig hivatással járó kötelességük is ez, a forgalombaho- zatal után járó tisztes haszon mellett. Mivel közös érdekről van szó, lássanak hozzá a gyáregységek vagy saját maguk, vagy a kereskedelmi szervekkel összefogva az üzlethelyiségek kialakításához, felépítéséhez valamennji városban és a változatosan forgalomba kerülő baromfihús iránt igényt mutató járási székhelyeken. Adjanak ehhez segítséget, ahol mód van rá, helyiséget is a tanácsok,

, de ne ez legyen a legfontosabb feltétel. Az önálló gazdálkodás közepette le kell szokni arról a korábbi gyakorlatról, amikor a kereskedelmi és termelési egységek egy része elvárta, hogy kész üzlethelyiséget kapjon hivatásának gyakorlásához, a lakosság áruigényének kielégítéséhez.

K. I.

Betegségek — kártevők — növényvédő gépek — vegyszerek

Nagy érdeklődés kísérte a Tar- hosi Növényvédő Állomás 1968. évi első kezdeményezését, amikor meghirdette a betanított növényvédő-munkás tanfolyam szervezését. Január 5-én Tarhoson 36 szövetkezeti gazda és állami gazdasági dolgozó tanítását kezdték meg. A növényi betegségekkel, a kártevőkkel, a növényvédő gépekkel és a vegyszerekkel ismerkednek Kovács Gábor növényvédő főmérnök vezetésével. A nyolchetes tanfolyam után vizsgát tesznek, s ezzel a mezőgazdasági üzemek betanított munkásaivá válnak.

Ugyancsak növényvédelmi tanfolyamot szerveztek nyolchetes időtartamra Telekgerendáson is. Itt január 15-én, hétfőn kezdték az oktatást. A tanfolyam hallgatói a Felsőnyomási Állami Gazdaságból és a telekgerendási Vörös Csillag Tsz-ből jelentkeztek, összesen 33-an vannak. A tanfolyamot Hursán Mihály, a növényvédő állomás mérnöke vezeti. A telekgerendásiak oktatásába szép számmal bekapcsolódnak az állami gazdaság szakemberei is.