Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

5968. január 13. 4 Szombat Az árak és a gazdasági fejlődés A gazdaságirányítás új rendsze­rének bevezetésével egyidejűleg árrendszerünk is megváltozott. Korábban a termelői, a mező- gazdasági, a külkereskedelmi és a fagyasztói árak többsége ható­sága ár volt s a piaci feltételek, a fogyasztó értékítéletét tükröző szabadárak csak szűk körben ér­vényesültek. A hatósági árakat a stabilitás, a gazdasági változások­kal szembeni merevség, érzékte- lenség jellemezte. Ezek az árak nem tájékoztattak sem a költség- viszonyokról, sem a piacon vég­bemenő változásokról; nem befo­lyásolták sem a termelés, sem a fogyasztás összetételét. A terme­lői, a külkereskedelmi és a fo­gyasztói áraik egymástól is elkü­lönültek. A hatósági árak tehát alkalmatlanok voltak az értékará­nyok kifejezésére, állandósították a társadalmi és a vállalati érdek ellentétét, nem adtak információ­kat a gazdasági döntésekhez, nem segítették a gazdaság belső arány­talanságainak felszámolását, vég­ső soron a fejlődés ütemét is fé­kezték. A gazdaságirányítás új rendsze­rének az a legfőbb célja, hogy meggyorsítsa a gazdasági fejlő­dést. Nyilvánvaló, hogy ez a cél csak erre alkalmas árrendszer se­gítségével valósítható meg. Ebből az összefüggésből az is kitűnik, hogy az új árrendszer nem egyike a számos mechanizmus-elemnek, hanem azok legfontosabbika, amely nélkül nem kapcsolható össze a tervszerű központi Irányí­tás és a piaci mechanizmus. Mi jellemzi az új árakat? A termelői árak általában a tár­sadalmi ráfordításokat — tehát az értékviszonyokat — veszik alapul. Szerves kapcsolat létesült a kül­kereskedelmi és a termelői árak között; a vállalatok exportból származó bevételét és az import­tal kapcsolatos költségeit a külső piacok értékítélete, a deviza­ár szabja meg. Megváltozott a fo­gyasztói árrendszer is. Eddig a lakosság árualapjának mintegy 10 százaléka került forgalomba az értéknek megfelelő áron; a fo­gyasztási cikkek és a szolgáltatá­sok zöme a közgazdaságilag indo­kolt árnál drágább vagy olcsóbb volt. A fogyasztói árreform (éves szinten 3,8 milliárd forintot kitevő árcsökkentéssel és 2,4 milliárdos áremeléssel) szerény mértékben kiszélesítette a fogyasztói, vala­mint a külkereskedelmi és a ter­melői árak kapcsolatát; azaz a fogyasztói árakat a társadalmilag szükséges ráfordításokhoz közelí­tette. Ám mindez — az új termelői árak kialakítása, a fogyasztási cikkek jelentős részére kiterjedő ármódosítás — még nem árre­form, csupán nagyszabású árki- igazítás, amely létrehozta a pilla­natnyi helyzetnek megfelelő cél­szerű árarányokat. A mostani ár­változásokhoz azonban új árme­chanizmus is társul, amely lehe­tővé teszi a piaci feltételekhez igazodó ármozgást. A piaci me­chanizmus — a műszaki fejlődés, az igények, a kereslet-kínálat ár- szabályozó hatása — a legtelje­sebb mértékben a külkereskedel­mi és a termelői árak kapcsolatá­ban érvényesül. De jelentős Sze­repe lesz a belső piacon is a ter­melők és a felhasználók, a ter­melés és a fogyasztás egymásra hatásában. szer és az árak szabályozott moz­gása — az ármechanizmus — fejlődés gyorsítását? A helyesebb árarányok s a tár­sadalmi ráfordításokhoz igazodó árak reálisabb választ adnak — mind népgazdasági, mind válla­lati szinten — az olyan kérdések­re: mennyibe kerül, mit ér, meny­nyi ráfordítást (költséget) igényel és mennyi jövedelmet biztosít? De az új árrendszer és a piaci hatá­sokat tolmácsoló ármechanizmus nemcsak tájékoztat, hanem a ter­melők és a fogyasztók magatartá­sát is tevőlegesen befolyásolja, a termetes és a fogyasztás összeté­telére is hatni fog. Utalnunk kell arra, hogy nem­csak az árrendszer és az ármecha­nizmus változik, hanem az irá­nyítás eszközei és a vállalati gaz­dálkodás lehetőségei is újak s egymásután összhangban érvé­nyesülnek. Ebben az összefüggés­ben: az árak egyrészt informál­nak, de a nyereségérdekeltség révén egyúttal kényszerítenek is arra, hogy a Vállalat termelését, gazdálkodását a piaci feltételek­hez, tehát a'fogyasztók, a felhasz­nálók szükségleteihez igazítsa. Az új árrendszerben — a fix áraktól eltekintve — nem lesz eleve garantált vállalati nyereség; annak mértékét egyaránt befolyá­solja a piac értékítélete és a tény­leges termelési költség. Az új ár­rendszer s a nyereségérdekeltség természetesen egyéb vonatkozás­ban is (gyártmányfejlesztés, vá­laszték, minőség stb.) a termelés és a fogyasztás egyik fő szabályo­zója, mozgató rugója lesz. Az árak nemcsak jelzőrendszer­ként működnek, hanem a keres­letnek, a piaci értékítéletnek meg­felelően a különféle gazdasági fo­lyamatokra is hatnak, ott hozzák létre a nagyobb fejlesztési alapot és teszik kifizetővé a beruházást, ahol a termelés gazdaságos vagy ahol a termelés még nem eligíti ki a társadalom, a piac szükségle­teit. összegezve megállapíthatjuk, hogy az új árrendszer és árme­chanizmus a gazdasági struktúra aránytalanságainak folyamatos megszüntetésével — amiben ter­mészetesen a tervszerű központi irányításra is sok feladat hárul — a kiegyensúlyozott és gyorsabb gazdasági fejlődést segíti. Garamvölgyi István Kettős hústermelés Váltógazdálkodási módszerek A Kísérleti Halastavak kutatási eredményeiről tárgyalt Ssarvas Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Mindenkit nagyon érdeklő na­pirendi pontokat tárgyalt január 11-én Szarvas Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Elsőként a HAKI kutatási eredményedről Szalay Mihály igazgató által be­terjesztett jelentést vitatták meg. Hogy megyénkben jobban meg­ismerhessék a HAKI tevékenysé­gét, részleteket közlünk a vb ál­tal elfogadott jelentésből. Mint ismeretes, a hazai tógaz­dasági kutatások legfőbb bázisa a Szarvasi Kísérleti Halastavak, amely a Gödöllői Kisállatfenyész- tési Kutató Intézet felügyelete alatt működik. Az üzemi nettó termőterület 830 katasztrális hold. A kísérleti üzem 1967-ben mint­egy 23 millió forint értékű pon­tyot, növényevő halat, pecsenye- kacsát, rizst és lucernát termelt. Így egy katasztrális hold hasznos területre több mint 25 ezer forin­tos termelési érték jut, ebből a vállalati eredmény — nyereség — meghaladja a négymillió forin­tot, katasztrális holdanként pe­dig az ötezer forintot. Nagyon érdekes statisztikát is közöl a jelentés, miszerint a föld­kerekség egy lakója átlagban 8— 10 kiló halat fogyaszt évente, míg hazánkban csak két kilogramm a fogyasztás. Éppen ezért a távlati tervek szerint másfél évtizeden belül el kell érni a félmillió má­zsás országos haltermelést újabb tógazdaságok építésével, a termés­átlagok és a gazdaságosság növe­lésével. E feladat megoldása igen alapos kutatómunkát igényel. Így a szarvasi intézmény fő célja a kutatás. A kutatás központjában a hal és a halastó áll. Ha vázla­tosan áttekintjük a tógazdálkodás mai országos problémáit, kiraj­zolódik belőle a szarvasi halte­nyésztési kísérletek tartalma is: halastavaink termelésének 90 szá­zaléka ponty, tehát az egyéb hal­fajok választéka még nagyon ke­vés. A pontytermelés önköltsége másfél évtized alatt megkétszere­ződött és ez az idén már a fo­gyasztói árak növekedésében is jelentkezik. Emiatt a halhúster­melés gazdaságossága is romlott. Az országos problémák megol­A pálinka beváltási ára emelkedett — a fogyasztói ár változatlan A pénzügyminiszter rendeletet j el árut, bizonyos felső határ alatt adott ki a szeszadóról es jövedéki ellenőrzéséről. az árban az eladó és a vevő sza­badon megállapodhat. A beváltási A rendelkezések értelmében ja- árak egyébként emelkedtek a ré­miár elsején megszűnt a Magyar j gihez képest, ugyanakkor a for­Likőripari Vállalat felvásárlási monopolhelyzete, a vállalat nem gyakorolhat többé hatósági funk­ciókat A verseny tehát a pálin­kafőzés és értékesítés területén is megfelelően érvényesülhet. A szesz főzési engedélyeket decentrali­záltan a járási tanácsok adják ki. A szeszfőzdék saját vagy vásá­rolt nyersanyagból főzött pálin­kájukat viszonteladóknak közvet­lenül értékesíthetik, a földműves­szövetkezeti szeszfőzdékben feles alapon főzött pálinkából az állami részt a szövetkezeti áru- és anyag­ellátó vállalat értékesíti. A Magyar Likőripari Vállalat | továbbra is beváltja a szeszt, mégpedig rögzített áron. Ha a Mennyiben segíti az új árrend- | szeszfőzdék más vevőknek adnak dására végzett szarvasi kísérletek röviden így összegezhetők: az in­tézet arra törekszik, hogy a ma uralkodó hároméves haltenyész- tési üzemforma helyett az ikrák­ból már a második év őszén áru­hal legyen. így országosan a szük­séges népesítőanyagot 14 ezer kh helyett 7 ezer holdon meg lehet­ne termelni, vagyis az áruhal-ter- melő halak mai 65 százalékos aránya 80 százalék fölé emelked­ne. Az áruhaltermelésben az abrak takarékos, intenzív termelési módszereinek kidolgozásaalegfőbb cél. A kidolgozott komplex mű­trágyázás! és tápetetési technoló­giával már sikerült a ponty zsí­rosságát megszüntetni a kataszt­rális holdamként! haltermelés emelkedése mellett Kettős hústermelés A Kísérleti Halastavakhoz fűző­dik a halasta’d pecsenyekacsa- nevelés hazai bevezetése, és egy­úttal nemzetközi viszonylatban is az eddigi legintenzívebb hal- és kacsahús-termelési eljárás, az úgynevezett kettős hústermelés ki­dolgozása. A kísérletek során az intézet kidolgozta az edző előne- nevelési eljárást, hogy a két-há- romhetes kacsák veszteség és hátrány nélkül jól bírják a sza­bad vízi életmódot. Fehérjetakaré- kos tavi kacsatápot állítottak elő. Bennük csak harmadannyi az állati fehérje és fele annyi a nö­vényi fehérje, mint a korábbi or­szágos tápokban, mégis azonos súlygyarapodást lehet velük el­érni. Használatukkal a pecsenye- kacsa önköltsége egy forinttal csökkenthető. Tavaly már 1,6 mil­lió pecsenyekacsát — az országos termelésnek csaknem felét — a tógazdaságokban neveltek fel. A tavi'kacsák már ötvemnapos ko­rukban elérik a 2,4 kilós vágó­súlyt, 90 százalékban export I. minőségű árut adnak, tollúk ér­tékes, húsuk nagyon ízletes. A vizesforgó A vizesforgót már nem kell kü­lön bemutatni, nagyüzemi alkal­mazásával bebizonyosodott, hogy a lecsapolt tófenék a sikeres lu­cernatelepi tés egyik legbiztosabb „előveteménye” és a tófenéken másfél-kétszeres termés is elérhe­tő a korábbi átlagossal szemben. A tófenéken 1967-ben csaknem 200 holdon 22 mázsa volt a rizs­termés átlaga, a helyben előállí­tott „H” rizsfajta-jelöltekkel. A kutatási eredmények átadása A nagy vonásokban megismert módszerek kerek egészként tör­ténő bevezetésének lehetősége a tanácshoz tartozó nagyüzemek te­rületén meglehetősen korlátozott, mert mindegyik módszer kiinduló és rendszeres időközönként visz- szatérő pontja a halastó. Kivétel csak a „fehérugar”, aminek ki­próbálásához csak két-három he­tes korig előnevelt kacsák beszer­zésének lehetőségét kell V'ztosí- tani. Hasonlóképpen egyszerűbb lesz a „fehérugar” bevezetése is, ha a kísérletek meghozzák a várt eredményt. Arra azonban van le­hetőség, hogy az egyes kutatása részeredményeket az a nagyüzem is hasznosíthassa, amelynek csak rizstelepe vagy víziszámyas-tele- pe van. A Kísérleti Halastavak szívesen fogadná, ha a helyi, a járási és megyei termelőszövetkezetek is érdeklődnének annyira a kísérleti üzem módszerei és eredménye iránt, mint néhány távoli megyé­ben és többfelé külföldön. A vb ezt követően elfogadta a város körösparti üdülőterület részletes rendezési tervét. galmi adó csökkent, tehát a me­zőgazdasági üzemeknek kifizető­dőbb a pálinkafőzés. A fogyasztói ár — mint maximált ár — válto­zatlan marad. Egy hektoliterfok (például 2 liter 50 fokos) pálinkaadója 80 fo­rint. A feles alapon pálinkát fő­zető termelők a kifőzött pálinka felének visszahagyásával tesznek eleget adófizetési kötelezettségük­nek, a megkapott pálinkáért 80 forint helyett 10 forint adót fizet­nek hektoliterfokonként, azaz — 50 fokos pálinka esetében — lite­renként 5 forintot. Az engedély nélküli pálinkafő­zés, a házi főzés változatlanul ti­los. (MTI) Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy üzl ©tigazgat óságunk A Békéscsabai Kner Nyomda által épített létesítményeiket az alábbi helyeken azonnali belépéssel felvesz FESZÜLTSÉG ALá 2 fő helyeztük. gyors­Békéscsaba: K 156, K 157 katódállomást és gázfogadó állomást. Szeghalom: Petőfi Tsz részére épített 20 kV-os vonalat és és gépírót transzformá tor-állomást. Dévaványa: Aranykalász Tsz részére épített 20 kV-os vonalat Jelentkezni és transzformátor-állomást. A berendezések és vezetékeik érintése ÉLET VESZEL VÉS: a titkárságon. DAV békéscsabai üzletigazgatósága. 143475 186506 Nemrég hallhattuk és olvashattuk, hogy az alpesi nemzetközi síverseny harmadik napján Léc Töhötöm az ötvenhetedik he­lyen végzett, miáltal a százas mezőnyben az addigi 88. helyről, 31 sporttársát hagy­va háta mögött, elő­kelő pozíciót küzdött ki. magának. Ezáltal diadalmasan bizonyí­totta hazájának sporttársadalma előtt, hogy kiküldetésének erkölcsi és anyagi sú­lyát egyaránt meg­szolgálta! Igaz, hogy még mindig 56 olyan fickó van az orra előtt, akik nálánál is esélyesebbek az első helyre. Különösen a cseremiz Gugurun Urdun veszi el előle a kilátást. Ez az észa­ki sífenomén 100 mé­tert ugrott a sánc­ról a magyar fiú sze­rény 45 méterével szemben. Szomorú vagyok. No, nem az 57. he­lyünk miatt. Mint már magyarázni pró­báltam, ez, viszony­lag, reprezentatív hely, mert kulloghat­na Léc a 80. ered­ménnyel a háta mö­gött, mint csapatunk másik tagja, Zacskó Eduárd, sőt nyolcvan­nyolcadikként, mint Radír Ubul. De ép­pen ez az! Léc rossz taktikus. Ugyanis te hetne mást, egy nagy-nagy szívességet Relatíve a magyar sísportnak. például azt, hogy gömbölyded remé­nyeinket fényesre ra- gyogtatná! Hiszen ez az ember azáltal, hogy egyik napról a másikra 31 más nem­zetiségű versenytár­sát ugrotta túl, pél­dául ha rövidtávú fu­tóatléta lenne, mely sportágban tudvale­vő, az előfutamokkal együtt sem vesz részt húszegynéhánynál több versenyző, Léc Töhötöm a maga 31 fős előzésével messze maga mögött hagy­hatná őket! Nincs olyan olimpiai dobo­gó, melynek első he­lye felérhetne ra­gyogó teljesítményé­ig! Izgatottan közlöm hát kirobbanó javas­latomat! Mivel min­den relatív, az első­ség és „utolsóság” kérdése sem lehet probléma. Oly mind­egy, hogy a koordi­náta null-pontjától számítva ide vagy amoda zuttyan-e Léc Töhötöm: Ha tehát neki ahhoz van te­hetsége, hogy az amoda helyett emide szökkenjen a sáncról, miért nem teszi ezt olyan buzgalommal, hogy még emidébb puffanjon. Tehetsége van hozzá, hiszen a sportszövetség a leg­jobbjainkat jelölte a csapatba nyilván. Tehát? Léc sporttárs ne előre törekedjék, hanem hátra, örül­jön, ha nem ível át százméteres távolsá­got, hanem sílécei már a sánc elhagyá­sának pillanatában leesnek, keze, lába kalimpálás közben összegubancolódik, s ő gombócként zuhan a hó-pástra. Ezzel az egy- vagy másfél mé­teres lódulással ki­vívhatja magának a 99., vagy a 100., vagyis a legjobb utol­só helyet és címet! Hát nem pokol-egy­szerű? Persze fennáll a veszély, hogy gom­bócként legurul a völgybe, és lavinává válva, esetleg falva­kat pusztíthat el. De mivel a síversenyt már megnyerte, mint legjobb utolsót, a la­vinaügy már mitsem zavarhatja. Ha javaslatomat el­fogadja az élet, a ma­gyar síelőknek nem okoz többé gondot a hó nélküli tél. Sőt! Edzéshiány miatt olyan remek tréning­nélküliségre tehetnek szert, hogy a jelenle­gi ötven, hetven, nyolcvanadik helyett, egy népesebb me­zőnyben, akár ötszá- zadikak is lehetnek! Lepipálva a világ minden legutolsóiáU - Üj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents