Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-06 / 4. szám
1088. január 6. 5 Szombat Magyarhánltegyes idei kQzségleilesztési tervei Hajdara Bélát, a magyarbánhe- | Az előző évek eredményeinek gyesi községi tanács végrehajtó ; köszönhető egy másik jelentős do- bizottságának titkárát arról kér- | log a községben, bár „alig” negy- deztük a napokban, a tervek sze- j venezer forintos beruházást igé- rint mi jelenti majd ebben az év- ! nyél. Az idén elérjük azt, hogy ben a község életében a legjelen- ! minden utcánk mindkét oldalán tősebb fejlődést? | iárda lesz. — Azt hiszem, a község minden lakosa nevében kijelenthetem — válaszolta —, hogy a legnehezebben várjuk a vízmű építkezésének a megkezdését. Még ebben a hónapban megkezdődik a hálózat építése, s bízunk abban, hogy a vállalat beváltja a hozzá fűzött reményeket, határidőre végzi el a nagy munkát. Hozzá kell tennem azt is, hogy igen sokat segítünk majd nekik, hiszen a község lakói igen sok társadalmi munkát ajánlattak fel az építkezéshez. A társulatot a községi tanács a községfejleszitési alapból hat éven keresztül évente kétszázötvenezer forinttal segíti. Harmincezer forintot fordítunk az idén a hatásági hússzék bővítésére és korszerű hűtőberendezéssel látjuk el. Továbbra is segítjük az önkéntes tűzoltókat és a sportkört. Községünk fejlődését jelenti még az a nagyszabású építkezés, amelyet a fogyasztása szövetkezet tervez. Szakosítják a község boltjait és itt a íanácsháza mellett korszerű, nagy üzletházat alakítanak ki. Ruházati, élelmiszer, villamos-műszaki bolt lesz itt, de helyet kap egy étterem és presz- szó is. O. L. Pártszervezetek reflektorfényben Két évvel az árvíz után Az 1966. évi téli árvíz, s az e2it i szakaszokon visszatartják az ösz- követő belvíz iaiöntZc —i— 1 igen jelentős következtetések levonására adott módot a Körösök vidékén. A tapasztalatok realizálásának folyamatában elmondhatjuk, hogy a Fehér- és a Fekete-Körös által bezárt területre — a határvonal mentén — a Kettős-Körösre jellemző erős, lokalizációs töltés épült. A Fehér-Körös baloldali töltésétől Farkashalam irányába szintén elkészült az új védővonal. A kormány határozata nyomán épült új töltések vízügyi szerveink, vízügyi építőink gigantikus erőkifejtését bizonyítják. Nem jellemezhetjük másként azt a hallatlan tenniakarást, amely végigkísérte a környékben folyó éjjel- nappali munkát. Ennek tudható be, hogy jóval az átadási határidő előtt elkészültek az előbb említett árvízvédelmi berendezések. A Fehér-Körös mindkét határmenti oldalán és a Fekete-Körös térségében a védelmi vonalak erősítésével jelentősen javult több százezer ember élet- és vagyonbiztonsága, A vízügyi szervek intézkedése az új védővonalak építésére, a régiek erősítésére kézzelfoghotó bizonyítékát adják a kormány embert védő politikájának. Az új berendezések építésével azonban, mintha lezárult volna a védekezés programja. A Fehér- és a Fekete-Körös által határolt területen félbemaradt a munka. Hátra van a belvízrendezés. A gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz 60 kilométer hosszúságban épített üzemi csatornát. De ezek hová, melyik magasabb rendű csatornába csatlakoznak? Az állami kezelésűre tervezett lecsapoló csatorna a szivattyúteleppel együtt ugyanis másfél éve még mindig csak a tervezői papíron áll. Egy esetleges belvíz károsan érintené a Fehér- és a Fekete-Körös közötti területet. Az említett részen két szövetkezet: a gyulavári Lenin Hagyatéka és a gyulai Köröstáj, valamint az erdészet gazdálkodik. Félő, hogy a belvízvédelmi főművek építésének halogatása a gazdálkodás bizonytalanságának irányába sodorja az évek óta dotációból élő közösségeket. Másrészt, az élőbb említett határrészben a belvíz elleni védekezés fő műveinek felépítéséig, nem sokat tehetnek a kedvező természeti adottságok kihasználására: az öntözéses termesztés felkarolására. Amit a gyulavári tsz csinál az új csatornahálózat építésére, talán Békés megyében is, de lehet, hogy országosan is, egyedülálló üzemi erőfeszítés. De történetesen, ha 1968 tavasza belvizes lesz, nem tehetnek mást, mint csatornáik segítségével a gyulai Köröstáj Tsz határára engedik a vizet. Az utóbbi években, amióta igen jelentős belvíz pusztít a tsz-ek szántóföldjén, bevált a védekezés azon módja, hogy a kisebb vízgyűjtők segítségével a felsőbb szegyülemlett vizet. Közben az alsó szakaszt tehermentesítik.. Az ilyen módszeres védekezési eljárást vajon hogyan lehet alkalmazni ott, ahol a torkolati művek: csatornák és szivattyútelepek nincsenek megépítve? Valahogyan szinkronba kellene állítani a Fehér- és a Fekete-Körös térségében az állami és az üzemi belvízmentesítési munkákat. Ezen a területen jelenleg ugyanis csak az üzemek foglalkoznak belvízrendezéssel. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság az OVF engedélye nélkül nyilvánvalóan egy fillért sem költhet erre a korábban engedélyezett, a védőtöltések megépítésével félbehagyott munkákra. Ahhoz tehát, hogy a Fehér- és a Fekete-Körös árvíztől és belvíztől oly sokat szenvedett térségében a termelés biztonsága megvalósulhasson, a már elkezdett és félbehagyott munkálatokat ismételten előtérbe kellene helyezni. Dupsi Károly Az őszi szántás utolsói menetében beszélgettem egy tsz- pártrt tikárral. Arról polemizáltunk, miképpen lehet különválasztani a pártsizervezet irányító munkáját a közvetlen operatív beavatkozástól. Néha bizony tapintat, bölcsesség, diplomáciai érzék kérdése. A párttitkár elmondta, hagy náluk a .közgyűlést párt- taggyűlés, a tsz vezetőinek tanácskozását pedig pértvezetőiségi értekezlet előzi meg. Ez utóbbiakon rendszeresen beszámoltatják az elnököt, a főagronómust, a főkönyvelőit és a többieket más és más kérdésekről. S a pártvezetőség ülésein meghívottként mindig részt vesz a gazdaság „vezérkarának” egyik képviselője. Az elvi irányító munka feltétele’ tehát biztosítva vannak, s ezekkel a feltételekkel tevékeny módon élnek is. „De már bocsásson meg a világ, mikor a minap kint vagyok a határban, és látom, hogy az egyik traktoros szárítatlanul hagy egy részt, csak odamentem, és eligazítottam rögtön. Annak ellenére, hogy magam is ellene vagyok a gazdasági vezetés konkrét dolgaiba való beavatkozásnak.” Másutt tapasztaltam már olyat is, hagy az üzemi pártvezetőség felelős tagja, miután éles kritikát gyakorol bizonyos jelenségek fölött, melyek hátráltatták az üzem fejlődésének távlatait, — enyhén szólva — szembetalálta magát a gazdasági vezetés „nyomásával”. Sok példát lehetne még felsorolni, a mottója mindegyiknek az: nem könnyű kiigazodni és még nehezebb helytállni az üzemek, gazdaságok vállalatok pártszervezeteinek felelősség- teljes, türelmet, odaadást, s nagy- nagy előrelátást kívánó munkájában. Az idei év kezdetén, az új mechanizmus „startjával” kapcsolatban megnövekedtek a vállalati pártalapszervekkel szemben támasztott követelmények. A IX. pártkongresszus idevonatkozó határozatai a következő útmutatást adják: „A pártszervek és a pártszervezetek ellenőrző tevékenysége elsősorban a gazdasági egység összmunkájának vizsgálatára irányuljon.” A kommunisták dolga tehát a vállalati munka gondos elemzése alapján önálló vélemény kialakítása, a párt gazdaságpoli t lkai elképzeléseinek platformján. Hiszen egy-egy vállalat vezetői minden jóindulat és hozzáértés mellett — esetleg éppen a túlságos buzgalom révén — belecsúszhatnak a vállalati sovinizmus békaperspektívájába. Amikor a helyi elképzelések, érdekek hajszolása mellett megfeledkeznek a népgazdaság általhino.pi KISZ~Iagc[\j£ilés a GifitBai Hrtrisnif agy árba m Vasárnap délelőtt a Gyulai ] az idei tennivalókat, melveket Harisnyagyár KISZ-szervezete I akcióprogramjukban foglalnak a Jókai Művelődési Otthonban ; össze. ünnepi taggyűlést tart. Értéke- Ezután a városban elsőként lik a nyolc alapszervezet 1967. j itt vehetik át a gyár ifjúkom- évi munkáját és meghatározzák I munistái az új tagkönyveket. WWWWWV/WN'WWWVWvWVWWVWv/WVWV/VWWVWWWWWVWVWVWV ÁTSZERVEZÉSI GONDOK A Szőrszálhasogató Hivatal vezetője komoly feladattal bízta meg a személyzetist: — Gondoskodjon róla, hogy a dolgozók minél több családias jellegű összejövetelen találkozzanak egymással. Szeretném, ha a hivatal dolgozói között meleg baráti kapcsolat fejlődne ki, és nem a fúrás, hanem a megértés és kölcsönös segítés jellemezné egymáshoz való viszonyukat. Van-e valami elgondolása? A személyzetis homloka mély ráncokat vetett, majd aggodalmaskodva mondta: — Volna egy jó gondolatom, már régóta foglalkozom vele, de annak megvalósítása némi személycserével járna... — Nem baj, kedves barátom, első a kollektíva érdeke, még ha egyes emberek kisebb sérelmet is szentsednek. Mondja csak bátran, mi az elképzelése? — Véleményem szerint a jó kollektív szellem elmélyítésére remek módszer a névnapok megünneplése. Már elöttevaló napon lázban ég az egész hivatal. Gyűjtenek az ajándékokra, aztán kollektíván megvitatják, mit is vegyenek az ünnepeltnek, aki természetesen nincs bent aznap, mert készül szeretett kollégái megvendégelésére. És milyen megható a másnap reggel. Ünnepélyes arcok, köszöntés, ajándékozás, körbeülik az asztalokat, koccintgatnak az ünnepelt egészségére, elnótázgat- nak... Olyan szép egyetértésben telik el a nap, hogy igazán... — Teljesen igaza van, én is kitűnően szoktam érezni magam! Még most is a számban érzem a tegnapi Edit napi konyak ízét, bár már egy kicsit megsavanyadott, jó lerme felújítani... — Sajnos, vezető elvtárs, ma Ludmilla nap van, holnap Titusz, holnapután pedig Vithel- mina. Ilyen nevű dolgozóink nincsenek, így most a saját kedves torkán keresztül is tetszik tapasztalni, hogy milyen hátrányt szenved a kollektív érdek. Az lenne a helyes, ha minden másnapra lenne egy névnapo- sunik, mert így nem szakadna meg hosszú napokra a kollektív szellem ápolása, és ezen túlmenően is jó kikapcsolódást jelentene a feszített munkatempó és a bonyolult nemzetközi helyzet ellensúlyozására... — Értem már, hova akar kilyukadni. Ügy kell megválogatni dolgozóinkat, hogy minden hétre jusson legalább három névnap, amelyek egész héten össze tartásra nevelik a dolgozókat.. A személyzetis őszinte elismeréssel mondta: — Meg kell hajolnom az ön páratlan éleslátása előtt... — Hja kérem, a vezetésnek a vesékbe kell látni! Rajta, lásson hozzá az átszervezéshez! A személyzetis átszellemülten távozott, és nekilátott a nagy átszervezés megvalósításának. Gondolatai átfogták az egész hivatalt. Legelőször is azt a lehetetlen Derelyét távolítja el, akinek állandóan ég a gyomra, és soha nem iszik egy kortyot sem, tehát kilóg a kollektívából. Aztán elővette a naptárt, és gondosan hozzáfogott a heti névnapi ünnepségeket biztosító átszervezéshez. Elég szépen haladt, igaz jó néhány Sándor, József, István, János, Mária, Erzsébet „átadó listára” került, de hiába, ezekből sok volt a hivatalban, és ráadásul mindig együtt rendezték a névnapjukat, emiatt úgy alakult a helyzet, hogy például ahány István, annyi ajándék — vendégelés viszont csak egy. Ilyen kabarés helyzet nem tartható fenn tovább! Sajnos, a nemes célkitűzés megvalósítását szolgáló terv maradéktalan végrehajtása eddig nem járt teljes sikerrel, március 1—6 között megtorpant az átszervezés: Albin, Lujza, Kornélia, Kázmér, Adorján, Gottlieb névre kevesen hallgatnak manapság. A személyzetis most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy meg kellene reformálni a Gergely-naptárt. Hát kétségtelen, ilyen nagy célok megvalósításához már elavult, és a fejlődés akadályozójává vált. OKI lános céljairól. Vágj- éppen sajái dolgozóik (esetleg az alkalmazottak valamelyik Kategóriájának) jogos érdekeiről. Hiszen kétségtelen, hogy az új mechanizmusban a legfőbb érdem a minél nagyobb nyereség elérése, azonban nem ez a végső cél, csupán eszköz. A termelés célja, az emberek igényeinek mind teljesebb, magasabbrendű kielégítése. E cél felé közelítünk a nyereség növelésével, a vállalati és a nemzet: jövedelem emelésével. A kommunisták önálló véleménye, határozott állásfoglalása egy-egy kérdésben nem azt jelenti, hogy egészséges letnne bármiféle „hatalmi villongás” a gazdasági és a pártvezetés között. A célok azonosak. Éppen az üzemi alapszervezetak feladata, hogy a munkát elősegítő kedvező légkör, elvtársias együttműködés alakuljon ki, és gyökeresedjen meg minden munkahelyen. Elh- hez — a kölcsönös jószámdékon kívül — nélkülözhetetlen a pártvezetés egysége, elvi szilárdsága, tisztánlátása, az üzem kommunistáinak közösségére való támaszkodás. Napjainkban megnövekedett a termelési agitáció fontossága, súlya. A pártszervezeteiknek azonban nem elég buzdítani a több vagy a jobb munkára, Iranern az időszerű politikai, gazdasági helyzet elemzése révén az esetleg hangot kapó ferde nézetek ellen föllépve biztosítani, hogy jó irányba haladjon a vállalat munkája. Hogy tevékenységüket valóban eredményesen, korunk kívánalmainak színvonalán láthassák el, annak új követelménye a közgazdasági elemzés. Valljuk be, ma még sok esetben „tűzoltó- munkára”, pillanatnyi intézkedésekre, a kisebb-nagyobb hibák korrigálására futja az erőkből. Holnap azonban már nélkülözhetetlen lesz egy-egy vállalat na gyobb távlatú terveinek közgazdasági igényű elemzése a párt gazdaságpolitikai céljainak nézőpontjából. Elvi tisztázása és ellenőrzése például, hogyan használják fel a fejlesztési, a tartalék- és a részesedési alapod, a rendelkezésre álló lehetőségek legcélszerűbb kiaknázásával, miképpen gondoskodnak a jövőről. Napjainkban a vállalati, üzemi pártszervezetek munkájának jelentősége, felelőssége hatványozott mindenütt, az érdeklődés reflektorfényébe került. A megnövekedett kívánalmak ismereteik állandó bővítésével, odaadó munkával, egy-egy vállalat gazdasági céljainak tevékeny segítésével tehetnek eleget a kommunisták. Vajda János A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat JANUAR 9-ÉN, 'KEDDEN) Békéscsabán, a MÉH Vállalat, Sallal u. 6. sz. alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. BECSLÉSÉT, illetve LEBONYOLÍTÁSÁT VÉGZI. 102604
