Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
Jf63. január 31. O Szerda b@n láfcbuk A másodízben jelentkező Péntek esti Tévészínház Bor Ambrus első tévéjátékának, a Be- szélő-nek bemutatásával nemcsak arról győzte meg a nézőt, hogy a tévészínház életképes és hiánypótló vállalkozás, hanem azt is igazolta: mennyire helyes törekvés volt kizárólag mai szerzők mai témájú alkotásait miisorra, tűzni. A Beszélő jól megírt, gondolatgazdag, moralizáló mű. Írója a, fiatalkorú bűnözés már oly sokak által feldolgozott világába kalauzol. A néző korábbi tapasztalatai alapján úgy Vélte: erről a témáról nem lehet eredetit, még nem hallottat mondani. Ez azonban csak néhány képsorig tartó benyomás. Bor Ambrus nem’ olyan író, aki hagyná a nézőt külön síkon elmélkedni. Néhány perces hangulati átkapcsolás után olyan légkört teremt egyéni stilusere- jével, hogy teljességgel megszűnik mű és néző különállása. Bor Ambrus olyan író, aki nem él vissza a megnyert figyelemmel, a lebilincselt érdeklődéssel. Érdemes őt hallgatni. Amit mond, nemcsak értően megfogalmazott, de új és mélyenszántó is. Kerül minden megszokottat, minden közhelyszerűt. Történetének főhőse egy átlagképességű és átlagosan kereső fiatalember, akit szerelme ösztönzésére kétszeresen vonz a pénz, a „színes” élet vágya. Mivel pénze kevés, megpróbál törvénytelen úton többhöz jutni. A lejtő azonban síkos. Üzel- meit leleplezik, ő pedig rács mögül kell, hogy visszanézzen volt életére. A felelősség kérdéseit boncolgató író kifejező képsorokban villantja fel a főhős zsákutcába jutásának valamennyi ösz- szetevőjét. Arra szándékozik — s legyen dicséretére mondva, tud is — választ adni, a fiún kívül kik és milyen mértékben hibáztathatok a tévútra siklott életért Indokolásában újszerű a társadalom felelősségének felvetése. A Fiú szétnéz az öt körülvevő világban. Ügy látja, úgy láttatja vele a Lány is, hogy hasonkorú társait felkarolta a szerencse, „befocizták” vagy „betrombitálták” magukat a „nagy” életbe. Teljesen jogos ez az anyagi egyenlőtlenség? — veti fel a kérdést az író? Ügy véljük^ joggal. Akad ugyan a tévéjátékban néhány apróbb hiba, sokszor csak körvonalazottak a mellék- szereplők, kissé túlhangsúlyozott a magány, melyet Mihályfi Imre jórészben épp ezeket korrigálni igyekvő rendezése sem képes teljességgel elhalványítani. De Bor Ambrus olyan író, aki első tévéjátékával úgyszólván tökéletes élményt nyújtott. Aki erre képes, hamar elhagy néhány rutinhiányból eredő kisebb hibát. Prejevara István Napközi Konyháit helyzete a szarvasi járásban Az áruk nyilvántartása jó — A nagy megtakarítás „gyanús" — A húsz kiló paprika nem lehet öt kiló A népi ellenőrzési bizottság megvizsgálta a szarvasi járásban négy napközi otthon konyhájának működését. Az összefoglaló jelentés a közelmúltban került a bizottság ülésének napirendjére. E szerint a szarvasi napközi otthon a gyomai 2. számú iskola az endrődi 1. számú iskola és a kondorost 1. számú iskola napközi konyhája került „terítékre”. Mint a jelentésből kitűnik, a kondórosiak kivételével mindenütt pontosan és megnyugtatóan vezették az áruk bevételezését. A kondorosiaknál azonban néhány hiányosságot tapasztaltak a népi ellenőrök. Megtörtént például, hogy négy forintos egységáron vásároltak karfiolt, saját nyilvántartásukban pedig 4,25 forintos áron vételezték be. A 70 kilogrammnyi burgonyát 65 kilogrammnak írták a napközi otthon terhére. Hasonló eset történt a paprikával is, amikor o megvásárolt 20 kilogramm helyett csak 5 kilogramm került a nyilvántartásba. A konyha több esetben vásárolt magánszemélyektől tejterméket, ellentétben a rendelkezésektől, amelyek egészségügyi okok miatt tiltják ezt. Egyébként a jelentés megállapítja, hogy a főzéshez kiadott anyagok bizonylatolása alaki és tartalmi szempontból megfelelőek. Vagyonvédelmi szempontból Szarvason, Kondoroson és Gyomén nem találkoztak különösebb hiányossággal a népi ellenőrök, Endrődön azonban igen: nem biztonságos az árukezelés, a raktárak zárjai nem megfelelőek, az ablakok pedig vasrács nélkül nem biztosítják a vagyonvédelmet A napközi otthonok a vizsgált időszak alatt 7,10 forintos napi j normával dolgoztak. Ezt kisebb- nagyobb eltéréssel be is tartották. Ugyanakkor Gyomán a múlt év októberében 5092 forint „megtakarítás” jelentkezett. A 120 fős létszámú napközi otthonnál ez sok, s — mint a jelentés megállapítja — arra lehet következtetni, hogy a gyermekek nem kapják meg a naponként felhasználható ételmennyiséget. Szarvason és Kondoroson is tapasztaltak az ellenőrök bizonyos többletet, de a megengedett összegen belül. Endrődön a vizsgált időszakban nem volt többlet. A jelentés magyarázatot ad a többletre, miszerint év végére i a Télapó- és a karácsonyi ünnep- I re bizonyos megtakarítást igye- , keznek elérni a napközi otthonok a gyermekek megajándékozására. Ugyanis erre külön összeg nem áll rendelkezésükre. A jelentés külön foglalkozott a különböző adminisztratív munkákkal, melynek alapján a népi ellenőrzési bizottság megfelelő határozatokat hozott. „Előre! Felette bontunk...!" Szabadulás a jég fogságából Fogságban a A napokban történt... Derűsen sütött a nap, a hőmérő plusz 8 fokot mutatott, amikor a bajai híd felett a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Jégtörő III. hajójának fedélzetére léptünk. A 260 bruttóregiszter- tonna vízkiszorítású, karcsú hajó lassan a vízfolyás irányába fordult. A parancsnoki hídon Tóth József kapitány előretolta a parancsközvetítő berendezés, népszerű hajóskifejezéssel a telegráf karját, s alattunk feldübörgött a 600 lóerős Diesel-motor. Lefelé — völgymenetben — haladtunk. — Az 1470 folyamkilométer mögött megállt a jég — tájékoztatott Richter József, a bajai Vízügyi Igazgatóság főmérnöke —, s miután Baja felett néhány kilométerre már sikerült az álló jégmezőt megbontanunk, most oda igyekszünk, hogy ezt is elindítsuk. ... Fél óra múltán az 1470-es folyamkilométer előtt feltűnt az álló jégmező széle. Először testvérhajónk, a Jégtörő VIII-as rohamozta meg húsz kilométeres sebességgel, de kormányszerkezete elromlott. Ekkor mi indultunk neki. Hajónk a jeget ropogtatva, túrva maga előtt, tört előre. Eredménytelenül: a jég nem bomlott meg. A parancsnoki hídon Tóth József kapitány és Richter József főmérnök izgatott párbeszéde zajlott: — Meg kell fordulnunk, mert a felettünk fnegbontott jég sebesen közeledik! — így a kapitány. — Igen, ha máris el nem késtünk! Ha az 5 kilométer hosszú jégmező ránkjön, beszorít bennünket! S amitől tartottak, bekövetkezett. A két hajó a jég fogságába esett.. A jobb párti fák mögött vörös fénybe burkolózva tűnt el a nap, ezernyi csillogó szikrát dobva az összetorlódó jégtáblákra. A bezárt hajók körül minden elcsendesedett. Az órák lassan múltak, az éjszakát nappal váltotta fel, majd ismét sötétség borult a jégmezőre s ránk, foglyaira. Csak abban reménykedhettünk, hogy a jégtörő flotta többi egysége — ezek tőlünk délre dolgoztak — kiszabadítanak bennünket. Amikor Kanczler Ferenc kormányos álmomból felrázott, hajnali fél 5 volt. — Jöjjön fel gyorsan a fedélzetre, a Jégtörő X-es .itt áll a VIII-as előtt, s azt hiszem, most kezdődik a tánc! A hídon — bundájába burkolózva — ott állt már a kapitány. A Jégtörő X-et figyelte, amely ziláló motorral alig száz méterre tőlünk rombolta a jeget. Az ég borús volt, s a pásztázó fényszórók sugárkévéjében látni lehetett, milyen sűrűn hull a havas eső. A hajó előtt tíz négyzetméteres szakaszról eltűnt a jég, s a víz örvénylőén áramlott lefelé. A Jégtörő VIII-as, amely tegnap este kissé balra elénk állt, manőverezni kezdett. — Mit csinálnak ezek?! — mérgelődött a kapitány. — Úgysem tud előremenni a jégtuskótól! A Jégtörő VIII-as orra most mozgás közben felénk fordult. A hajó keresztbeállt az áramlási irányra ... Kiáltást hallottunk. — Nem tudunk elfordulni! Húzzatok hátra! A kapitány már a telegráf nyelét fogta, amikor hajónk megbillent, Felettünk a folyó teljes szélességében körülbelül 1500 négyzetméternyi jég nagy roppanással leszakadt... A gépházban Tóth József üzemvezető Palócz Lajos segédgépész- szel a telegráf jelzését figyelték. Ök is érezték a hajó billenősét, s ugrásra készen álltaik. Csilingelve lendült hátra a telegráf vasnyelve: „Hátra... teljes erő!” Egy mozdulat, s a hajócsavar 600 lóerővel húzta hátra, el a VIII-as- tól a Jégtörő III-at. Sok ezer tonnányi jégtömeg iszonyú energiával ragadta magával a Jégtörő X-et, amely — szembe állva a jéggel — néhány száz méter után kiszabadította magát. A VIII-as helyzete azonban egyre rosszabbodott: a lezúduló jég oldalba kapta, teletömte az alját, a hajó oldalra billent. Felberregett hajónkon a riasztócsengő. Egy pprc sem kellett hozzá, mindenki a fedélzeten volt. —- Hátra!... Jobbra!... Egészen jobbra!... — hangzott a gyors parancs. Szabad vízben úszott már a hajónk, de a VIII-as még mindig féloldalra dőlve feküdt a jégen. — Előre!... Felette bontunk!... S hajónk nekilendült a VIII-ast tartó jégtuskónak, amely a nagy erejű rohamra málladozva omlott szét a vízben. A Jégtörő VIII-as két jégtörő. kiegyenesedett, ő is kiszabadult a félelmetes fogságból. A Jégtörő III. orra finoman koppanva,ütődött a szeremlei gátőrház előtt a parthoz. Baráti kézfogással búcsúztunk a kapitány-" tói, a tisztektől, a matrózoktól, ezektől az igazán kemény férfiaktól, akik a nagy ellenfél, a jég ellen is győztek. A partról még egyszer visszaintegetünk: — Szerencsés hajózást! Gémes Gábor Két kerékkel több Kerékpárommal lestoppolok az ÄFOR új kútja előtt, az olajkannát nagy zajjal lecsapom a betonra és várok. Sehol senki. Hideg van, a fülem lilára fagy, hajszálaimról formás kis jégcsapok függenek. Kifogyott az olajkályhámból az üzemanyag, kénytelen voltam ilyen Ítéletidőben olajért jönni. Távolabb, az impozáns kis melegedő-bódéban embert vélek fölfedezni, bizonyára a kútkezelő az. Kitekint a meleg kalitka ablakán, de nem mozdul. Kezdenek kihűlni végtagjaim és utolsó kétségbeesésemben integetni próbálok az AF_OR fázós tündérének. Az bájosan visszaint, de nem mozdul. Nem értem! Én itt majdnem megfagyok, egy kannányi olajért kockáztatom egészségemet, a hölgy pedig (aki nyilván a kút kezeléséért kapja a fizetést) rám sem hederít. Nagy csikorgással egy Wartburg fékez mögöttem. A „super” feliratú kútnál áll meg. Ettől kezdve már gyorsan peregnek az események. Kivágódik a melegedő-kalitka ajtaja, a hölgy kisegíti az úrvezetőt a kocsiból, egészsége felől érdeklődik. Közben egyik kezével a kocsi tankjának kupakját csavarja le, a másikkal pedig a töltőpisztolyt helyezi készenlétbe. Fél perc alatt tele a tartály, a vezető fizet, és a kútkezelő jókívánságaitól kísérve elhajt __ A z előbbi nagy figyelmességtől meghatva én is odabátorko- dom a kannámmal. A hölgy szótlan és kimért. Fagyott ujja- immal én tekerem le a kupakot, uem érdekli egészségi állapotom, sem, s a borravalót szó nélkül süllyeszti a zsebébe. Nem értem. Az előbb olyan kedves volt. velem szemben pedig hideg, mint a jég. Csak nem azért volt a nagy figyelmesség, mert az úrvezető kocsin jött. én meg csak biciklin? Ennyivel jobb kuncsaft az, akinek két kerékkel több van ... ? ! —bi— MILÁNÓ, TORINO, GENOVA. SAN-REMO, NIZZA, MONTE, CARLO, CANNES, PÁRIZS, VERSAILLES szépségeit, műkincseit Ön is láthatja, ha megnyeri a Szerencsesorsjáték egyik főnyereményét, kétszemélyes, kéthetes körutazás utazási, szállás-, útlevél- és vizumköltsége, teljes ellátás és költőpénz 4 FORINTÉRT! Vegyen Szerencse sorsjegyet HŰZÁS FEBRUÁR 25-ÉN. x
