Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
af W6*. január 31. Szerd.. Ülést tartott az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottsága Az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottsága tegnap, kedden délelőtt ülést tartott. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Az írásban előterjesztett jelentéseket Such János, a városi pártbizottság első titkára, Vrbovszki György, a városi párt- bizottság munkatársa és Bankó Mihály, a városi pártbizottság titkára szóbeli tájékoztatóval egészítette ki. Ennek alapján vitatták meg a részvevők a városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság munkájának továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat; a pártpropaganda-munka és a pártoktatás helyzetét; valamint a pártbizottság és munkabizottságainak első félévi munkatervjavaslatát. A pártbizottság mindegyik beszámolót a megfelelő határoza- j tokkal együtt egyhangúlag elfogadta. Ugyancsak jóváhagyta a három bizottság, mégpedig a pártépítési, az agitációs-propa- I ganda, valamint a gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottság létrehozására tett javaslatot. Évről évre gyarapszik az újkígyósi Aranykalász Tsz Holdanként 21 ezer forint bevétel a kertészetben Kilenc esztendeje működik az egyesített nagy termelőszövetkezet Újkígyóson. Azóta az időjárástól, elemi csapásoktól függetlenül, töretlenül haladnak előre a fejlődés létráján. Az elmúlt évben például 75 millió forint halmozott termelési értéket értek el. tízmillióval többet, mint 1966- ban. A jó eredményekhez igen sokat segített az egyik fontos termelési ág, a kertészet, holdanként 21 ezer forint átlagos bevételével. A központi kertészet például Alkotó munka a tsz-ben Röviddel azután, hogy Varga István, a kunágotai Bercsényi Termelőszövetkezethez került főagronómusnak, valaki azt mondta: no most már a mi tsz- ünk bejáratára ki lehetne tenni a táblát: „Kísérleti gazdaság”. Annak idején ezt keserű hu- morizálásnak is fel lehetett fogni, de elismerésnek semmiképpen. Ha viszont ma mondaná valaki ugyanezt, már elismerés lenne. Mi okozta a változást? — Kiváló specialistája a kukoricatermesztésnek Varga István. Ezt már bebizonyította nálunk. Soha még olyan termelési eredményünk nem volt, mint tavaly. Évente 5,5—6 ezer hízott sertést kell leadnunk az államnak — ez a terv —, így hát nem mindegy, hogy milyen a kukoricatermés. Emellett egyéb növényekkel is kísérletezett, ami szintén jó eredményeket hozott. Kiváló szakember. Ilyen emberre mindig szükség volt, most pedig különösen... — Gyalog Mihály, a tsz elnöke nyilatkozik így. És Varga István?... — Egy év mérlegéről tudok csak beszélni — azóta vagyok itt — s ez igen nehéz év volt. A vezetőkkel az első perctől kezdve megértettük egymást, a tagság pedig?... De erről majd később... Előbb a gazdaság helyzetét kell megismernie. Tavaly tavasszal a tsz földterületének körülbelül egyötödét víz borította, majd jött a nyári nagy szárazság, ez komoly veszteséget okozott. Ezenkívül mi már 1967-ben az új mechanizmus szerint dolgoztunk. Meghatároztuk a tsz profilját, megállapodtunk a fejlesztésben, és azt is eldöntöttük, hogy kikísérletezzük, milyen növények termesztése lesz a legjövedelmezőbb, melyek hozhatják a legmagasabb termésátlagot. Így történt, hogy a kenyérgabonán és takarmányon kívül a vetőmag- és gyógynövénytermesztésnél kötöttünk ki. — Tulajdonképpen sok újat nem hoztam a szövetkezetbe, egyedül a hibrid kukorica előállítása jöhet számításba. És éppen ez az, amin a tagság megrökönyödött. Eddig ugyanis családi művelés volt a tsz-ben. A hibridnél viszont csak munkacsapatokkal dolgozhattunk. Ezt meg van avatva a kendere&i magánbirtok gazdálkodásának rejtelmeibe. Egy 1939-ben készült Hórthy-exnlékkömyvben ő ír a kenderesi birtokról, például a cselédek helyzetéről: „1919-ben Kenderesen a minimális kom- meneió 17 mázsa búza, 4 mázsa árpa, 32 kiló só volt, tehén-, disznó- és baromfitartás (telelés, nyaralás), 2000 öl tengeriföld, fűtés, világítás, gyógykezelés és az adókat is az uraság fizette”. Ez bizony nem valami sok, ezt Kállay is kénytelen elismerni, de így mentegeti a főméltóságú földesurat: „Igaz, hogy a munka súlyos, látástól vakulásig tart, de emberséges, kíméletes. Nincs Bedeaux-rendszer és egyes, különdíjazott munkáktól eltekintve — mint amilyen az aratás és cséplés, amit természetesen nem is a cselédek végeznek —, mégiscsak könnyebb a munka. A tejeákannát feltenni a szekérre, bevinni a vasúti állomásra, ott lerakni, tempósan visszafordulni; vagy a trágyás- szekeret megrakni, a nehéz úton lassan kivinni a földekre: mégiscsak más. az erőfogyasztás szempontjából, mint amit a nyolcórás, de teljesen kihasznált munkabeosztás megkíván”. Kállay cinkosságával az állam pénzén korszerűsödik a Horthy- birtok gazdálkodása. Az 1937- ben megszavazott XX. törvénycikk az Országos Öntözésügyi Hivatalra bízza a csatornák helyének kijelölését és megépítését. A csatorna úgy épül, hogy a kenderesi Kakat-dűlő, ahol Horthy Miklós birtoka van. részesüljön a víz áldásából. Kállay magáévá teszi Horthy elgondolásait. A Kakat-dűlő mellett húzódik el a Kaikat-ér, amely valamikor régen Tisza-meder volt. A múlt század nyolcvanas éveiben, a Tisza szabályozásánál a Tiszát új medrébe szorították, | s a Kakat-ér teljesen kiszáradt. Ha Tiszafüredtől Kenderesig a régi Kakat-ér felhasználásával hajózható öntözőcsatornát építenek, az aszály állandó veszélye elmúlik a Horthy-földekről, vízi utat is kap Tiszafüredig, terményeit pedig nem kell majd a sokkal drágább vasúton szállítania. S ami mindennél fontosabb: nem kell a kevésbé jövedelmező búzával bajlódni, a csatorna vizével rizst termelhet. A búza hat-hét mázsát hoz holdanként, a rizs — mert Horthy- nak sikerült is rizsföldeket létesítenie — 30—35 mázsát. Ráadásul egy mázsa rizs ára több mint tizenkétszerese volt egy mázsa búza árának. Az Országos öntözésügyi Hivatalnak 20 millió aranypengőjébe kerül a csatorna, amely nem készül el egészen, hátrahagynak néhány kilométert a karcagi határig, ahol a Hortobágy—Berettyó csatorna húzódik. Ha kiépítenék a Tiszafüredről megindított hajózható öntözőcsatomát, akkor a Hortobágy, vagyis Debrecen és Karcag vízi utat kap a Nagykunságba?), és onnan eljuthat a Tiszáig. De ez már nem fontos, Horthynak arra már nincsenek földjei. Számára az volt a fontos, hogy mintegy 600 holdján sikerült rizsföldet létesítenie. (Folytatjuk) kellett értetni. Nahát, ez aztán forradalmat okozott! Volt egy olyan gyűlésünk, amire sokáig visszaemlékezünk. Senki. sem akart brigádban dolgozni. Hogy aztán mi történt?... Másnap mégis kijöttek... És sikerült harminc munkacsapatot összehozni. — Tavaly még 214 holdon termeltünk hibrid alapanyagot, az idén már 4—500 holdon szeretnénk. Az emberek szívesen dolgoznak munkacsapatban, rájöttek, hogy ez biztonságos, és elég jövedelmező is. Ami a legérdekesebb, ma már sokan azt mondják: jó lenne más növényeknél is áttérni a munkacsapatos művelésre. A kezdeti idegenkedés tehát megszűnt. A kísérletezések ellen sem ágálnak, hiszen ma már van olyan búzavetőmagunk, amely még sehol, más tsz- ben nincs, a terméshozam igen magas, s ezt tudják. Sikerült a tsz-tagokkal közös nevezőre jutni. Azt még nem mondhatom, hogy szeretnek, de megértésről már beszélhetek. Éppen ezért nagyon szívesen dolgozom itt. Csupán egy dolog rossz az egészben, hogy távol vagyok a családomtól. Ök Mezőhegyesen laknak. Varga István azért nem érzi magát nagyon egyedül Kunágo- tán. Bár kev^s a szabad ideje — az újvév és az új feladatok lekötik — agrármérnöki képzettségét, tapasztalatait jól hasznosítja a község társadalmi életében. Előadásokat tart, tanfolyamot vezet, és Mezőkovácsházán a marxista esti egyetem politikai gazdaságtan tanszékének az előadója. — Ami a jövőt illeti — folytatja —, az a fontos, hogy jól- menő nagyüzemmé fejlődjünk. Nagy lehetőségeket látok erre, hiszen a két tsz egyesülésével 8860 holdon gazdálkodhatunk. A növénytermesztésnél a hibrid-ku- korica-alapanyagon kívül szeretnénk egy olyan kertészetet és gyógynövényágazatot meghonosítani, amelynek hagyományai j vannak Kunágotán, de nagyüzemi j módon még nem foglalkoztunk ■ vele. A cél: a könnyebb munka és jobb jövedelem. Ezenkívül a téli foglalkoztatás gondját szárítóüzem létesítésével akarjuk enyhíteni. Olyan üzemet szeretnénk létrehozni, ahol egyaránt lehet a dohányt, a gyógynövényt és a vetőmagot is szárítani. Szavai nyomán kirajzolódik | a jövő képe: egy valóban üzemszerűen működő termelőszövetkezeti gazdaság. S amit ebben Varga István tesz, az a szó nemes j értelmében alkotó munka. Kasnyik Judit — a 12 ezer négyzetméternyi hajtatóház és fólia alatti felületen, valamint 181 hold földön — 4 millió forint bevételt adott. Szabadföldi kertészetet 860 holdon rendeztek be, burgonyát 260 hol- {dón termeltek. Csupán a MÉK- nek 12 millió forint értékű árut adtak. Az újkígyósi Aranykalász Tsz- ben — ahol a csúcsmunkák idején ezernél többen dolgoznak naponta — bátran mernek vállalkozni földieper. zöldborsó, hagyma- és egyéb munkaigényes növények termesztésére. Saját savanyító üzemükben tartósítják azokat a termékeket, amelyek görbék, repedtek, méreten aluliak, tehát osztályon aluliak. Egy év alatt mintegy 2 millió forint értékű a savanyítás, de felépült az új, korszerű savanyító, s 1967- ben már a gazdaságossági számítás dönti el. hogy mennyit tartósítanak az uborkából, paprikából. káposztából és egyébből. A kertészet a 134.3 százalékos összteljesítményével sokat segített abban, hogy az 1180 tag átlagos évi keresete 21 000 forint. — Ary — Muukával (öltik a hajnali órákat a békéscsabai Szabadság Tsz-ben c? A csaknem 2 ezer hold őszi kalászost kissé megcsigázta a száraz hideg Békéscsaba határában. A Szabadság Tsz búzatábláinak jelentős részét megperzselte a fagy. A szövetkezet szakemberei a hó olvadása után bejárták az őszi kalászosok tábláit, tapasztalatokat gyűjtöttek az áttelelés eredményeiről, majd úgy határoztak, hogy hozzákezdenek a fej trágyázáshoz. Négy műtrágyaszóró gépet üzembe helyeztek, melyekkel holdanként 30 kilogramm hatóanyagnak megfelelő nitrogén műtrágyát szórnak a vetésekre. Gazdasági átlagban ebben az esztendőben már 4 és fél mázsa műtrágyát használnak a tavalyi 4 mázsával szemben egy-egy hold búzára. A télvégi munkát hajnalban kezdik, és egészen a föld fagyának kiengedéséig folyatják. A nap hátralevő részében pedig a lucernát műtrágyázzák. PARTNEREK? — MÉG MÉM! A Körösül-: Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségének január 24-i közgyűlésén arról tájékoztatták a tagszövetkezetek képviselőit, hogy a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat még nem tekinti egyenlő rangú partnernek a Békés megyei termelőszövetkezeteket. A tej felvásárlás körüli problémák megbeszélésére több ízben is kérték a vállalatot. A kérést először a tsz-ek területi szövetségén fogalmazták meg. A találkozás nem jött létre. A hívólevélre talán még választ sem küldtek. A tejipari vállalat vezetőségét egy következő tárgyalásra már a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya hívta meg. Ide sem jöttek el. Ezután a párt megyei bizottságának mezőgazdasági osztályán immár három szerv — a két tsz- szövetség 141 üzem képviseletében és a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya — elpanaszolta a tejipari vállalat vezetőségének magatartását. A Dél-Békés megyei Területi Tsz-szövet- ség vezetői ekkor elmondották: amennyiben a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalattal nem tudnak megegyezni, akkor 14 szövetkezet átpártol a Csongrád megyei vállalathoz. Ott ugyanis figyelembe veszik a tsz-ek érdekét. A párt megyei bizottságának hívására természetesen megjelentek a Hajdú megyeiek. Ezek szerint kézenfekvő a következtetés: a tejipari vállalat vezetői még nem tekintik egyenlő partnernek a velük szállítási szerződéssel kapcsolatban álló termelőszövetkezeteket! Kissé furcsán hangzik, hogy egy gazdasági egységet megyénk legfelsőbb politikai szervének kell figyelmeztetni arra, hogy egy egészségtelen módszerrel kicsikart tejfelvásárlási szerződésnek következményei lehetnek. Ezeket a szerződéseket annak idején azzal tették a tsz-el- nökök elé: ha a tsz nem szerződik, 1968. január 1-től a vállalat nem veszi át a tejet, A szövetkezet viheti, ahova akarja, ha pedig nem tudja eladni, öntse ki! Mondanunk sem kell, hogy a tsz-elnökök szorult helyzetükben aláírták a szerződést. A vállalat olyan tejátvételt diktált, miszerint 1968 első és negyedik negyedévében a leszerződött tej 80 százalékát teljes tejként, 20 százalékát pedig tejszínként hajlandó átvenni. A szerződés ilyen értelmű előírásai egyoldalúak. Figyelmen kívül hagyják az üzemi érdeket. Köztudott ugyaniá, hogy a tsz-ekben kizáróan a borjúneve- lő-telepek szükségletének határáig fölözik a tejet. A teljes tej itatása felesleges, mert a tej zsírját a borjú nem hasznosítja. A leszerződött tej 20 százaléka viszont nem fedezi a borjúnevelők soványtej igényét Ha tehát a tsz több tejet fölöz le, mint amennyire a tejipar engedélyt adott, akkor hová tegye, kinek adja el a tejszínt? Vajon gazdasági és kereskedelmi életünk mellőzheti ezt a cikket? Nem! A kormányzat 1968. január 1- tőd, a szarvasmarha-tenyésztési program megvalósítására — az épületberuházásokra — 70 százalékos dotációt ad. Kérdés: hogyan szolgálja a tejipari vállalat a kormányzat törekvését, amikor a szerződéskötések alkalmával figyelmen kívül hagyja az országos érdeket? Hosszas vita után valamelyest feloldódott a tejipari vállalat merevsége. Az üzemi igények azonban csak részben oldódtak meg. Vannak szövetkezetek ugyanis, ahol a borjúnevelőkben továbbra is teljes tejet itatnak. A tejipari vállalatnak ez az olcsóbb megoldás. Hogy miért? Azért, mert a legújabb rendelet szerint a felvásárolt tejszín után árkiegészítést kellene fizetnie. Valószínű ettől óvakodna!:, ezért diktálták a szerződésbe a vállalat önös érdekét. Az ilyen magatartás viszont szöges ellentétben áll azzal, amit a termelő és a felvásárló vállalat kapcsolatában az országos szervek úgy fogalmaztak meg, hogy a tsz-ek és a vállalatok egyenrangú partnerek. E bben a tejfelvásárlási • dologban az egyenrangúság sajnos még nem valósult meg. Dupsi Károly
