Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
I9W. január 27. s Szombat Rászolgáltak as elismerésre Szabadegyetem m fsz-vezetőkoek Jól működő szakcsoportok Több mint 27 ezer libát és 2 millió tojást vásároltak fel egy év alatt Csanádapácán A korábbi elnök betegsége, majd nyugdíjba vonulása után csupán elnökhelyettesnek választották meg a muronyi Lenin Tsz- ben H. Kovács Sándort, négy évvel ezelőtt. Megbízatása lejárt, s mai. Ugyanis míg 1965-ben 16 320, 1966-ban 17 984, az elmúlt évben pedig 19 115 forint jövedelem jutott tagonként. Az elmúlt évben a belvíz és az aszály ellenére 19,6 mázsa búzát takarítottak be holRendben, fegyelmezetten zajlott le az első titkos szavazás. most a múlt évi eredmények számbavételére összehívott közgyűlést összekötötték az igazgatóság és az ellenőrző bizottság, s természetesen az elnök és az elnökhelyettes megválasztásával is. Az eddigiektől eltérően titkos szadanként, s így csupán ebből kétszer annyi bevételt, szám szerint 4 626 000 forintot értek el, mint az azelőtti évben. A holdankénti 233 mázsás cukorrépa, s az 58,4 mázsás kendertermésük még a jobb talajadottságokkal rendelkező szö■— Az 1967. évi zárszámadás készítéséhez 15 szövetkezet kért segítséget a Dél-Békés megyei Tsz- ek Területi Szövetségétől. Számszaki szakemberek, politikai és gazdaságii munkatársak több napot töltöttek az előbb említett gazdaságokban és a zárszámadási utasítás értelmezésére, a zárszámadás tulajdonképpeni munkájára adtak közvetlen támogatást. A területi szövetséghez tartozó 68 gazdaságból 12-őt kért fel az elnökség: készítsen új alapszabály mintát. Ezt abból a megokoiásból kérték, hogy áttekintést nyerjenek arról, miként értelmezik az 1967. évi III. tsz-törvényt az üzemi vezetők. Az alapszabály-mintákat egyeztették és a jogi szempontból vitatható megoldásokra változtatást javasoltak. A legjobb alapszabály-mintát — útmutatóként — megküldik a tagszövetkezeteknek. és Pusztaföldváron A Csanádapáca és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Csanádapácán és Pusztaföldváron még tavaly februárban létrehozott romfinevelő és tojástermelő szakcsoportot, s ezeket naposba- romfflval, valamint takarmánytáppal is ellátta. Ennek köszönhető, hogy amíg a szövetkezet 1966-ban csak 18 ezer libát és 1 millió 400 ezer tojást vásárolt fel, 1967-ben a liba mennyisége meghaladta a 27 ezret, a tojásé pedig a kétmilliót. Az idén a két szakcsoport tovább működik és a naposbarom - fi-igény alapján már most jó eredményre lehet számítani. Fontos követelmény, hogy a szükséges tápot továbbra is biztosítsák. Csanádapácán a szövetkezet a községi nőtánáccsal együtt a napokban értékelte az 1967 évi baromfitenyésztési verseny eredményét. Ennek alapján első lett egy-egy ba- i Náfrádi Gáspárné, aki 16 mázsa 38 ' kiló baromfit és Dupsi Béláné, I aki 42 ezer tojást adott el a szö- I vetkezetnek. A verseny első ná- I rom helyezettje tárgyjutalmat ka- I pofct. Á BIZALOM Akik rászolgáltak a bizalomra: H. Kovács Sándor (jobbról) Bondár Imre. vazással történt a választás. Nagy szavazattöbbséget kapott az elnöki teendők ellátására H. Kovács Sándor, az elnökhelyettesi teendők ellátására Bondár Imre, aki egyben a szövetkezet főagronó- musa is. Mivel szolgáltak rá a bizalomra? Nehéz volna erre válaszolni, hiszen a szövetkezet elmúlt négyévi egyenletes fejlődéséhez az igazgatóság, az ellenőrző bizottság, a szövetkezet tagjának mindegyike hozzájárult. Mivel külön- külön mindenkinek van érdeme, így H. Kovács Sándornak is. Az ő irányítása alatt vált elevenné a szövetkezeti demokrácia és a tagság rendszeres tájékoztatása. Mu- laszthatatlan pontossággal minden két hétben összeült az igazgatóság, minden hónapban a küldöttközgyűlés és minden félévben a közgyűlés. A szűkebb körben hozott határozatokat, terveket a rendszeresen megtartott brigádértekezleteken ismerték, vitatták meg a szövetkezeti gazdák. A vezetőségválasztást is alaposan megvitatta mind a hat brigád, s úgy döntöttek, hogy valamennyi brigádvezető legyen az igazgatóság tagja, mert így nem másodkézből értesülnek az igazgatósági üléseken elhangzottakról. A zárszámadási és egyben vezetőségválasztási közgyűlést ’ megelégedettség, a jó munka, a jó jövedelem tudata jellemezte, s az a bizakodás, hogy a jövőben még többre is képesek lesznek. Ezt egyébként alátámasztják a fejlődés eddigi száFotó: Malmos vetkezeteknek is dicsőségére válna. Ezekből a számokból is látható, hogy a muronyi Lenin Tsz-ben meg van vetve az ez évi jó gazdálkodás alapja. Vezetőknek valóban azokat választották meg titkos szavazással, akik eddig is bizonyították rátermettségüket és tettrekészségüket. Például az, akit az előkészítés során az ellenőrző bizottság elnökének javasoltak, most a választáskor nem kapta meg a szükséges szavazattöbbséget, s ezért új választást tartanak. K. I. ÄZ Újoncokról beszélgettem a szakaszparancsnokokkal. Arról volt szó, hogy nagyon sokféle ember áll a tiszt előtt a sorban, s ha a parancsnok eredményesen akar dolgozni, szinte mindenkihez külön is hozzá kell a mércét igazítani. Beszélgetésünk során egyszer csak így szólt Szabó Miklós százados: — Előfordult nálam egy érdekes eset Egyik önkéntes katonám a bevonulás utáni harmadik héten egyik napról a másikra szinte kicserélődött. Azelőtt min| dig önként jelentkezett minden j feladatra, most nem találta a helyét Nem tudtam mire vélni a dolgot. Beszéltem a honvéd raj- parancsnokával, ő is észrevette a változást. Azt gondoltuk, megbánta, hogy önként bevonult. — Majd rendbejön — nyugtatott meg a tizedes. Abban állapodtunk meg, hogy majd ő beszélget vele. Így is történt, de változást ez sem hozott. Egyik este azután mindenre fény derült. Valamit a laktanya kerítésén kívül épített lőtéren felejtettem, és kimentem érte. A kerítés közelében szipogásra figyeltem fel. A hang irányába indultam. Az újoncra ismertem. Ott ült kimenőruhában egy földhányáson és sírt. — Mit keres itt? — kérdeztem meglepetten, mert erre ugyan nem számítottam. A katona heves zokogásba tört ki. Csak nagy sokára tudtam szóra bírni. Az önkéntes katona névtelen leveleket kapott hazulról, amelyekben menyasszonya hűtlenségéről „tájékoztatták”. Szégyellte elMegnyílt a Békés és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet új banusfaió búforrakiára Békésen a TÜZÉP-telep mellett. Egy helyen megtekinthető mindenféle bútor. A megvásárolt bútorok helyszínről azonnal vasúton, gépkocsival vagy egyéb járművel szállíthatók. Bőséges választék mondern és hagyományos konyhabútorokban, valamint egyedi darabokban. Figyelmes kiszolgálással várjuk kedves vevőinket Békés és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (Békés) 54 mondani, és fiatalos hévvel, meggondolatlanul elhatározta, hogy engedély nélkül hazamegy. Ott állt előttem görnyedten, nagy „világfájdalmával”, s nekem döntenem kellett: hazaengedjem, vagy megfenyítsem. Az utóbbi gondolat csak egy pillanatra villant fel előttem. Ám az eltávozás engedélyezése is izgalmat keltett bennem. Amikor parancsnokomnak elmondtam az esetet, azt kérdezte: — Ismeri ezt az embert? Meri vállalni a felelősséget érte? — Igen, ismerem! — válaszoltam, de egyszerre melegem is lett. Éreztem, hogy a kerítés mellett a honvéd legrejtettebb titkát bízta rám, a kockázattól mégis féltem. Ügy éreztem, ismerem a katonát, aztán a másik percben hirtelen felrémlett: ismerem-e annyira, hogy ilyen lelkiállapotban egyedül hazaengedhetem? Vállalhatom-e érte a felelősséget? Magamhoz hívattam, és így szóltam hozzá: — Elmedet haza. Ha valami meggondolatlanságot csinál, mindketten bajba kerülünk. Magára bízom a saját ügye elintézését, vállalom a felelősséget, bízom, hogy nem hoz szégyent rám. A honvéd elutazott. Nagyon hosszú volt nekem az a két nap, amíg távol volt. Bíztam benne, és mégis nyugtalan voltam. Az emberek megismerése nagyon bonyolult folyamat. Szokták mondani: beszélgess az emberekkel, kerülj hozzájuk közelebb, ismerd meg őket. De hogyan lehet elérni, hogy a katonák őszintén feltárják legbensőbb titkaikat is? Mert a megismerés itt kezdődik igazán. Az ember cselekedeteit, akaratát, vágyait, lelkesedését aprócska rugók mozgatják. Ezeket kell megismerni, ezekhez kell közelférkőzni. Igen sokszor csak utólag nyugtázhatja az ember: a megismerés sikerült... így voltam ezzel a honvéddel is. Mikor visz- szajött mosolyogva jelentkezett, és elmondta, hogy a névtelen levélíró rágalmazott. Ö szeretett volna udvarolni a lánynak, és így akart éket verni közéjük. A katona visszanyerte régi munkakedvét és határtalan lelkesedéssel dolgozott tovább. — Hát, így valahogy — mondta a százados, és új történetbe kezdettel. I. L. Oktalan takarékoskodás Azt hiszem, felesleges részletesen boncolgatni a sajtó jelentőségét, tájékoztató és tudatformáló szerepét. Mindenesetre az olyan embereknek, akik megszokták, megszerették, azoknak bizony nagyon hiányzik, ha valami oknál fogva nem. jutnak hozzá kedvenc újságjukhoz, folyóiratukhoz. Egyszerűen szólva: hiányzik a sajtó. Nem egy embernek pedig hiányozni is fog. Miért? Ezekben a napokban a kézbesítők már a februári előfizetési díjakat gyűjtik össze, s mint közismert, most már itt is életbe lépett az a csekély többlet, amivel a lapok újévtől drágultak. Nos, nem egy díjbeszedő tapasztállá és tapasztalja, hogy akadnak olyan előfizetők, akik so- liallván a lapárak emelkedését, lemondanak valamely sajtótermékről. Ezt még meg lehet érteni. Sajnos, olyan is van, aki az egészről. És nemcsak egyéni előfizetők, hanem olyan gazdaságok is, ahol eddig többféle lapot, szakmai folyóiratot járattak. Vajon mi ennek az oka? Olyan nagy tehertétel-e történetesen, hogy ezután — a megrendelés mennyiségétől függően — 10—20 forinttal többet kell fizetni? Aligha! Inkább a szemlélettel van baj, mintsem a pénztárcával. Nem más az afféle oktalan takarékoskodásnál, hiszen a napi cikkeken: a mosóporon, a vajon, a sajton és máson jóval többet megtakarít mindenki, mint amennyivel éppenséggel az előfizetési díj növekszik. És vajon mit szólnak majd az olyan üzemegységek dolgozói, brigádszállások lakói, akiknek eddig a gazdaság előfizette néhány példányban a különböző lapokat, szakmai folyóiratokat, hogy rendszeresen tájékozódjanak a világ, az ország, a megye életéről és eseményeiről, megismerkedjenek egy-egy korszerű eljárással, tudományos felfedezéssel, a technikai fejlődés legújabb vívmányaival? Üjság, folyóirat nélkül maradnak, mert megfosztják őket attól! Az előfizetési díj megtakarításából viszont aligha gyűjt az ilyen gazdaság vagyont. Azok pedig, akik sajnálva a néhány forint többletet és ilyen oktalan takarékosságra határozták el magukat, akarva, akaratlanul a tájékozódás egyik napi forrását zárják el maguk és mások előtt. Szomorú ez, mert ugyanakkor munkahelyükön és a különböző tanácskozásokon viszont helyeslik a hozott intézkedéseket, csak éppen a saját portájukon, házuktáján cselekszenek másként. (P. »•)
