Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

I9W. január 27. s Szombat Rászolgáltak as elismerésre Szabadegyetem m fsz-vezetőkoek Jól működő szakcsoportok Több mint 27 ezer libát és 2 millió tojást vásároltak fel egy év alatt Csanádapácán A korábbi elnök betegsége, majd nyugdíjba vonulása után csupán elnökhelyettesnek válasz­tották meg a muronyi Lenin Tsz- ben H. Kovács Sándort, négy év­vel ezelőtt. Megbízatása lejárt, s mai. Ugyanis míg 1965-ben 16 320, 1966-ban 17 984, az elmúlt évben pedig 19 115 forint jövedelem ju­tott tagonként. Az elmúlt évben a belvíz és az aszály ellenére 19,6 mázsa búzát takarítottak be hol­Rendben, fegyelmezetten zajlott le az első titkos szavazás. most a múlt évi eredmények számbavételére összehívott köz­gyűlést összekötötték az igazgató­ság és az ellenőrző bizottság, s természetesen az elnök és az el­nökhelyettes megválasztásával is. Az eddigiektől eltérően titkos sza­danként, s így csupán ebből két­szer annyi bevételt, szám szerint 4 626 000 forintot értek el, mint az azelőtti évben. A holdankénti 233 mázsás cukorrépa, s az 58,4 má­zsás kendertermésük még a jobb talajadottságokkal rendelkező szö­■— Az 1967. évi zárszámadás ké­szítéséhez 15 szövetkezet kért se­gítséget a Dél-Békés megyei Tsz- ek Területi Szövetségétől. Szám­szaki szakemberek, politikai és gazdaságii munkatársak több na­pot töltöttek az előbb említett gazdaságokban és a zárszámadási utasítás értelmezésére, a zár­számadás tulajdonképpeni mun­kájára adtak közvetlen támoga­tást. A területi szövetséghez tartozó 68 gazdaságból 12-őt kért fel az el­nökség: készítsen új alapszabály mintát. Ezt abból a megokoiásból kérték, hogy áttekintést nyerje­nek arról, miként értelmezik az 1967. évi III. tsz-törvényt az üze­mi vezetők. Az alapszabály-min­tákat egyeztették és a jogi szem­pontból vitatható megoldásokra változtatást javasoltak. A legjobb alapszabály-mintát — útmutató­ként — megküldik a tagszövet­kezeteknek. és Pusztaföldváron A Csanádapáca és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet Csanádapácán és Pusztaföldváron még tavaly feb­ruárban létrehozott romfinevelő és tojástermelő szakcsoportot, s ezeket naposba- romfflval, valamint takarmány­táppal is ellátta. Ennek köszön­hető, hogy amíg a szövetkezet 1966-ban csak 18 ezer libát és 1 millió 400 ezer tojást vásárolt fel, 1967-ben a liba mennyisége meghaladta a 27 ezret, a tojásé pedig a kétmilliót. Az idén a két szakcsoport to­vább működik és a naposbarom - fi-igény alapján már most jó eredményre lehet számítani. Fon­tos követelmény, hogy a szüksé­ges tápot továbbra is biztosítsák. Csanádapácán a szövetkezet a községi nőtánáccsal együtt a na­pokban értékelte az 1967 évi ba­romfitenyésztési verseny eredmé­nyét. Ennek alapján első lett egy-egy ba- i Náfrádi Gáspárné, aki 16 mázsa 38 ' kiló baromfit és Dupsi Béláné, I aki 42 ezer tojást adott el a szö- I vetkezetnek. A verseny első ná- I rom helyezettje tárgyjutalmat ka- I pofct. Á BIZALOM Akik rászolgáltak a bizalomra: H. Kovács Sándor (jobbról) Bondár Imre. vazással történt a választás. Nagy szavazattöbbséget kapott az elnöki teendők ellátására H. Kovács Sándor, az elnökhelyettesi teen­dők ellátására Bondár Imre, aki egyben a szövetkezet főagronó- musa is. Mivel szolgáltak rá a bizalom­ra? Nehéz volna erre válaszolni, hiszen a szövetkezet elmúlt négy­évi egyenletes fejlődéséhez az igazgatóság, az ellenőrző bizott­ság, a szövetkezet tagjának mind­egyike hozzájárult. Mivel külön- külön mindenkinek van érdeme, így H. Kovács Sándornak is. Az ő irányítása alatt vált elevenné a szövetkezeti demokrácia és a tag­ság rendszeres tájékoztatása. Mu- laszthatatlan pontossággal min­den két hétben összeült az igaz­gatóság, minden hónapban a kül­döttközgyűlés és minden félévben a közgyűlés. A szűkebb körben hozott határozatokat, terveket a rendszeresen megtartott brigád­értekezleteken ismerték, vitatták meg a szövetkezeti gazdák. A ve­zetőségválasztást is alaposan meg­vitatta mind a hat brigád, s úgy döntöttek, hogy valamennyi bri­gádvezető legyen az igazgatóság tagja, mert így nem másodkézből értesülnek az igazgatósági ülése­ken elhangzottakról. A zárszámadási és egyben vezetőségválasztási közgyű­lést ’ megelégedettség, a jó munka, a jó jövedelem tuda­ta jellemezte, s az a bizakodás, hogy a jövőben még többre is ké­pesek lesznek. Ezt egyébként alá­támasztják a fejlődés eddigi szá­Fotó: Malmos vetkezeteknek is dicsőségére vál­na. Ezekből a számokból is látható, hogy a muronyi Lenin Tsz-ben meg van vetve az ez évi jó gazdál­kodás alapja. Vezetőknek való­ban azokat választották meg tit­kos szavazással, akik eddig is bi­zonyították rátermettségüket és tettrekészségüket. Például az, akit az előkészítés során az ellenőrző bizottság elnökének javasoltak, most a választáskor nem kapta meg a szükséges szavazattöbbsé­get, s ezért új választást tartanak. K. I. ÄZ Újoncokról beszélgettem a szakaszparancsnokokkal. Arról volt szó, hogy nagyon sokféle ember áll a tiszt előtt a sorban, s ha a parancsnok eredményesen akar dolgozni, szinte mindenkihez külön is hozzá kell a mércét iga­zítani. Beszélgetésünk során egy­szer csak így szólt Szabó Mik­lós százados: — Előfordult nálam egy érde­kes eset Egyik önkéntes kato­nám a bevonulás utáni harmadik héten egyik napról a másikra szinte kicserélődött. Azelőtt min­| dig önként jelentkezett minden j feladatra, most nem találta a helyét Nem tudtam mire vélni a dolgot. Beszéltem a honvéd raj- parancsnokával, ő is észrevette a változást. Azt gondoltuk, meg­bánta, hogy önként bevonult. — Majd rendbejön — nyugta­tott meg a tizedes. Abban állapodtunk meg, hogy majd ő beszélget vele. Így is tör­tént, de változást ez sem hozott. Egyik este azután mindenre fény derült. Valamit a laktanya kerí­tésén kívül épített lőtéren felej­tettem, és kimentem érte. A kerí­tés közelében szipogásra figyel­tem fel. A hang irányába indul­tam. Az újoncra ismertem. Ott ült kimenőruhában egy földhá­nyáson és sírt. — Mit keres itt? — kérdeztem meglepetten, mert erre ugyan nem számítottam. A katona he­ves zokogásba tört ki. Csak nagy sokára tudtam szóra bírni. Az önkéntes katona névtelen le­veleket kapott hazulról, amelyek­ben menyasszonya hűtlenségéről „tájékoztatták”. Szégyellte el­Megnyílt a Békés és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet új banusfaió búforrakiára Békésen a TÜZÉP-telep mellett. Egy helyen megtekinthető mindenféle bútor. A megvásárolt bútorok helyszínről azonnal vasúton, gépkocsival vagy egyéb járművel szállíthatók. Bőséges választék mondern és hagyományos konyhabútorok­ban, valamint egyedi darabokban. Figyelmes kiszolgálással várjuk kedves vevőinket Békés és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (Békés) 54 mondani, és fiatalos hévvel, meggondolatlanul elhatározta, hogy engedély nélkül hazamegy. Ott állt előttem görnyedten, nagy „világfájdalmával”, s ne­kem döntenem kellett: hazaen­gedjem, vagy megfenyítsem. Az utóbbi gondolat csak egy pilla­natra villant fel előttem. Ám az eltávozás engedélyezése is izgal­mat keltett bennem. Amikor pa­rancsnokomnak elmondtam az esetet, azt kérdezte: — Ismeri ezt az embert? Meri vállalni a felelősséget érte? — Igen, ismerem! — válaszol­tam, de egyszerre melegem is lett. Éreztem, hogy a kerítés mellett a honvéd legrejtettebb titkát bízta rám, a kockázattól mégis féltem. Ügy éreztem, is­merem a katonát, aztán a másik percben hirtelen felrémlett: is­merem-e annyira, hogy ilyen lel­kiállapotban egyedül hazaenged­hetem? Vállalhatom-e érte a fe­lelősséget? Magamhoz hívattam, és így szóltam hozzá: — Elmedet haza. Ha valami meggondolatlanságot csinál, mind­ketten bajba kerülünk. Magára bízom a saját ügye elintézését, vállalom a felelősséget, bízom, hogy nem hoz szégyent rám. A honvéd elutazott. Na­gyon hosszú volt nekem az a két nap, amíg távol volt. Bíztam ben­ne, és mégis nyugtalan voltam. Az emberek megismerése nagyon bonyolult folyamat. Szokták mondani: beszélgess az emberek­kel, kerülj hozzájuk közelebb, is­merd meg őket. De hogyan lehet elérni, hogy a katonák őszintén feltárják legbensőbb titkaikat is? Mert a megismerés itt kezdődik igazán. Az ember cselekedeteit, akaratát, vágyait, lelkesedését ap­rócska rugók mozgatják. Ezeket kell megismerni, ezekhez kell közelférkőzni. Igen sokszor csak utólag nyugtázhatja az ember: a megismerés sikerült... így voltam ezzel a honvéddel is. Mikor visz- szajött mosolyogva jelentkezett, és elmondta, hogy a névtelen le­vélíró rágalmazott. Ö szeretett volna udvarolni a lánynak, és így akart éket verni közéjük. A ka­tona visszanyerte régi munka­kedvét és határtalan lelkesedés­sel dolgozott tovább. — Hát, így valahogy — mond­ta a százados, és új történetbe kezdett­el. I. L. Oktalan takarékoskodás Azt hiszem, felesleges részle­tesen boncolgatni a sajtó jelen­tőségét, tájékoztató és tudatfor­máló szerepét. Mindenesetre az olyan embereknek, akik meg­szokták, megszerették, azoknak bizony nagyon hiányzik, ha va­lami oknál fogva nem. jutnak hozzá kedvenc újságjukhoz, fo­lyóiratukhoz. Egyszerűen szólva: hiányzik a sajtó. Nem egy em­bernek pedig hiányozni is fog. Miért? Ezekben a napokban a kézbe­sítők már a februári előfizetési díjakat gyűjtik össze, s mint közismert, most már itt is életbe lépett az a csekély többlet, ami­vel a lapok újévtől drágultak. Nos, nem egy díjbeszedő tapasz­tállá és tapasztalja, hogy akad­nak olyan előfizetők, akik so- liallván a lapárak emelkedését, lemondanak valamely sajtóter­mékről. Ezt még meg lehet érte­ni. Sajnos, olyan is van, aki az egészről. És nemcsak egyéni elő­fizetők, hanem olyan gazdasá­gok is, ahol eddig többféle lapot, szakmai folyóiratot járattak. Vajon mi ennek az oka? Olyan nagy tehertétel-e történetesen, hogy ezután — a megrendelés mennyiségétől függően — 10—20 forinttal többet kell fizetni? Aligha! Inkább a szemlélettel van baj, mintsem a pénztár­cával. Nem más az afféle okta­lan takarékoskodásnál, hiszen a napi cikkeken: a mosóporon, a vajon, a sajton és máson jóval többet megtakarít mindenki, mint amennyivel éppenséggel az elő­fizetési díj növekszik. És vajon mit szólnak majd az olyan üzemegységek dolgozói, brigád­szállások lakói, akiknek eddig a gazdaság előfizette néhány pél­dányban a különböző lapokat, szakmai folyóiratokat, hogy rendszeresen tájékozódjanak a világ, az ország, a megye életéről és eseményeiről, megismerkedje­nek egy-egy korszerű eljárással, tudományos felfedezéssel, a technikai fejlődés legújabb vív­mányaival? Üjság, folyóirat nél­kül maradnak, mert megfoszt­ják őket attól! Az előfizetési díj megtakarításából viszont aligha gyűjt az ilyen gazdaság vagyont. Azok pedig, akik sajnálva a néhány forint többletet és ilyen oktalan takarékosságra határoz­ták el magukat, akarva, akarat­lanul a tájékozódás egyik napi forrását zárják el maguk és má­sok előtt. Szomorú ez, mert ugyanakkor munkahelyükön és a különböző tanácskozásokon vi­szont helyeslik a hozott intézke­déseket, csak éppen a saját por­tájukon, házuktáján cseleksze­nek másként. (P. »•)

Next

/
Thumbnails
Contents