Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

1868. január 25. 4 Csütörtök Elnök Mnnkaérdemrenddel Haja dús, fekete, zömök test­alkatú,' jókedélyű, beszédes em­ber, alig van túl a negyedik ik- szen. Egy mondatban így lehetne jellemezni Jenei Mihályt, a zsa- dányi Dózsa Termelőszövetkezet elnökét. Munkája, élete azonban ennél sokkal többet mond. S be­le sem fér egy rövid portréba. A munkásmozgalom régi harcosa, hiszen már 1945 óta, fiatalember korában részt vett az ifjúsági mozgalomban, majd pártmegbíza­tásokat is teljesített. Jelenleg a marxista egyetem második évfo­lyamán tanul, mert mind mond­ja: Ai ember a fejlődésben nem állhat meg. Emellett végzi munkáját, ami bi­zony nem kis felelősséggel jár. A pitymallat mindig talpon találja, sokat dolgozik, szervez, intézi a tsz ügyes-bajos dolgait. Jelenleg a legnagyobb gondja a zárszámadás. Az irodában, ahol a tsz eredményeiről, az elnök munkájáról beszélgetünk, a fala­hogy nem tűrik meg a hanyag­ságot, a fegyelmezetlenséget, s nem félnek a szigorú büntetéstől sem, ha éppen erre van szükség. önmagáról keveset és nem is szívesen beszél, inkább a tagok munkájáról. Azt viszont mások mondták el, hogy amikor nagyon szorított a cipő, bizony maga az elnök is megfogta a villa nyelét, együtt dolgozott a tagokkal. Si­került elérnie, hogy a sürgős munkáknál még az irodai dolgo­zók is besegítettek. A célprémium kitűzésével szintén olyan eredményeket ér­tek el, hogy az így kifizetett ösz- szeg többszörösen megtérült a munka gyors elvégzésében, a termény betakarításában. A termelőszövetkezetben gon­doskodnak az idős emberekről, a nyugdíjasokról is. Arra töreked­nek, hogy nyugdíjazás előtt ne 300—400 forint, hanem ennél jó­val több legyen a keresetük, s ennek következtében természete­sen a nyugdíj is. Az emberekkel való helyes bánásmód, a munka- fegyelem szigorú betartása meg­győzte a tsz-tagokat arról, hogy csakis így, egymást segítve lehet dolgozni. Ma már a közgyűlése­ken nem a személyes problémák elmondásán van a hangsúly, ha­nem egyre többen törődnek a kö­zös tennivalókkal, s jó javasla­taikkal segítik a további ered­mények elérését. A termelőszövetkezet elnökét nemcsak a tsz ügyei, hanem a község fejlődése is érdekli. Sok­szor segít ebben javaslataival, és azzal is, hogy a tsz a falu kultu­rális felemelkedését anyagilag is segíti. Az emberek bizalmát meg­nyerte, s úgy ismerik, mint aki szívvel-lélekkel mások boldogu­lásáért ténykedik. Munkája elis­meréseként megkapta a Munka­érdemrend bronz fokozatát. Marik Mária Évente félmillió újság, folyóirat, 800 ezer levél ~ 3500 tv- és rádió-előfizetési díj beszedése — 60 km gyalogút naponta Tanácselnökhelyettes a postásokról Szretykó Lyubomirral, a Bat- tonyai Községi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnökhe­lyettesével a község életéről beszélgettünk a napokban. Ar­ról volt szó, mi újság ebben a megye- és határszéli nagyköz­ségben. — Érdemes megemlékezni a postásokról — mondotta töb­bek között a tanácselnökhe­lyettes. — A napokban tárgyal­ta a végrehajtó bizottság a munkájukat. Mondanom sem kell azt, hogy nincs olyan em­ber, akinek valamilyen formá­ban ne lenne kapcsolata velük, tehát a posta egyike a legfon­tosabb intézményeknek. A mi­eink igen jó munkát végeznek Évente 30Ó 000 levelet vesznek fel, és 500 000-ret kézbesítenek. IA kézbesített újságok és folyó­iratok száma évente jóval meg­haladja a félmilliót. — Mit gondol, hány rádió- és tv-előf ize tőnk van? — néz bele jegyzetébe — 2700 rádió és 800 tv után szedik be a ha­vi díjakat! A távbeszélőhálózatunk kü­lönben az utóbbi években je­lentősen fejlődött. Hárommillió forintot költött a posta a lég­vezetékek kábelezésére, ezen­kívül új, korszerű központot szereltek fel. Két évvel ezelőtt géptávírót helyeztek üzembe, ezzel is meggyorsították a táv­iratok továbbítását. A távira­tokkal kapcsolatban sajnos van egy, jelenleg megoldhatatlan problémájuk postásainknak. A községünk igen nagy, és bi­zony, még gond a kézbesítés. Az igazgatóság már felajánlott ne­kik motorkerékpárt, de nem tudják használni, mert az ut­kon köröskörül oklevelek bizo­nyítják e jó munkát. Jenei Mi­hály 1960-ban került a Dózsa Tsz-be agronómusként. Az akkori állapotok elég elszomorítóak vol­tak. A tsz deficittel zárt, félmil­lió többlet-előleget kellett levon­ni a tagoktól. Ezért aztán sokan elmentek máshová dolgozni. Az egy tagra jutó évi átlagkereset alig volt több hétezer forintnál. A búza átlagtermése holdanként hét mázsa, a cukorrépáé 80. Az összehasonlításhoz elég, ha csak az 1967-es eredményeket so­rakoztatjuk fel. Az elmúlt évben az egy tagra jutó évi átlagkere­set 23 ezer forint. A búza hol- dankénti termése 14 mázsa, s ha a belvíz nem okozott volna nagy kárt, akkor 18—20 mázsa is le­hetett volna. A cukorrépa 272 mázsát hozott holdanként. Egy talpalatnyi földjük sincs parla­gon, s a legelőjük mintalegelő. Az elmúlt évben 8 millió forint értékű árut adtak a népgazda­ságnak. Hogyan jutottak erre az ered­ményre, mennyi munkája fekszik ebben Jenei Mihálynak, aki 1961 óta kapta a tagság megbízatását, s került a tsz élére. Erről maga az elnök nyilatkozik. — Kezdetben bizony nagyon nehéz volt. Az emberek elégedet­lenkedtek — mondta —, s joggal. A bajok, jogos panaszok orvoslásával, a munkával kapcsolatos javasla­tok meghallgatásával és elfoga­dásával lépcsőzetesen haladtunk előre. Az eredmény titkai közé tartozik, hogy a vezetőség azóta is állandó. Jó pontjuk az igazsá­gosság, a föld szeretete, és az, Hajnali Vasúti pái jegyzetek; beszéd Fagyos pára homályosítja a Rekedtes tenor, vonatablak üvegét. Az, utasok teddybéléses kabátban: összébbhúzzák a télikabátot, Ojjé!... Méghogy Laposon? nagykendőt. Szomszédom feltűri Minden gangosabb bakterhaznál a kopott vasutasbunda gallérját elálldogálunk. A monoton zötykölődés ütemé- Az ablak résnyire nyitva, mtes re verődik egy álmos fej az ab- gyéren, fogom magam es behu- lakfélfának valaki kiadósat ásít, zom. Szemben ősz hajú atyafi, konfekcionált hogy kétszer fizessem az útikölt­séget. Magának biztos nem szá­mítana, még száz forint sem vagy ezer sem tán... Igazán meghív­hatna két deci borra.. Jó, jó mondjuk egy nagyfröccsre. Kis szünet. — No, mikor fizeti már azt a cák sárosak. így azután gyalog, vagy esetleg kerékpárral kere­sik fel a címzettet. Ez több időt is jelent, meg azt is, hogy a legutóbbi mérések alapján megállapították, naponta átlag 60 kilométert kell megtenni a kézbesítőnek. Meg kell említenem azt is, hogy a postahivatalban igen komoly szocialista munkaver­seny folyik. Két brigád közül 1966-ban egy már elnyerte a I Szocialista címet, ugyanakkor barázdált arc, borvirágos püffedt orr, bizonytalan tekintet: — Maga behúzza... No, lám!... mondom, aztán tempósan előkotorja a ci­garettacsomagot, rágyújt. Hajnali utazás. Ki-ki munka- helyére igyekszik vagy éppen — De, ha en meg aztat a gyorsvonatnál olcsóbb díjsza- hogy ne huzza be. bással — valami távoli vidékre, városba, elintézendő dolga után. — Nekem még csak három pe­csétem van a munkakönyvemben — mondja egy fejkendős fiatal­asszony. Úti társnője rákontráz: — A Tóthék nagyobbik lányá­nak már nyolc. Mégsem vették fel a gyárba. Oh, azok nagyon szemtelenül szempontjából — A bácsi háttal ül a huzatnak. — No, lám... Háttal... Mit je­lent ez? Azt, hogy az emberek között micsodás ellentétek van­nak... Az egyik ezt akarja, a má­sik azt. — Azért meg lehet egyezni... — Lehet... Kell is. Csak éppen mondom ezeket az ellentéteket. Magának igaza van... a fűtés fűtőenergia kisfröccsöt? megkapták a „Kiváló hivatal” — Nem egy helyen szállunk le. c;me|. js — Nem baj az, ideadja az árát Mit, hogy nem? No, lám... Nem) A múlt evben komoly beru- is gondoltam volna, hogy ilyen j há zással korszerűsítették a pos­tát, s most már biztosítva van bánnak az emberrel... — Nekem a portás azt mondta: hiába jött, lelkem, úgysincs felvé­tel. Mondom neki: Maga azzal ne törődjön sosem... nekem dol­gom van az irodán... — Persze, akinek valami isme­rőse egyengeti az útját... A fejkendős asszony felhábo­rodva: — Azt mondták, máéift nem maradok én is a tsz-ben, ahol a férjem dolgozik. Éppen, mert egyikünk a gazdaságban van, mi­ért ne dolgozzék másikunk az iparban. Én addig járok, amíg fel nem vesznek. *** — Kalauz úr! Megáll ez a va- nat Nagy laposon? Békésről jelentjük... A Békési Községi Tanáds Vég-1 Második napirendi pontként; . rehajtó Bizottsága tegnapi ülésén ; megtárgyalta a végrehajtó bízott j sawrielyi ig^olvanyt^ folirja szempontjából, szempontból. En ember vagyok kérem! Kalauz: — Szabad kérnem a jegyeket!? Borvirágos tudós hosszasan motoszkál összes zsebeiben. Vé­gül mérgesen: — Egye meg a fene, nem talá­lom! — Papa, maga nem is váltott jegyet! Már másodszor kérem magától, az előbb a sizomszéd- kocsiban keresgélte. Hová akar utazni? — Pestre megyek. Családi ügy­ben. Ki akarnak velem babrálni, de nem addig van az... A fele­ségem el akarja kótyavetyélni a házat, de majd én intézkedek... A jegyem? Megváltottam én azt, csak nem találom... földművelő ember voltam világéletemben. Kiss Sándor a nevem... Hosszas vita, a kalauz elkéri a az szívtelen ember maga! A szerelvény nekikeseredett csikorgással, nagyokat zökkenve megáll. Egy kosár a sarokban valakinek a fejére huppan. Ká­romkodás, veszett kotkodácsolás. Két ijedt háziszárnyas, majd­hogynem világgá repül. A forgalmista jelzőtárcsájával, piros sapkájában feltűnik az ál­lomásépület ajtajánál. A hajnali Tudományos vonat — egy megállóval tovább- tudományos bumhzik. Vajda János részükre minden feltétel a jobb és gyorsabb munkához. — Szeretjük postásainkat!—■ mondotta befejezésül a tanács­elnökhelyettes. — Bízunk ab­ban, hogy az idén is mindent megtesznek a lakosság postával kapcsolatos ügyeinek gyorsabb és jobb intézéséért. O. L. Bandi bácsi nyugdíjas lett megtárgyalta a tartási és életjá­radéki szerződések felülvizsgála­tának tapasztalatait. Megállapí­tották, hogy a jelenleg nyilván­tartott 87 szerződésen felül még vannak a községben olyan eltar­tók és eltartottak, akiknek a szer­ződése nincs bemutatva a közsé­gi tanács illetékesei előtt. Ezek­nek a felkutatása folyamatban van és a tanács mindent elkö­vet annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amely sérti valamely fél érdekeit. A továbbiakban beszámolt a jelentés a végrehajtó bizottság­nak a felülvizsgálat eredményé­ről, arról, hogy alig néhány eset­ben vált szükségessé a vitás kér­dések hivatalból való tisztázása. sága a MÁV és az AKOV múlt I adatokat stb. artb. Az öreg mél- évi munkáját, illetve jelenlegi tatlankodlk. Hozzamfordul: helyzetét. Megállapították, hogy | Nincs nekem arra penzem, munkájuk, felszereltségük kielé­gítőnek mondható, csak az őszi; csúcsforgalomban tapasztalhatók apróbb hiányosságok. A vidékre J járó dolgozók utazási költségeivel kapcsolatban nagy problémát je­lent az, hogy a termelőszövetke- zetek nem akarják vállalni a rá­juk háruló útiköltség fizetését Az AKÖV személyszállításával j kapcsolatban szó esett arról is, | hogy bár a jelenlegi autóbusz- i park képes elszállítani az utaso- \ kát, a fűtetlen pótkocsik sok bosszúságot okoznak az utazók­nak. A válás mindig könnyebb a tá­vozónak — mondja versében a költő, de vajon csakugyan köny- nyebb-e egy küzdelmes, eredmé­nyekben gazdag életút után meg­válni a munkahelytől, és elbú­csúzni a barátokká lett kollégák­tól Keczer András főosztályveze­tőnek? Bandi bácsi (mert így hívta mindenki) nyugdíjba ment. Héj főn, Békéscsabán, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál ben­sőséges ünnepség keretében bú­csúztatták dolgozótársai, jó egész­séget és nyugodt pihenést kíván­va. Steigerwald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, a nyugalomba vonulás _ I Kereskedelmi osztályvezetőt KERESÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL. „Gyakorlattal rendelkezők előnyben” jeligére az OROSHÁZI HIRDETŐBE. 114008 alkalmából átadta a Belkereske­delem Kiváló Dolgozója kitünte­tést, a kollégák, barátok pedig ajándékaikkal tették még emlé­kezetesebbé ezt a napot Bandi bácsi számára. A vállalat dolgo­zói nevében Kassay Béla igazga­tó mondott meleg, baráti hangú beszédet, rámutatva arra, hogy Keczer András munkaszeretete, a szak pia iránti odaadása méltán avatta őt a vállalat köztisztelet­ben álló, megbecsült vezetőjévé. Csaknem félszáz éves kereskedel­mi tapasztalatait, tanácsait to­vábbra is szívesen fogadják, hi­szen Bandi bácsi, személyében az Iparcikk Kiskereskedelmi Válla­lat egyik alapító tagja távozik. Keczer András főosztályvezető nyugdíjas lett. Hatvanéves. Nem látszik rajta a kor, egyenes tar­tásé, jókedélyű, kiegyensúlyozott I férfi. Hajába még csak itt-ott ke­veredik fehér szál. Halkan, és nagyon meghatottan j mondott köszönetét a búcsúztató | kollégáknak, sokáig rázták egy- | más kezét, és újból elhangzottak a szívből jövő jókívánságok: I Nyugodt pihenést, jó egészsé- j get, Bandi bácsi, legyen hosszú és napsugaras ez az ősz... Braczkó István

Next

/
Thumbnails
Contents