Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-25 / 20. szám
1868. január 25. 4 Csütörtök Elnök Mnnkaérdemrenddel Haja dús, fekete, zömök testalkatú,' jókedélyű, beszédes ember, alig van túl a negyedik ik- szen. Egy mondatban így lehetne jellemezni Jenei Mihályt, a zsa- dányi Dózsa Termelőszövetkezet elnökét. Munkája, élete azonban ennél sokkal többet mond. S bele sem fér egy rövid portréba. A munkásmozgalom régi harcosa, hiszen már 1945 óta, fiatalember korában részt vett az ifjúsági mozgalomban, majd pártmegbízatásokat is teljesített. Jelenleg a marxista egyetem második évfolyamán tanul, mert mind mondja: Ai ember a fejlődésben nem állhat meg. Emellett végzi munkáját, ami bizony nem kis felelősséggel jár. A pitymallat mindig talpon találja, sokat dolgozik, szervez, intézi a tsz ügyes-bajos dolgait. Jelenleg a legnagyobb gondja a zárszámadás. Az irodában, ahol a tsz eredményeiről, az elnök munkájáról beszélgetünk, a falahogy nem tűrik meg a hanyagságot, a fegyelmezetlenséget, s nem félnek a szigorú büntetéstől sem, ha éppen erre van szükség. önmagáról keveset és nem is szívesen beszél, inkább a tagok munkájáról. Azt viszont mások mondták el, hogy amikor nagyon szorított a cipő, bizony maga az elnök is megfogta a villa nyelét, együtt dolgozott a tagokkal. Sikerült elérnie, hogy a sürgős munkáknál még az irodai dolgozók is besegítettek. A célprémium kitűzésével szintén olyan eredményeket értek el, hogy az így kifizetett ösz- szeg többszörösen megtérült a munka gyors elvégzésében, a termény betakarításában. A termelőszövetkezetben gondoskodnak az idős emberekről, a nyugdíjasokról is. Arra törekednek, hogy nyugdíjazás előtt ne 300—400 forint, hanem ennél jóval több legyen a keresetük, s ennek következtében természetesen a nyugdíj is. Az emberekkel való helyes bánásmód, a munka- fegyelem szigorú betartása meggyőzte a tsz-tagokat arról, hogy csakis így, egymást segítve lehet dolgozni. Ma már a közgyűléseken nem a személyes problémák elmondásán van a hangsúly, hanem egyre többen törődnek a közös tennivalókkal, s jó javaslataikkal segítik a további eredmények elérését. A termelőszövetkezet elnökét nemcsak a tsz ügyei, hanem a község fejlődése is érdekli. Sokszor segít ebben javaslataival, és azzal is, hogy a tsz a falu kulturális felemelkedését anyagilag is segíti. Az emberek bizalmát megnyerte, s úgy ismerik, mint aki szívvel-lélekkel mások boldogulásáért ténykedik. Munkája elismeréseként megkapta a Munkaérdemrend bronz fokozatát. Marik Mária Évente félmillió újság, folyóirat, 800 ezer levél ~ 3500 tv- és rádió-előfizetési díj beszedése — 60 km gyalogút naponta Tanácselnökhelyettes a postásokról Szretykó Lyubomirral, a Bat- tonyai Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettesével a község életéről beszélgettünk a napokban. Arról volt szó, mi újság ebben a megye- és határszéli nagyközségben. — Érdemes megemlékezni a postásokról — mondotta többek között a tanácselnökhelyettes. — A napokban tárgyalta a végrehajtó bizottság a munkájukat. Mondanom sem kell azt, hogy nincs olyan ember, akinek valamilyen formában ne lenne kapcsolata velük, tehát a posta egyike a legfontosabb intézményeknek. A mieink igen jó munkát végeznek Évente 30Ó 000 levelet vesznek fel, és 500 000-ret kézbesítenek. IA kézbesített újságok és folyóiratok száma évente jóval meghaladja a félmilliót. — Mit gondol, hány rádió- és tv-előf ize tőnk van? — néz bele jegyzetébe — 2700 rádió és 800 tv után szedik be a havi díjakat! A távbeszélőhálózatunk különben az utóbbi években jelentősen fejlődött. Hárommillió forintot költött a posta a légvezetékek kábelezésére, ezenkívül új, korszerű központot szereltek fel. Két évvel ezelőtt géptávírót helyeztek üzembe, ezzel is meggyorsították a táviratok továbbítását. A táviratokkal kapcsolatban sajnos van egy, jelenleg megoldhatatlan problémájuk postásainknak. A községünk igen nagy, és bizony, még gond a kézbesítés. Az igazgatóság már felajánlott nekik motorkerékpárt, de nem tudják használni, mert az utkon köröskörül oklevelek bizonyítják e jó munkát. Jenei Mihály 1960-ban került a Dózsa Tsz-be agronómusként. Az akkori állapotok elég elszomorítóak voltak. A tsz deficittel zárt, félmillió többlet-előleget kellett levonni a tagoktól. Ezért aztán sokan elmentek máshová dolgozni. Az egy tagra jutó évi átlagkereset alig volt több hétezer forintnál. A búza átlagtermése holdanként hét mázsa, a cukorrépáé 80. Az összehasonlításhoz elég, ha csak az 1967-es eredményeket sorakoztatjuk fel. Az elmúlt évben az egy tagra jutó évi átlagkereset 23 ezer forint. A búza hol- dankénti termése 14 mázsa, s ha a belvíz nem okozott volna nagy kárt, akkor 18—20 mázsa is lehetett volna. A cukorrépa 272 mázsát hozott holdanként. Egy talpalatnyi földjük sincs parlagon, s a legelőjük mintalegelő. Az elmúlt évben 8 millió forint értékű árut adtak a népgazdaságnak. Hogyan jutottak erre az eredményre, mennyi munkája fekszik ebben Jenei Mihálynak, aki 1961 óta kapta a tagság megbízatását, s került a tsz élére. Erről maga az elnök nyilatkozik. — Kezdetben bizony nagyon nehéz volt. Az emberek elégedetlenkedtek — mondta —, s joggal. A bajok, jogos panaszok orvoslásával, a munkával kapcsolatos javaslatok meghallgatásával és elfogadásával lépcsőzetesen haladtunk előre. Az eredmény titkai közé tartozik, hogy a vezetőség azóta is állandó. Jó pontjuk az igazságosság, a föld szeretete, és az, Hajnali Vasúti pái jegyzetek; beszéd Fagyos pára homályosítja a Rekedtes tenor, vonatablak üvegét. Az, utasok teddybéléses kabátban: összébbhúzzák a télikabátot, Ojjé!... Méghogy Laposon? nagykendőt. Szomszédom feltűri Minden gangosabb bakterhaznál a kopott vasutasbunda gallérját elálldogálunk. A monoton zötykölődés ütemé- Az ablak résnyire nyitva, mtes re verődik egy álmos fej az ab- gyéren, fogom magam es behu- lakfélfának valaki kiadósat ásít, zom. Szemben ősz hajú atyafi, konfekcionált hogy kétszer fizessem az útiköltséget. Magának biztos nem számítana, még száz forint sem vagy ezer sem tán... Igazán meghívhatna két deci borra.. Jó, jó mondjuk egy nagyfröccsre. Kis szünet. — No, mikor fizeti már azt a cák sárosak. így azután gyalog, vagy esetleg kerékpárral keresik fel a címzettet. Ez több időt is jelent, meg azt is, hogy a legutóbbi mérések alapján megállapították, naponta átlag 60 kilométert kell megtenni a kézbesítőnek. Meg kell említenem azt is, hogy a postahivatalban igen komoly szocialista munkaverseny folyik. Két brigád közül 1966-ban egy már elnyerte a I Szocialista címet, ugyanakkor barázdált arc, borvirágos püffedt orr, bizonytalan tekintet: — Maga behúzza... No, lám!... mondom, aztán tempósan előkotorja a cigarettacsomagot, rágyújt. Hajnali utazás. Ki-ki munka- helyére igyekszik vagy éppen — De, ha en meg aztat a gyorsvonatnál olcsóbb díjsza- hogy ne huzza be. bással — valami távoli vidékre, városba, elintézendő dolga után. — Nekem még csak három pecsétem van a munkakönyvemben — mondja egy fejkendős fiatalasszony. Úti társnője rákontráz: — A Tóthék nagyobbik lányának már nyolc. Mégsem vették fel a gyárba. Oh, azok nagyon szemtelenül szempontjából — A bácsi háttal ül a huzatnak. — No, lám... Háttal... Mit jelent ez? Azt, hogy az emberek között micsodás ellentétek vannak... Az egyik ezt akarja, a másik azt. — Azért meg lehet egyezni... — Lehet... Kell is. Csak éppen mondom ezeket az ellentéteket. Magának igaza van... a fűtés fűtőenergia kisfröccsöt? megkapták a „Kiváló hivatal” — Nem egy helyen szállunk le. c;me|. js — Nem baj az, ideadja az árát Mit, hogy nem? No, lám... Nem) A múlt evben komoly beru- is gondoltam volna, hogy ilyen j há zással korszerűsítették a postát, s most már biztosítva van bánnak az emberrel... — Nekem a portás azt mondta: hiába jött, lelkem, úgysincs felvétel. Mondom neki: Maga azzal ne törődjön sosem... nekem dolgom van az irodán... — Persze, akinek valami ismerőse egyengeti az útját... A fejkendős asszony felháborodva: — Azt mondták, máéift nem maradok én is a tsz-ben, ahol a férjem dolgozik. Éppen, mert egyikünk a gazdaságban van, miért ne dolgozzék másikunk az iparban. Én addig járok, amíg fel nem vesznek. *** — Kalauz úr! Megáll ez a va- nat Nagy laposon? Békésről jelentjük... A Békési Községi Tanáds Vég-1 Második napirendi pontként; . rehajtó Bizottsága tegnapi ülésén ; megtárgyalta a végrehajtó bízott j sawrielyi ig^olvanyt^ folirja szempontjából, szempontból. En ember vagyok kérem! Kalauz: — Szabad kérnem a jegyeket!? Borvirágos tudós hosszasan motoszkál összes zsebeiben. Végül mérgesen: — Egye meg a fene, nem találom! — Papa, maga nem is váltott jegyet! Már másodszor kérem magától, az előbb a sizomszéd- kocsiban keresgélte. Hová akar utazni? — Pestre megyek. Családi ügyben. Ki akarnak velem babrálni, de nem addig van az... A feleségem el akarja kótyavetyélni a házat, de majd én intézkedek... A jegyem? Megváltottam én azt, csak nem találom... földművelő ember voltam világéletemben. Kiss Sándor a nevem... Hosszas vita, a kalauz elkéri a az szívtelen ember maga! A szerelvény nekikeseredett csikorgással, nagyokat zökkenve megáll. Egy kosár a sarokban valakinek a fejére huppan. Káromkodás, veszett kotkodácsolás. Két ijedt háziszárnyas, majdhogynem világgá repül. A forgalmista jelzőtárcsájával, piros sapkájában feltűnik az állomásépület ajtajánál. A hajnali Tudományos vonat — egy megállóval tovább- tudományos bumhzik. Vajda János részükre minden feltétel a jobb és gyorsabb munkához. — Szeretjük postásainkat!—■ mondotta befejezésül a tanácselnökhelyettes. — Bízunk abban, hogy az idén is mindent megtesznek a lakosság postával kapcsolatos ügyeinek gyorsabb és jobb intézéséért. O. L. Bandi bácsi nyugdíjas lett megtárgyalta a tartási és életjáradéki szerződések felülvizsgálatának tapasztalatait. Megállapították, hogy a jelenleg nyilvántartott 87 szerződésen felül még vannak a községben olyan eltartók és eltartottak, akiknek a szerződése nincs bemutatva a községi tanács illetékesei előtt. Ezeknek a felkutatása folyamatban van és a tanács mindent elkövet annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amely sérti valamely fél érdekeit. A továbbiakban beszámolt a jelentés a végrehajtó bizottságnak a felülvizsgálat eredményéről, arról, hogy alig néhány esetben vált szükségessé a vitás kérdések hivatalból való tisztázása. sága a MÁV és az AKOV múlt I adatokat stb. artb. Az öreg mél- évi munkáját, illetve jelenlegi tatlankodlk. Hozzamfordul: helyzetét. Megállapították, hogy | Nincs nekem arra penzem, munkájuk, felszereltségük kielégítőnek mondható, csak az őszi; csúcsforgalomban tapasztalhatók apróbb hiányosságok. A vidékre J járó dolgozók utazási költségeivel kapcsolatban nagy problémát jelent az, hogy a termelőszövetke- zetek nem akarják vállalni a rájuk háruló útiköltség fizetését Az AKÖV személyszállításával j kapcsolatban szó esett arról is, | hogy bár a jelenlegi autóbusz- i park képes elszállítani az utaso- \ kát, a fűtetlen pótkocsik sok bosszúságot okoznak az utazóknak. A válás mindig könnyebb a távozónak — mondja versében a költő, de vajon csakugyan köny- nyebb-e egy küzdelmes, eredményekben gazdag életút után megválni a munkahelytől, és elbúcsúzni a barátokká lett kollégáktól Keczer András főosztályvezetőnek? Bandi bácsi (mert így hívta mindenki) nyugdíjba ment. Héj főn, Békéscsabán, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták dolgozótársai, jó egészséget és nyugodt pihenést kívánva. Steigerwald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, a nyugalomba vonulás _ I Kereskedelmi osztályvezetőt KERESÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL. „Gyakorlattal rendelkezők előnyben” jeligére az OROSHÁZI HIRDETŐBE. 114008 alkalmából átadta a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést, a kollégák, barátok pedig ajándékaikkal tették még emlékezetesebbé ezt a napot Bandi bácsi számára. A vállalat dolgozói nevében Kassay Béla igazgató mondott meleg, baráti hangú beszédet, rámutatva arra, hogy Keczer András munkaszeretete, a szak pia iránti odaadása méltán avatta őt a vállalat köztiszteletben álló, megbecsült vezetőjévé. Csaknem félszáz éves kereskedelmi tapasztalatait, tanácsait továbbra is szívesen fogadják, hiszen Bandi bácsi, személyében az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egyik alapító tagja távozik. Keczer András főosztályvezető nyugdíjas lett. Hatvanéves. Nem látszik rajta a kor, egyenes tartásé, jókedélyű, kiegyensúlyozott I férfi. Hajába még csak itt-ott keveredik fehér szál. Halkan, és nagyon meghatottan j mondott köszönetét a búcsúztató | kollégáknak, sokáig rázták egy- | más kezét, és újból elhangzottak a szívből jövő jókívánságok: I Nyugodt pihenést, jó egészsé- j get, Bandi bácsi, legyen hosszú és napsugaras ez az ősz... Braczkó István
