Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
198*. január 4. 5 Csflt8rt8k Uj magyar dráma Békéscsabán Egyre inkább nemes hagyománnyá kezd válni a Jókai Színháznak az törekvése, hogy új darabokkal — sok esetben fiatal hazai szerzők drámáival — rukkoljon elő. Elismerésre méltó szándék az újdonságok felfedezése, a lehetőség megteremtése bontakozó alkotói törekvéseknek, persze kockázatvállalást is jelent. Azoknak a buktatóknak a veszélyét, melyek a kísérletezőket, a nem kitaposott ösvényen haladókat érhetik. P. Horváth László a Hétlábú paripa c. drámájának premierje — túl azon, hogy magyarországi ősbemutató — egy fiatal szerző második találkozása a közönséggel. (Első darabját a Déryné Színház mutatta be Bakonyi történet címmel.) A Hétlábú paripa egy mai munkáscsalád morális, etikai problémáit boncolgatja. A darab indítása kétségkívül hatásos. A családfő, az apa temetése után a gyászszertartásról hazatérő özvegy, a két idősebb fiú, azok feleségei, és a félárván maradt fiatal lány részvétteljes áhítatát hetyke, cinikus hang zavarja meg. A legfiatalabb fiú, Kazi, profán bemondásaival fölkavarja a családi gyász állóvizét. Lassan-lassan előbukkannak a meghitt felszíni rétegek alatt rejtőzködő fájó sebek, tisztátalanságok, enyhe és súlyos emberi gyarlóságok. A szerző érdekes és nehéz drámai formát választott. A színpadon voltaképpen nem történik semmi, csupán beszélgetnek a hősök. S az eszmecsere során — visszafelé gombolyítva a fonalat — fokról fokra bomlik ki mindaz, ami a múltban esett meg, előtűnnek és kiéleződnek az ellentétek, formába ömlik — a dráma. A műfaji probléma abból ered: mivel a szereplők statikus figurák, megjelenésük, közbeszólásaik nem valamiféle belső logika, hanem az író önkénye szerint következnek, a közönség figyelmének vonzását csak felfokozott eszközökkel lehetséges ébrentartani. Egyrészt, ha egyre nagyobb amplitúdójú lüktetésekkel fokozódik a dráma feszültsége; másrészt, ha ragyogóan szellemes párbeszédek, vagy lebilincselően mély filozófia tartja fogva a néző képzeletét. Mindkettőnek bizonyos elemeit magában hordja a darab. Az az érzésünk azonban, hogy a mondanivaló öntörvényétől függetlenül lett három felvonás időtartamára fellazítva a szöveg. Vannak részletek, ahol a közönség élvezi — s megfelelően „lereagálja” — a szellemes aforizmákat, figyelemreméltó megállapításokat. Az ígéretes „nagy pillanatokból” azonban nem futja a darab végéig. A konfliktus a családtagok között nem túl feszes, nem is Xz igazi, a fő vetülete a mondanivalónak. Hiszen ez csupán egy — a néző számára közömbös — család belső életének privát szférája. Márpedig a dráma kollektív társadalmi műfaj. A megírt mű, a színészek játéka, és a közönség figyelmének kölcsönhatása adja a színházi élményt, s ezért van a drámának (a legelső klasszikusoktól máig) hazafias, vagy vallásos mondanivalója, esetleg bölcseleti tanítócélzata, vagy kritikai éle. P. Horváth darabja az úgynevezett bukás drámák kategóriájához tartozik. Az igazi konfliktus, a szereplők és a társadalom között feszül. És itt érkeztünk el az író koncepciójának leggyengébb pontjához. Hiszen a nők ..prostituálóclása” érdekházasság révén; (mert nyomasztó környezetükből másképp kitörni nem képesek.) az embereik kényszerű együttélése a szerelem ereje nélkül; egy fiatal lány teherbeesésének „szégyene”; a családi kisvagyon (jelen esetben a lakás) megszerzésére törekvő ás- kálódások — már megbocsásson a világ — nem a mi társadalmunk, nem a mai élet jellegzetes, kiúttalan problémája. Még akkor sem. ha a szóban forgó kérdések hálójában vergődő család apja történetesen elhibázott életű alkoholista volt. Természetesen ilyen és ehhez hasonló egyéni problémák akadnák bőségesen a mai világban is. De éppen, mivel nem a társadalom struktúrájából, viszonyaiból, moráljából következik mindez, hiányzik a darab közeteti töltése és csökken a játék feszültsége is. Hiszen az ilyen kérdések megoldása egyáltalán nem any- nyira bonyolult, vagy tragikus manapság, hogy a nézők együttérzését magas hőfokon tartsa. A drámát az adott lehetőségek legavatottabb felhasználásával, atmoszféra teremtő erővel, korrekt egységben állította színpadra Máté hajós rendező. Az anya szerepében kiérlelt alakítást nyújtott Cseresznyés Rózsa, a szöveg útmutatásain túl is árnyalva a figurát. Dánffy Sándor munkásfigurája vérbő, dinamikus, Cserényi Béla mértéktartó eszközökkel formálta meg a művészettörténész alakját. Szentir- may Éva asszonyfigurája hiteles, életből ellesett. Tóth Gabriella tanárnője pontosan fedi a szerep elképzeléseit. Szabó Éva Ágija az előadás forró pillanatait teremti meg, sajnos (ez nem az ő hibája) néha visszaesik, nem képes megfelelő hőfokon tartani a figurából áradó feszültségeit. Kazi alakítója Kovács hajós — a darab leghálásabb, leglátványosabb szerepében — nem használ ki minden lehetőséget, kissé merev, nem elég kamaszos. Suki Antal konstruktív módon egyszerű díszletei jó' szolgálják a szerző és a rendező elképzeléseit. Vajda János Képzőművészeti kiállítás a gyulai KISZ-kiubban A Gyulai Harisnyagyár Jókai Művelődési Otthonának KISZ- klubja képzőművészeti kiállítást rendez, melyet ma Baksa József, a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára nyit meg. A január 20-ig tartó tárlaton Koszla Rozália, Gaburek Károly, Gazsi Endre, Katsányi Pál, Molnár Antal, Póka György, Székelyhídi Attila;, Vág- réthi János, Meskó Anna, Kiss István és Gyumbier Éva alkotásait láthatják az érdeklődők. Megalakult a Magyar Filmtröszt Hét filmgyártó, filmforgalmazó vállalat gazdaságirányító szerveként január 1-vel megalakult. a Magyar Filmtröszt. Életre hívását a gazdaságirányítási rendszer reformja tette szükségessé, s ez határozza meg feladatkörét is. A fennhatósága alatt működő vállalatok tevékenysége szorosan kapcsolódik egymáshoz — a MAFILM produkcióinak például a filmlaboratórium készíti a kópiáit, s ezeket a MOKÉP forgalmazza, a HUNGAROFILM pedig exportálja. A tröszt feladata egyebek között az is, hogy egyeztesse a kultúrpolitikai irányelveket a gaz] daságosságra való törekvéssel, kidolgozza a műszaki fejlesztés lehetőségeit, s ügyeljen a külföl- | di kötelezettségek teljesítésére. A \ tröszt kezeli a filmalapot, s a létesítendő kulturális alap filmcé- j lókat szolgáló részét is. A.filmtröszt tagjai továbbra is ■megtartják eddigi vállalati önál- j lóságukat — nem a tröszt dönti ! el például, hogy hány filmet ké- I szítsen a MAFILM és a Pannónia Stúdió vagy hogy milyen külföldi produkciókat vásároljon meg a HUNGAROFILM — az új irá- I nyitó központ csupán gazdasági [ tevékenységüket szervezi, egyez - 1 teti. Á csabai évforduló elé 1718-ban néhány felvidéki szlovák jobbágyesalád — jobb élet- feltételeket és kedvezőbb körülményeiket keresve — elfogadta a Tiszántúl új, hatalmas földesurának ajánlatát, s újra benépesítette a török kiűzésével kapcsolatos harcok során lakatlanná vált községet. Aligha gondolta akkor valaki, hogy ebből a községből 200 év múlva a vidék legnagyobb városa, nem sokkal később pedig megyeszékhely lesz. De mi is töltötte ki tulajdonképpen ezt a 250 évet? Van-e mire emlékezni, van-e mit ünnepelni Békéscsabán? Megismerésre érdemes, és tanulságokban — sőt szépségekben — gazdag története azonban nemcsak a "nagy történelmi események színhelyének van. — Ez persze, nem valami merőben újszerű felfedezés, de eleget hangsúlyozni aligíha lehet, hiszen az ellenkező szemlélettel nemcsak a nagyközönség, de olykor még a szakmabeliek körében is találkozhatunk. A város története nem 250 évvel ezelőtt kezdődött. Igaz, a 'természeti adottságok nem kényeztették el túlságosan az idevetődő embert. Mélyen fekvő, hajdan mocsaras vidékünkön éppen ezért jóval ritkábban fedezhetjük fel a honfoglalás előtti korok emberének nyomait, régészeti emlékeit, mint megyénk más helységeinek határában. Írott emlékek 1332- ben említik először a tégi Csabát, mely ekkor kisebb jelentőségű falucska lehetett. A községben azonban akkor is, a későbbiek folyamán is volt valami — ma még nehezen meghatározható — vitalitás. A XVI. század közepére ugyanis már az erős várral rendelkező, s Habsburg-párti Gyű lg vetélytársa, és az erdélyi fejedelmekhez húzó ellenfele. Igaz, a a küzdelemben alulmaradt, lakói azonban mind a feudális viszály- kodást, mind a török hordák és adószedők zaklatásait bámulatra méltó kitartással viselték, s a törzslakosság csask a török kiűzésével kapcsolatos harcok idején menekült el végleg, s maradt a vidék néhány évtizedig lakatlan (Bár a kutatások újabban ezt is megkérdőjelezik.) Az újjátelepített Csaba . első századáról meglehetősen keveset tudunk. Az azonban tény, hogy a sorozatos kirajzások, természeti csapások és járgányok ellenére 1773-ra 6550' lakossal a megye, 1827-re pedig — alig 100 évvel a 30—40 család idetelepedése után — 22 ezer lakossal Európa legnépesebb községe. A lakosok szorgalmát, a kor adta lehetőségek kihasználását mutatja, hogy ekkorra már többszörösére növelték a község határát, 1844-hen megváltották magukat a földesúri, szolgáltatások alól, majd néhány év múlva teljesen eltüntették a környező mocsarakat, s a feudális nagybirtok aránylag csekély súlya következtében a XIX. század második félében Csaba a mezőgazdaságnak — a paraszti árutermelésen alapuló — szabadabb kapitalista fejlődését élvezhette, s ennek a fejlődésnek országosan is ritkaság számba menő útját járta be. A gyorsan kapitalizálódó paraszti társadalom korán felismerte a vasút jelentőségét. A század végére Csaba már fontos közlekedési gócpont, s ez nagyban elősegítette a vidéki viszonylatban 'jelentős gyáripar kialakulását. Ezeket az eredményeket ismerte el és realizálta 1918-ban a várossá alakulás ténye. De álljunk meg egy pillanatra! Minden olyan egyszerűnek és világosnak tűnik. Pedig városunk XVIII. századi fejlődéséből csak adatokat ismerünk, mindennapi életére pedig mindössze Haan Lajos néhány utalásából következtethetünk. De ezek az adatok mindenképpen kevés alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy megmagyarázzuk: miért fejlődött Csaba sokszorta gyorsabban, mint a környező települések. Vagy nézzük a XIX. század második felét: Minden iskolás gyerek kórusban | fújja, „a vasút tette naggyá Békéscsabát”. Pedig e vázlatos át- ! tekintésből is kitűnt, hogy a I vasútépítés nem a város fejlődésének kezdete, csupán a fejlődési folyamat gazdagítója, és nagy erejű továbblendítője. De valóságos jelentőségét, hatásának mibenlétét és részleteit, ma sem ismerjük. S így sorolhatnánk tovább: a gyáripar kialakulása, a parasztság rétegeződése, a munkásság szervezkedése stb. mind- mind olyan területe a város történetének. amelyről ma még vajmi keveset, tudunk. Az azonban tény, hogy a bámulatosan gyors fejlődés a korábbi ellentétek mellett újabb ellentmondásokat teremtett, s az általuk létrehozott feszültség minden pillanatban robbanással fenyegetett. Nyilván nem véletlen, hogy 1891-ben — az agrárszocialista mozgalmak során — éppen itt jelentkeztek a legélesebben az ellentétek, s hogy az 1900-as évek elejére az agrárproletariátus és a szegényparasztság politikai erővé szerveződött, mélyet csak több éves harcban lehetett legyőzni. A nekilendülő fejlődés és a kiéleződő ellentétek nagyszerű szellemi erőket szabadítottak fel: itt Békéscsabán született meg az utolsó nagy önálló parasztmozgalom Achim L. András által megfogalmazott, s az egész ország problémáira' megoldást kereső programja. fis ez a hagyomány tovább élt 1919 napjaiban, s a két világháború között is, amikor a legális és illegális munkásmozgalom jelentős eredményei mellett haladó polgári és értelmiségi csoportosulások jöttek létre. Méltán nevezték ebben az időben Békéscsabát „kis Nagyváradinak, s városunkban gyakran volt vendég Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Aba Novak Vilmos, Szőnyi István és a kor szellemi életének sok más kiváló képviselője. A felszabadulás után a földreform, a kialakuló új politikai rend, valamint a megyeszékhely áthelyezése új irányba terelte Békéscsaba fejlődését, a korábbi ellentmondásos lehetőségek helyébe újakat teremtett. Városunk fejlődése azonban csal? napjainkban teljesedik ki igazán: gazdaságilag a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az országos jelentőségű új ipari létesítmények nyitnak számára beláthatatlan távlatokat, mindennapi életét pedig közművek, szociális létesítmények és egy új kulturális pezsgés formálja át És mégis! Mai fejlődésének üte- ] me, kulturális vonzásköre mintha í nem állna arányban a helyzetéből adódó.lehetőségekkel. Múltjával, értékes hagyományaival is kevesebbet törődik, mint kellene. Még mindig nincs semmiféle emlék állítva az 1891-es eseményeknek, kévés©' tettünk az Áchim- féle mozgalom jelentőségének tudatosításáért, szinte semmi nem emlékeztet Haan Lajos, Gyöngyösi János, Gyóni Géza ittlétére, és tevékenységére, nem tudjuk kiaknázni a városunkból elszármazott művészek és tudósok lokálpatriotizmusát stb. Hogy ezt a hagyományfelejtést az őslakosokat magával sodró nagy változások, vagy a nagy tömegű betelepedés és átáramlás okozták-e, azt neon tudhatjuk pontosan, de az bizonyos, hogy belenyugodni nem lehet. Tenni kell valamit, hogy a város öntudatára ébredjen, hogy lakói tudják: mit kaptak a múlttól, s ez mire kötelezi őket a jövővel szemben. Legyen a várostörténet! évforduló a hagyományok ápolásának és egy új kollektív tudat kialakításának kezdete! G. Vass István FELHÍVJUK a lakosság figyelmét, hogy üzletigazgatóságunk által épített létesítményeket az alábbi helyeken feszültség alá helyeztük: Gyula „máklósvárosd” trafóikörzetat és a Hunyad utcai felújított és kibővített kisfeszültségű hálózatot, Sarkad község Árpád úti trafókörzetet és a környéikén átépített és kibővített kisfeszültségű hálózatot, Gyulavári községben a Malom és a Gyár utca közötti új település részéire épült kisfeszültségű hálózatot, Elek „Lenin” Tsz borjűnevelő résziére épült új 20 kV-oe vonalat és transzformátor- állomást. Doboz községben a Gyengevészí utcában épült új kisfeszültségű hálózatot. A berendezések és vezetékek érintése ÉLETVESZELYES! DAV BÉKÉSCSABAI ÜZLETIGAZGATÓSÁG 143360
