Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
TMS. január 19. 4 Péntek A kölcsönös érdekek' láncolatában Amikor néhány héttel ezelőtt az ÉVM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti tanácsülésén a végső vita után elfogadták, majd aláírásra javasolták a .kollektív szerződést, az eszmecserében szóbakerültek a művezetők is. Az egyik, munkája alapján elismert brigádvezető, felszólalásában ugyanis kevesellte a brigádvezetői pótlékot, mondván, azért, mert annyi gond- ja-baja, intéznivalója van, amiért többet érdemelne. Nem mondott valótlant, mivel indoklását a következőkre alapozta. Amint elsorolta, eddig bizony sokszor neki kellett munkaterületet, anyagot szerezni, s ha meg éppen máshová irányították a brigádot dolgozni, előadódott, hogy fél napig sem talállak munkát, mert semmi sem volt előkészítve. Ilyen előzmények és körülmények közepette érthető volt hát a brigádvezető aggodalma, hogy vajon mit hoz a jövő? Mit hozhat? Arra a tanácskozáson nyomban választ kapott, s remélhető, hogy azt tettek is követik. Vagyis a brigádvezető elsődleges dolga az lesz ezután, hogy kollektívájával egy sorban dolgozzék és személyes munkájával is többre és jobbra serkentse. Ami pedig a munkaterületet, az anyagbiztosítást és más szervezési kérdéseket illeti, az mindenekelőtt a művezető kötelessége. Helyénvaló volt tehát az okfejtés, hogy ezután mindenki azt csinálja, ami a dolga és kötelessége. S ha már így van és lesz, akkor a művezetők sem háríthatják át kényelmességből vagy szervezetlenségből a maguk kötelességét a brigád vezetőkre. Nem, mert ők is dolgozni, keresni akarnak és riem pedig intézkedni, tárgyalni és futkározni a művezetők he[Nem, mert az I. részesedési kategóriába soroltak sem szeretné- I nek kockáztatni, a III.-ba tartozók pedig, s ez is természetes, szintén többet akarnak becsületes, megdolgozott munkájuk után keresni. Nem bűn ez, hiszen a többre ösztönző hajtóerőnek éppen az anyagi érdekeltség az egyik elsődleges tényezője. De a művezetők hatásköre is immár olyan rangosra nőtt, és kellett is hogy növekedjék, amikor ő sem tűrheti el szó nélkül sem a fenti, sem a lenti mulasztásokat. A kölcsönös érdekek láncolatában kinek-kinek megvan a maga joga, kötelessége és felelőssége. S ha ezek mindenütt jól és helyesen érvényesülnek, akkor az említett brigád vezetőnek sincsen oka aggodalomra. Ha ugyanis a művezető most már leveszi — és le is kell, hogy vegye eddigi terheinek zömét az ő válláról —, akkor a brigádvezető ténylegesen csak a beosztásának megfelelő tisztséget tölti be, amelyben minden idejét és energiáját a termelés minél hatékonyabb és jobb minőségű teljesítésére, munkatársainak szakmai és emberi nevelésére fordíthatja. jErre viszont nemcsak az egysze- j rű munkabrigádokban, hanem a szocialista brigádokban is tjagy | szükség van. De szükségelteti j ezt az is, hogy az építőiparban jóval nagyobb a munkaerőván- i dorlás, mint az úgynevezett zárt j üzemekben. Márpedig ki tehetne ennek megakadályozására a legtöbbet, ha nem a párt-, szakszervezeti bizalmi és a termelés első számú parancsnoka: a brigádve- zető. Ennek hasznossága, termelésben produkált többlete ] I viszont jóval felülmúlja a kifo- i I gásolt és kevésnek tartott brigád- j I vezetői pótlékot. És ezt semmi- | I képpen sem lehet lebecsülni! Podina Péter Moziüzemvezetői és gépkezelői tanfolyam Békéscsabán Már tizedik éve, hogy a Békés megyei Moziüzemi Vállalat rendszeresen szervez üzemvezetői és gépkezelői tanfolyamot. Az idén január 17-én kezdődött egy 13 hónapos továbbképzés, melynek első foglalkozásán a megye több községéből összesen hatvan an vettek részt. A hallgatók havonta egy alkalommal jönnek el az elméleti és gyakorlati foglalkozásokra. A gyakorlati foglalkozást az idén első ízben valósítják meg úgy, hogy a hallgatók a saját községükben részt vehetnek a vetítéseken, s megtanulhatják a gépek kezelését. A tematikát a tanfolyam vezetői úgy állították össze, hogy a hallgatók megismerhessék a vetítési, gépkezelési technikát. Ezenkívül tájékoztatást kapnak kultúrpolitikai kérdésekről és a filmekről. A tanfolyam előadói a közgazda- sági technikum tanárai és a moziüzemi vállalat szakemberei. Megjelent a Jelenkor januári száma A Pécsett megjelenő folyóirat új számában Bertók László, Bihari Sándor, Kalász Márton, Pákolitz István és Pál József szerepel újabb verseivel. Dusko Trifunovic jugoszláv költőt Csuka Zoltán műfordító tolmácsolásában mutatja be a folyóirat. Novellával Jókai Anna és Sobor Antal jelentkezik. A szociográfiai írások közül Kunszabó Ferenc: Szekszárdi kistükör című munkája a mai Szekszárdiéi ad képet. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Rónay György: Ta- káts Gyula költészete című írása és Pomogáts Béla Szécsi Margitról írt portréja. A magyar kerámia problémáival foglalkozik Katona Imre a siklósi kerámiai kiállításról írt cikkében; Szíj Béla a kapósvári Vaszary-emlékkiállításról írva, méltatja Vaszary János életművét. A képzőművészeti cikkekhez kapcsolódik a folyóirat mümellék- lete. Szabályozták a ktsz-ek alkalmazottainak munkaviszonyát A kisipari szövetkezetek mintegy 280 000 embert foglalkoztatnak. Kilencven százalékuk tagja a szövetkezetnek, amelyben dolgozik, a további 10 százalékát pedig alkalmazott. Az alkalmazottak munkaviszonyának egyes kérdéseit szabályozza a könnyűipari miniszter most megjelent rendelete. A ;za- báiyozást az tette szükségessé, hogy a szövetkezetek alapszabály szerint működnek, nem kötnek az állami iparhoz hasonlóan kollektív szerződéseket, s így a rendelet lényegében helyettesíti az új Munka Törvénykönyv értelmében megkötött kollektív szerződést, mivel meghatározza az alkalmazottak jogviszonyát. A rendelkezés alapelve, hogy a szövetkezetek alkalmazottaira általában a szövetkezeti tagokkal azonos feltételek legyenek érvényesek. Ez vonatkozik a legfontosabb kérdésekre, többek között a munkakörök meghatározására, a munkaidőbeosztásra, a munkadíjazásra, a szabadság kiadására. A rendelet külön foglalkozik azzal, hogy a szövetkezeti iparban is kellő megbecsülésben részesüljenek a törzsgárda tagjai. Kimondja, hogy csak rendkívüli, indokolt esetben mondhat fel a szövetkezet annak az átlagosnál jobb munkával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak, aki legalább tíz éve munka- viszonyban van a szövetkezettel, illetve ez alatt az idő alatt csupán áthelyezéssel változtatott munkahelyet, vagy legalább három éve dolgozik a szövetkezetben és a tárgyévben vagy a megelőző évben kitüntetést, illetve szocialista brigád tagjaként arany-, ezüst-, vagy bronzjej- vényt kapott A rendelet meghatározza azt is, hogy a különböző munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottak számára milyen esetekben lehet a felmondási időt meghosszabbítani. (MTI) Nevünk a sajtóban Ha én a pillanatnyi idegfeszültség állapotában — ami megesik — az utca sarkán déli 12 órakor nyakon- öntök egy egyenruhás tűzoltót langyos uborkamártással, okvetlenül bekerülök a sajtóba. Teljes névvel. Joggal. Ha én a pillanatnyi pénzzavar állapotában — ami még sűrűbben megesik — kiemelek a közkedvelt irodalmi tisztségviselő galambszürke pénztárcájából 300 forintot, ső — más műfajokban edzett szokásához híven — leleplez, okvetlenül bekerülök a sajtóba. Teljes névvel. Joggal. Ha én a pillanatnyi eszmei telítettség és vitakedv állapotában egy értekezleten a főszerkesztőm bokájába harapok, okvetlenül bekerülök a sajtóba. Teljes névvel. Joggal. Ha én orvos vagyok, és titokban életveszélyes, tilos és csakis pénzszerzési okkal magyarázott műtétek sorozatát hajtom végre, és közben súlyos testi sérüléseket okozok, akkor — egyik napilapunk nemrég megjelent tudósítása a példa — a nevem nem kerül a sajtóba. Utóbbi esetben kötelező a diszkréció. Szemben a fentinél jóval enyhébb és derűsebb esetekkel. A nagyobb bűnös nyilván nagyobb egyéniség? Gondolnunk kell bonyolult indítékaira és fokozott érzékenységére? Azzal nem lehet csak úgy? (Talán ezért nem közölték az ítéletet sem.) Abody Béla lyett. Mindez megnövekedett kötelezettségeket ró tehát a művezetőkre, hiszen ezután, mint középvezetők, még inkább az ütközőpontba kerül'nek. Mert nem vitás, hogy munkaterületükhöz ] fentről nagyobb önállóságot és hatáskört bíztak rájuk, ezzel együtt pedig az eddiginél jóval nagyobb felelősséggel is felruházták őket. Ám lentről is megkövetelik — és joggal —, hogy időben és az eddiginél megfelelőbben gondoskodjanak minden termeléshez szükséges munkafeltételről, hiszen a vállalatnak sem, a munkásoknak sem közömbös, hogy hány órát töltenek el munka nélkül. De személyes érdekeik is ugyanezt követelik, mivel a kollektív szerződés szerint a főművezetőkkel és más műszaki vezetőkkel együtt a II. részesedési kategóriába tartoznak. Márpedig közismert, hogy ez nemcsak megérdemelt előnyt jelent majd gazdaságos termelés, nyereség esetén, hanem szükségszerű kockázatot és hátrányt is veszteséges gazdálkodás esetében. Nagyon is zsebbevágó kérdés lett hát az, hogyan dolgoznak, intézkednek és tevékenykednek a jövőben a művezetők, amikor élő és mondhatni szüntelen valóság lesz a két malomkő közötti örlődós. A lazítás, az előrelátás hiánya ugyanis aligha kap majd menlevelet fent és lent. Tizenhét évig kommunista vezető volt Búcsú a nyugdíjba vonuló igazgatótól Januar 16-án búcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából Varga Mátyást, a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat igazgatóját Békéscsabán. Munkatársai, barátai megillető- döttséggel köszöntötték a szűkebb körben rendezett ünnepségen, melyen megjelent Such János, a városi pártbizottság első titkára, Takács János, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője és Szabó Sándor, az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszervezete központjának munkatársa is. — Személyi barátság, elvtársi kapcsolat fűz hozzá valamennyiünket — mondotta többek között Takács János és méltatta azt a tevékenységet, amit Varga elvtárs 17 évi igazgatói beosztása során és azt megelőzőleg is a munkásmozgalomban kifejtett. Átadta Klaukó Mátyásnak, a megyei tanács vb elnökének a köszönetét, majd a szeretet, megbecsülés és tisztelet jeléül virágcsokrot, oklevelet és ajándékot nyújtott át. ) Such János arra kérte, hogy mint nyugdíjas, továbbra is segítse a mozgalmi munkát. Jó pihenést, jó egészséget és hosszú ! élelet kívánt neki. Szabó Sándor, a szakszervezet elnöksége és Békés megyed Bizottsága nevében köszöntötte Varga Mátyást. Elismeréssel szólt szerénységéről, emberségéről, arról, hogy mindvégig lelkiismeretesen foglalkozott a dolgozók ügyes-bajos dolgaival. A vállalat dolgozói nevében búcsúzott a volt igazgatótól Török Imre, a pártalapszervezet titkára és Such Mihály szb-titkár. A bÚCSÚzás perceiben nem egy munkatársának, barátjának könnybelábadt a szeme. Vezetői erényei közül különösen az igazságérzete és emberszere te te domborodott ki. Ennek köszönhető, hogy olyan törzsgárda kovácsoló- dott össze, amely képessé vált az egyre növekvő feladatok megoldására. Varga Mátyás soha nem feledkezett meg arról, hogy ő maga is kőművesként kezdte pályafutását. A szakmával 1922-ben jegyezted magát és 1925-ben lett segéd, amikor mindjárt belépett a szak- szervezetbe. Az 1930-as években ő is az építőmunkások nehéz útját járta, később művezető lett, s amikor a felszabadulás után visz- szatért Békéscsabára, belépett a Magyar Kommunista Pártba. Különböző pártmegbízatásökat kapott. Részt vett a tsz-ek szervezésében, az ipari üzemek államosításában, a tanácsi munkában. A vállalat igazgatója 1950-ben lett Ha most visszagondol az elmúlt 17 évre, a legszebb emlékei közé a vállalat 10. évfordulójának megünneplését sorolja. — Akkor kaptam meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet. Valamikor gondolni sem mertem volna, hogy egy kőműves ilyen nagy kitüntetést kaphat. Jól él az emlékezetében — hiszen csak 5 évvel ezelőtt történt — az érettségi vizsga minden részlete. — Mennyit izgultam! Mint valami kisdiák... Sok-sok levelet bontott fel 17 év alatt, amelyek a vállalat címére érkeztek. Volt közöttük olyan is, amelyben az építtető a jó minőségi munkát köszönte meg. Milyen öröm is volt ez! — Nem törekedtem vezető beosztásba. Még 1950-ben azt kérdeztek tőlem: Mi az elképzelésed? Azt válaszoltam, hogy a szakmában szeretnék dolgozni. Rámförmedtek: Hát mit képzelsz, a tőkések fogják igazgatni az országot?! — Így lettem igazgató. Helytállt a munkában, amit mindvégig pártfeladatnak is tekintett. Tizenhét évig kommunista vezető volt és most, a jól megérdemelt pihenés időszakában sem feledkezik majd meg a párt iránti kötelezettségéről. Mert djár majd a pártba és a szak- szervezetbe is, hogy átadja munkásmozgalmi tapasztalatait az utána jövő generációnak. És a vállalatnál is mindig szívesen látják. Pásztor Béla
