Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
I96Ä. január L 3 Csütörtök ANTENNÁK RITMUSA. Demény Gyula felvétele Érdemes-e | csatornázni ? Az utóbbi három évben egy- egy millió forint értékű búzatermést vitt el a belvíz Vésztőn a Kossuth Tsz-ből. Évente körülbelül ilyen összegű mérleghiánnyal küzdött ez a szövetkezet. A be- I vételi hiányt államunk dotációból pótolta. Tavaly ősszel -a búza vetése után üzemi intézkedést tettek a belvízveszély megelőzésére. Az őszi vetéseken 27 kilométer hosszúságú belvízelvezető csatornahálózatot készítettek. Az őszi és a téli csapadék ez idő tájt elszivárgóit a korábbi belvízjárásos táblákról. A kalászosok szépen fejlődnek, haragoszöld színűek. A vésztői Kossuth Tsz-ben tehát érdemes volt csatornázni. Intézkedésükkel — már eddig is látható — elérték a termelés biztonságát, ami nem lebecsülendő, ugyanis egy évvel ezelőtt a Kossuth Tsz 3000 holdas határának jelentős részén már valóságos tenger húzódott. Középiskolai KISZ-titkárok tanfolyama Sarkadon Mintegy száz középiskolai ifjúsági vezető részvételével tovább- I képző tanfolyam kezdődött tegnap Sarkadon a KISZ megyei bizottságának szervezésében. A szakmunkásképző iskolák, a gimnáziumok és technikumok KISZ- titkárait többek között tájékoztatják a következő hónapok akció- programjáról, az alapszervezeti vezetőségek munkamódszereiről, az osztályfőnökökkel való kapcsolatról, a KISZ KB irányelveiről, a megyei bizottság állásfoglalásáról, valamint a vezetőségi ülések és taggyűlések szervezéséről. Ezenkívül módszertani foglalkozásokat tartanak számukra; különböző munkásmozgalmi dalokat és szórakoztató játékokat tanulnak. túl elutasítását. A későbbi szegedi fővezér elnézést kér a háborgatásért, s bokáját összecsapva távozik. S md mást téliét: Kenderesre megy. Ott gazdálkodik majd visszavonulva. A monarchia, amelynek szolgálatára feltette az életét, nem létezik többé. A tenger és a flotta, ahol 32 esztendőt töltött, örökre elzárva előtte. Van azonban Kenderesen 36 hold szántója, 135 hold rétje, 31 hold legelője, 315 négyszögöl kertje és háza. Nem sok, kiváltképpen annak, aki magas admi- rálisi fizetéshez, a flottaparancsnok hatalmához, a bécsi jjurg fényéhez szokott, de a megélhetést biztosítja. Még szerencse, hogy ezzel a birtokocskával rendelkezik. Hiszen különben mihez is kezdene? Néhány hónap múlva azonban már tele van tervekkel. A Károlyi Mihály-féle kormányt felváltja a proletárdiktatúra. A háborúban győztes hatalmak, a franciák, az angolok, az antant urai pedig a Tanácsköztársaság elpusztítását tervezik. Hozzájuk dörgölőznek most a magyar urak, akik nemrégiben még háborút viseltek ellenük. Bázisuk Bécsen kívül Szeged, amelyet francia csapatok tartanak megszállva, s a városparancsnokság megakadályozta a proletárdikta- tém kibontakozását ebben a városban és környékén. Gróf Károlyi Gyula elnöklete alatt készül itt valamifajta emigráns kormány, de azt mondhatja magáról, hogy hazad földön alakult, jóllehet idegen uralom alatt. Horthyt ide hívják, s felaján- ják neki a hadügyminiszteri tárcát. A politikusoknak egy katonára van szükségük. S Horthy, miután meggyőződött arról, hogy olyan szerepet vállal, amely az antant egyetértésével találkozik, belép a kormányba. Ennek a kormánynak nincs katonája, csak tisztjei vannak, s nem is lehet hadserege, csak a tegnapi ellenség, az antant segítségével. Csakhogy ki tudja: a tegnapi ellenségnek melyek a mai szándékai? Ténjf: az antant háborút visel a Tanácsköztársaság ellen. A Vörös Hadsereg egyelőre nemcsak tartja a frontot, hanem támadásra is van ereje. Nyilvánvaló, hogy a Tanácsköztársaságot nem verheti le az a katonai erő, amelyet Szegeden képesek létrehozni. Valószínűleg azonban, hogy a Vörös Hadsereg sokáig bírja a harcot az intervenciós csapatok túlereje ellen. Az antantnak ahhoz lesz szüksége magyar katonaságra, hogy a Tanácsköztársaság felett aratott győzelmét egy, számára megfelelő rendszer létrehozásával értékesítse. (Folytatjuk) fjj vállalat kezelte meg1 in ííkeulését meg vési k Sieti Mezőgazdasági gépek javítása képezi 395 milliós termelésiérték-terve többségét Szíviigviiknek tekintették a gépállomásokat mindazok, akiknek közvetlenül vagy közvetve érdekük volt a modem, nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtése. Megszerették őket az első és a későbbi kisebb-nagyobb boüadozásaikkal, mert ezek elle- néi'e is fejlődtek, dolgoztak mind jobban, ezek ellenére is növelték egyre magasabbra megyénkben a termésátlagokat, s egyúttal sok ezer dolgozó paraszttal ismertették meg a gépek vezetését, szerelését, elhintették megyénk-szerte a mezőgazdaság gépesítésének igényét, feltétlen szükségességét. Ezek a gondolatok akkor támadtak először a mezőgazdaság irányítóiban, dolgozóiban, amikor a gépállomásokat gépjavítókká szervezték át. Most az ad aktualitást a visszaemlékezésnek, hogy ez év január 1-től a megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat önelszámoló egységeiként működnek. Ha csupán csak névváltozásról lenne szó, akkor is érdemes lenne egy kis figyelmet fordítani rájuk, további terveik, elgondolásaik miatt. Sietve közöljük, hogy az önelszámoló egységek továbbra is a négy-öt évvel ezelőtt felvett név alatt működnek, s fő profiljuk a mezőgazdasági gépek és felszerelések javítása marad ezután is. A feladat — a fejlődés követelményeinek megfelelően — természetesen növekszik. Nemcsak az átszervezéssel, az új mechanizmusra való áttéréssel, hanem azzal is, hogy az elmúlt évinél 8—9 százalékkal többet, ősz- szeg szerint 395 millió forint termelési értéket kell produkálnia ' az idén a kilenc önelszámoló egy- j ség 3610 dolgozójának. Az, hogy továbbra is a mezőgazdasági gépek és felszerelések javítása marad a fő profil, bizonyítja azt is, hogy az említett termelési értékből 329 milliót javításból tervezték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szűkül a gépjavító állomások eddigi tevékenységi köre. Szó sincs róla, hiszen az alapító levél is tucatnyi fő tevékenységet sorol fel. A korábbi gyakorlat szerint a Békéscsabai Gépjavító Állomás fő tevékenysége közé tartozik továbbra is a gazdasági épületek elektromos hálózatának építése, felújítása, ezután is gyártják a csépléshez szükséges gumi verőléceket, az erő- és munkagépekhez szükséges tasakolt elektromos vezetéket. Kapacitása többségét az univerzális erőgépek javítására fordítja. A mezőberényi állomás specialitása az SZ—100-as traktorok javítása lesz, emellett az eddiginél is nagyobb erővel látja el a termelőszövetkezetek gazdasági épület gépészeti igényeit. Bontótelepe azonban lényegében megszűnik. A kiselejtezett erő- és munkagépeket ezután típusonként elosztják a gépjavítók között aszerint, hogy melyik milyen gépek javításával s azok alkatrészeinek felújításával foglalkozik elsősorban. A félreértések elkerülése végett közöljük, hogy a gépjavító állomások továbbra is gyártják a korábban elkezdett munkagépeket. Többek között a kétegyházi a markoló-rakodókat, az orosházi a betakarító adaptereket, a sarkadi a gödörásókat és így tovább. Ha lényegében minden a régiben marad, miért volt szükség az átszervezésre, s mennyivel lesz előnyösebb az ezután! vállalati működés? Erre a sokakat foglalkoztató kérdésre alaposan indokolt és meggyőző választ adott az új vállalat igazgatója, Kiss Sándor elvtárs (ő irányította a gépállomások megyei igazgatóságát is). Az egyik nyomós indok az, hogy külön-külön. kicsi egységek a gépjavítók ahhoz, hogy nagyobb volumenű beruházást, felszerelés, berendezés-felújítást tudjanak eszközölni saját erejükből. Az eddigi, a szükségesnél lassúbb fejlődésüknek is ez a legfőbb magyarázata. Vállalathoz tartozván, ezután nem kell külön- külön olyan drága gépeket beszerezniük, amelyeket csak negyed- és felerészben tudtak kihasználni. Most már mód nyílik arra, hogy a speciális munkákra többé-ke- vésbé már berendezkedett gépjavítók bővítsék, tökéletesítsék felszereléseiket . s ellássák társüzemeiket, például a Dévaványáról felújított hengerfejjel, Gyuláról üzemanyag-adagolóval, Orosházáról fogaskerekekkel. Külön-külön a szükségesnél jóval nagyobb készleteket voltak kénytelenek tárolni, ami az eszközök lassú forgásával és nagy összegű kamat fizetésével járt. Az anyagbeszerzés is sok időt, bér- és benzin- költséget igényelt. Sok esetben még az egymásra licitálás eszközeihez is kénytelenek voltak folyamodni. Ezután a vállalat gondoskodik a nagyobb volumenű anyagok és alkatrészek beszerzéséről, szigorúan ragaszkodva a szükséglethez. Mennyiben lesznek önállóak a gépjavító állomások? — vetődik fel az eddiginél még aktuálisabb kérdés. Egész sor hatáskörben teljesen önállóan dönthetnek a gépjavítók vezetői. Erre egyébként kötelezi is őket önelszámoló mivoltuk. A vállalat a nagyobb volumenű anyag beszerzése mellett beleszólási jogot lényegében a jelentősebb összegű beruházások és a nagyobb volumenű új gyártmányok engedélyezéséhez tart fent magának. Ez az utóbbi is csak annak felülvizsgálatára szorítkozik, hogy rendelkezik-e megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel a gépjavító a tervezett új gépek, felszerelések folyamatos és jó minőségben történő gyártásához. Ez olyan presztízs, amit elsősorban az új gazdasági mechanizmus s a várható versengés, az úgynevezett konkur- rencia követel meg. Egyébként az új vállalatba tömörült gépjavító állomások rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyekkel meg tudnak birkózni a rájuk váró feladatokkal. Ráadásul jobban, mint tavaly, amikor a félreértelmezett és magyarázott önállóság helyenként kapkodáshoz, a javítási és kiszolgálási fegyelem lazulásához vezetett. A vállalat első dolga ezt a kapkodást és lazaságot megszüntetni a gépjavító állomások vezetőinek és dolgozóinak segítségével, akik a mostoha szociális és munkakörülmények között is dicséretes helytállásról, akaraterőről tettek tanúságot az évek láncolatában. Ha kiegészítésre és felújításra szorul is még helyenként a felszerelés, a jó munka legfontosabb feltételeinek biztosításán már túl vannak. Most tavaly sikerült megoldani 18 millió forint költséggel és rengeteg társadalmi munkával nyolc gépjavító állomás 19—20 éve sürgetett gondját, a hiányzó szociális és kulturális létesítmények felépítését. Új üzemi konyhákról, étkezdékről, öltözőkről és fürdőről, továbbá több kilométer hosszúságú bekötő és udvari betonútról, járdáról van szó. Mi tagadás, mindezek hiányában viszolyogva hallgatták a gépállomások dolgozói azt a sokat ismételt kijelentést, hogy ők a munkásosztály előretolt bástyái falun. Csak a név volt azonos azért, mert csak lassan, háromnégy turnusban tudtak ebédelni vagy tarisznyából, s inkább olajosán, kormosán menteik haza, minthogy kivárják a sort a mos- dóiavornál. Öltöző hiányában arról sem lehetett szó, hogy rendes ruhában járjanak be a műhelybe. Íme ennyi gond oldódott meg tavaly s most már valamennyi gépjavító állomáson az átszervezés időpontjáig. Ezért nem hangzik üzleti fogásként Kiss Sándor igazgatónak az a kijelentése, hogy még az 1966. évinél is jobban kielégítik a termelőszövetkezetek javítási igényeit. Akkor ugyanis szinte teljes volt a javíttató tsz-ek megelégedése, s ezt akarják elérni az idén is. Kukk Imre «-3:1 Szövetkezeti gazdáink mostanában sokat emlegetik a Gödöllői Kisállattenyésztő és Kutató Intézetet. A közvetlen kapcsolatnak egyszerű a magyarázata: a G—33-as tojóhibridek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A termelékenynek beharangozott tyúkfajta tojás- termelése még a Hampshire-ét sem éri cl. A szülőpárokat tenyésztő gazdaságok, mivel a termelők megismertek az ajánlott fajtát, bizonyára kénytelenek lesznek abbahagyni a G—33- asokkal folytatott üzleti tevékenységüket. Az Igényes, de a termelésben a Hampshire mögé kényszerült új fajta láttán, a termelőknek még ajándékba sem kell a G— 33-as. Noha, ezért a silány minőségű hibridért naposcsirke vagy előnevelt korban többet fizettek, mint a tiszta vérben tenyésztett Hampsbire-ért. A termelő bizalma tehát megcsappant Gödöllő iránt. Bizo- ! nyosra vehető, hogy ennek visz- szaszállítása nern megy majd könnyedén. Valahogyan eiha- markodták az új fajta kiadását, széles körben való terjesztését. Ezek után érthetetlen, hogy miért kérték szerkesztőségünket arra, hogy a G—33-as tojóhibridek Békés megyei karrierjéről adjunk közre néhány hízelgő írást. Vagyis segítsük az intézet munkáját, mellyel végső soron zátonyra .juttatta több ezer kistermelő baromfitenyészetét, veszélyeztette a megye tojás- és vágóbaromfi felvásárlását. Banálisán tévednénk, ha a negatív tulajdonságok túlsúlya ellenére méltatnánk a G—33-as tojóhibrid fajtát. Gödöllőn és máshol is szembe kel) nézni a háztáji gazdaságokban tapasztalt termelési adatokkal, hogy egy esetleges újabb fajta elterjedését ne kísérje a G—33-asokat jellemző sajnálat'-s tény. Dupsj fiáról*
