Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

1961. december 6. 3 Szerda Ötmillió forint többletet eredményezett a jó versenyszellem Eleken Két „vizes“ hír A napokban tartottak Oroshá­zán a vízfeltáró fúrások során el­készült kettes számú' kút műszaki átadását. Az új kút percenként 600 liter vizet ad. A tervek sze­rint az idén még hat kút fúrá­sát fejezik be, s így összesen ki­lenc kút adatai teszik majd le­hetővé a vízmű tervezését. Jó ütemben halad Kondoroson a törpevízmű bővítése. A terve­zett 800000 forintos munka he­lyett az idén 1 millió 924 000 fo­rint értékű munkát végeztek a községben a Békés megyei Viz­es Csatornamű Vállalat dolgozói. Huszonhat kilométernyi hálóza­tot építettek, átalakították a sza­va ttyúházat és befejezéshez köze­lednek a száz köbméteres tároló- medence munkái. A munkák el­készültének jövő év december végi határidejét 4—5 hónappal szeretnék előbbre hozni. Kukoricaíermeszlési ankét Hidashálon Pénteken délelőtt a Hidasháti Állami Gazdaságban, a Dél-Bé­kés megyei Termelőszövetkezetek Szövetsége szervezésében nagy­szabású kukoricatermesztési an­kétet tartanak. Békés, Pest, Haj- dú-Biihar, Szabolcs, Csongrád, He­ves és Szolnok megye több mint ötvem termelőszövetkezetéből jön­nek ide a szakemberek, akitk az egynapos rendezvényen megis­merkednek a jugoszláv hibrid­kukoricafajták termesztésének gyakorlati tapasztalataival. Eredetileg csak a tehenészek versenyével akartam megismer­kedni az eleki Lenin Tsz-ben, de csakhamar kiderült, hogy szinte mindenkit magával ragadott a ver­senyszellem a szövetkezetben. A pártirodában, ahol erről beszél­gettünk, egy zöld levelekkel dí­szített kartonpapírra helyezték el a szocialista címért küzdő brigá­dok vezetőinek fényképét. Név szerint Kászián Miklós növényter­mesztési, Turla János fogatos, Jantyik Pálné és Gyurica Jánosné kertészeti, Jeszenszki József ser­téstenyésztési és Békési László traktoros brigádvezetők fényké­pét. A tablón ez a felirat olvas­ható: „Az eleki Lenin Tsz szo­cialista brigádjai teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójának évében tett felajánlásaikat.” Ezt akár ki is javíthatják most már úgy, hogy túlteljesítették, hi­szen az év végéig vállalt 30 600 forint helyett 34 500 forint több­letet értek el. A szocialista cí­mért küzdő brigádok természete­sen részesei voltak annak a nagy vetélkedésnek, amelybe vala­mennyi brigád csaknem vala­mennyi tagja, szám szerint 950-en kapcsolódtak be. A két legjobb eredményt elérő növénytermesz­tési brigád jutalmazására 4 és 3 ezer, a két legjobb állattenyész­tési brigád jutalmazására pedig 2 és 1 ezer forint összeget tűzött célul a szövetkezet igazgatósága. I vezette baromfi gondozó brigád | azt vállalta, hogy 2,5 százalékra csökkenti a gondjaira bízott csak­nem húszezer csibe elhullását. Nem rajtuk, hanem az eleve tí­fusz-fertőzött és gyenge minősé­gű csibéken múlott, hogy az el­hullás 3,5 százalék volt, s hogy a vállalt 16 forint helyett 16,70 forintért állítottak elő egy kiló csibehúst. A 19 ezer gyöngyös fel­nevelésénél azonban nagyon nagy­szerű eredményt értek el: 18 500- at adtak át, s egy kiló hús költ­sége a tervezett 11,81 forint he­lyett mindössze 9,22 forint volt. A tehenészeti brigádok is kitet­tek magukért. A tervezett 3,6 fo­rint helyett 2,74 forintért állítot­ta elő literenként a tejet Bánhídi József brigádja. Nagy József bri­gádja pedig 3,4 forint költséggel. A Bánhídi-brigád a tervezett 16,16 forint helyett 13-ért, a Nagy Jó­zsef brigád pedig 14.15 forintért állított elő egy kiló borjúhúst. A hízott sertéseknél 15,81 forint ki­logrammonkénti költséget terve- j zett a szövetkezet. Ezzel szemben Aradi József brigádja 14.27, Bán- ! hídi József brigádja pedig 14,40 ! forint költségen állította elő kiló- ! ját. A két brigád juhászai a ter­vezett 111 forint helyett 65,70 fo­rintra csökkentették egy kiló gyapjú előállítási költségét. Egyszóval mindenütt, minden­ki versenyben volt egymással a mind jobb eredményekért. A többre, jobbra törekvés eredmé­nyeként a terven felüli 1,7 millió forint helyett 5,1 millió forint A részvevők az ankét után megtekintik a kukorica művelé­sében használatos legkorszerűbb gépeket. Hosszadalmas lenne részletezni valamennyi brigád munkájának eredményeit, ezért csak néhányat említünk meg. A Gura Katalin Felborult Fokozottabb Néhány hét alatt négyen lelték halálukat a felborult traktor alatt. Sarkadon a felesége és a két gyer­meke szeme láttára vesztette el életét egy traktoros. Vésztőn egy nap futótűzként terjedt el a hír: két embert temetett maga alá a felborult traktor. A negyedik bal­eset Kamuton történt. Alig akad valaki egy-egy köz­ségben, aki ne ismerné a fárad­hatatlan, dolgos traktorosokat. Ha szerencsétlenség éri őket, minden­ki tudomást szerez róla, részvétet éreznek irántuk az emberek és sokáig nem tudnak napirendre térni felette. Az okot keresik: va­jon miért kellett ennek bekövet­keznie? Az ok rendszerint sokféle: a sí­kos út, a tiltott munkavégzés mi­atti izgalom, a kapkodás, az alko­hol hatása, a KRESZ figyelmen kívül hagyása, a kellő óvatosság elmulasztása és a figyelmeztetés semmibevétele. Csak néhány a sok közül, ami a vésztői balesetet okozta és két ember életébe ke­rült Ahol a vállalat annyi gondot sem fordít a traktorokra, mint az a személy, aki lakattal lezárja vagy megőrzőbe teszi a kerékpár­ját, hogy más el ne vihesse, ott könnyen bekövetkezhet a baj. Va­laki felül rá, elindítja és lesz, ami lesz. A motorkerékpároknak van kormányzáruk és sluszkulcsuk, miért nem gondoskodnak a válla­latok arról, hogy a traktorokon is legyen? Hogyan lehet másként megelőzni, hogy illetéktelenek és hozzá nem értők vegyék haszná­latba a nehéz gépjárművet? A traktorosok munkája, tevé­kenysége nehezen ellenőrizhető. A „fekete” fuvarok megrendelői sem fogynak. Van tehát feladatuk az üzemben tartóknak. Feltétlenül szükséges, hogy a helyi adottság­traktorok óvatosságot! nak megfelelő biztonsági szabá­lyokat írjanak elő és műszaki szervezési intézkedésekkel tegyék lehetővé azok betartását. A trak­torosok a saját biztonságúk szem­pontjából is vezessenek gondosan, | ha szabálytalanságot észlelnek, j mindjárt jelentsék be. Amíg azt I meg nem szüntetik, a traktort ne ! üzemeltessék. Itt a tél, az utak sokszor síkosak, különösen fontos az óvatosság. A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa munkavédelmi bi­zottsága és a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya intézkedést tett a biztonság fokozására. Min­den dolgozó egyéni érdeke is, hogy azokat betartsa. Vágréti László munkavédelmi felügyelő többletértéket termeltek. Többek között búzából a tervezett 17 má­zsa helyett 21,64 mázsát, cukor­répából 200 mázsa helyett 254 mázsát, kenderből 45 mázsa he­lyett 61 mázsát, paradicsomból 160 mázsa helyett 260 mázsát, hagymából 80 mázsa helyett 165 mázsát takarítottak be holdan­ként. Ezek után azt kérdeztük, hogy akadt-e a szövetkezetben olyan ember, akit a munkából való tá­volmaradás, nemtörődömség vagy hanyagság miatt felelősségre kel­lett vonni? Nem akartunk hinni a fülünknek, mert az volt a válasz, hogy egyetlen jelentősebb fegyel­mi tárgyalásra sem került sor egész évben. Kisebb-nagyobb hi­bát csak néhányan követtek el, olyanokat, amilyenek előfordul­nak ott, ahol emberek sokasága dolgozik. Az ilyen kisebb hibák megtorlása a brigádvezetők ha­táskörébe tartozik, de mindössze egynéhány embertől voltak kény­telenek büntetésként egy-két munkaegységet levonni. Ebben nem is hagy kételkedni senkit a jobbnál jobb termésátlag és az 5,1 millió forint terven felüli terme­lési érték. K. I. II Dombegyházi Állami Gazdaság sürgős belépéssel keres: Egy szarvasmarhatelep-vezetőt főiskolai végzettséggel, legalább 5 évi gyakorlattal. Fizetése legalább 3000 Ft, megállapodás szerint Lakást az ÁG központjában biztosit. Egy állategészségügyi szaksegédet igazolt végzettséggel és legalább 3 évi gyakorlattal. Fizetés megállapodás szerint. Egy gép- és gyorsírót központi adminisztrációs munkák ellátására. Fizetés megállapodás szerint Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentke zés: a gazdaság címére küldött írásos bejelentkezés alapján, útiköltséget lehívás esetén térítünk. 757 A körös-vidéki napok tapasztalataiból V alaki azt mondta a Hl. Körös-vidéki Mezőgazda­sága Napok megnyitóján, hogy az efféle tanácskozások divatját éljük. Ma már talán nincsen az országban egyetlen olyan megye vagy megyei jogú város, ahol ne rendeznének • évente legalább egy tudományos programot a termelés új módszereinek nép­szerűsítésére, az üzemek adott­ságainak jobb kihasználására. Budapestről - szemlélve lehetsé­ges, hogy a vidék ilyen irányú mozgolódása sok, hiszen a mi­nisztériumokból a vidék csak­nem egyidőben kér előadókat, vitavezetőket. Korábban bizony nehéz volt adott alkalomra vi­déki rendezvényre hívni egy- egy olyan szakvezetőt, aki a tájtenmelés további lehetőségei­nek feszegetésére vállalkozott Az utóbbi időben azonban vál­tozás tapasztalható. Legalábbis mi, vidéken azt érezzük, hogy a központi tudományos intéze­tek és a minisztériumok vezetői ma már nem arról beszélnek, hogy minek rendeznek megyei jellegű szakmai megbeszélése­ket, hanem egy-egy új ered­mény ismertetésére személyes példamutatással inspirálják a megye politikai, állami, társa­dalmi életének vezetőit. Maguk vállalják az előadást és a vita­vezetést. Ezt tapasztaltuk me­gyénk 1967. évi legjelentősebb gazdaságpolitikai rendezvényén: a III. Körös-vidéki Mezőgazda- sági Napok alkalmával is. A rendező szervek által össze­Szarvasi Halkutató Intézet, a Biharugrai Halgazdaság és a Gyomaíi HTSZ munkáját. B ízvást állíthatjuk, hogy a III. Körös-vidéki Mező- gazdasági Napok tudományos igényű tanácskozásai elérték cél­jukat. Egyáltalán nem korai er­ről beszélni. Az egyes szekció­üléseken tapasztaltuk, hogy a rendezvénysorozat fő célja: a fejlett agrotechnikai és techno­lógiai folyamatok jövedelmező­ségre gyakorolt hatásának is­mertetése megvalósult. Sőt en­nél több is történt. A gazdasági vezetőkben a termelés egyes ágazatainak továbbfejlesztése, az üzemi lehetőségek jobb kihasz­nálása jó gondolatokat is éb­resztett. A rögtönzött felszóla­lásokból, a megalapozott elkép­zelések ismertetéséből olyan következtetés vonható le, hogy állami gazdaságaink és szövet­kezeteink vezetői keresik a ter­melés magasabb színvonalához vezető módszereket, a hatékony­ság eszközeit. Megoldást, kutat­nak olyan országos jelentőségű problémákra, mint a takar­mánytermesztés és a sertéshús- ellátás javítása, főként saját erő­forrásaik felhasználásával. Ha­sonló módon összegezhetnénk az üzemszervezési és a gépesítés közötti összefüggések áthidalá­sát is, melynek figyelembevé­tele — a szövetkezeteket általá­ban jellemző nagyszámú kiöre­gedés miatt — mindjobban elő­térbe kerül... A szekcióülések azonban nemcsak gondolatot ébresztettek, hanem javaslato­állííott témáik — zöldségter­mesztés, vízgazdálkodás, kuko­ricatermesztés, sertéstenyésztés, állategészségügyi feladatok, hal­kat, munkamódszereket is ad­tak egy-egy termeléspolitikai feladat üzemen belüli több va­riációs feldolgozására, a szak­gazdálkodás, üzemszervezés és agrárközgazdasági problémák — olyanok voltak, melyekben na­ponta kell eligazodniuk gazda­sági vezetőinknek. XJT a megvonnánk a mérleget A A az egyes témákat feltáró és a megoldásra javaslatot tevő szekcióülések látogatottságáról, az elhangzott vitáról, az embe­rekre fett hatásáról, akikor a serpenyő bizonyára a rendező szervák javára billenne. Bár a III. Körös-vidéki Mezőgazdasági Napok első rendezvénye: A szakember-nagygyűlés 250 kö­rüli részvevővel csak töredékét fejezte ki a rendezési elképze­léseknek. A gyér érdeklődésből már-már az látszott, hogy gaz­dasági vezetőink jó része nem kellően fogta fél e rendezvény­sorozat lényegét. Az ezt követő szekcióülések azonban az első keserű tapasztalat ellenkezőjét bizonyították. A sertéstenyészté­si, az üzemszervezési, a kuko­ricatermesztési és az agrárköz­gazdasági ankétna már várako­záson felüli számban érkeztek. Sőt a kukoricatermesztési meg­beszélésen sokan csak a MTESZ tanácskozótermének folyosóján és lépcsőházában — hangszóró közvetítésével — hallgathatták a vitát. Az is örvendetes volt, hogy az állategészségügyi fel­adatok megoldása iránt nemcsak az állatorvosok érdeklődtek, ha­nem a mezőgazdasági üzemek vezetői is. A halászati megbe­szélés viszont országos érdek­lődés középpontjába került. A halgazdaságok és a halászati szövetkezetek az ország csak­nem minden részéből képvisel­tették magukat. így módjuk volt közelebbről megismerni a emberek tulajdonképpeni mun­kájára, az egyes intézkedések megközelítően várható hatásá­ról. Növelte a körös-vidéki napok 1967. évi programjának jelen­tőségét az is, hogy mindössze néhány héttel előzte meg 1968. január elsejét, az új gazdaság- irányítási rendszer alapvető in­tézkedéseinek általános beveze­tését. Az érdeklődők így átte­kintést kaphattak a mezőgazda- sági üzemek önállóságának, fe­lelősségének növeléséről, a ter­melés helyi lehetőségeinek minden eddiginél jobb kihasz­nálásáról, a jövedelmezőség fo­kozásáról az életszínvonalban elért eredmények tartóssá téte­lére, javítására. Elzekben a nagy fontosságú feladatokban kétség­telen jelentős a szocialista me­zőgazdaság szerepe, helye a nép­gazdaság ágazataiban. Köztu­dott, hogy a mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó élelmiszer­ipar nyersanyagának csaknem teljes egészét a nagyüzemek ad­ják) 1/ övetíkezésképpen: ha a nagyüzemi mezőgazdaság a rendelkezésére bocsátott esz­közök kihasználásában az eddi­gieknél jobb eredményt ér el, akkor ennek hatását az egész társadalom érzi. A mezőgazda- sági üzemek vezetőinek, dolgo­zóinak felelőssége az elért ered­mények alapján tehát tovább növekszik. Tulajdonképpen erre a felelősségre apellált a III. Kö­rös-vidéki Mezőgazdasági Napok rendező bizottsága is, amikor a korszerű gazdálkodás szerve­zésére az új gazdaságirányítási rendszer szellemében adott módszereket. Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents