Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
Földes Mihály: Ahol a Dnyeszter vize zúg Azon a frontszaVaszon, amelyen a szemben álló seregeket a Zbrucz választotta el, hosz- szabb ideje viszonylagos nyugalom uralkodott. Különösen abban a szögletben, ahol a Dnyeszter magába fogadta a Zbrucz agyagos, zavaros, gyorsan csacsogó vizét Persze, a helyi csatározások egészen nem szüneteltek sem nyár végén, sem ősszel, de inkább csak a tüzérek „piszkálták” egymást, Fekete Balázs öreg honvéd szerint „ha köll, ha nem köll”. Nemsokára aztán igazán nagy lett a csend. Megjöttek a fagyok, a nagy sáros mezők megráncosodtak a hidegtől és reggelenként zúzmara ülte meg a bakák bajuszát a mellvérten, a figyelőállásban, a padkán. Égbekiáltóan szomorúak tudtak lenni ezek a ködös, fagyos reggelek a közeli község szívettépő romjai felett Fekete Balázs a 72-eseknél — csak a jó ég tudja, miképpen került oda alföldi parasztember létére a hegyiek közé — súlyos kedéllyel szemlélődött a világba Oly nagyon kikezdte már a bánat „a nyüves dög háború miatt”, amit bajos leírni, mert vannak bizonyos betegségei a léleknek, amikre nincsenek értelmes szavak. „Haza kéne már menni” — gondolta Fekete Balázs —, „mert még egy telet nehezen bírna már ki a kurafi test az árokban. Odahaza meg végképpen ei- bitangol minden.. Ilyen hangulatban tengett-lengett azon az éjszakán, amikor túlnan, a futóárokban, nagy vidám hejehaja kerekedett Alig egy kőhajításnyira húzódott az oroszok árka, innen a Zbruczon, még csak nagyon éles fül sem kellett a neszek meghajlására. Fekete Balázs fülelt, hümmögött, csóválgatta a fejét, s mi tagadás — erősen böködte a kíváncsiság megtudni, ugyan mitől van a „muszkáknak” olyan éktelen jókedvük? Azt mondta a komájának, a mellette őrködő Vas Péternek: — Halod-e, ezek vutkit kaptak. — Fene a jó dolgukat — Roham előtt szokott megesni az ilyesmi. — Akkor nyitogassuk csak a szemünket Bizony, erősen nyitogatták. Abban igazuk volt, hogy minden roham előtt pálinka járt a harcosoknak. Ez a szokás dívott mindkét oldalon. De azért a rohamokat tüzérségi „heccelődések” szokták megelőzni, erről pedig szó sem volt ekkor. Mi történhetett odaát, mit jelent a nagy vidám zsivaj, ej, csak virradna már meg. Megvirradt • Amikor a két vitézt leváltották reggel, erős köd gomolygott által a Dnyeszter fekete vizén Bukovina felé. Az árokban mindenki tudott már az oroszok „la- kodalmá”-ról, csak az okát nem értették. Barna Miska, a zászlóaljtörzs ordonánca sokat sejtetően suttogta a századírnoknaK: — Valami van... — De micsoda? — Nagyon titkolóznak a tiszt urak... — Nem lehet kiszimatolni semmit? — Az égvilágon semmit Csak egy bizonyos: pálin- kaosztás lesz früstükre... Valóban, némi vizes rum került hamarosan a kulacsok fenekére, nem sok, sőt módfelett kevés. Némelyik harcos egyetlen löttyintéssel lezúdította a torkán. Fekete Balázs nem sietett a művelettel, hozzá sem értette a száját a porcióhoz. Inkább a túlnan levő titok birizgálta. Valami nagy dolog történhetett odaát. Múlt az idő, déltájban felszállt a köd s hiábavalónak bizonyult a sok találgatás, a titok megmaradt titoknak. Egyszer csak felbukkant az orosz sáncokból egy kucs- más fej és szilajon ordít: „Zbrcskdzrac!” Ilyesvalaminek hallotta Feketé Balázs a sok szót Megmosolyogta, de azért az illem kedvéért átkiáltott a cimborának: — Mi a bajod? No erre aztán megindult a kedélyes „párbeszéd”. Onnan ide szaporán a sok „Zbrcskdzrac”, innen meg oda „Vakapád, vakanyád”. A kucsmás elunta a süket tereferét, kiugrott az árokból és a sánc tetejéről erősen, hadonászva integetett Se puskát, se gránátot, semmiféle gyilkos szerszámot nem észlelhetett nála a figyéló szem. Ellenben lekapta nagy bozontos hajáról a kucsmát és lóbál ta. Integetett ecryre és lelépett a sáncról. Ekkor aztán, bizony nehéz lenne megmondani miért, mintha parancsot kapott volna rá, kiugrott a senki födjére Fekete Balázs is. A kucsmás jött errefelé, Fekete Balázs ment arrafelé és a két árokvonulat közepén találkoztak. A kucsmás keresztbe fonta a két karját a mellén, hajlongott, Fekete Balázs meg tisztelgett neki, mintha feljebbvalója lenne. Egyidejűleg mindkét ároksor mentén megtelt fejekkel a vonal: magyar fejekkel itt, oroszokkal ott. Nevetett a sok hadfi, tetszett nekik az „óriási cirkusz”, úgy látszott, néhány percre szétszakadozik a kolera-unalom mellet nyomó köde. Fekete Balázs megnézte a kucsmást. Időses. Csupa szőr és ránc. Telebarázdálták a gondok az ardát. Kék a szeme. Csillog, vidámnak látszik, de a mélyén mintha ott lappangana az 1914 óta felgyülemlett teméntelen baj és bánat. És a kucsmás szintén megnézte a magyart Időses. Fekete a szeme. Zúzmarás még mindig a bajsza. Borostás. És mély gödrök lepik az arcát mindenütt. A nehéz élet nyomai. Ekkor az orosz előkapta a kulacsát, húzott belőle egy keveset és odaadta Fekete Balázsnak. — Mir! — mondta neki. — Én aztat nem tudom, testvér — felelt rá a magyar —, de ha már megkínálsz, isten neki. Ivott S ezzel a kulacs ki is ürült A másik ekkor előkotort egy fényképet. Nyilván a felesége, meg az öt gyereke volt rajta. Fekete Balázs is elővette az ő fényképét amin ugyancsak a feleség és öt gyerek szorongott egymás mellett. Bólogatott az orosz, bólogatott a magyar. Kölcsönösen megkínálták egymást ci- j garettáyal, szaporán társalogtak — egy szavát sem értve egymásnak. De az orosz egyre azt hajtogatta: „Mir! j Mir! Mir!” Fekete Balázs a szót nem értette, de a széles, szíves mosolyt látta és jót húzva a saját kulacsából, a maradékot odaadta a másiknak. — Te Balázs, hallod-e — ordított Vas Péter —, mit lefetyel az a „muszka”? — Folyton azt hajtogatja „mir, mir, mir” — a jó fene tudja mit akar vele! Csakhogy erre nyomban megszólalt a Jasz- kóka, Burák és Topa, a három szlovák katona. Hol szlovákul, hol oroszul, hol magyarul kiáltozták: „Béke! Béke! Béke!” Pillanatok alatt felbomlott minden rend. Innen és onnan kitódultak a katonák az árok elé, elözönlötték a senki földjét és egyszeriben mindenki megértett mindent — Kitört a béke — ordította Fekete Balázs. — Ez yolt hát a titok! És megölelte az ötgyermekes oroszt aki visszaölelte az ötgyermekes magyart. Minden egyebet elvégeztek a tolmácsok, és ezen a napon, 1917 novemberében, néhány nappal a bizonyos pétervári események után, egészen váratlanul — kisütött a téli nap a Dnyeszter és a Zbruc találkahelyén. Magyarul énekelt a magyar, oroszul az orosz és megkezdődött a nagy barátkozás. Fekete Balázs megértette, most már nem lehet nagyon messze az idő, amikor hazatérhet a falujába. Nagy melegség öntötte el a szívét s csak ennyit tudott mondani a kucsmásnak: — Az isten áldjon meg benneteket, testvér... Sass Ervin versei: FEHÉR ÉNEK a konokság mát sem ér hideg halott rég szegény elérkezett ím a bánat megszülni az új csodákat a jajongást ne is halljam kacagás sír minden jajban szomorúság nem ismerlek világ végéig kergetlek előbb oda melyikünk ér mit fizetnek a szívünkért amikor már nem jön bán; megszülni az új csodákat amikor a nap földre száll fehér ének hangjainál s a konokság mit sem ér csak a bolond az kevély Nyár, kisvárosi fürdőhelyen • Hangszóró bömböl csiricsáré boldogságról. Nyári étterem. Fürdőhely, fák, virágok. Poros liliomok a lányok. Sör. Langyos. ' Nincs jegünk kérem ..; Nmcs kocsi, mi ideérjen. A szálló a régi., Tíz szobás. Akár egy ódon óda. Magasztos csend. A falon képek: Nápoly, Velence, Róma,.. írnokok tragédiája Üj tv-játék készül a stúdióban Jelenet a tv-játékbóL Amikor Bencsik Imre tv- A másik jómódú polgár játékának fevételei készül- hangjából az irigység és tek, még nem volt végleges hatalomféltés csendül ki. címe a darabnak. A forga- „Csak nem Te akarsz a tókönyvön „írnokok alko- polgármester lenni?” A nya” cím állt, a próba pedig polgármester-jelölt máris „Írnokok tragédiája” cím- ijedten visszakozik: „Én mel folyt. De hát akár a!- nem! Átmenetileg esetleg...” kony, akár tragédia — a Közbeszól a harmadik fo- tv-játék drámai húrokat S°ly úr: „Beszélj nyugod- penget, a múltból talán a tan, ha már megírtad a be- legsötétebb időszakot, az szédet.” emberi aljasság, a kétszí- Horváth Ádám leállítja a nűség, a percemberkék hó- próbát: „Köszönöm, eny- dításának keserves pillana- nyi! Most nézzük a honvéd- tait idézi. Valahogy egy jelenetet.” Szilágyi György gyűjtőkatlanban olvad ősz- operatőr optikát cserél, de sze a börtöncellában az a ttép most is vigaszta- önjelölt polgármester akar- lan. nokoskodása, a kéthetes Csörögnek a kulcsok a vöröskatona-múltjával di- börtön ajtaján. Az ajtó kiesek edő tanár gyávasága, tárul, mögötte megjelenik az érzéktelen foglár törzs- a foglár. Odaveti a rab honőrmester metsző gúnyoló- védnek, hogy szedje a hol- dása és a semmiről sem miját, mert máshová köl- tudó, szürke kis katona ki- tözteti át. A fiatal honvéd etlen reménykedése. megrémül, de a parancs A tv-kamera mögött Szi- azonnali cselekvésre szólít- lágyi György operatőr áll, ja. Hátizsákjába rakja hol- aki Horváth Ádám rendező mjját és elindul kifelé. Nem utasítására hatvanas opti- tudjuk, hova — talán ' az kára állítja be a képet. ismeretlenbe vagy a halál- És a kép kitárul: bolt- ba. A gép szeme újra visz- íves börtöncellában, talán szatér a kalaposokra. Egyi- a megyeház pincéjében a kük felsóhajt: „Nem lett priccseken ülnek, állnak, volna semmi baj, ha tegnap hevernek a kisváros tekin- este nem halt volna meg a télyes vagy egyre csökkenő csendőr.” Az urak sápad- tekintéllyel rendelkező pol- tan összenéznek, gárai. Obiigát öltözékük a Így kezdődött az „ímo- gömbölyű fekete kemény- kok tragédiája” című tv-já- kalap, a szilszkin gallérral ték forgatása, amelynek díszített kétsoros télikabát főszerepeit Dávid Kiss Fe- és alatta az 1944. év divat- renc, Rajz János, Deák jától, a fehér keménygal- Sándor, Zách János, Toma- lértól megfosztott ing. nek Nándor, Kemény A rendező szól: „Felvétel László, Benkő Gyula és Ko- indíts!” letár Kálmán alakítja. A „Nálam megtalálták az új II. világháború összeomlása polgármester beiktatás sző- előtti időszak zűrzavarát vegét” — mondja az egyik idéző darabot 1968 elején halálra rémült polgár fisz- mutatja be a Magyar Te- tulázó hangon. levízió. Sényi Imre Gaburek Károly Fák
