Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
1967. december 3. 7 Vasárnap Ella (Felkai Eszter) bűvkörében a rádióriporter: Cserényi Béla, a szomszéd: Gálfy László és a férj: Székely Tamás. Fotó: Demény Zenés vígjáték a színházban Pénteken este 7 órakor mutatta be a Békés megyei Jókai Színház Michel Andre—Szenes—Fényes: Lulu című zenés víg játékát. A darabot Szitányi András diplomarendezéseként láttuk és abban Szabó Éva, Felkai Eszter, Gálfy László, Székely Tamás, Széplaky Endre, Cserényi Béla és Kardos Gábor alakították a főbb szerepeket. A Lulu-t december 31-ig tartja műsorán a színház, majd táj előadásokon is bemutatják. Emile, a dörzsölt vagány is hurokra kerül egyszer; Széplaky Endre és Székely Tamás. Migrain nyomoz; Szabó Éva, Székely Tamás és Gálffy László. Nem utópisztikus álom, hanem követelmény A kultúrálod ás és a termelés kapcsolatát különösen jól látó emberek hajlamosak arra, hogy egy-egy negatív tapasztalat után általánosan is borúlátó hangulatiba essenek a magyar könyvtárügy fejlődését illetően. Van ebben a borúlátásban némi igazság, nem is némi, elég sok, csak éppen ott 'tévednek, hogy a távlatok korántsem sötétek, hogyha visszamenőleg megnézzük, honnan hová jutottunk, akkor a további bizalomra ezer ok is akad. Nincs olyan kis település, ahol legalább kölcsönzőhely ne lenne, és nincs olyan flalu, ahol ne fogadná az érdeklődőket közművelődési könyvtár (ha többször nem, hetenként kétszer-háromszor néhány órára) — a könyvtári munka színvonala, és hatása azonban már egészen más kérdés. Az is egészen más, hogy a színvonal és a hatás# hol tarthatna már, ha vezetők és nem vezetők mind nagyobb számban és tudatosan ismernék fel a megcáfolhatatlan igazságot: a művelődés és a termelés olyan dialektikus egységet képez, mely alól nincs kivétel, sem nálunk, sem másutt Az alapkérdés tehát ez, és ennek bizonyítása egyszerű: az az ember, aki szakmáját jobban ismeri, aki az emberiség által felhalmozott ismeretanyagból többet sajátít el, aki szélesebb horizontot lát és értékel a valóságból, az az ember önmaga életét (és másokét is) jobbá, szebbé kívánja formálni, következésképpen nagyobb részt vállal a társadalom tennivalóiból, többet, jobbat termel, alkot, értékesebben járul hozzá a társadalom jólétének fokozásához. Még egyszerűbben: a művelt ember perspektívát teremt magának, tudja miért él és dolgozik, és nagyobb ismeretek birtokában többre is képes. H ol kapcsolódik ehhez a könyvtár? Ott, hogy az ismeretek megszerzésének legegyszerűbb eszköze a könyv, módja az olvasás. Természetesen, az ismeretszerzésnek sok Békéscsabai úttörők alkotásainak kiáüítása Gyomén A gyomai cukrászdában már hagyomány, hogy a megyében élő festők, képzőművészek alkotásaiból kiállításokat rendeznek. A napokban a felnőtt művészek alkotásai helyett gyermekek, a békéscsabai Kállai Éva Űttörőház képzőművész szakkörének legjobb műveit mutatták be. A cukrászda vendégei érdeklődéssel fogadták a pajtások munkáit, s igen jó véleményt mondtak egy-egy festményről, mely komoly tehetségre vall. Csupán az a baj, hogy sokan nem tudják, kik ezek a művészek. Olvashatják ugyan a képeken Módis Éva, Laurinyecz Pál, Trézdng Gábor és mások neveit, csak éppen azt nem tudják, hogy ezek úttörők, VI—VIII. osztályos tanulók. Bizonyára nagyobb lenne az érdeklődés, ha a közönség tájékozódna arról, hogy e festmények gyermekek alkotásai. Jó lenne, ha a jövőben egy táblán vagy feliraton közölnék, kiknek a kiállítását láthatja a közönség a gyomai cukrászdában. útja-módszere van, a tanulástól egészen a szórakozásig, mindezek mögött azonban óriási lehetőségeivel ott van a könyvtár, még a legkisebb település kölcsönzőhelye is. Az viszont ipar nem önmagától adódó, hogy milyen impulzussal és potenciállal; ez jórészt elsősorban a könyvtároson, majdnem elsősorban pedig a könyvtárhálózat központján, majd a helyi, járási és megyei vezetőkön múlik. Múlik azonban még másokon is, de meghatározóan a fentieken, mert a könyvtárügyben is igaz az, hogy már egy-két igazán hozzáértő, az összefüggéseket világosan látó vezető önmaga körül olyan közege(t képes teremteni, amelyben természetes az, hogy a könyvtárak ügye, az emberek művelődésének ügye fontos, és nem huszadrangú — „még erre is szakítunk időt” — kérdés. Tehált nem szükséges rossz, olyan, ami a „komoly” kérdésekkel foglalkozó testületi ülések napirendjét „muszályból terheli”, hanem olyan ügy, melynek objektivitását felismerték, és nem próbálkoznak a lehetetlennel csatázni, miszerint „foglalkozni kell ezzel is, mert van nálunk néhány sznob, akik azt hiszik, hogy a kultúrából meg a könyvekből kenyeret lehet sütni”. A csodálatos paradoxon csak az, hogy valóban ezekből, vagy ezek által lesz több, jobb kenyér, hús, tej, sőt tejszín is, gazdagabb,_ emberhez mind jobban méltóbb élet. J ön a tél, és itt állnak a tél előtt falusi, községi könyvtáraink is. Gondokkal birkózva, szerény eredményeket védve és növelve. Sajnos azonban, szinte kivétel nélkül alapvető nehézségekkel küzdenek. Helyiséghiány, szakemberhiány, gyenge vagy rosszul gyarapítött könyvállomány — ezek a legszembetűnőbb bajok. A helyiséghiányon segíteni sok-sok tízezer forint kellene, és ennyi pénzt a szögről leakasztani nem lehet, nincs az a községfejlesz- tésd alap, amelyben más beruházások, javítások, építkezések rovására ne menne, ha a helyi könyvtár önállósítását szeretnék megoldani; dicséretes, hogy sok községben mégis sikeresek ezek a próbálkozások. Nyilvánvaló, hogy a szűk, korszerűtlen helyiségben. zsúfolódó könyvtár nem vonzó, ott megfelelő olvasószolgálati munkát nehezen lehet végezni, és nem is válik a község egyik kedvelt kulturális középpontjává. A közelmúlt terhét is cipeljük itt: volt idő, amikor a művelődési otthonok tervezői és építőd csak a „reprezentatív ünnepségek rendezésére alkalmas „nagytermek kialakításán törték a fejüket, és mdtsem adtak a szakköri, könyvtári szobákra, helyiségekre, pedig permanens szellemi élet csak ilyen körülmények között valósítható meg. A szakemberhiány a másik, amit most, a főszezon előtt mindenki újból felfedez. Nem könnyű kérdés ez sem. A türelmetlenség itt sem lenne jó tanácsadó, de a liberális megnyugvás még kevésbé. Tény, hogy megyénkben még mindig 35 tiszteletdíjas könyvtáros működik (vannak közöttük olyanok, akik már szereztek némi szakismeretet, végezték tanfolyamokat), de ezek a tiszteletdíjas könyvtárosok egyszerűen csak könyvkölcsönzdk, akiik hetenként összesen. 4 vagy 8 órában kiadnak és beszednek könyveket, ezt is inkább hivatástudatból — vagy minek nevezzük? — és nem a havi 170—250 forintért. Más oldalról nézve: harmincöt községünkben végül is nincs könyvtári élet, csak kölcsönzés! A tiszteletdíjas t könyvtárosság megszüntetésében előbbre járná, azt hiszem, nem türelmetlenség. Hogy miért, az egész cikk erre kíván rámutatni. A gyenge könyvállomány, az elavult, szemléletben is túlhaladott művek sem jó propagálói ' az olvasásos ismeretszerzésnek, szórakozásnak. És az sem, ha a könyvtár lemarad az igények mögött, ha mezőgazdasági, műszaki és más szakkönyvei szintén régiek, vagy hiányoznak, vagy valamiféle mázos látszat kedvéért „magas tudományos színvonalú”, magyarul: örökös időkig porosodó könyveket vásárolnak a közérthető és a falusi embert munkájában érdeklő ismeretterjesztő könyvek helyett. A kifejezetten tudományos művek a szakemberek számára íródtak, a tsz-gazdát a kisállat- tenyésztés, a kertészkedés és hasonló érdekli, mert ez a közvetlen világa. Aki ezt elmulasztja felismerni, vagy nem- akarja, az rossz könyvtáros, és rosszul gazdálkodik az állomány gyarapítására szánt pénzösszegekkel. Á téli hónapok a falusi ember számára rengeteg olvasásra fordítható időt hoznak, és az sem mindegy, hogy szabad idejüket hogyan töltik, miként használják fel. A kiművelt emberfők sokaságának igénye ' nem utópisztikus álom, mondhatnánk ügy is, hogy könyörtelen követelmény, mert jobban és szebben élni, áhhoz a tudás napvilága kell. Céljaink lényegéből fakad, hogy ezt akarjuk, és ezért néha a jogos türelmetlenség lendületet adó energiáit is felhasználni dicséretes bátorság. Sass Ervin A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS ÉPÍTÉSI | ÉS SZERELŐIPARI VÁLLALAT j Szolnok, Dózsa György út 5. az alábbi szakmákban vesz fel dolgozókat: kőműves, ács, villanyszerelő mellé segédmunkás, fűtésszerelő, épületlakatos, épületasztalos, épület- bádogos, szobafestő-mázoló, tetőfedő-szigetelő, parkettás férfi segédmunkást, faipari gépmunkást, gépkocsirakodót. Munkásszállást biztosítunk, különélési pótlékot fizetünk. Jelentkezés a fenti címen. . 49612 IMPORT ÉS HAZAI GYÁRTMÁMYÜ pb-gáztűzhely korlátlanul beszerezhető Makó, Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes vasárudáiban. CSM VEGYESIP ARCIKK KISKERESKEDELMI HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, TELEFON: 165. VÁLLALAT 73725
