Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

1967. december 22. 4 Péntek Lámpafénynél a ruhagyárban Az új tagsági könyv ESTE NYOLC ÖRA. Az irodákban már nem dol­goznak. A varrodákban és a va­salótermekben a gépek monoton bugása hallatszik. A „zöld” mű­szakban dolgozó asszonyok és lá­nyok néha összenevetnek, aztán az arcok komolyakká válnak. A gépek tovább zakatolnak, nem értik mindezt A munkásnök gondolatai már nem itt járnak, a család, a gyermek, az otthon, vagy talán éppen az udvarló jut eszükbe, amikor az órájukra pil­lantanak. Két óra múlva fejező­dik be a délutános műszak. Mások talán tanulnak, vagy otthon töltik idejüket, szóra­koznak, ők azonban még a gyár­ban dolgoznak. Minden második héten este tízig. — UGYE FAKASZTÓ? — kérde­zem egyiküket. — Igen, egy kicsit — hangzik a válasz, s aztán ketten még hoz­záteszik: A 44 órás munkahét bevezetésekor talán könnyebb lesz. —■ Jó lenne, ha minél előbb j sor kerülne erre — toldja meg Kulcsár Lajosné. Higgye el, sok­kal lelkesebben dolgoznánk, ha szombatonként nem kellene be­jönni és a kereset ugyanannyi lenne, mint most. Az otthoni munkát idejében el tudnánk vé­gezni, s vasárnaponként mi is pihenhetnénk; Tudjuk, sok min­den szükséges, hogy 44 órát dol­gozhassunk egy héten, azt hiszem a szorgalmukon nem fog múlni. KULCSARNÉ 1958-tól dolgozik a Férfifehémeműgyár békéscsa­bai gyáregységében. Három gyer­mekes családanya, egy 5x3 rnéte- | rés szobában laknak. Nekik az! otthoni műszakot is jól kell meg­szervezni. A vasalóteremben Nagy János- né művezető irányításával ké­szítik elő szállításra az ingeket. Miután a meós ellenőrizte és a hibákat Szilágyi Irma kijavította, csomagolják az ízléses kivitelű fehérneműket. — Engem a továbbtanulás iz­gat — mondja a szemüveges lány. Szeretnék ruhaipari technikusi képesítést szerezni. Amikor dél- I elŐttös vagyok, este mindig tanu- jlok: számtant, fizikát, kémiát. A „zöld” műszak ifjúkommu- ! n istáinak munkáját is Szilágyi Irma szervezi, irányítja, 6 az alapszervezeti KISZ-titkár. Ez is sok szabad idejét leköti. Szívesen teszi,. ESTE TÍZ ÓRA. Megszűnik a munkazaj. A munkásnők gyorsan j öltözködnek, sietnek haza. Ök mondták: amikor már lámpa­fénynél dolgoznak, gondolataik­ban otthon vannak. Csak mu­szájból figyelnek az ingujjakra, a kézelőkre és a gépekre. Mégis: tervüket mindig teljesítik. December vége felé járunk, embereket kérdeztem, vallja­nak az elmúlt esztendő legbol­dogabb óráiról. * A dús szőke kontyú minlsz- terasszonyról szinte el sem hi­hető, hogy már nagymama. — Pedig már két unokám is van — mondja mosolyogva. És máris előkerülnek a retikülből a kicsinyek fényképei. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter két családért él. Egy kis családért, az otthoniakért és egy nagy családért, a könnyű­iparért. — Örömök, boldog emlékek? Az 1967-es esztendő gazdag volt számunkra Az elmúlt régi gaz­daságirányítási rendszer után felkészültem magam is és közös erővel igyekeztünk felkészíteni a könnyűipar dolgozóit az újra. Ügy érzem, eredményes munkál végeztünk és így nyugodtan várjuk 1968. január elsejét, ami­kor a gazdasági reform életbe KJttörők fenyőfaünnepélye vidám műsorral, vetélkedővel Már hagyományos, hogy megyénk úttörőcsapatai a téli szünet előtt fenyőfaünne­pélyt rendeznek. Pénteken Békésen a művelődési otthon­ban, szombaton Orosházán a városi tanács nagytermében és Békéscsabán a megyei mű­velődési házban találkoznak a járás, illetve város legjobb úttörői. A csapatokat azok a pajtások képviselik, akik a Vörös Zászló Hőseinek Út­ján mozgalomban kitűntek. Az említett helyeken mintegy 2000 gyermek számára vidám műsorral, vetélkedővel teszik emlékezetessé az idei fenyő­faünnepélyt. lép. Ruházati és lak ás berende­zési termékeket gyártunk első­sorban, tehát olyan árucikke­ket, amelyek között életünk je­lentős részét töltjük. Bizonyára örömet szerzek karácsonyra, ha elmondom, hogy a textíliák je­lentős része olcsóbb lesz és igyekszünk, hogy közelebb ke­rüljünk a divathoz. Azon fára­dozunk, hogy a fogyasztók igé­nyét sokrétűen kielégíthessük, s ha törekvésünk sikerül, ez mun­kám legszebb öröme. — A kis család, az otthon az idén új jövevénnyel gyarapo­dott. Sanyika után az idén meg­született a második unokám is, Attila. Nekik csak nagymama vagyok. Amikor tehetem, velük vagyok. Sanyika már beszél, gyakran derít jókedvre egy-egy „nagyos” bemondásával. Attila kis vasgyúró. Még páci, de sze­rintem nagyon hasonlít rám. Olyan jó gyerek... * Fáradtan elmosolyodik. Ma­dách Mózesével csatázott az es­te. Éjszaka van, a kisvendéglő fehérre gyalult asztalánál ez év örömeiről kérdezem. Sinkovits Imre végigsimítja homlokát. — Ügy látszik, szerencsés ember vagyok, mert sok boldog pillanatról számolhatok be. Leá­nyom már 14 éves, jó tornász, fiam egy-egy vívógyőzelmének, jó osztályzatának is nagyon örülök. Ügy érzem, függetlenül attól, hogy az ember színész, emberi örömeink hasonlóak és sokszor közösek. A legfeleme- lőbb érzés, ha játékommal örö­met okozhatok másoknak — Sok szép szerepet játszot­tam már el. Ezúttal bibliai ala­kot játszom, Mózest. Most es­téről estére Madách gondolatai­val szólhatok a közönséghez. Talán ez az igazi, a legnagyobb szerep... Részese lehetek egy tö­rekvésnek, amely a klasszikus magyar drámát fedezi fel. Ér­demes küzdeni, ahogy Mózes mondja a darabban Józsuának, amikor halni megy: „Ne hidd, hogy meddő kín, a gyász kora. az szülte a jövő kort, melynek- csak a kínja volt miénk, virága a tiétek lesz, ha az új nemze­dék a győzelem hitével indul el!” Roldog ember. Rcgoa isi vau Felemelő ünnepségek zajlottak le az elmúlt napokban párt- szervezeteinkben. Mintegy hat­százezer kommunista vette át a párthoz való tartozás jelképét, az új tagsági könyvet. A tag- könyvcsere felemelő, szép alka­lom arra, hogy számot vethes­sünk a múlt tíz esztendő tetteivel és eredményeivel, s felmérjük jövőbeni teendőinket. Ha az elmúlt tíz esztendőre gondolunk, jogos önérzettel ál­lapíthatjuk meg, hogy a kom­munisták nagy családja szoros egységben a néppel helytállt az állandóan megújuló feladatok között. Az élcsapat jól vívta a harcot, helyesen szolgálta a szo­cialista társadalom építésének ügyét. Pedig nem volt ez köny- nyű időszak. Temérdek gond, helyrehozni való szakadt a kom­munistákra 1956 után. A szigorú önvizsgálat fényénél a hibák ki­javításának eltökélt szándéká­ban nem kisebb feladat várt rá­juk, mint a megingott bizalom visszaszerzése, sokak megcsap­pant hitének, reményének, te­remtő kedvének újjáélesztése. S az a párttagsági könyv, amelyet 1957-ben vett kezébe a Magyar Szocialista Munkáspárt tagsága, az évek során a nép iránti hű­ség, a kommunista becsület, a megszerzett bizalom okmánya lett. A rend és az emberséges jó politika megteremtésének nagy csatáit sikerrel vívta meg a tagság. Az ország gazdasági élete mind jobban fellendült. A gyárakban erősödött a termelés rendje, a falu népe véglegesen a szocializmus útját választotta. S ma már termelési eredményeit biztatóan növelve, jól választott jövendőjének vallja a közös utat. Megtalálta a helyét értel­zium KISZ-alapszervezeteinek ta­nácsadó tánárai, az 1968. évi KISZ-oktatás eddigi tapasztala­tairól, a tagösszeírásról, a tag- könyvcseréről, a jövő évi akció- programról és a diákok számára szervezett „Barátság-próba” fel­adatairól tárgyaltak a járási szék­helyen. Ma ugyanezekről tanács­koznak a KISZ szeghalmi járási bizottsága mellett működő iskolai osztály tagjai is. A ..Barátság-próba”-t a IX. VIT jegyében rendezik. A középiskolá­miségünk, a tudomány és a mű­vészet alkotógárdája is, s ez nem csupán az itthoni eredmé­nyeken mérhető, hanem a nagy­világban mind sikeresebben hó­dító szellemi exportunkon is. Egyszóval, a múlt tíz esztendő a gondok, bajok ellenére is a gyarapodás, a megerősödés év­tizede volt. Szép jelkép, hogy az új tagsági könyvek átadása egy­ben éppen a továbbépítés kor­szakának kezdetét is jelenti. Űjabb nagy erőpróbát, amely 1968-ban az új gazdasági irányí­tási rend bevezetésével állít nagy feladatokat a párttagság és dolgozó népünk elé. Újra nagy feladat vár tehát a kommunistákra, akik tapaszta­latból tudják, hogy a jobbat, az ígéretesebbet is propagálni, ma­gyarázni kell. A már sok nagy csatát végigharcolt kommunis­tákra vár a feladat, hogy a nyu­godt bizakodás légkörét, a fele­lősséggel átitatott, teremtő ked­vet, egyszóval a jó politikai fun­damentumot megteremtsék. A vállalkozás nagy és merész. Nyilván lesznek fennakadások, az új gazdasági rend gyümölcse nem érik be egyik napról a má­sikra. A nagyobb követelmé­nyek, a fokozottabb feladatok számtalan kérdést vetnek fel, s ezekre elsősorban a kommunis­táknak kell válaszolniuk. A nagy feladatok új csatára hívják a kipróbált gárdát, amely mindig akkor mutatta meg, hogy mennyit ér, amikor arra a leg­nagyobb a szükség. A pártmun­kában, tapasztalatokban, ember­ség dolgában edzett forradalmi had most is készséggel vállalja a példamutatást, az élenjárók gondjait. majd az eddig megtartott VIT- ekről. Akadályversenyeket ren­deznek, zászlókat s ajándékokat készítenek, melyeket a Szófiába utazó fiatalok adnak át a bolgár ifjúsági szövetség képviselőinek. Ezenkívül ünnepi műsorral ké­szülnek április 24-re, a kolonializ- mus és neokolonializmus ellen küzdő ifjúság napjára. Azokat az alapszervezeteket, amelyek teljesítik a „Barátság- próba” követelményeit, oklevéllel tüntetik ki. Egy rendelet nyomában: Csökkent a hatósági bizonyítványok száma Mint ismeretes, a tanácsok szakigazgatási szerveinek ügyin­tézése rendkívül sokoldalú. Az anyakönyweze léstől kezdve a közterhek viselésének arányos I megoszlásán keresztül, az egész­ségügyi, oktatási, szociálpolitikai és egyéb igazgatási feladatok mellett, a polgári törvénykönyv­ből eredő egyes tevékenységek stb. Ezeken túl a tanácsi dolgo­zóknak munkaidejét szinte telje­sen lekötötte a hatósági bizonyít­ványok kiadása. Az ügyintézés meggyorsítására i tanácsi dolgozók munkájának könnyítésére a közelmúltban a .ormány határozatot hozott a hatósági bizonyítványok számá­nak csökkentésére. Ennek hatása helyenként máris érezhető. így a Művelődésügyi Minisztérium a hatósági bizonyítványok csökken­ésére lényeges könnyítést nyúj- ott. A továbbiakban az oktatás­ügyi intézményekbe való felvétel­hez nem szükséges a vagyoni bi­zonyítvány, az eltartottakról szóló igazolás. Nem kell a munkavi­szonyba állásról szóló nemleges igazolás sem. Hogy a tanácsok szakapparátusainak ezen rendel­kezés milyen mérvű tehermente­sítést jelentett, csak néhány köz­ségből példázunk. Az 1966-os év­ben Battonyán november 30-ig 1129, míg 1967-ben ugyanezen idő alatt 638 hatósági bizonyít­ványt adtak ki. Vagy Mezőhegye­sen az elmúlt évben 1083-at, míg az idén csupán 693-at. Ám lehet­ne példázni több községből, vá­rosból, ami tanúsítja, hogy a ha­tósági bizonyítványok száma szin­te felére csökkent, mely az ügy­félnek is, az apparátusnak is lé­nyeges könnyebbséget, röviden: a bürokrácia csökkenését hozta. A kezdeti eredmények bár biz­tatóak, viszont egyes helyeken, így Kaszaperen, Magyardombegy- házán, Reformétuskovácsházán és másutt is a hatósági igazolványok mennyisége alig-alig változott. Jelenleg is még sok ügyben kér­nek — nem is annyira a lakosság — különböző szervek, vállalatok hatósági bizonyítvényt, amelyhez a személyazonossági igazolvány is kellő tájékoztatást adihat. Itt a tanácsok dolgozóinak kell felfi­gyelni a legújabb rendeletre, és j csak indokolt esetben adnak ki ! hatósági bizonyítványt — r | Eligazítás Most mindannyian az ünnepek­re készülnek. D. S. Az öröm napjai Kékesdi Gyula „Barátság-próba” a VIT jegyében Akadályversenyeket rendeznek — Ajándékok, zászlók a bolgár fiataloknak December 20-án a szeghalmi, a [ sok ismereteket szereznek Bulgá- dévaványai, a füzesgyarmati, a riáról, a Világifjúsági Találkozó vésztői és a körösladányl gimná- országáról, s előadásokat hallanak

Next

/
Thumbnails
Contents