Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
WOT. december 22. 2 Péntek (Folytatás az 1. oldalról.) cio sem lehet mentes a fejlődés problémáitól, itt is képeseknek kell lennünk a meglevő eredmények megtartásán túl új lehetőségek közös feltárására. Mi azt valljuk, hogy a nemzeti szuverenitás talaján állva keresnünk kell az új lehetőségeket a szocialista országok sokoldalú együttműködésének fejlesztésére, nem zárkózva el a közös vállalkozásoktól és a nemzeti piacok egymáshoz való közelítésétől. Keresnünk kell a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatok bővítését a kölcsönös előnyök elve alapján. Fejlesztenünk kell a gazdasági kapcsolatokat a tőkés országokkal is, tisztességes üzleti alapokon, nem belenyugodva az országunkat sújtó diszkriminációkba. szüntelenül növelve verseny- képességünket. ^ Vályi elvtárs expozéjában ismertette, hogy a gazdasági reform milyen irányban változtatja az árpolitikát. Egyetértve mind-, azzal, amit mondott, szeretném hozzáfűzni, hogy ezek a változások az árpolitikában nem a visszakozás, hanem a továbbfejlődés szándékából következnek. Csak olyan fegyvert engedünk ki a kezünkből, amely már rozsdás. A gazdasági élet mai lüktetése, a sok vertikumú gazdaság, a széles külföldi érintkezési felület, a fogyasztási igények változékonysága ma már a gazdasági élet egészében nem bírja el a hosszú időre befagyasztott árakat, s a jövőben még kevésbé bírja el. Ahol pedig az árak felfelé és lefelé is erősen mozgékonyak, vagy az áruválaszték gyakran cserélődik, ott nem érdemes állami apparátusok feladatává tenni az árak megállapítását, mert ezt olcsóbban, és végső fokon jobban megoldja a piaci mechanizmus a kereslet és kínálat ütköztetésével. fontos, hogy az újért, a társadalmi haladásért vívott harcunk ebben az értékes rétegben is jobb megértésre, nagyobb támaszra találjon. A kulturális tevékenység jövőjével kapcsolatban — különös tekintettel az új gazdasági mechanizmusra — helyenként még mindig találkozhatunk aggodalommal. Hallani olyanfajta aggodalmakról, hogy vajon a kultúra nem kommereializálódik-e az új gazdasági feltételek közepette? Erre azt tudom mondani, hogy a jövedelmezőség elve a kulturális életben korlátozva és sajátosan érvényesül, azaz biztosítható, hogy ne keresztezze jövedelmezőség-követelménye a kulturális fejlődést. Pártunk kulturális politikája nem változik, a kulturális tevékenységet érintő I űj gazdasági szabályok célja, hogy az eddigi kultúrpolitikát az 1 eddiginél hatásosabban érvényesítse. Az állam ezt azzal segíti, hogy szolid mecénása marad a művészi értékű, de anyagi támogatásra szoruló művészeteknek i és a tömegkultúra fejlesztésének, j Persze a tömegek valóságos kulturális igényét is ki kell elégíteni, s ebben a szocialista állam nem ! helyezkedhet arisztokratikus álláspontra. Nem kell tehát félte- ! nünk a kultúrát a tömegek gaz- j daságosan is kielégíthető igényé- | tői. Ugyanakkor' mindig kellő tá- ! mogatást kell adnunk annak, amit úgy nevezhetünk, hogy a tömegek által még fel nem ismert, ' vagy el nem ismert művészi érték — végeredményben tehát azt az elvet követjük, hogy az állami ; kulturális kiadások elosztásakor i a fő iránytű mindig a kultúrpolitika általános célja legyen. Mindent összevetve, bizakodva tekinthetünk a jövő esztendő elé. Ha társadalmunk politikai erejét a tervek és a programok mögé | tudjuk állítani, akkor nemzetünk új lehetőségeket teremt saját szocialista jövőjének formálásában. A párt nevében az 1968. évre szóló költségvetési javaslatot elfogadom. Ezután Nemes István, a gödöllői városi pártbizottság titkára, Pest megye egyes választókerületének országgyűlési képviselője. dr'. Schnitzler József seöész- tanár, Hajdú—Bihar megye tízes választókerületének képviselője, Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, a me- 1 gye kilences számú vál?sztókerü- í létének képviselője szólalt fel. I Majd Darvas József író, Békés megye nyolcas választókerületének képviselője emelkedett szólásra. Durván József felszólalása Az árpolitika el nem különíthető ikerpárjának tekintjük a bérpolitikát Most, arrtikor sok tekintetben j változtatásra szánjuk el magun- ; kát, hasznosítanunk kell azt a ; sok éves tapasztalatot, hogy az élelmiszerek, az alapvető szolgál- | tatások árai köpontilag hatásosan rögzíthetők. Ugyanez a törekvés azonban az iparcikkek zöménél hajótörést szenved azon, hogy 2—3 év alatt szinte az egész áru- választék kicserélődik. Ezért feltétlenül helyes sokkal szűkebbre, az alapvető tömegfogyasztási cikkekre vonni a hatósági árak körét. E cikkeknél ugyanis az állam garantálni tudja, hogy az adott árakon megfelelő árukínálat is legyen. Hangsúlyozni szeretném, hogy az árpolitika el nem különíthető ikerpárjának tekintjük a bérpolitikát. Az árak és a bérek jövő évi alakulását pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülésén behatóan elemeztük és élet- színvonal alakulása szempontjából külön mérlegeltük. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervezett árintézkedések ésszerűek, az emberek többsége j minden bizonnyal megérti annak indokoltságát. Lényeges és fontos, hogy az árak mozgása nem ró megkülönböztetett terhet a társadalom egyetlen jelentős rétegére sem, nem jár tehát az elért élet- j színvonalnak a rétegek közötti újra-elosztásával. A bérek és keresetek emelésére mindenütt lehetőség lesz, ahol értékesíthető árut termelnek vagy forgalmaznak, ahol a termelékenység nő. Az állami szolgálatban dolgozók keresete általában lépést tarthat a vállalati dolgozók keresetének alakulásával. Ezért pártunk abban a tudatban fogadta el az árintézkedésekre és a béralakulásra vontakozó tervet, hogy azok a gazdasági fejlődésre serkentően hatnak, a dolgozó tömegek részéről pedig elfogadhatóak lesznek. Pártunk eddig is, ezután is a; munkásosztály érdekeire építi j gazdaságpolitikáját, és messzeme- ! nőén figyelembe veszi a paraszt- , ság érdekeit. Amikor alapvetően j új gazdálkodási módszereket ja- í vasolunk, nagyrészt a munkásélet i tapasztalataiból merítünk, a ha- ] ladó munkás- és paraszttömegek véleményére támaszkodunk. Az ő j véleményük pedig az, hogy az ál- - larnot — amióta az szocialista állam — mindenkor elismerik ps í tiszteletben tartják, tudják, hogy az állam boldogulása összefügg saját boldogulásukkal. Magukénak érzik az államot és sokat várnak tőle. De amikor üzemi, szövetkezeti vagy tanácsi problémákról van szó, a kétkezi dolgozók nem nyugszanak bele abba, ha egyre azt mondogatják nekik, hogy „ez ezért, az amazért államérdek”. Nem fogadják el az olyasfajta érvelést, hogy „mindent eldöntött már az állam, te pedig, munkás és paraszt, csak üsd a vasat, vagy szántsd a földet, a többit meg bízd az államra”. És igazuk van, ha nem fogadják el. A központi szerveknek el kellett jutniuk a felismerésig, hogy a munkás és a paraszt több helyi intézkedést akar és helyi felelőst is, olyat, akit helyileg ellenőrizhet.. Ez a fnünkás-törekvés halódó, s elvétekből eredően támogatnunk kell. Ezért is szorgalmazzuk a tanácsok és vállalatok nagyobb, fokozódó önállóságát. Számolunk -azzal, hogy a társadalmi érdek és az egyéni érdek mellett markánsan jelentkezik majd a kollektív közösségi érdek, amely a gazdasági életben mint vállalati vagy szövetkezeti érdek fog megnyilvánulni. Nincs okunk félni ettől, mert ez is közösségi összefogásra buzdítja a dolgozókat és a nem minden áron való egyéni érvényesülést állítja előtérbe. Az öntudatos munkás bizonyára továbbra is törekszik majd az egyéni érvényesülésre, de any- nyira és úgy, ahogy a szocialista élet szabályai megengedik, erkölcsileg jóváhagyják. Most a közösségi célok nagy része közelebb kerül a munkáshoz, a paraszthoz, s ez növeli a közösségi felelősség- tudatot. így gondolkodunk a szocializmus elvi kérdéseiről, amikor javasoljuk és támogatjuk a gazdag sági reform bevezetését. Azt várjuk, hogy a széles munkástöme- gek, a szövetkezeti tagok . újult lendülettel végzik majd munkájukat; hogy új értelmet kap a szocialista munkaverseny, amelyben kifejeződik majd államunk gazdasági érdeke, és kifejeződik szocialista erkölcsünk a maga teljességében, hogy a magasabb követelményekhez igazodó tartalmat kap a vezetők és dolgozók egymáshoz való viszonya. Az új gazdasági mechanizmus új feladatok elé állítja az értelmiséget Növeli az értelmiséggel szembeni társadalmi követelményeket, ugyanakkor kilátásba helyezi a nagyobb erkölcsi — és amennyiben lehet — anyagi elismerést. Azt tapasztaljuk, hogy az értelmiség körében döntően tért hódítottak a gazdasági reform eszméi, különösen a műszaki, gazdasági és tudományos területen. Viszont az úgynevezett humán értelmiség soraiban sokan nem látják még világosan a tevékenységükkel szemben támasztott társadalmi igényeket jövőbeni helyzetüket. Részben ugyan természetes, hiszen ezek a rétegek a gazdasági élettel csak közvetve érintkeznek, de nem elkerülhetetlen ez a szituáció. Nagyon Darvas József bevezetőben kiemelte, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának sikere akkor biztosítható igazán, ha legközvetlenebb céljait nemzeti üggyé tudjuk tenni. Arról szólt a továbbiakban, hogy hiba lenne, ha az elkövetkezendő időben a gazdasági problémák annyira lekötnék az ország vezetőinek figyelmét, hogy ezt a kultúra ügye sínylené meg. Mert a kultúrának az emberek tudat- formálásában, nevelésében óriási szerepe van. Kellően tág teret kell tehát biztosi tani az irodalomnak, a művészeteknek, hiszen má nem valamiféle konzum-tár- sadalnxat, kommercializálódott társadalmat akarunk teremteni, hanem olyat, amelyet szocialista emberek, művelt., fejlett gondolkodású emberek közössége alkot, örömmel nyugtázta Darvas József azt a tényt, hogy az új mechanizmus előkészítése során az illetékesek nem hagyták figyelmen kívül a kultúra ügyét. Jóllehet a kulturális intézménynél, vállalatoknál is van anyagi gazdálkodás, de itt elsősorban a kultúra minél szélesebb körű terjesztésén van a hangsúly. Arról beszélt a továbbiakban, hogy útját kell állni a kultúra bármiféle kommercializálásá- nak. Bizonyos jelei a közelmúltban ugyanis mutatkoztak az ilyen folyamatnak, például a könyvkiadásban. Meglehetősen elszaporodtak az újonnan megjelenő kiadványok között a kétes értékű, ha éppen nem értéktelen ponyvák, úgynevezett félponyvák, krimik, bestsellerek. Hasonló tendencia a maga módján színházi területen is felütötte a fejét. A Vígszínházban bemutatott Békeffy-darabot és Weingarten „Nyár” című művét említette elmarasztalással Darvas József. Szóvá tette, vajon célt érünk-e azzal a kultúrpolitikai intézkedéssel, hogy a kizárólag szórakoztató, nemcsak műfajában, hanem szellemi tartalmában is könnyű színházi produkciókat, filmeket, könyveket az állam — az értékes műveknél — magasabb százalékban adóztatja meg. Azzal a céllal, hogy az így nyert összeg a központi kulturális alapba kerüljön. A képviselő annak az aggályának adott kifejezést, hogy az embertek általában egy bizonyos összeget szánnak művelődésre, szórakozásra, s ha egy igénytelenebb szolgáltatásért, könyvért stb. többet fizetnek, akkpr a valódi értékekre csak kevesebb összeget fognak szánni. Javasolta, hogy a kulturális alap eredetileg tízmillió forintban megállapított „induló” összegét legalább harmincmillióra emeljék. Egészében a költségvetés törvényjavaslatával a képviselő egyetértett, elfogadásra ajánlotta. Ezután szünet következett, majd Beresztóezy Miklós elnökletével ■ folytatódott a tanácskozás. Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. Gáspár Sándor felszólalása A magyar szakszervezetek a kormány által beterjesztett költ- I ségvetési tervezetet jónak tartják, azzal egyetértenek. A költségvetés megfelelően szolgálja 1968-as céljaink megvalósítását. Jövő évi céljaink nem térnek el a korábbiaktól. Mégis különös gondot kell fordítanunk 1968-as tervünk teljesítésére. Miért? Mint ismeretes, 1968-ban további lépéseket kell tenni az ésszerűbb beruházások megvalósítására, a termelékenység emelésére, a műszaki fejlesztésre, az üzemek exportképességének fokozására, a belső piac igényeinek jobb kielégítésére. Az új gazdaságirányítási rendszer elősegíti szocialista társadalmi rendünk gazdasági és politikai erejének gyorsabb növekedését, I céljaink gyorsabb elérését. A re- j form nem egy beteg népgazdaság gyógyítása, — ahogyan ezt a kapitalista országokban hangoztatják—, hanem jól átgondolt intézkedések összessége. A gazdaság- j irányítás új rendszerének bevezetése nem kísérlet, hanem a marxizmus—leninizmus alkotó és bá- | tor alkalmazása hazánk mai társadalmi, gazdasági viszonyainak megfelelően. Az elmúlt 10 év során társadal- j mi, politikai és gazdasági életünk j fejlesztésében már alkalmaztunk ; új elemeket, de a marxizmus—leninizmus alapelveitől sohasem | tértünk el. Most gazdasági életünket igazítjuk a szocializmus teljes felépítésének szükségleteihez. A marxizmus alapvető tanítását nem helyettesítjük és nem is fogjuk helyettesíteni „divatossal” Tovább szilárdul a proletár- diktatúra. Erősödik a párt, a munkásosztály vezető szíerepe. Magasabb szinten érvényesül a terv- gazdálkodás. A nemzetközi munkásmozgalom egységére t®i-ek- szünk, óvjuk és ápoljuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Tisztelt Országgyűlés! Kiknek az érdekét szolgálja az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése? A szocialista rendszer érdekében való, a dolgozók érdekeit szolgálja, mert gyorsabban nő a nemzeti jövedelem, társadalmi méretekben nagyobb lesz az elosztható alap, az életszínvonal emelésére I szánt összeg. Mindez lehetővé teszi a reálbérek további emelését, a munkaidő csökkentését, a munkafeltételek javítását. A reform ezzel is erősebbé teszi a munkáshatalmat, elősegíti a munkásosztály politikájának még eredményesebb megvalósítását, s így a nép érdekét szolgálja. Kedvez a reform a becsületesen és jól dolgozóknak, mert munkájuk alapján fokozottan ők élvezik az eredményeket és nem azok, akik eddig is csak kibicként „szurkoltak” a szocializmus építéséért. de érte semmit vagy alig valamit tettek. Kedvez a reform a dolgozóknak, mint fogyasztóknak is, mert elősegíti, hogy olyan termékek készüljenek és olyan minőségben, amelyeket a vevők szívesen vásárolnak. Gáspár Sándor ezután hangsúlyozta : Amit eddig elértünk, azt népünknek semmilyen más rendszer nem biztosította. Móst további, gyorsabb ütemű fejlesztésről van szó, arról, hogy a nagyobb eredmények nyomán az eddiginél magasabb életszínvonalat biztosítsunk egész népünknek. Tisztelt Országgyűlés! A szak- szervezetek egyetértenek a reformmal. Köztudott, hogy a szak- szervezeti mozgalom a sokoldalú és gondos előkészítő munkának nem szemlélője, hanem tevékeny részvevője volt. Szervezetten és intézményesen felkészültünk, hogy a szakszervezetek teljes erejükkel támogassák, segítsék a reform végrehajtását. Meggyőződéssel állítjuk, hogy az új gazadságirányítási rendszer jó és kedvező eredményeket, hoz. Mivel újról van szó, lehetséges, hogy az első tavaszi napsütéssel nemcsak az eredményeket fogjuk látni, hanem azt is, hogy esetleg itt-ott akadnak ..szeplők” is. De mi ezekkel együtt is magunkénak valljuk, helyesnek és szükségesnek tartjuk az új mechanizmust. Az átmeneti nehézségek, zökkenők megszüntetéséért pedig együttesen fellépünk, cselekszünk. A dolgozó embert az új gazdaságirányítási rendszerből a legközvetlenebbül a reformnak az életszínvonalra gyakorolt hatása érinti. A munkásember számára ez nagyon komoly kérdés, mert hazánkban a jelentős fejlődés ellenére egyes rétegek életszínvonala még elég alacsony. Ennek mi tudatában vagyunk és ennek (Folytatás a 3. oldalon.)
