Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
1967. december 21. 5 Csütörtök Elégedett vevő — elégedett eladó Sokszor sóvárgunk, vajha kulturáltabb lenne a kereskedelmünk, vendéglátóiparunk. S ebbe a kívánságba sok minden belefér, ami mindkét „fél” érdeke, kezdve a jó áruellátáson, a megfelelő munkakörülményeken, jutalékrendszerét, bérezésük t alak pillanatnyilag kisebb vásárformáinak kialakításánál kö- j lás, fogyasztás miatt kerülnek vethető elveket. kapcsolatba a kereskedelmi A vállalatok 1968. január 1-től dolgozókkal. Ha ilyen veszély je- tudvalevőleg, ha azt fedezni tud- j lentkezik, a szóban forgó üzle- ják, a visszatartható nyerésé- tekben meghatározott ideig csak gükből (ennek megvannak az elő- ' jutalékátalányt végezve a fogyasztók, a vendégek j írásai), a korábbinál magasabb keresetet nyújthatnak dolgozóiknak. Eddig is volt a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban úgynevezett tiszta jutalék- rendszer a forgalom után, ezentúl ez vonatkozik majd a nagykereskedelmi vállalatokra is. fizethetnek, megelégedéséig. Az utóbbi időben a közvélemény reflektorfényébe kerültek ezek a dolgok. Az újságok különös figyelmet szenteltek ennek, s a vezető szervek is arra a véleményre jutottak, itt a legfőbb ideje véget vetni a kirívó, bántó jelenségeknek, ame- ^°Sy_ azután miképpen, milyen lyek jogtalanul, nyerészkedésre adnak alkalmat, károsítva vagy „csupán” bosszantva a vásárlókat A küzdelem most már nem csupán elítélő, megbélyegző véleményekben nyilvánul meg, fel fognak szisszenni azok, akikről eddig talán lepergett a legélesebb bírálat is. Körülbelül egy hónapja jelent meg a belkereskedelmi miniszter rendelete, ez egyenes folytatása volt azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az élet diktált a fogyasztók és a társadalmi tulajdon védelmében. formában, milyen ösztönző módot, részesedési kulcsot választ és variál a vállalat, ez saját hatáskörébe kerül, ami természetes is, mert a „helyszínen”, a lehetőségek és a feladatok figyelembevételével tudják igazán, mire kell mozgósítani az erőket, az anyagi érdekeltség növelésével is. A cél az, hogy itt is kialakuljon az egészséges versenyszellem. Nemcsak abban, hogy az üzlet, az étterem, a táncoshely „töri majd magát”, hogy megkedveltesse üzemét a vendégekkel, odaszoktassa őket, hanem ezeken belül Ez a rendelet már az elevenbe az eladónak, a pincérnek sem vág, hiszen kimondja, hogy meg kell szüntetni azoknak a munka- viszonyát, akiket a bíróság jogerősen eltilt a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozástól vagy két éven belül három ízben bírságoltak meg az illetékes fe- ügyeleti szervek valamilyen sus- kus miatt. Az egész kereskedelmi ágazatra vonatkozik ez, tehát a jövőben bezárulnak a kiskapuk. Megtörtént ugyanis nem egyszer, hogy az, akit éltávolítottak az állami kereskedelemből, csak a markába nevetett, mert legfeljebb átnyergelt a szövetkezetiekhez, esetleg valamelyik magánkereskedőhöz. Világos, hogy a fogyasztókkal nem kerülhet többé kapcsolatba az, aki árdrágítást követ el, csal a mérésnél és a számolásnál, vagy más módját eszelte ki az emberek becsapásának. Feltétlenül összefügg ezzel egy másak rendelkezés, amely még újabb keletű. Valljuk be, a kereskedelem dolgozói — vannak vagy 300 ezren — már nem egyszer tették szóvá a kínálkozó fórumokon, elsősorban persze a szakszervezetükben, hogy bérezési rendszerük nem megnyugtató, nem eléggé sarkallja az egyes eladókat, pincéreket a jobb, figyelmesebb munkára, s inkább az egyenlősdi felé hajlik. Ezért oly időszerű a belkereskedelmi miniszternek a szakszervezettel, a KPVDSZ- szel egyetértésben kibocsátott utasítása a régóta vajúdó probléma megoldása érdekében. Szabályozták a boltokban, meg a vendéglátóhelyeken dolgozók Kétszáz ú j lkarus*autóbusz A jövő évben 680 új autóbuszt ad az Ikarus, ebből az autóközlekedés 480 kocsit az elavultak pótlására használ fel. 200-zal azonban növekszik a kocsipark. A MÁ- VAUT főműhelye tovább folytatja a csuklósítási program végrehajtását és újabb ISO csuklóst ad a Budapest környéki, helyközi forgalomnak, illetve a vidék? városok helyi forgalmának. A tervek szerint új autóbuszpályaudvar épül Miskolcon, Debrecenben, Esztergomban, Csongrádon és Mo- sonmagj aróvárott. lesz mindegy, hogy őt keresse az a vevő, vagy a fogyasztó. Magyarán: ott, ahol a vendég elégedett, az eladó, a pincér is többet keres majd. Még arra is ügyeltek az utasításban, nehogy az anyagi ösztönzés bizonyos elvakult versenyzést hozzon, s ellenkezőleg süljön el, éppenséggel a közönség kárára. Például a nagyobb jutalékkal kecsegtető áru eladása, vagy busás vendéglői „kon- zumálás” miatt nem kerülhetnek hátrányba azok a fogyasztók, ameddig csak meg nem szűnnek a rosszul értelmezett anyagi ösztönzés hibás következményei. Az említett intézkedésekkel nem zárulnak le azok a törekvések, amelyek a fogyasztók védelmét, érdekeit szolgálják. Nem kétséges, hogy megfelelő jogszabályok is várnak kidolgozásra, hogy a kereskedelem, a vendéglátóipar se adjon lehetőséget az indokolatlan jövedelmekre, a fogyasztók rászedésére. De önmagunkat tévesztenék meg. ha most már mindent a rendeletektől, utasításoktól várnánk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állapotok további javulásához az e területen dolgozók összefogása szükséges. Rendkívül sokat tehet a becsületes, lelkiismeretes eladók, pincérek sokasága, hogy példájával, ha kell, figyelmeztető szavával, magával ragadja a többieket is, egyenes úton járjanak. Másfelől rengeteg függ maguktól a vállalatok vezetőitől, hogy ne tűrjenek meg lazaságokat, őrködjenek a szocialista kereskedelem és vendéglátóipar tisztaságán, tekintélyén. Munkájukat jellemezze az, hogy mindig idejében fellépnek a fogyasztók megkárosítása, az udvariatlanság, a kereskedelem kulturáltsága ellen, s mindent megtesznek viszont, hogy a jói dolgozók megtalálják számításukat. Vető József Önzés és mulasztás? Egy múlt évi színházi tanácskozás margoj ara Országosan tovább gyűrűzik a vita a gyermek- és ifjúsági előadások lehetőségéről. A szükségességével mindenki egyetért — elsősorban a pedagógusok, pszichológusok, népművelők, színházi szakemberek, nem is beszélve a szülőkről! Teljes az összhang abban, hogy gyermekeink színházi nevelése nem a legmegfelelőbb, egyrészt nem kezdjük elég korán a leendő, felnövekvő színházlátogató közönség nevelését, másrészt nem mindig az életkori sajátosságoknak megfelelő színházi ráhatást biztosítunk a gyermekeinknek. A gyermeklélektan megállapította, hogy az összes művészetek közül éppen a színház — a maga összetettségével — gyakorol a legnagyobb hatást a gyerekekre. Ebből következően a színházi élmény nevelő hatása az egyik legerősebb. Egyetlen művészeti ág j sem tudja például annyira kivál- j tani a kis nézőkből a jó és a rossz | közötti különbség felismerését, j mint a színpadi cselekmény. Az etikai nevelőerővel párhuzamosan hat a színház ízlésfejlesztő hatása. Az élő képi és a zene kompozíció egységének ereje olyan hatású, amelyet más nem pótolhat: sem a móri, sem a televízió. Ha csupán az előzőekre, a gyermeki gondolatvilág fejlődése és a színházi élmény összefüggésére gondolunk, már levonhatjuk a következtetést, hogy a gyermekeink neveléséből nem maradhat I ki egy olyan számottevő eszköz, mint a színházlátogatás. Sajnos, már igen hosszú idő I a gyermekek Nagy az érdeklődés az új termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás iránt Nemrég hozta nyilvánosságra az Állami Biztosító a termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás új rendszerét. Erinek lényege, hogy választékot kínál, és ezáltal jobban alkalmazkodik a termelőszövetkezetek eltérő adottságaihoz, gazdálkodási színvonalához. Az új biztosítás közelebb visz a a talajerrozió a növénybetegségek, a rétek eliszaposodása stb. Az ezek elleni védekezés részben a termelési technológia korszerűsítésének kérdése, mások viszont különleges helyi adottságokból erednek, és emiatt a termelőszövetkezeteknek csak kis körét érintik. A kockázatkiegyenlítődés termelés teljes biztonságának el- hiánya ilyen esetekben aránytala- éréséhez. A termelőszövetkezetek mil magas díj terhet jelentene az kártérítést kapnak, ha a tél fo- I érdekeltek részére, ljamán bármilyen elemi kár mi- j ^ biztosításnak az új kockáza- att beleértve a belvizet is a , (0;5ra való kiterjesztése, a magavetések 50 százaléknál nagyobb ,abb egységárak és hozamok térmértékben kipusztulnak. A biztosítást részben a viharkárokra is kiterjesztették. Az összevont vagyonbiztosításon belül három állatbiztosítási módozat közül választhatnak a termelőszövetkezetek, és olyan kiszik, hogy mennyit ér számukra a biztosítási védelem. A tapasztalatok szerint az a vélemény alakult ki, hogy az új jobb, mint a korábbi volt, és ezért a termelőszövetkezetek nagy többsége mellette dönt. De az Állami Biztosítótól elvárják, hogy a reform szellemében működő üzleti partner legyen, és ne tekintse a mostani kockázatbővítést befejezettnek. óta megoldatlan színházi nevelése. Miért? A kérdés sokrétű elemzést igényelne, mert meglehetősen bonyolult. Az azonban biztos, hogy vidéki színházaink a jelenlegi körülmények között — a műsorterv feszítettsége miatt — nemigen vállalkozhatnak arra, hogy tehertételként az évi műsorukra egynél több mesejátékot, illetve ifjúsági darabot bemutassanak. Az évi nyolc-tíz premier és a tájelőadások miatt még ez is nagy erőfeszítést kívánna meg színházainktól és még mindig csak egy gyermek-, illetve ifjúsági darab lenne a szezonban! A megoldást a színházi szakemberek a területileg egymáshoz közel fekvő színházak együttműködésében látják. Vagyis: háromnégy egymáshoz közel fekvő színház bemutatna egy-sgy mesejátékot, ifjúsági darabot, vagy az irodalmi oktatást elősegítő drámát és a helyi bemutató után a szomszédos színházban lépne fel a vendégegyüttes. Tehát csere-előadásokkal szaporítanák az egy-egy I színházban bemutatott mesejáté- I kok, ifjúsági darabok számát, s amellett, hogy a kis közönség jól járna, a színház anyagilag sem fi- j zetne rá. Nincs ugyan még érdemleges [ tapasztalat arról, hogy részleteiben mennyiben válna be ez a j megoldás, de tárgyilagos ellenérvekkel sem lehet támadni! Éppen ezért örültünk, amikor az elmúlt év szeptemberében három alföldi színházunk, a kecskeméti Katona József Színház, a Békés megyei Jókai Színház és a vendéglátó szolnoki Szigligeti Színház vezetői az említett megoldás mellett döntöttek szolnoki tanácskozásukon. A ..szomszédvárak’' vállalták, hogy lía a legnagyobb erőfeszítések árán is, de műsorukra tűznek egy-egy darabot a legifjabbaknak. Az értekezlet óta már több mint egy év telt el, de sajnos, megvalósulatlanul maradt az elképzelés, biztosítás j annak ellenére, hogy a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya is a támogatását ígérte. A gyermek- és ifjúsági darabok műsorra tűzésének kérdése tehát ismét nyugvópontra jutott, megfeneklett. Meddig még? — tiszai — egészítő biztosításokat is köthetnek, amelyek eddig nálunk ismeretlenek voltak. Ilyen péidául a szőlő tavaszi fagykárainak biztosítása, a kenyérgabona termésbiztosítása és az egész tenyésridő- szakra vonatkozó bel vízkárbizio-? sítás. Az új kockázatok jelentőségére utal, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság felmérése szerint a múlt évben a belvizek 360 millió forint, az idén 260 millió forint értékű terméskiesést okoztak. Minden kárveszélyt azonban a biztosítással megoldani ma még nem lehet. A széles választék ellenére egyes termelőszövetkezetek további kárveszélyek biztosítását igénylik. Ilyen például az aszály, j mészelcsen díjemelkedéssel, és I egyben magasabb kártérítéssel is I járnak. Ugyanakkor az új díjszá- ! mítási rendszer az előző évekhez | képest igazságosabb és a tényleges kockázatnak megfelelőbb. Az 1968-ban fizetendő díj pontos ösz- szege az egyes termelőszövetkezetekben azonban ma még nem állapítható meg, mert az csak a ténylegesen vetett növényi kultúrák alapján, a jövő év májusában számítható ki, de a növekedés aránya az idei termelési adatokra vetítve már felmérhető. Egyébként azok a termelőszövetkezetek, amelyek azt igénylik, változatlan feltételekkel és díjtételekkel az előbbi vagyonbiztosításukat fenntarthatják. Itt díjemelkedést csak a termelési érték változásai okoznak. A tárgyalások a szövetkezetek és az Állami Biztosító szakemberei között országosan folynak. A közös gazdaságok mérlegre teÁ Gyulai Építőipari Vállalat pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére GYULAI MUNKAHELLYEL: építész tervező mérnök vagy technikus, aki a tervezési munkában gyakorlott és jártas. Hosszú gyakorlattal rendelkező r r r gyors- es gépíró Építőiparban gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadó 122205
