Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-20 / 300. szám
1967. december 20. 5 Szerda Korunk szimbóluma: az olvasó ember Ilyen ez a háború... Selyetnsássló tizennégy nyelven A SZÓR AKOZÁS és az ismeret- szerzés legegyszerűbb forrása a könyv. A jó könyv gondolkodásra késztet, idegen tájakra kalauzol el, fölpezsdíti a fantáziát. Az olvasó ember korunk szimbóluma lett, kifejezője annak a világnak, amelynek alkotói és egyben tanúi vagyunk. A könyv mindennapi társunkká vált, jól megfér az aktatáskában, a tízórai vajas kenyér és paprika mellett. A regények, ver- seskötetek kikerültek az üzemekbe, könyvtárak szerveződtek a gyárkapun belül, közvetlenül a munkahelyek mellett • * * A PAMUTTEXTILMŰVEK békéscsabai gyárában a dolgozók 60 százaléka tagja az üzemi könyvtárnak. A rendszeresen olvasók aránya bizonyára magasabb en— Az utóbbi időben, az átszervezések és az új cémázó üzemrész miatt az üzem kizökkent megszokott életritmusából, és ez jelentkezett a könyvtár iránti érdeklődés csökkenésében. Az új dolgozóink csak ritkán kölcsönöznek és a régi tagok egy része is hűtlen lett. Meg kell mondanom őszintén, hogy a könyvállomány felfrissítése sem volt megfelelő: új beosztásba kerültem, jóval kevesebb az időm... Három éve vagyok könyvtáros. Amíg tudtam, lelkiismeretesen csináltam. De egyedül belefárad az ember... Kevés segítséget kapok és a propaganda. sem kielégítő. Pedig az emberek szeretik a könyvet, megérdemlik, hogy törődjünk velük... SZAFFIÁN GYÖRGYNÉ 1051 óta tagja az üzemi könyvtárnak. Verne-rajongó, de kedveli Fekete István állatregényeit is: nél, hiszen sokan más könyvtárakból szerzik be az olvasnivalót. A jelenlegi könyvállomány, amelyet négyhavor ként cserélnek, mintegy kilencszáz kötet. Köny- nyen kiszámítható, hogy az üzemben egy év alatt az egy főre eső kölcsönzések szarna 25 körül van. Ezt a magas számot minder.kép— Minden jó könyvet szívesen elolvasok és szeretném másokkal is megszerettetni az olvasást. Ha itt az üzemben sűrűbben cserélnék ki a könyveket, akkor biztosan szívesebben jönnének és ideszoknának az emberek. * » » pen jónak mondhatjuk, de Nagy Istvánné könyvtáros mégsem elégedett: BÉKÉS MEGYÉBEN 85 letéti könyvtár van, ezek többsége az üzemeken belül működik, egy-egy fwßgÖMij a lakásban Kevés az olyan ház, amelynek ablakát ne díszítené valamilyen függöny. Elterjedt szokás és számunkra ma már természetes, hogy ablakainkat függönnyel takarjuk. Ennek több oka van. Egyrészt elzárjuk lakásunk belsejét a kíváncsi tekintetek elől, másrészt — s ez a fontosabb — a függöny úgy díszíti a szobabelsőt, hogy egy bizonyos hangulatot is ad a lakásnak. Függönyt nem mindenütt használnak. A Németalföldön, például Brüsszelben, illetve Belgiumban és Hollandiában, nincs függöny az ablakokon. Az utcán járó nyugodtan benézhet az ablakon az európai lakáskultúra azonban többségében elfogadja, és a lakás belsejének esztétikai díszítésére felhasználja a függönyt. ban inkább teritál és a színes — kék, zöld, narancs, citrom és krémszínekben kapható „netz” anyagból való függönyt vásároljunk. Derűssé teszi a lakást, ha belső függönyt is felszerelünk. Ennek anyaga lehet mintás német se- lyemdamaszt, bútorripsz, bútorkarton, vagy egyszerű kockás, csíkos zefír. Ebből az anyagból porvédő huzat is készíthető. Vigyázzunk azonban arra, hogy a túl sok mintás textil nyugtalanítóan hathat a szobában tartózkodóra! A függöny teljes egészében is beboríthatja az ablakot, azaz a mennyezettől a földig ér. Azokban a lakószobákban, ahol az ablakot gyakran nyitogatják, célszerűbb a párkányig érő, rövidebb Régen a tüli, a klöpli-csipke volt a „szép” függöny, s ez bizonyos fokig utalt is a család jólétére. Ma a szintetikus anyagok térhódításával háttérbe kerültek, mert kezelésük nehézkes. A ma függönyanyaga a teritál Nylon- szálból készült, mintája egyszerű, s ha poros, egyszerűen szintetikus mosóporral kimosható. A kombinált szekrénnyel, kárpitozott garnitúrával berendezett lakásba természetesen illik a csipkefüggöny, a modem variabútorokhoz azonfüggöny. Nagyon mutatós a kétszárnyas. kettős függöny. Azaz a karnisra szerelt teritál függöny fölé színes textilből még egy függönyt borítunk. A belső függöny feladata a sötétítés mellett a szoba belső díszítése. A rajzc^ látható függöny palóc szőttesből készült, fekete— fehér mintázással. Alatta teljesen sima, minta nélküli aprószemű nylonfüggönnyel. K. M. Maglódi Magda rajzai kisebb kollektíva olvasási igényeit elégítik ki szép- és szakiroda- lommal. Ezeket a Szakszervezetek Központi Könyvtára látja el. majd hetvenezres példányszámú készletéből. Minden üzem, vállalat másmás mennyiségű és összetételű olvasnivalót rendel, aszerint, hogy mennyi a létszám, milyen a foglalkozás jellege és milyen a dolgozók érdeklődési köre. Míg a konzervgyárban 2500 kötet között válogathatnak az érdeklődők, addig a Patyolatnál például csak 80 darab könyv van kint egy-egy alkalommal. A központi könyvtár vezetője, Darabos Magdolna a következőkben jelöli meg az üzemi könyvtárak feladatát: — Aki szereti a könyveiket, azt nem kell olvasásra ösztönözni, csak befolyásolni az olvasmányok összeállításánál. De aiki húzódozik a betűktől, azt igenis, kézen kell fogni és be kell vinni a könyvek közé. Az üzemi könyvtárak (és könyvtárosok) feladata éppen az, hogy a baráti, munkatársi kapcsolatok közvetlen erejével, minél több embert vonjon be az olvasók táborába; segítője és tanácsadója legyen a szép szó kedvelőinek. Ezért is tartom fontosnak az üzemi könyvtáros személyének körültekintő kiválasztását, akinek, amellett, hogy olvasottnak kell lennie, ismernie kell a megjelenő könyveket, a különböző típusú és foglalkozású emberek igényeit. A könyvtárost jobban becsülje meg az üzem (akár anyagilag is!) és támogassa munkájában. * * * A KÖNYVEK kikerültek az üzemekbe, könyvtárak szerveződtek a gyárkapun belül, mindjárt a munkahelyek mellett. Ez olyan lehetőség a közvetlen, tömeges kulturálódásra, amelyet nem kihasználni vagy csak részben kihasználni, szinte megbocsáthatatlan. Élni kell tudni ezzel a lehetőséggel, mert a kor kiművelt emberfőket kíván, s mert az idő semmivel sem kárpótolhat a meg nem szerzett ismeretekért... Brackó István Antal Imre Békéscsabán Hétfőn este az érettségizők klubja vendégeként ismét Békéscsabán volt Antal Imre zongora- művész, a tévé népszerű „Halló” műsorának riportere. A találkozót a zeneiskolában tartották meg, hogy a művész kisebb zeneműveket is bemutathasson- Az élménybeszámoló, baráti beszélgetés Antal Imre közvetlenségével hamar megtalálta a kapcsolatot a fiatalokkal. Kár, hogy ez alkalommal a szokottnál kevesebben vettek részt az összejövetelen. IV. Jeremiah Denton alezredesnek nem volt szerencséje. Pedig a felszállás előtt nem kisebb ember búcsúztatta, mint maga McNamara, az USA hadügyminisztere. Amerika első számú katonája ugyanis éppen abban az időben volt szemlekörúton, amikor az alezredes a VDK bombázására indult egy repülőgépanyahaj óról. A miniszteri búcsú nem bizonyult jó kabalának: Denton gépét lelőtték a Ham-Rong-i híd felett. Milyenek ezek a pilóták? Mi a véleményük a háborúról? Két kivonat, két jegyzőkönyvből: James Davis százados. „Kérem, én az amerikai hadsereg pilótája vagyok. Nem vagyok hajlandó válaszolni minden kérdésre. Csupán azt szeretném közölni, hogy ha valóban olyan pusztítást okoztak gépeim, bombáim, mint ahogy mondják, akkor állítsák össze a számlát. Hány ház, hány híd, hány gyár? Küldjék meg a családomnak. A papa kifizeti. Ja igen, az emberek... Ha valóban meghaltak néhányan, kérdezzék meg a hátramaradottakat, mennyit kémek személyenként, végkielégítésül? És csapják a számlámhoz. Mondom, mindent kifizet a papa...” Joseph Crecca főhadnaggyal személyesen találkoztam. Beszélgetésünkből csupán két mondat: „Én esténként imádkozom, hogy béke legyen. Sajnálom, hogy olyan sok szenvedést okoztunk...” Melyik az igazi arc? Nem tudom. Egy biztos: azt ma már ők is tudják, hogy a VDK légiterébe repülni nem békés kirándulás. És számolnak azzal is, hogy nem térnek vissza. Azért szerelik fel őket több mint 300 használati tárggyal. íme egy elfogott pilóta „szereléséből” néhány kellék: hordozható rádió, telefon arra az esetre, ha sikerül kiugrani a gépből és szerencsésen földet ér, ezzel kapcsolatot tud teremteni a part közelében cirkáló mentő helikopterekkel. Ha a tengerbe esik, használhatja a felfújható gumicsónakot, van nála tengervíz- sótalanító vegyszer, és olyan oldat, amely megfesti a tengert és megyéd a cápák ellen. Zsebekkel teletűzdelt ruhájában ot1 található a rugós kés, forgópisztoly, higanygőzös jelzőlámpa amelynek morzejeleit kilométerekről is lehet látni. Vízhatlan gyufa, gyógyszerek. Megtalálható kelléktárában a „Hogyan maradjunk életben” című kézikönyv, imakönyv. És egy kis selyemzászló, rajta tizennégy nyelven: „Segítséget kérek. Vannak-e a közelben Amerikaid ozmlkus enciklopédia A Szovjet Enciklopédia kiadó megjelentette az Űrhajózás című, egyszerű, világos nyelven megírt és a nagyközönségnek szánt egykötetes enciklopédiát. Az „Űrhajózás” választ ad rengeteg kérdésre: milyen az űrhajó szerkezete, milyen technikai eszközökkel bocsátják fel, s vezérlik pályájára, hogyan biztosítják a Holdra való sima leszállást, hogyan teremtik meg óriási távolságokra a megbízható kozmikus rádióösszeköttetést stb. A könyv rengeteg érté- j kés információt tartalmaz a csillagászatról, az asztrofizikáról, a geofizikáról, a kozmikus berendezések hajtóműveiről, a navigációról, az űrbiológiáról és űrorvostudományról, a kozmikus kutatások módszereiről és eredményeiről, az űrjogról, és az űrhajózás történetéről. Az olvasók megismerkedhetnek a különböző országokban folyó űrkutatási munkálatok tervezésé- ; vei, az Egyesült Államok, Anglia, ! Franciaország, Olaszország, Japán, az NSZK űrkutatási programjával. Tizennégy nyelvű amerikai zászló. barát partizánok? Ha igen, vezessen hozzájuk. Kormányom hálás lesz érte...” Nem kérünk a hálából — ismétli az utoJsó mondatot Hung Yen tartomány egyik fali Tni Song Hao asszony a helyi milícia tagja. Jobb volna, ha e- hoss-ú szöveg helyett csupán egy kis feliratot hoznának magukkal: „Megadom magam’V A lelőtt amerikai gépek pilótáinak — ha túlélik a lelövést — az ’esz a sorsuk, hogy elfogják a hadsereg katonái. vagy a milícia tagjai, az egyszerű falusi emberek. Az egyik elfogására így emlékezik vissza Song Hao: — Késő délután volt. A rizsföldön dolgoztunk. A magasfigyelőben szolgálatot teljesítő ügyeletes kolomppal jelezte: amerikai gépek közelednek. Az óvóhelyre indultunk, amikor fülsiketítő dörrenés rázta meg a levegőt. Az égre figyeltünk, és láttuk, ágyúink eltaláltak egy gépet. Zuhanni kezdett és rövidesen fehér ejtőernyő nyílt ki a levegőben. A kiugrott pilótát néhányan szemmel tartottuk, a löbbiek a katonákat értesítették. A szél távolabb sodorta a pilótát, s mire odaértünk, már levetette ernyőjét, futásnak eredt. Szaladtunk utána. Tudtuk, ha át akar úszni a folyón, csónakját kell használnia. De arra már nem volt ideje. Pisztolyt fogott ránk. Néhány pillanatig farkasszemet néztünk. Amikor észrevette, hogy egyre szorosabb gyűrű fogja körül, eldobta fegyverét, megadta magát. — És aztán?... — Kormányunk felhívta a figyelmet, hogy sértetlenül kell átadni a pilótákat. Mi igyeki szünk ezt betartani. Űjból kezembe veszem a pi- | lóta tizennégy hyelven írott, se- J gítséget kérő zászlaját. Fura fogalmazás. Különös gondodko- í dásra vall: „Vannak-e a közel- j ben Amerika-barát partizánok...? Király Ferenc 'Folytatjuk)
