Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-15 / 296. szám

IWI. december IS. 3 Péntek Nyolcvanezer forint a legjobb eredménnyel dolgozó brigádoknak Mezőhegyesen Az 1967. évi termelési feladatok megvalósítására 80 szocialista bri­gád tett munkafelajánlást a Me- zőhegyesi Állami Gazdaságban. A termelésben elért korábbi ered­mény két üzem kollektíváját ar­ra késztette, hogy a munkaver­seny magasabb formájában küzd­jön a Szocialista üzem címért. A széles körben kibontakozott munkaverseny alapján az állami gazdaság szakmai, párt- és szak- szervezeti vezetőség összeállította az ágazatonkénti progresszív ju­talmazási rendszert. A követel­mények elérésére 80 ezer forint jutalmat tűztek ki — írja hoz­zánk küldött levelében Gyevi Fe­renc versenyelőadó. Az üzemegységek versenyében kitűntek az ómezőhegyesiek. Itt Hajtmann Pál munkaérdemren- des kerületvezető irányításával dolgozik a legjobb női szocialista brigád. Ez a brigád tavaly ala­kult. 1967-re hozamemelkedésből egynegyedmillió, önköltségcsök­kentésből pedig 180 ezer forint ér­tékűt vállalt. Munkafelajánlásu­kat az év első 10 hónapjában 679 ezer forintra teljesítették. Ez a női brigád egyik esélyese A leg­jobb állattenyésztő brigád cím­nek és az ezzel járó 10 ezer fo­rint jutalomnak. Hozzájuk ha­sonló kimagasló eredményt értek el ugyancsak Ömezőhegyesen a 2-es számú tehenészetben. A gazdaság vágóhídján dolgo­zik a legpatinásabb szocialista brigád. A cím megszerzésére 1960- ban vállalkoztak. Ök vezették be elsőnek Mezőhegyesen az önki- szolgáló bérfizetési módszert. Az elmúlt 7 esztendőben fillérhiány nélkül mindenki kézhez vehette a munkája után járó bért ! A Mezőhegyesi Állami Gazda­ságban rövidesen összegezik a munkaverseny 1967. évi eredmé­nyeit. Bizonyára nem lesz köny- nyű dolga az értékelő bizottság­nak, amikor a rendelkezésére bo­Ajándék a gyulai | Megyei szervező bizottság csecsemőgondozó ialézet a|aku|, a házikertek felújítására gyermekeinek 1 A Baromfiipari Országos Válla­A párt megyei bizottságának javaslatára december 12-én, ked­lat békéscsabai gyáregységében a ! den tanácskozásra hívták a ME- Kállai Éva nevét viselő szociális- | SZÖV,' a MÉK, az AGROKER, a ta üzemrész dolgozói a napokban csátott 80 ezer forint jutalomösz- 11750 forintot gyűjtöttek össze. Az szeget elosztja. A felsoroltakon | összegből különböző játékokat, s kívül ugyanis még 77 szocialista brigád ért el figyelemreméltó eredményt. 80 labdát vásároltak karácsonyi növényvédő állomás, a nőtanács, az OTP, a megyei művelődési ház, a TIT, az MNB, az Agrártu­dományi Egyesület, az SZMT, a ajándékként a gyulai csecsemő- ! Hazafias Népfront és a megyei gondozó intézet kis lakóinak. 1 tanács művelődésügyi, valamint Jó úton a szocialista brigádmozgalom a Békési Cukorkaüzemben (Tudósítónktól) A Békési Mézeskalács- és Cu­korkaüzemben a hirdető falitáb­lára a napokban egy' táviratot függesztettek ki. A távirat min­den szavából melegség árad visz- sza, amelynek első sugarai éppen azok szivéből indult először ei, akikhez szol. Az üzem dolgozói­nak küldte Gy.-né és két kicsi gyermeke. Ez áll a táviraton: „Hálásan köszönünk mindent.” A szűkszavú, igazi távirati stílusban megfogalmazott szöveg csak sejteti, hogy valami jó, em­beri cselekedetért mond köszö­netét a távirat feladója. Hogy mi a történet háttere, azt az üzem dolgozói és az általuk vezetett szocialista brigádnaplók mondják el tiszta őszinteséggel. — Nem az első eset, hogy a Szocialista brigád cím elnyeré­séért dolgozók segítenek a bajba jutott munkatársaikon — mond­jogszabályok által biztosított ke­reteket, ugyanakkor a szükségle­teknek megfelelő, mindenki szá­mára érthető, a lényeget tartal­mazó megoldásokat rögzítsék, il­letve foglalják magukban. Az új gazdasági mechanizmus megvalósításával összefüggően a jogalkalmazás területén is széle­sebb körű megoldások valósulnak meg. . Az idézett tanulmány veti fel, hogyha a jogalkalmazást a legszélesebb értelemben, tehát nem a bevett jogi műszó szerint vesszük, a jogalkalmazók köré­ben nyernek besorolást a vállala­tok igazgatói, a termelőszövetke­zetek elnökei, más gazdasági egységek vezetői is. Mindez — a „helyi” jogalkotás és a „helyi” jogalkalmazás — már most a jo­gi műveltség és hozzáértés maga­sabb színvonalának megterem­tését, illetve megszerzését, ezzel összefüggésben az önálló döntési képesség fejlesztését igényli minden felelős vezetőtől. A gazdaságvezetés új rendsze­rének jogi szabályozása számos kérdést vet még fel a hatáskörök decentralizálásával, az ebből adódó felelősségi és törvényességi problémákkal stb. kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a felelősség — és itt a vállalatok kulcsembereire, az igazgatókra gondolunk első­sorban — a nagyobb hatáskörrel egyenes arányban növekszik és nem csupán jogi, hanem általá­nos társadalmi felelősségről van szó. Felelősség és törvényesség; felelősség és demokrácia — lát­szólag egyszerű fogalmak, való­jában azonban rendkívül bonyo­lult viszonylatok sorában jelent­kezhetnek az új gazdasági mecha­nizmus 1968. január 1-vel tör­ténő bevezetése után. A dátum­mal korántsem fejeződik be az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos jogalkotási munka — írja tanulmányában Kálmán György — „sőt azt az állítást is meg lehet kockáztatni, hogy a jogászilag munkaigényesebb fel­adatok csak ezután, az új gazda­sági mechanizmus alkalmazása során szerzett tapasztalatok hasz­nosítása, az életben jelentkező követelmények megismerése után következnek.” (Kálmán György: A népgazdaság központi irányítá­sának jogi eszközei. Tanulmány a „Jogi kérdések az új gazdaság- irányítás köréből” c. kötetben, 130. old.) Tt szocialista törvényesség fo- *"*■ galmát Szabó Imre így ad­ja meg a bevezetőben is idézett művében: „A szocialista törvé­nyesség a szocialista állam által létrehozott, a munkásosztály, a dolgozók érdekeit szolgáló maga­tartási szabályok megtartását és megtartatását jelenti az állami jogalkotó és jogalkalmazó szer­vek, a társadalmi szervezetek és az állampolgárok által; ez a szo­cialista jognak olyan feltétlen alapelve, amely végső fokon a szocialista termelési viszonyokon alapszik — a dolgozók államha­talmából folyik és megfelel a szocializmust, illetőleg a kommu­nizmust építő társadalom jelle­gének.” E fogalom ismeretében értékelve azt a korábban idézett megállapítást, miszerint a gazda­ságirányítás új rendszerének, mint jogüag magas színvonalon szabályozott rendszernek kell megvalósulnia — világos előttünk, hogy helyes úton járunk, de raj­tunk múlik az előrehaladás üte­me és pozitív értékelhetőségének megteremtése. Dr. Dér Ferenc Vége. ja érdeklődésünkre Körőzsi Fe­renc, a Béke és barátság brigád vezetője. Körőzsi elvtárs az üzem szak- szervezeti titkára is. Jól ismeri az itt működő hét Szocialista brigád cím elnyeréséért dolgozó brigádok tagjait. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. éves jubileumára indított mun­kafelajánlások eredménye, hogy az anyagmegtakarításban kilenc­ezer, a tervtúlteljesítésben pedig 329 ezer forintot értek el. A bri­gádok közötti versenyben első­nek értékelték a Béke és barát­ság brigád munkáját — Hallhatnánk néhány szép példát a brigádok életéből? Első­nek talán arról néhány szót, ami az előbb olvasott távirati szöveg mögött van* — Az egyik napon futótűz­ként szállt a hír szájról szájra az üzem munkatermeiben: Gy- nét — aki csak néhány hete szült — a férje elhagyta. Szinte semmi nélkül maradt otthon az édes­anya. Az üzemben nagyobbrészt asszonyok dolgoznak, akik átérez- ték az anya mélységes bánatát. Válságos helyzetében anyagi meg­segítéssel igyekeztek osztozkodni. Az összegyűlt pénzből sok hasz­nos dolgot vettek neki. Ezekért mondott köszönetét a táviratban. Herpai Lászlóné, az Egyet­értés brigád tagja is hálával gon­dol minden brigádtagjára. A mé­zeskalácskészítő részlegben dol­gozik. Herpainé fiatalon maradt özvegyen. Az üzem jó dolgozója, akinek három iskolás gyermeké­ről kell gondoskodnia a kereseté­ből. Kettő közülük — a legkiseb­bek — ikertestvér. A múltról most sem tud elérzékenyülés nél­kül beszélni. Néhány évvel ez­előtt, amikor özvegyen maradt, az üzem dolgozói öt is segítették, vigasztalták nagy bánatában. A három kis árvának pedig hol a fel­díszített fenyőfa ágai alá kerültek a brigád ajándékcsomagjai, hol pedig az évzárók előtt jutott el hozzájuk. — Lépten-nyomon éreznem kell a munkatársaim segítségét. Még a nyáron történt, hogy az egyik napon Baukó Józsefné, az üzem bérszámfejtője örömmel szaladt hozzám újságolni, hogy megjött a hajdúszoboszlói üdülőbe a be­utalónk. — Eleiemben először mehet­tem pihenni két hétre! Mintha észrevették volna az arcomra ne­hezedő gondfelhőt is. Pénzem — akárhogy is számoltam — kevés volt az üdülés befizetésére. Ám hamarosan együtt volt a szüksé­ges pénz, mert az üzem, a szak­szervezet és a dolgozók segítettek. Mondanom se kell, mennyire örültünk odahaza mindnyájan. Így lett a nyáron két hét igazi, gond­talan pihenés nekem, és a három kislányomnak pedig örökké em­lékezetes és felejthetetlen emlék. A Béke és barátság brigád nap­lójából olvassuk: Vállaljuk, hogy részt veszünk a munkával össze­függő szakmai oktatáson. Csopor­tosan veszünk részt kulturális rendezvényeken és kiránduláso­kon. Egy állami gondozott vagy elhagyott gyermek támogatását vállaljuk. S a brigád az utóbbi vállalást Herpainé két iker kislányára vál­toztatta át. A legutóbbi bejegyzés szerint az „Iker testvérpár” jel­igés betétkönyvben 925 forint van. Azt tervezik, hogy a betétköny­vet az összegyűlt pénzzel akkor kapják majd kézhez, ha a nyol­cadik osztályt elvégezték. Űtra- való lesz az a továbbtanuláshoz. A „kirándulás" jeligés be­tétkönyvbe pedig csaknem kétezer forintot raktak eddig. Az a cél­juk, hogy autóbuszkiránduláson vesznek részt, hogy megismerked­jenek hazánk szebbnél szebb tá­jaival. Így válik egy egésszé vállalá­suk minden pontja. Így dolgoz­nak, így élnek és tanulnak — szocialista ember módján az üzem dolgozói. Példát vehetnek életük­ről sok más üzem brigádjai is. Dobi János mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának képviselőit egy me­gyei szervező bizottság létrehozá­sára, a házikertek felújítására. Ez a munka megyénkben lényegében 33—34 ezer hold házi- és zárt­kert hatékonyabb kihasználására irányul. A megyei szervek a korábbi hónapokban ezzel kapcsolatban már tettek erőfeszítéseket. Meg­szervezték — szeptemberben — a megyei jellegű házikerttermék- bemutatót Békéscsabán. Ennek osztatlan sikere arra késztette a kiállításon munkálkodó szervek képviselőit, hogy az eddigieknél többet törődjenek a háztáji gaz­daságok zöldség- és gyümölcster­mesztésével. A következtetés jó volt, bevált. Lényegében a nagyarányú ér­deklődés adta azt a gondolatot* hogy a házi- és zártkertek szer­vezett felújítását megyénk tár­sadalmi szervei tűzzék napirend­re. Ennek jegyében alakult meg december 12-én a megyei szerve­ző bizottság is, amely felhívással fordult a községi és városi taná­csok vezetőihez: adjanak segítsé­get szakkörök, kerttársulások szervezéséhez. Ahol ennek szük­ségét látják, hozzanak létre a megyeihez hasonló szervező bi­zottságot, amely a falu lakossá­gával egyetértésben, a teljes ön­kéntesség alapján szakkörben vagy szakkörön kívül vállalja sa­ját kertjének gazdaságosabb ki­használását. Ezek a szervező bi­zottságok — úgyszintén a megyei is — 5—8 évre szóló fejlesztési tervet állítanak majd össze. mely- ben meghatározzák a feladatokat, összeírják és beszerzik a telepí­téshez szükséges oltványokat. A december 12-i alakuló ülé­sen megállapodtak abban is, hogy a szakkörök, szakcsoportok, kert­társulások vezetői részére rövide­sen megyei tanácskozást szervez­nek. Tájékoztatják a községi és a városi szakkörvezetőket arról is, hogy a házikertek felújítására a megyei szervek milyen anyagi lehetőségeket biztosítanak. Az alakuló ülésen több vállalat képviselője indítványozta a házi- kerttermék-kiállítás községenként! szervezését, a legszebb termékek­ből a megyei kiállítás újbóli meg­rendezését, mintakertek szervezé­sét, s az eredményes munka er­kölcsi elismerését. — Állj elő, Vén Márkus! — szolt le telefonon a gépkocsi­vezetőnek Zord Zu- árd osztályvezető, a gyáregység rettegett mindenhatója. — Igenis, Zord kartárs — hangzottá vonal túlsó végéről, azaz a garázsnak használt kalyibából a katonás válasz. Mert Vén Márkus, aki va­lamikor a tréneknél szolgált és tizedesig vitte, megszokta, hogy a parancs, az parancs. Nosza, ugrott is a féltonnásba, és csak úgy porzott az iroda­épület felé, ahol Zord Zuárd tanyázott. Fel­szaladt a lépcsőn, és süvegét levéve beko­pogott hozzá. — Bújj be! — hangzott az engedély a belépésre, tudván azt, hogy Vén Már­kus igen katonás em­ber. — Jelentkezem, Zord kartárs — állt meg feszesen az Meseautó őszülő halántékú mindenható előtt, aki neki még az elemi is­kolában osztálytársa volt. — Hát ide figyelj, Márkus! Egy csoma­got viszel Budapest­re, a vállalathoz. — Értettem, Zord kartárs. — Nem kérdeztem. — Értettem, Zord kartárs. — Nna... Akkor itt van — nyújtott egy icike-picike csomagot Vén Márkus felé, aki széles tenyerét nyúj­totta érte. Szinte nem is érez­te a súlyát, ezért egy pillantást vetett ar­ra: tényleg csomag? Amikor összecsukta a tenyerét, kitapogatta, hogy valamilyen apró csavarok vannak pa­pírba csomagolva. Nem kérdezősködött azonban. Neki annyi a feladata, hogy azt Pestre vigye. — Akkor indulj, Márkus! — mordult utolsót Zord, és még kezet is fogott vele, hogy jobb kedvvel vezesse a masinát. Mert sürgős az ügy. Életbevágó, hogy mielőbb Pestre érjen azokkal a csavarok- kal. Maga a vezér te­lefonált. Azt ugyan nem mondta, hogy máris kell. Küldhe­tett volna vonaton valakit, vagy postán is feladhatta volna azt a kis semmisé­get, de hadd lássa a vezér, hogy Zord Zu­árd nem akármilyen hétköznapi ember. Elégedetten ült vissza az íróasztalá­hoz. Még egyszer át­gondolta az egészet, és elmosolyodott ma­gában. Vén Márkus pedig már Szarvas felé járt, úgy sietett. Főnöke kézfogásából sejtette, hogy most valami igen fontos feladattal bízták meg. —or

Next

/
Thumbnails
Contents