Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
IWI. december IS. 3 Péntek Nyolcvanezer forint a legjobb eredménnyel dolgozó brigádoknak Mezőhegyesen Az 1967. évi termelési feladatok megvalósítására 80 szocialista brigád tett munkafelajánlást a Me- zőhegyesi Állami Gazdaságban. A termelésben elért korábbi eredmény két üzem kollektíváját arra késztette, hogy a munkaverseny magasabb formájában küzdjön a Szocialista üzem címért. A széles körben kibontakozott munkaverseny alapján az állami gazdaság szakmai, párt- és szak- szervezeti vezetőség összeállította az ágazatonkénti progresszív jutalmazási rendszert. A követelmények elérésére 80 ezer forint jutalmat tűztek ki — írja hozzánk küldött levelében Gyevi Ferenc versenyelőadó. Az üzemegységek versenyében kitűntek az ómezőhegyesiek. Itt Hajtmann Pál munkaérdemren- des kerületvezető irányításával dolgozik a legjobb női szocialista brigád. Ez a brigád tavaly alakult. 1967-re hozamemelkedésből egynegyedmillió, önköltségcsökkentésből pedig 180 ezer forint értékűt vállalt. Munkafelajánlásukat az év első 10 hónapjában 679 ezer forintra teljesítették. Ez a női brigád egyik esélyese A legjobb állattenyésztő brigád címnek és az ezzel járó 10 ezer forint jutalomnak. Hozzájuk hasonló kimagasló eredményt értek el ugyancsak Ömezőhegyesen a 2-es számú tehenészetben. A gazdaság vágóhídján dolgozik a legpatinásabb szocialista brigád. A cím megszerzésére 1960- ban vállalkoztak. Ök vezették be elsőnek Mezőhegyesen az önki- szolgáló bérfizetési módszert. Az elmúlt 7 esztendőben fillérhiány nélkül mindenki kézhez vehette a munkája után járó bért ! A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban rövidesen összegezik a munkaverseny 1967. évi eredményeit. Bizonyára nem lesz köny- nyű dolga az értékelő bizottságnak, amikor a rendelkezésére boAjándék a gyulai | Megyei szervező bizottság csecsemőgondozó ialézet a|aku|, a házikertek felújítására gyermekeinek 1 A Baromfiipari Országos VállaA párt megyei bizottságának javaslatára december 12-én, kedlat békéscsabai gyáregységében a ! den tanácskozásra hívták a ME- Kállai Éva nevét viselő szociális- | SZÖV,' a MÉK, az AGROKER, a ta üzemrész dolgozói a napokban csátott 80 ezer forint jutalomösz- 11750 forintot gyűjtöttek össze. Az szeget elosztja. A felsoroltakon | összegből különböző játékokat, s kívül ugyanis még 77 szocialista brigád ért el figyelemreméltó eredményt. 80 labdát vásároltak karácsonyi növényvédő állomás, a nőtanács, az OTP, a megyei művelődési ház, a TIT, az MNB, az Agrártudományi Egyesület, az SZMT, a ajándékként a gyulai csecsemő- ! Hazafias Népfront és a megyei gondozó intézet kis lakóinak. 1 tanács művelődésügyi, valamint Jó úton a szocialista brigádmozgalom a Békési Cukorkaüzemben (Tudósítónktól) A Békési Mézeskalács- és Cukorkaüzemben a hirdető falitáblára a napokban egy' táviratot függesztettek ki. A távirat minden szavából melegség árad visz- sza, amelynek első sugarai éppen azok szivéből indult először ei, akikhez szol. Az üzem dolgozóinak küldte Gy.-né és két kicsi gyermeke. Ez áll a táviraton: „Hálásan köszönünk mindent.” A szűkszavú, igazi távirati stílusban megfogalmazott szöveg csak sejteti, hogy valami jó, emberi cselekedetért mond köszönetét a távirat feladója. Hogy mi a történet háttere, azt az üzem dolgozói és az általuk vezetett szocialista brigádnaplók mondják el tiszta őszinteséggel. — Nem az első eset, hogy a Szocialista brigád cím elnyeréséért dolgozók segítenek a bajba jutott munkatársaikon — mondjogszabályok által biztosított kereteket, ugyanakkor a szükségleteknek megfelelő, mindenki számára érthető, a lényeget tartalmazó megoldásokat rögzítsék, illetve foglalják magukban. Az új gazdasági mechanizmus megvalósításával összefüggően a jogalkalmazás területén is szélesebb körű megoldások valósulnak meg. . Az idézett tanulmány veti fel, hogyha a jogalkalmazást a legszélesebb értelemben, tehát nem a bevett jogi műszó szerint vesszük, a jogalkalmazók körében nyernek besorolást a vállalatok igazgatói, a termelőszövetkezetek elnökei, más gazdasági egységek vezetői is. Mindez — a „helyi” jogalkotás és a „helyi” jogalkalmazás — már most a jogi műveltség és hozzáértés magasabb színvonalának megteremtését, illetve megszerzését, ezzel összefüggésben az önálló döntési képesség fejlesztését igényli minden felelős vezetőtől. A gazdaságvezetés új rendszerének jogi szabályozása számos kérdést vet még fel a hatáskörök decentralizálásával, az ebből adódó felelősségi és törvényességi problémákkal stb. kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a felelősség — és itt a vállalatok kulcsembereire, az igazgatókra gondolunk elsősorban — a nagyobb hatáskörrel egyenes arányban növekszik és nem csupán jogi, hanem általános társadalmi felelősségről van szó. Felelősség és törvényesség; felelősség és demokrácia — látszólag egyszerű fogalmak, valójában azonban rendkívül bonyolult viszonylatok sorában jelentkezhetnek az új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-vel történő bevezetése után. A dátummal korántsem fejeződik be az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos jogalkotási munka — írja tanulmányában Kálmán György — „sőt azt az állítást is meg lehet kockáztatni, hogy a jogászilag munkaigényesebb feladatok csak ezután, az új gazdasági mechanizmus alkalmazása során szerzett tapasztalatok hasznosítása, az életben jelentkező követelmények megismerése után következnek.” (Kálmán György: A népgazdaság központi irányításának jogi eszközei. Tanulmány a „Jogi kérdések az új gazdaság- irányítás köréből” c. kötetben, 130. old.) Tt szocialista törvényesség fo- *"*■ galmát Szabó Imre így adja meg a bevezetőben is idézett művében: „A szocialista törvényesség a szocialista állam által létrehozott, a munkásosztály, a dolgozók érdekeit szolgáló magatartási szabályok megtartását és megtartatását jelenti az állami jogalkotó és jogalkalmazó szervek, a társadalmi szervezetek és az állampolgárok által; ez a szocialista jognak olyan feltétlen alapelve, amely végső fokon a szocialista termelési viszonyokon alapszik — a dolgozók államhatalmából folyik és megfelel a szocializmust, illetőleg a kommunizmust építő társadalom jellegének.” E fogalom ismeretében értékelve azt a korábban idézett megállapítást, miszerint a gazdaságirányítás új rendszerének, mint jogüag magas színvonalon szabályozott rendszernek kell megvalósulnia — világos előttünk, hogy helyes úton járunk, de rajtunk múlik az előrehaladás üteme és pozitív értékelhetőségének megteremtése. Dr. Dér Ferenc Vége. ja érdeklődésünkre Körőzsi Ferenc, a Béke és barátság brigád vezetője. Körőzsi elvtárs az üzem szak- szervezeti titkára is. Jól ismeri az itt működő hét Szocialista brigád cím elnyeréséért dolgozó brigádok tagjait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. éves jubileumára indított munkafelajánlások eredménye, hogy az anyagmegtakarításban kilencezer, a tervtúlteljesítésben pedig 329 ezer forintot értek el. A brigádok közötti versenyben elsőnek értékelték a Béke és barátság brigád munkáját — Hallhatnánk néhány szép példát a brigádok életéből? Elsőnek talán arról néhány szót, ami az előbb olvasott távirati szöveg mögött van* — Az egyik napon futótűzként szállt a hír szájról szájra az üzem munkatermeiben: Gy- nét — aki csak néhány hete szült — a férje elhagyta. Szinte semmi nélkül maradt otthon az édesanya. Az üzemben nagyobbrészt asszonyok dolgoznak, akik átérez- ték az anya mélységes bánatát. Válságos helyzetében anyagi megsegítéssel igyekeztek osztozkodni. Az összegyűlt pénzből sok hasznos dolgot vettek neki. Ezekért mondott köszönetét a táviratban. Herpai Lászlóné, az Egyetértés brigád tagja is hálával gondol minden brigádtagjára. A mézeskalácskészítő részlegben dolgozik. Herpainé fiatalon maradt özvegyen. Az üzem jó dolgozója, akinek három iskolás gyermekéről kell gondoskodnia a keresetéből. Kettő közülük — a legkisebbek — ikertestvér. A múltról most sem tud elérzékenyülés nélkül beszélni. Néhány évvel ezelőtt, amikor özvegyen maradt, az üzem dolgozói öt is segítették, vigasztalták nagy bánatában. A három kis árvának pedig hol a feldíszített fenyőfa ágai alá kerültek a brigád ajándékcsomagjai, hol pedig az évzárók előtt jutott el hozzájuk. — Lépten-nyomon éreznem kell a munkatársaim segítségét. Még a nyáron történt, hogy az egyik napon Baukó Józsefné, az üzem bérszámfejtője örömmel szaladt hozzám újságolni, hogy megjött a hajdúszoboszlói üdülőbe a beutalónk. — Eleiemben először mehettem pihenni két hétre! Mintha észrevették volna az arcomra nehezedő gondfelhőt is. Pénzem — akárhogy is számoltam — kevés volt az üdülés befizetésére. Ám hamarosan együtt volt a szükséges pénz, mert az üzem, a szakszervezet és a dolgozók segítettek. Mondanom se kell, mennyire örültünk odahaza mindnyájan. Így lett a nyáron két hét igazi, gondtalan pihenés nekem, és a három kislányomnak pedig örökké emlékezetes és felejthetetlen emlék. A Béke és barátság brigád naplójából olvassuk: Vállaljuk, hogy részt veszünk a munkával összefüggő szakmai oktatáson. Csoportosan veszünk részt kulturális rendezvényeken és kirándulásokon. Egy állami gondozott vagy elhagyott gyermek támogatását vállaljuk. S a brigád az utóbbi vállalást Herpainé két iker kislányára változtatta át. A legutóbbi bejegyzés szerint az „Iker testvérpár” jeligés betétkönyvben 925 forint van. Azt tervezik, hogy a betétkönyvet az összegyűlt pénzzel akkor kapják majd kézhez, ha a nyolcadik osztályt elvégezték. Űtra- való lesz az a továbbtanuláshoz. A „kirándulás" jeligés betétkönyvbe pedig csaknem kétezer forintot raktak eddig. Az a céljuk, hogy autóbuszkiránduláson vesznek részt, hogy megismerkedjenek hazánk szebbnél szebb tájaival. Így válik egy egésszé vállalásuk minden pontja. Így dolgoznak, így élnek és tanulnak — szocialista ember módján az üzem dolgozói. Példát vehetnek életükről sok más üzem brigádjai is. Dobi János mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának képviselőit egy megyei szervező bizottság létrehozására, a házikertek felújítására. Ez a munka megyénkben lényegében 33—34 ezer hold házi- és zártkert hatékonyabb kihasználására irányul. A megyei szervek a korábbi hónapokban ezzel kapcsolatban már tettek erőfeszítéseket. Megszervezték — szeptemberben — a megyei jellegű házikerttermék- bemutatót Békéscsabán. Ennek osztatlan sikere arra késztette a kiállításon munkálkodó szervek képviselőit, hogy az eddigieknél többet törődjenek a háztáji gazdaságok zöldség- és gyümölcstermesztésével. A következtetés jó volt, bevált. Lényegében a nagyarányú érdeklődés adta azt a gondolatot* hogy a házi- és zártkertek szervezett felújítását megyénk társadalmi szervei tűzzék napirendre. Ennek jegyében alakult meg december 12-én a megyei szervező bizottság is, amely felhívással fordult a községi és városi tanácsok vezetőihez: adjanak segítséget szakkörök, kerttársulások szervezéséhez. Ahol ennek szükségét látják, hozzanak létre a megyeihez hasonló szervező bizottságot, amely a falu lakosságával egyetértésben, a teljes önkéntesség alapján szakkörben vagy szakkörön kívül vállalja saját kertjének gazdaságosabb kihasználását. Ezek a szervező bizottságok — úgyszintén a megyei is — 5—8 évre szóló fejlesztési tervet állítanak majd össze. mely- ben meghatározzák a feladatokat, összeírják és beszerzik a telepítéshez szükséges oltványokat. A december 12-i alakuló ülésen megállapodtak abban is, hogy a szakkörök, szakcsoportok, kerttársulások vezetői részére rövidesen megyei tanácskozást szerveznek. Tájékoztatják a községi és a városi szakkörvezetőket arról is, hogy a házikertek felújítására a megyei szervek milyen anyagi lehetőségeket biztosítanak. Az alakuló ülésen több vállalat képviselője indítványozta a házi- kerttermék-kiállítás községenként! szervezését, a legszebb termékekből a megyei kiállítás újbóli megrendezését, mintakertek szervezését, s az eredményes munka erkölcsi elismerését. — Állj elő, Vén Márkus! — szolt le telefonon a gépkocsivezetőnek Zord Zu- árd osztályvezető, a gyáregység rettegett mindenhatója. — Igenis, Zord kartárs — hangzottá vonal túlsó végéről, azaz a garázsnak használt kalyibából a katonás válasz. Mert Vén Márkus, aki valamikor a tréneknél szolgált és tizedesig vitte, megszokta, hogy a parancs, az parancs. Nosza, ugrott is a féltonnásba, és csak úgy porzott az irodaépület felé, ahol Zord Zuárd tanyázott. Felszaladt a lépcsőn, és süvegét levéve bekopogott hozzá. — Bújj be! — hangzott az engedély a belépésre, tudván azt, hogy Vén Márkus igen katonás ember. — Jelentkezem, Zord kartárs — állt meg feszesen az Meseautó őszülő halántékú mindenható előtt, aki neki még az elemi iskolában osztálytársa volt. — Hát ide figyelj, Márkus! Egy csomagot viszel Budapestre, a vállalathoz. — Értettem, Zord kartárs. — Nem kérdeztem. — Értettem, Zord kartárs. — Nna... Akkor itt van — nyújtott egy icike-picike csomagot Vén Márkus felé, aki széles tenyerét nyújtotta érte. Szinte nem is érezte a súlyát, ezért egy pillantást vetett arra: tényleg csomag? Amikor összecsukta a tenyerét, kitapogatta, hogy valamilyen apró csavarok vannak papírba csomagolva. Nem kérdezősködött azonban. Neki annyi a feladata, hogy azt Pestre vigye. — Akkor indulj, Márkus! — mordult utolsót Zord, és még kezet is fogott vele, hogy jobb kedvvel vezesse a masinát. Mert sürgős az ügy. Életbevágó, hogy mielőbb Pestre érjen azokkal a csavarok- kal. Maga a vezér telefonált. Azt ugyan nem mondta, hogy máris kell. Küldhetett volna vonaton valakit, vagy postán is feladhatta volna azt a kis semmiséget, de hadd lássa a vezér, hogy Zord Zuárd nem akármilyen hétköznapi ember. Elégedetten ült vissza az íróasztalához. Még egyszer átgondolta az egészet, és elmosolyodott magában. Vén Márkus pedig már Szarvas felé járt, úgy sietett. Főnöke kézfogásából sejtette, hogy most valami igen fontos feladattal bízták meg. —or
