Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
* /Hág proletárjai, egyesüljetek} 1961. DECEMBER 15„ PÉNTEK ' Ara: 66 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM Elfogadták a MÁV kollektívszerződéstervezetét Csökken az utazó vasutasok munkaideje Csütörtökön ülést tartott a Vasutasok Szakszervezetének Központi Vezetősége, amelyen Máté Sándor, a MÁV személyzeti és munkaügyi osztályának vezetője és Kajcsa József, a szakszervezet közgazdasági osztályának vezetője ismertette a 170000 vasutas dolgozót érintő MÁV kollektívszerződés-tervezetét. Kifejtette, hogy az új gazdasági mechanizmus és a vasút műszaki modernizálása megköveteli a Vasutas Szakszervezet és a MÁV gazdasági vezetőinek fokozottabb együttműködését. A közlekedés fejlesztésével egyidejűleg gondoskodni kell a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javításáról, a szociális és egészségügyi igényeik eddiginél jobb kielégítéséről. Ezt szolgálja a kollektív szerződés, amely a vasutasok jó néhány régi, jogos kívánságát fejezi ki. Lehetőséget nyújt arra, hogy a forgalomban részt vevői, úgynevezett utazó vasutasok havi 340 órás munkaidejét 210-re csökkentsék. Az utazó személyzetnél a heti pihenőnap időtartama az eddigi 24 óráról 36 órára növekszik. Az utazó szolgálatot ellátók részére az idén július 1-től rendszeresített éjszakai pótlékot — ami egy év alatt 17 millió forint többletjövedelmet jelent az érintett vasutasoknak — az új kollektív szerződés kiterjeszti az utazó mozdonyfelvigyázókra és a vizsgáló főkalauzokra is. A jövőben a szolgálati helyek, főnökségek vezetőinek, helyetteseiknek, a főépítésvezetőknek, építésvezetőknek, a túlmunkáért szabad idő jár, amiért eddig sem díjazást, sem szabad napot nem kaptak. A kollektív szerződés — kisebb megkötöttségekkel — az üzemi étkezés lehetőségét kiterjeszti a MÁV-dolgozók családtagjaira, és a MÁV-nyuigdíjasokra is. A központi vezetőség a szerződéstervezetet élénk vita után jóváhagyta. (MTI) Á fsz-szovefségek vezetőinek tapasztalatcsere-tanácskozása A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a területi szövetségek elnökeinek és titkárainak részvételével országos tapasztalatcsere-tanácskozást rendezett. Csütörtökön, a kétnapos tanácskozás első napján részt vett dr. Ka- zareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is. Szabó István, a TOT elnöke megnyitójában ismertette az országos tanács és az országos titkárság nyolchónapi munkáját, vázolta a területi szövetségek feladatait. Dr. Nagy Sándor, a TOT főtitkára az eddigi tapasztalatokról számolt be. Megállapította, hogy a termelőszövetkezet nem csupán termelőegység, hanem a szövetkezeti parasztság legátfogóbb tömegszervezete, s ezt a tényt a területi szövetségeknek munkájukban az eddiginél jobban szem előtt kell tartaniuk. UT A TÉL! Demény Gyula felvétele ülést tartott a Minisztertanács ■ — Az árszabályozásról szóló rendelet ■ — A betegségi biztosításról = szóló rendelet módosítása A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a kormány elnökének jelentését a vezetésével a Szovjetunióban járt küldöttség tárgyalásairól. A belkereskedelmi miniszter beszámolt az általa vezetett kormányküldöttség dél-amerikai útjáról. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott az árszabályozásról. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter javaslatára a Minisztertanács a szállítási szerződések rendszerét kiterjesztette a termelőszövetkezetek nem mezőgazdasági jellegű árukapcsolataira. Ugyancsak a mezőigazdasági és élelmezésügyi miniszterinek — a SZÖVOSZ elnökével együttesen — benyújtott előterjesztése alapján a kormány szabályozta a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket. A kormány a Szakszervezetek Országos Tanácsának a munkaügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértésben tett javaslatára módosította a dolgozók betegségi biztosításáról szóló rendeletet. Az igazságügyminiszteinek és az Országos Találmányi Hivatal elnökének javaslatai szerint a Minisztertanács új rendeletben szabályozta az újításokkal és a találmányokkal összefüggő kérdéseket. A kormány megvitatta és elfogadta a saját, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1968 első félévi munka tervét. Az árszabályozásról intézkedő kormányrendelet hatálya kiterjed a belföldön forgalomba hozott összes árura (termékre, terményre, nyersanyagra stb.) és a szolgáltatásokra. A kormány rendelete értelmében árhatóságok: az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) és a helyi űrhatóságok; hatáskörüket a kormány által megszabott irányelvek alapján az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke állapítja meg. A kormány egyes árszabályozási kérdések eldöntését saját magának tartja fenn, illetve bármely árhatósági hatáskört közvetlen döntése alá vonhat. Az árhatőság az áruk árát és a szolgáltatások díját a következő árformákba sorolhatja be: — rögzített (fix) hatósági árak; — legmagasabb (maximált) hatósági árak; vagy — hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított árak. Az ár, amit az árhatóság a felsorolt egyik árformába sem sorol be: szabad ár. A kormányrendelet foglalkozik az új tennék, új választék árának megállapításával. Ilyennek tekinthető az a termék, amelynek sem hatóságilag megállapított, sem hatósági rendelkezés figyelembevételével vagy szabadion .kialakított és érvényesített ára még nincs. A rögzített hatósági árak érvényesülési körébe tartozó új termék termelői és fogyasztói árának megállapítását az illetékes árhatóságtól kérni kell. A maximált hatósági árak érvényesülési körében az új termékek legmagasabb árában— főszabályként — a felek megegyeznek és a megegyezést — jóváhagyás céljából — az illetékes árhatósághoz terjesztik. Vitás esetben ugyancsak az árhatóság dönt. A hatósági megkötések figyelembevételével kialakított árak érvényesülési körében az új termék árát a felek — természetesen a hatósági előírásokat tekintetbe véve — maguk állapítják meg. Az új termék árformába sorolásával kapcsolatos vita esetén az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke dönt. A fogyasztói árakat a termékeken, csomagolásukon vagy az elárusító helyiségben történő kifüggesztés útján és minden esetben a kirakatban is, jól látható módon fel kell tüntetni. A rögzített és a maximált hatósági fogyasztói árat a termékeken maradandó módon kell feltüntetni. Az osztályba sorolt árukon szerepelnie kell a minőségi osztálynak. Ahol az árak a helyiség osztályba sorolásához igazodnak, az árakon kívül a besorolási osztályt is meg kell jelölni. A kormány rendelete jogi biztosítékot is nyújt az olyan esetleges törekvéssel szemben, ha valahol jogellenesen, visszaélésszerűen alakítják ki az árakat. Nem szabad a piac felosztására megállapodást kötni, mert ez korlátozná a fogyasztók választási lehetőségét a beszerzési források között. Az árakra vonatkozólag sem köthető olyan megállapodás, amely akadályozza a verseny kialakulását. Továbbra is érvényes „a méltányos hasznot meghaladó nyereség" (tisztességtelen haszon) fogalma. Ezzel összefüggésben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy nem fondorlattal, csalárdsággal, a monopolhelyzettel visszaélve, áruszűkét előidézve érték-e el a nyereséget. Amennyiben megszegték az árszabályozó rendelkezéseket vagy megállapításra került, hogy a nem hatósági árak körében a társadalmi érdekek megsértésével tisztességtelen haszonra tettek szert, az illetékes szervek gazdasági bírságot vetnek ki (illetve a kisiparosokat, kiskereskedőket kötelezik, hogy a jogtalanul felvett összeget forgalmi adóként fizessék be). A gazdasági bírság, illetve kisiparosoknál és kiskereskedőknél a külön forgalmi adó kivetése nem érinti a felelős személyek fegyelmi, szabálysértési, büntetőjogi, kártérítési vagy egyéb vagyonjogi felelősségét. Aki a hatósági árnál magasabb, valamint a nem hatósági árak körében a méltányos hasznot meghaladó nyereséget magában foglaló árat érvényesít, árdrágítás bűntettét követi el, s ellene büntető eljárást kell indítani. A kormány rendelete 1968. -január 1-én lép hatályba. * A dolgozók betegségi biztosításáról szóló kormányrendeletet a Minisztertanács az alábbiak szerint módosította: A táppénzjogosultság időtartamának megállapításánál ez ideig azt a munkaviszonyt tekintették folyamatosnak, amelyben megszakítás nem volt, illetve a megszakítás nem haladta meg a 30 napot. A munkaviszony folyamatosságát 30 napon túli megszakítás esetén is fenntartotta a kereső- képtelenség ideje, a mezőgazda- sági termelőszövetkezeti tagság, valamint a mezőgazdasági biztosítottaknál a december 1. és március 31. napja közötti idő. Az új rendelkezés szerint a folyamatosságot a felsoroltakon felül fenntartja a rokkantsági nyugdíj, az átmeneti segély, továbbá a rendszeres szociális járadék folyósításának ideje is. Eddig munkaviszonyuk időtartamától függetlenül kaphattak táppénzt azok a dolgozók, akik iskolai tanulmányaik befejezése után két hónapon belül elhelyezkedtek. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a fiatalok nem mindig állhatták munkába két hónapon belül (épí tőtáborozá son vettek részt; egyetemi felvételre készültek; egyeseknek elhelyezkedési problémáik adódtak stb.). ezért a kormányrendelet a kéthónapos határidőt 180 napra emelte. Az eddig érvényben volt rendelkezések szerint fizetésének (jövedelmének) 75 százalékát táppénzként az a dolgozó kaphatta, aki legalább két éven át megszakítás nélkül ugyanannál a munkáltatónál állt munkaviszonyban. A dolgozó áthelyezése nem számít megszakításnak. A kormány- rendelet 75 százalékos táppénzt biztosít annak a dolgozónak is, aki 1967. december 31-én fennállott munkaviszonyában ez időpont után bekövetkezett egyszeri munkahelyváltoztatás miatt a két évi megszakítatlan munkaviszonyt ugyanannál a munkáltatónál nem tudta megszerezni — feltéve, ha a két munkaviszony között 30 napnál hosszabb idő nem telt el. Ez ideig a határozott időire szóló munkaszerződéssel alkalmazott dolgozó — amennyiben munkaviszonya ugyanannál a munkáltatónál két évnél rovidebb volt — akkor sem szerezhetett 75 százalékos táppénzre jogosultságot, ha megelőzően megszakítás nélkül muinka viszonyban állt. Több olyan munkakör van azonban, amelyeknek sajátosságai miatt a dolgozó ennek a feltételnek ”em tehet eleget. Ezért az új kormányrendelet előírja, hogy a 75 százalékos táppénzre való jogosultság megállapításánál megszakítás nélkülinek kell tekinteni a határozott időre szóló munkaviszonyokat is, amennyiben a dolgozó a munka- szerződés lejárta után nyomban elhelyezkedik és kétévi munka- viszonnyal rendelkezik. A jogszabály megállapítja a vállalatok, intézmények, mező- gazdasági és kisipari termelőszövetkezetek által fizetendő biztosítási járulék mértékét is. A kormány rendelete 1968. január 1-én lép hatályba. r
