Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
1961. november 14. vi Kedd Épül a Szerszám- és Gépelemgyárak Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyára új telephelyén a szennyvízderítő. Fotó: Csapó JSv§re üisiÉüpSáziák a téglaégetést Túlságosan is ismert az, hogy milyen áldozatok árán létesített téglaégetőt a kondorosi Lenin Tsz. Az első kísérletnél széjjelrobbant lendkerék egy darabja ugyanis halálos sebet ütött a j szövetkezet akkori elnökén. A megrendítő eset után hozzáértő szakemberek segítségével állították üzembe a présgépet és a szükséges felszereléseket. S azóta 1—1,5 millió téglát égettek évente, úgynevezett boglyás- kazalos módszerrel. Ez jelentős veszteséggel járt, mert jó idő esetében is el kellett dobják azokat a téglákat, amit külső burkolatnak, úgynevezett köpenynek használtak. Az esős idő, a beázás aztán tovább hatványozta a veszteséget. Ennek ellenére olcsón és mindig idejében biztosították a saját építkezéshez szükséges téglát, s a szövetkezeti gazdáknak is jelentős mennyiséget adtak új lakóházak építéséhez vagy a már meglevők bővítéséhez, felújításához. Most hozzáláttak egy körke- j mence építéséhez, ezzel nem- j csak megduplázzák a termelést, I hanem szinte minden darab elkészült téglát ki tudnak égetni. A termelést annyira tudják növelni, hogy a közös és a szövetkezeti gazdák szükségletén túl a környékbeli szövetkezeteknek is felajánlottak nagyobb meny- nyiséget. Minden bizonnyal kapós lesz, mert a TÁSZI időnként megjelenő közlönyében az egyik Bács megyei termelőszövetkezet ezer darabonként 900 forintért hirdeti a szénporos téglát. A kondorosi Lenin Tsz viszont 650 forintért adja ezrét az első osztályú téglának. Sajátos gondok, sajátos feladatok a füzesgyarmati Iranykalász Termelőszövetkezetben Az egykori országos hírű Aranykalász Tsz gazdálkodása törést szenvedett. Évekkel ezelőtt több millió forintot költöttek részben saját erőből, részben pedig az állam támogatásával az állattenyésztés fejlesztésére. Sertésférőhelyeikből évente akár hatezer hízót is tudnának értékesíteni, ha lenne takarmányuk. Ezzel szemben az idén ezret hizlalnak. A termelésben beállt visszaesés következménye a korábban nem kellően átgondolt talajművelési rendszer alkalmazásának és beruházási politikának. Mára ugyanis kézzelfoghatóan beigazolódott, hogy aiz állattenyésztés fejlesztésében nem lehet; figyelmen kívül hagyni a takarmánytermesztés üzemi színvonalát. Ez a tétel a jövőben fokozottan érvényesül. Füzesgyarmaton is és máshol is, csak annyi törzs- és haszonállat tartására vállalkozhatnak, ameny- nyinek megtermesztik a takarmányt! Tulajdonképpen az történt az Aranykalász Tsz-ben, hogy a takarmánykészlet optimális felhasználási lehetőségén túl vállalkoztak állattenyésztésre. Épületeik négyötöde ezért most üresen áll. A kihasználatlanul álló épületek pedig a termelés költségeit növelik. Ezzel már tavaly is, az idén is és a jövőben is számolni kell, mert az épület-amortizációt — a szövetkezeti törvény értelmében — a használaton kívül levő, de használható épületekre is minden esztendőben félre kell tenniük. Az Aranykalász Tsz állatálloSandri és a liba nyaka Az ideinél több zöldséget termel a mezőberényi Aram kalász Tsz J Három évvel ezelőtt már megpróbálkoztak hagymatermeléssel a mezőberényi Aranykalász Tsz- ben, azonban nem a legmegfelelőbb, hanem gyomosodásra túlságosan hajlamos fekete földbe ültették. Az idén már jobb minőségű földet választottak ki a 101 hold vöröshagymának. Mivel holdanként 20—21 ezer forint árbe-1 vételt biztosított, jövőre 20 holdon termelik. Elhatározták, hogy az ez évi 33 hold helyett jövőre 68 holdon termelnek vegyes zöldséget a MÉK-nek, s 10 hold termésére a Békéscsabai Konzervgyárral is kötnek szerződést. Egy ici-picit nehéz felfogású Bicere Sándor, talán ezért hívja mindenki Sandrinak. Előrehajolva lohol az utcán, vörös haja a homlokán lóg és mindig eszik. A markában szorongatott ennivalóba akkor is beleharap, ha beszél valakivel. Édesanyja sokat dorgálja, hogy illetlenség az utcán tele szájjal menni, de mintha falra hányná a borsót. Arra vigyáz, amíg nem lép ki a kapun, hogy ne nyúljon teletömött zsebébe. Én bezzeg nagyon örülük Sandrinak mert soha nem kell figyelnem a naptárt, hogy milyen évszak van, csak reggelenként néha rápis- lantok és már tudom, hogy nyár van vagy tél. Mert ő csak idényjellegű harapnivalót markol mindig. Decembertől február végéig friss hurkát, kolbászt, tepertőt, ropogósra sült disznópecsenyét, azután friss sózott szalonnát, néha szárazkolbászt, később sült csirkeszámyat, combot, mellet, mikor mit sikerült elcsenni otthon a kamrából. Bár csibe egész nyáron van bőven, minthogy tehénsajt is, de Sandri megkezdi a korai cseresznyével és a gyümölccsel csak akkor hagy fel, amikor édesanyja levágja az első hízott kacsát. Amikor meglátom markában a sült kacsaszárnyat, combot, már tudom is, hogy szeptember van vihetem a Patyolatba a felöltőmet, várható a hűvösebb idő. Amikor meg libacombot pislan- tok meg nála, mehetek a felöltőmért, mert akkor vsar október dereka körül van. Nem mintha hamarább nem vágni libát egyegy család, de az még amolyan hetes tömésű, jóformán pecsenye, Sandri pedig csak a hízott libát szereti. Ez aztán nem fogy ki a markából november végéig. És éppen az döbbentett meg egy november eleji ködös reggelen, hogy zsebre dugott kézzel láttam, és nem loholt mint máskor. Mintha kicsit húzta volna is a lábát. Megálltam előtte, mert rosszat sejtettem. Kelletlenül bámult ram, lerítt a szeméről, hogy legszívesebben a pokolba küldene. Régi ismerősként kérdeztem: — Csak nincs talán valami baj? Legyintett. — Maguk is csak firkálnak. De semmi értelme. — ? ? ? — Tudja, anyám eladni is töm libát. — Igen. — No... Nem akart a piacon ácsorogni, hogy hamirabb szabaduljon, mert van ám így őszszel istentelen sok munka, ötöt elvitt a felvásárlókhoz. Tudja, olyan kofafélék azok. És kettőnek a tömőtál, mert ugye töméskor a liba odaszornl, a nyakánál lekoptatta o tollat. A felvásárlók ezeknek, kilójáért két forinttal kevesebbet fizettek. Kilenc kilósak voltak darabonként, úgy, hogy anyám harminchat forinttal kevesebbet kapott. Hallja, szerkesztő úr! — bökött meg hüvelykujjával — A vacak kis toll miatt. Ismét legyintett és faképnél hagyott. Cserei Fái mányának jelentős részét évek óta a központi takarmánykészletből tartották fenn. A 7100 holdas tsz-határban 1967-ben mindössze 280 holdon termesztettek kukoricát a közös állatállománynak. Négyszáz holdnál valamivel nagyobb kukoricaterületet a belvíz miatt nem hasznosíthattak kellően. Kukoricatermésük alig érte el a 13—14 mázsa holdankénti átlagot. Egy-egy sikeres esztendőben j az őszi árpa meg a kétszeres is terem ennyit Sőt, Kiss István tsz-elnök szerint az őszi árpa is, meg a kétszeres is biztonságosabban termeszthető a kukoricánál. Ezt az évtizedes megfigyelést haszosították az 1967. évi őszi vetéseknél is, amikor a takarmányt termő kalászosterületet — nyilván a kukorica rovására — 280 holddal növelték. Az őszi árpa és a kétszeres a kocatartáshoz, a malacneveléshez jó takarmányalapot ad. Át is szervezték a sertéstenyésztést. A kocaállományt 300-ról 500-ra növelték. Kétévenként háromszor ma- lacoztatnak. A szaporulatból — a saját gazdaságban termesztett takarmányon — ezer-ezerkétszáz süldőt meghizlalnak, a többit pedig választás után az állatforgalmival kötött szerződés alapján eladják. Süldőeladásból évente másfél millió forintra tehető a tsz bevétele. Ha viszont jövőre meghizlalnák és ügy értékesítenék az idén eladott választási malacokat, akkor 7 millió forintos bruttó bevételhez jutnának. Az üzem takarmányellátottsága azonban ezt nem teszi lehetővé A járási és a megyei szervek anyagiakkal is támogatják a tsz takarmányvásárlását. Csakhogy tavaly is, meg azelőtt is alaposan ráfizettek a kukorica vásárlására. Ahogyan utánaszámoltak, azt tapasztalták, hogy egy-egy mázsa morzsolt kukorica vásárlása és Füzesgyarmatra juttatása 450—500 forint körüli összegbe került. A daraértékesítési százalék viszont alacsony volt. Így jutottak el a saját gazdaság nyújtotta termelési lehetőségek felismeréséhez, kihasználásának fontosságához. A tsz elnöke szerint ebből olyan következtetést vontak le, hogy a jövőben az állattenyésztés fejlesztésében csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takarmánytermés erre lehetőséget ad. A szövetkezetben kétségtelen felismerték a gazdálkodás egyensúlyának fontosságát, amit korábban az állattenyésztés nagy ütemű fejlesztése megbontott. Az egyensúly visszaállítására tett intézkedések a bruttó bevétel csökkentéséhez vezettek, alapjaiban azonban mégis előnyösen hatottak és hatnak, jó irányban befolyásolják a szövetkezet tiszta bevételének alakulását. Másrészt a saját erőforrások jobb kihasználására való törekvés magával hozott és hoz egy sor olyan gazdasági intézkedést, amely a föld termőerejének javítására, a hozamok növelésére irányul. A közismerten gabonatermesztéséről híres gazdaság két éve szalmát egyáltalán nem értékesít. Bőven almoznak a közös és a háztáji állatállománynak. Így a korábbi évek 400—500 holdjával szemben az idén már 1000 holdat szórhattak meg istállótrágyával. Már eddig is hozzányúltak és bátran alkalmazták a modem agrotechnika eljárásait a gabona, az ipari növények és a takarmánytermesztésben : vegyszereket használnak s a holdankénti tőszámot erőteljesen növelik. Jövőre főként nagy hozamú kukoricát szeretnének termeszteni. Hallották, hogy Békéscsabán és máshol is mennyire beváltak az új martonvásári kukoricák. Gazdasági átlagban a holdankénti 25 —30 mázsás szemes termés elérésére törekszenek. Ha megkapják az igényelt vetőmagot, akkor a tavaszi árpának kiválóan előkészített magágyba is — 200 holdon — kukoricát vetnek. A tavaszi árpa 8—9 mázsa holdankénti hozamával szemben a nagy hozamú kukorica termesztése előnyösebb. Ha pedig 600—700 holdon megkétszerezhetnék a kukorica jelenlegi 14 —15 mázsa holdankénti hozamát, akkor szinte egy csapásra megoldanák 5 ezer hízó sertés takarmányellátásának gondját. Vagyis rendbe, egyenesbe hoznák gazdálkodásukat, felzárkózhatnának a község másik nagy hírű és nagy múltú termelőszövetkezete, a Vörös Csillag mellé. Dupsi Károly Munkavédelmi ankét Békéscsabán A Békés megyei főügyészség, az SZMT munkavédelmi csoport és a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezési osztálya az 1967. évi munkavédelmi vizsgálatok tapasztalatai alapján munkavédelmi ankétot tart november 17-én, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán, a Brigád filmszínházban. Két előadás hangzik majd el: dr. Nyíri Béla megyei ügyész tájékoztatást ad az ellenőrzés tapasztalatairól és a további feladatokról. Ezt követően Prókai Ferenc, az SZMT munkavédelmi csoportvezetője a munkavédelem megszervezésének módját ismerteti. Az előadásokat vita követi. A gyulai Állami építőipari vállalat azonnali belépésre keres mérlegképes főkönyvelőt (építőiparban jártas előnyben). Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés írásban GYULA, VÁROSI TANÁCS vagy személyesen, VB-NÉL £££££ Uiöüsi iiiliijS ilütllwii! :::££££|£££££££££££i££££££££ !••• iij í::| -:::::££::: 122141 ■l!!pr
