Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1967. november 12. 2 Vasárnap Kedden kezdődnek bevonulások 1968-tól évente kétszer lesz sorozás A sorozásokról és a bevonuló-! sokról tájékoztatták az MTI mun­katársát a Honvédelmi Miniszté- nium illetékesei. Elmondták: — Az idei sorozás tapasztalatai azt bizonyították, hogy a katona- | korba lépő ifjak túlnyomó többsé­ge egészséges és így alkalmas ka- ■ tonai szolgálatra. A korábbi évek- j hez viszonyítva tovább növekedett j a fiatalok általános műveltségi és iskolázottsági színvonala. Kedvező tapasztalat az is, hogy mind több az olyan sorköteles, aki kéri behí- j vását katonai szolgálat teljesítésé- j re. Függetlenül attól, hogy az j adott naptári évben esedékes-e | vágj' sem. Ugyancsak növekszik [ azoknak a fiataloknak a száma, j akik még nem sorkötelesek, de j 17. életévüket betöltötték és szü- j leik hozzájárulásával — a honvé- | delmi törvény adta lehetőséggel álve — kérik, tegyék lehetővé szá­mukra, hogy bevonulhassanak. — A korábbi gyakorlatnak meg­felelően az idén is az év külön­böző időszakaiban hívtunk, illet­ve hívunk be sorköteleseket kato­nai szolgálat teljesítésére. Ezzel összefüggésben szereztünk olyan tapasztalatokat is, amelyek szük­ségessé teszik az eddigi sorozási tevékenység bizonyos módosítását. Ennek megfelelően 1968-tól éven­te általában kétszer — tavasszal és ősszel — sorozzuk azokat, aki­ket a későbbiekben előrelátható­lag behívunk. Az idén az őszi bevonulások november 14-én kezdődnek és a j hó végéig tartanak. A szolgálati idejüket letöltött katonafiatalok j folyamatosan, november közepé­től december végéig szerelnek le. A helyőrségekben, a laktanyák­ban országszerte felkészültek a leszerelők ünnepélyes búcsúztatá­sára és az újoncok fogadására. (MTI) Tíz napja tart a szabatiságharessok offenzívája a kambodzsai balár közelében Tfz napja tart a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres alakulatainak offenzí­vája a kambodzsai határ közeié­ben levő Dak To térségében. Mi­ként a Reuter jelenti, a heves harcokban eddig 247 amerikai ka­tona vált harcképtelenné. Az összecsapások hevességére jellemző, hogy az amerikaiak a partizáncsapatok ellen B—52-es óriás bombázókat is bevetettek. * Georges Gallup, a róla elneve­zett nemzetközi hírű közvéle­mény-kutató intézet igazgatója Williamsburgban pénteken kije­lentette, az amerikaialk többsége azt szeretné, ha az Egyesült Ál­lamok fokozatosan csökkentené „vietnami kötelezettségéit” úgy, hogy a katonai terheket mind­inkább a saigoni kormánycsapa­tokra hárítaná. Az igazgató sze­rint az a jelölt indulna legna­gyobb esélyekkel az 1968-as el­nökválasztási hadjáraton, aki „a A közel-keleti kérdés a Biztonsági Tanács előtt Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere (felső képen jobb­ról) a Biztonsági Tanács ülésén követelte, hogy Izraelt kény­szerítsék, vonja vissza csapatait a megszállt arab területekről. A középső képen Arthur Goldberg, az . Egyesült Államok állandó képviselője az ENSZ-ben. Az alsó képen középen Vaszilif V. Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes, balról Fedo­renko a Szovjetunió állandó képviselője az ENSZ-ben. Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat két szélsőség” — az amerikai ki­vonulás, avagy a háború további fokozása — között, „igazságos kö­zéputat” venne be programjába. Gallup azt is kijelentette, hogy külföldön növekszik azoknak a száma, akik ellenzik az Egyesült Államok vietnami jelenlétét. Pél­daként felhozta, hogy Finnor­szágban a lakosság 81 százaléka, Svédországban pedig 79 százalé­ka ellenzi az amerikai csapatok dél-vietnami tartózkodását. * A Nhan Dán című hanoi Jap a szocialista országok segítségét méltatja. Miként a lap hangsú­lyozza, a vietnami nép az ameri­kai agresszióval szembeszállva, nemcsak függetlenségét és sza­badságát védelmezi, hanem egy­úttal harcol az egész szocialista tábor biztonságáért és a világ­béke ügyéért is. (MTI) November 7 kínai módra Moszkva A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján a pekingi lapok valósággal hem­zsegtek a( szovjetellenes cikkektől — állapítja meg a TASZSZ össze­foglalója. — A forradalom évfor­dulóját a pekingi propagandisták arra használták fel, hogy dühödt rágalmakat szórjanak a Szovjet­unióra, meghamisítsák a szovjet bel- és külpolitikát. Pekingben november 6-án nagy­gyűlést tartottak, amelyen Lin Piao honvédelmi miniszter tartot­ta az ünnepi beszédet. Mao Ce- tung ismert téziseit ismételgette, amelyek a kínai vezető csoport soviniszta, nagyhatalmi politikai vonalát bizonyítják. (MTI) Élmények, emlékek Angliából Sárközi Andor úti jegyzete íQ Birodalmi gondolat — európaiság Utazásunk egybeesett a közel- keleti válsággal, a harci, cselek­mények kirobbanásával. A ki­élezett nemzetközi események érzékenyen jelzik a közvélemény politikai érdeklődését, reagálá­sainak hőfokát. Hol mérhető ez le? Az utcaképen, a lapok cím­oldalain, a hivatalos állásfogla­lásokban. ííiváltképpen, ha a földkerekségnek olyan szférájá­ról van szó, mint a Közel-Kelet, ahol a brit érdekek alakulása egész történelmi fejezetet fog­lal magában. Igen figyelemre méltónak bizonyult az, amit az öt és fél millió példányszámban megjelenő Daily Mirrornál fej­tegetett Mr. Lee Howard felelős szerkesztő, hogy a birodalmi gondolatot az európaiság gon­dolatának kell elfoglalnia az angol polgárok gondolkodásában. Emögött az igény mögött, per­sze, megváltoztathatatlan törté­nelmi tények állnak, amelyeket tudomásul kell venni, tudomásul kell vétetni: az angol világbiro­dalom szétesése egyfelől, és a gazdasági gondokkal s a font sterling helyzetével összefüggő közös piaci felvétel sürgető igé­nye másfelől. Ez utóbbit a közel-keleti ese­mények se szorították háttérbe. A kilátásokról Mr. William Rod­gers, a külügyminisztérium par­lamenti államtitkára, aki a nagy eseményeket látó és formáló Fo­reign Office egyik termében fo­gadott bennünket, igen derűlá­tóan nyilatkozott: „Belépésünket az Európai Gazdasági Közösség­be valószínűnek tartjuk. Belé­pési kérelmünket népünk befo­lyásos közvéleményének nagy többsége támogatja. A kormány­nak a felvételi kérelemre vo­natkozó határozatát a parlament túlnyomó többséggel szavazta meg. Nagyon hálásak vagyunk a tagállamok kormányainak támo­gató nyilatkozataikért. A minisz­terelnökünk, külügyminiszte­rünk és a tagállamok kormányai között folytatott megbeszélések eredményeképpen meg vagyunk győződve róla, hogy a felmerült akadályok nem lesznek áthágha- tatlanok”. A kilátásokat és a derűlátást azóta új fejlemények és hullám­verések motiválták, így Wilson miniszterelnök legutóbbi, június 19-i párizsi látogatása, és nem keltik azt a benyomást, mintha a kérdés közelebb került volna a gyors, közvetlen megoldás­hoz. Ott-tartózkodásunkkor egy ha­zai esemény hangolta egységes kórusba az angol sajtót: az ún. „D-Notice”-ügy. A Daily Ex­press leleplezéséből kitűnt, hogy a külföldre feladott táviratokat előzetesen az angol titkossszol- gálat ellenőrzi. A kormány ál­lásfoglalása szerint ez az újság­közlemény megsértette a „De­fence Notice”-t, a nemzetvédel­mi és nemzetbiztonsági érdekek védelméről szóló megállapodást, melynek értelmében, szükség szerint, figyelmeztetik a sajtót egy-egy tervezett közlés titkos­ságára, és ilyenkor a sajtó eláll a publikálástól. A Daily Ex- press-t a Wilson kinevezte bi­zottság ártatlannak találta, ezek után a miniszterelnök saját bi­zottságát is negligálta, s Fehér Könyvben kötötte az ebet a ka­róhoz, hogy a lap igen is fittyet hányt a D-Notice-nek, és közle­ményével ártott a nemzetbizton­sági érdekeknek. A Radcliffe- bizottság jelentésében az a meg­hökkentő megállapítás is szere­pel, hogy Leslie Lohan ezredes, aki a titkos anyagokat illetően felelős volt a lapok eligazításá­ért, maga se volt beavatva a szükséges ismeretekbe, így hát joggal vetődik fel a kérdés, ho­gyan ítélhette meg bizonyos ada­tok és anyagok közölhetőségét. A kormány magatartása miatt a lapok élesen támadták a minisz­terelnököt, s kapkodással, követ­kezetlenséggel vádolták. Ha a D-Notice-ügy le is került na­pirendről, az egyéb problémák miatt újra megindítható kritikák pergőtüzéhez ezt a puskaport is szárazon tartják a miniszterel­nök politikájának és manővere­zésének ellenfelei. Az angol alsóház üléstermé­ben szokatlan, szegényes lát­vány fogadott bennünket. A jel­ző nem az ülésteremre vonatko­zik, hiszen a káprázatosán gaz­dag gótikus ház valamennyi ter­me, folyosója sok-sok történel­mi emléket őriz és művészi él­ményt nyújt, hanem az érdekte­lenségre, mivel a padsorokba egy miniszter, az alsóház 630 tag­ja közül pedig mindössze 6—7 képviselő ült. Roy Roebuck munkáspárti képviselő, akinek szívélyes kalauzolásában ismer­kedhettünk meg a gyönyörű pa­lota szépségeivel, közölte, hogy a hétfő délelőtti üléseken általá­ban kisebb jelentőségű ügyekkel foglalkoznak, és ezek nem vonz­zák a képviselők népes táborát. Kezünkbe adták a délutáni ülés programját. Eszerint a képvise­lők csaknem száz kérdést intéz­tek, szóban és, írásban a külüsv- miniszterhez. Közös közlemény a manyar kormányküldöttségnek a Chilei Köztársaságban tett látogatásáról Santiago de Chile A Chilei Köztársaság kormá­nyának meghívására a Magyar Népköztársaság kormányának küldöttsége Szurdi István minisz­ter vezetésével 1967. november 6—11 között hivatalos látogatást tett a Chilei Köztársaságban. A magyar küldöttséget fogadta dr. Eduardo Frei Montalva, a Chilei Köztársaság elnöke, Gabriel Val­dez Subercaseaux külügyminisz­ter, dr. Edmund Perez Zujovic gazdasági miniszter, dr. Juan Go­mez Millas oktatási miniszter, Alejandro Hales J. bányaügyi mi­niszter, dr. Fernando Luengo, a szenátus elnökének első helyette- j se, Oscar Pinochet külügyi és Sergio Saldivia közlekedési állam­titkár és több más politikai és kulturális személyiség, akikkel őszinte és mindkét fél részére hasznos eszmecserét folytatott a két ország szívélyes kapcsolatai­ról. A felek megvizsgálták kapcso­lataik fejlődését és megállapítot­ták, hogy azok kedvezően fejlőd­tek és hangsúlyozták az előnyös kapcsolatok konkrét intézkedé­sekkel való fejlesztésének szük­ségességét. Az ennek érdekében folytatott tárgyalásaik eredmé­nyeként kereskedelmi megállapo­dást, műszaki egvüttműködé: valamint kulturális és tudomá­nyos együttműködési megállapo­dást írtak alá. A Magyar Népköztársaság kül­döttsége felajánlotta, hogy vál­lalatai révén ötmillió dolláros ke­retben hitelt nyújt beruházási ja­vak, gépek és felszerelések chilei exportjára. A felek tanulmányoz­ni fogják annak lenetőségét, hogy ezen hitelek ellenértékét Chilék, importált árukkal egyenlítsék ki. A magyar küldöttség vezetője reményének adott kifejezést, hogy a magas szintű személj kapcso­latok tovább fejlődnek a két or­szág között. (MTI) *

Next

/
Thumbnails
Contents