Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-11 / 267. szám
1967. november 11. 3 Szombat • • Ömlesztett cementtá roló-állomás épül Oá késest* bán Ilyen lesz a csabai reléállomás. (Budapesti tudósítónktól) Békéscsabán, az Állatná Építőipari Vállalat Szerdahelyi úti telepén hónapok óta szorgos munka folyik. Az egy éve még lápos, mocsaras területet a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat vette birtokába és hozzáfogott egy 15,5 milliós beruházás kivitelezéséhez. A járókelő szemével nézve, nem valami látványos ez az építkezés. Nincsenek hatalmas házsorok és ma még csak a hozzáértők tudják, hogy ez a létesítmény milyen fontos szerepet játszik majd nem csupán Békés megye, hanem az ország egész délkeleti részének építkezéseinél. Ugyanis egy ömlesztett cementelosztó, más néven reléállomás épül a Szerdahelyi úton. Mi a jelentősége egy ilyen elosztóállomásnak? Az 1940-es évektől kezdődően világviszonylatban előtérbe került a cement ömlesztett állapotban történő szállítása. Még azok az országok is áttértek az ilyen szállítási módra, amelyek a nátronzsákhoz szükséges cellulózéban gazdagok voltak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mi cellulózeellátás tekintetében majdnem teljesen behozatalra szorulunk, máris jogosnak látszik a nagy tételű ömlesztett szállítás alkalmazása. De ez csak az egyik érv a sok közül. A gazdaságos felhasználás mellett az érvek sora szól. Minden tonna ömlesztett cementnél a nátronzsák mellőzésével egy dollárt takarítunk meg. Zárt rendszerben történő szállítás miatt minimális az elporlás, csokikén a foglalkozási ártalom (szilikózisveszély). A rakodáshoz kevesebb ember kell, nincs szükség ideiglenes munkahelyi cementraktárakra, így megtakarítható a raktározás és többszöri átrakás költsége is. A zárt rendszerben tárolt cement pontosabban mérhető és ez jobb minőségű beton készítését eredményezi. A betonkeverésnél technológiai géplánc alkalmazható s ezáltal gyorsul az építés üteme. Még tovább sorolhatnánk az érveket, amelyek mind a cement ömlesztve történő szállítása és tárolása mellett szólnak. Könnyű bizonyítani, hogy egy ilyen tárolóállomás felépítése népgazdasági érdek. A megtakarítás valutában és forintban egyaránt jelentős. A harmadik ötéves terv időszakában az ország délkeleti ré-j szében is fokozódik az építőipari I tevékenység, így egyre nagyobb! mennyiségű cementre lesz szükség. Ezért került sor a terület gócpontjában egy ömlesztett cementelosztó, azaz reléállomás építésére. Az építkezés fontos szakaszába lépett. A 31-es Állami Építőipari Vállalat technológiai szerelőbrigádjának keze nyomán a silótornyok sora nyújtózik az ég felé. A tervek szerint 1968 második negyedévében üzembe helyezzük az 1200 tonna kapacitású reléállomást. Ez a nagy elosztó látja majd el egész Békés megyében az állami, tanácsi és szövetkezeti építőipart, valamint az útépítőket ömlesztett cementtel. Frigyest Sándor Több halst is fosra szimat sí ni* Nem kell különösebben bizonygatnunk szocializmust építő munkánk és életkörülményeink állandó javítására irányuló törekvésünk sikereit — élő, köztudott valóság ez. S ehhez a magaslathoz érkezésünkig sok-sok olyan nagy részfeladatot oldottunk meg, amit egyesek elképzelhetetlennek nyilvánították, mások pedig egy-két évtizednyi időt tartottak szükségesnek hozzá. Ilyen lehetetlennek, v^gy csak nagy sokéra megoldhatónak nevezték a mezőgazdaság átszervezését, a termésátlagok jelentős növekedését, a termelési folyamatok jó részének néhány éven belüli gépesítését, a kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való biztosítását, és még több minden mást. Aligha szükséges adatokkal bizonygatni, hogy hol tartunk ilyen értelmű céljaink megvalósításával. Csupán csak megjegyezzük: a ken.yérnekvalót nemcsak azért tudjuk bőségesen biztosítani hazai termésből, mert kiváló búza- fajtát kaptunk a Szovjetuniótól, hanem azért is, mert a termeléshez teljes odaadással és törekvéssel láttak hozzá a mezőgazdaság irányítói és dolgozói. Az állandóan növekvő igény most azt követeli egész társadalmunktól, elsősorban a mezőgazdaság helyi, járási, megyei és országos irányítóitól, hogy gátolják meg a sertésállomány további csökkenését, használják ki az ismert, és kutassák fel a még ismeretlen lehetőségeket a sertés- tartás és hizlalás jelentős növelésére. Annyiszor hangzik el a szükségnek ez a követelménye mostanában, hogy itt-ott vésziha- rangkongásként, halliáiV. Ne haragudjanak ezért rájuk. Ugyanis nem ártanak, inkább használnak azzal, ha követelik, hogy minden közös és állami gazdaságban sokkalta nagyobb üggyé váljon a sertéstenyésztés az eddigieknél. Volt abban igazság. hogy a sertéstenyésztést és hizlalást nem tartották gazdaságosnak az alacsony felvásárlási ár miatt, s azért, mert a szükséges takarmány egy részét meg kellett — vásárolják. A felvásárlási árat kedvezően megemelik a jövő év elejétől. A jelenlegi takarmánygondot importabrakikal igyekszik az Gyors ügyintézés A MÁV kondorosi állomásán megszüntette a darabáru vasúti forgalmát. Ezt a feladatot az AKÖV darabárul szállító, menetrend szerint közlekedő járata látja el. Az árufeladók örömmel vették tudomásul a MÁV és az AKÖV megállapodását. Ettől azt remélték, hogy küldeményeik az eddigieknél gyorsabban jutnak el a címzettekhez. Az AKÖV-nek nem is jelentett különösebb gondol a Kondoroson feladott darabáru elszállítása, mert a napi négy-öt tételnek mindig volt helye a teherkocsin. Csakhogy most ősszel a Dolgozók Tsz messzi földön híres faiskolájából igen sokan rendeltek gyümölcsfaolt- ványt, rózsatövet, díszfát és díszcserjét. Czirok Jánoshoz, a faiskola vezetőjéhez néhány héten belül ezernél is több olyan rendelés érkezett, melyet a megye határán kívül adtak postára. A gy üm öl esí a o 11 ványok szállítási előkészítését napokkal ezelőtt elkezdték. Az áru elszállítását az üzletszabályzatban meghatározott módon jelentették az állomásfőnöknek. Amikor jött a járat, az előkészített áru egy részét, ami elfért, fclpakol- ta, a többit pedig otthagyta. A gyümölcsfaoltványok szállítása körül kialakult helyzetben tanácstalanul álltak a kondorosi a szállí- lavaszig Dolgozók Tsz-ben. Ha tás így halad, akkor sem kapják meg a gyiimölcsfa- cltványokat azok, akik megrendelték. A kötegeléssel természetesen nem álltak le, mert bíztak abban, hogy az AKÖV vezetői megértik gondjukat és intézkednek a kampányjellegű feladat megoldásában. Az AKÖV Békéscsabai Igazgatósága két nappal ezelőtt tudomást szerzett a kondorosiak gondjáról. Utasította is a darabárus részleget, hogy a lehető legsürgősebben gondoskodjon a szállítási feladat ellátásáról. Juttassák Szarvasra a Kondoroson összecsomagolt gyümölcsfaoltványokat, mert innen a MÄV viszi tovább Komlóra, Kisvár- dára, Törökszentmiklósra és az ország különböző részeibe. Talán már mától kezdve nem szaporodik tovább az clszállítat- lan darabáru Kondoroson a Dolgozók Tsz gyümölcsfaiskolájában, mert az AKÖV intézkedése nyomán valamennyi kerttulajdonos még jó időben megkapja a gyümölcsfacsemetcket. A kondorosiak és az AKÖV esete példázza, hogy a vállalt kötelezettséget felelősséggel, hozzáértéssel, a lakosság érdekének messzemenő figyelembevételével hogyan is kell intézni! Dupsi Károly állam eloszlatni, ezenkívül kedvezményes és hathatós segítséget ad a hiányzó állatférőhelyek felépítéséhez, a már meglevő korszerűsítéséhez, gépesítéséhez. Az eddigi évenkénti nyilvántartások túlságosan nagy számú sertéselhullásról tanúslkodnak, s az elhullás 80—88 százalékát fele részben az e^észsé^Men. ,koi° erí*'- len férőhelyek, fele részben pedig a tenyésztési, gondozási és takarmányozási hibák idézik elő. A férőhelyek korszerűtlenségére jellemző, hogy a sertésíiaztatóknak 60 százalékában van villany, 2D százalékában víz, 0,4 százalékában önitató, 1,1 százalékában fűtés és csak 0,4 százalékában gépi szellőztetés. Ezek a tartás mielőbb megszüntetésre váró hibái. Ám volt időszak, amikor még ennyire sem voltak korszerűek a sertés- fiaztatók, az elhullás mégsem volt sokkal magasabb, mint most. Például az ország állami gazdaságaiban 1962-ben a szopós malacok 11. tavaly pedig 15 százaléka hullt el. Ennél valämivel jobb. 11,2:10,05 százalékos az arány a termelőszövetkezetben. S ha csak ennyi volna az elhullás! Az állami gazdaságokban az össz-sertés- állomány 27. a tsz-ekben pedig 26 százaléka hullt el tavaly. Annyi, mint amennyivel a közeli években növelni kellene az évente egy főre jutó 51 kiló húsfogyasztást. Van lehetőség a növelésre. Senki sem állítja, hogy az elmúlt öt év alatt nem javultak a sertéstartás körülményei, az hogy nem jobban javultak — tisz'p’et a kivételeknek —, a közös és állami gazdaságokon is múlott. Legyünk őszinték: ogy voltak a sertéstenyésztéssel 7s, mint a búza termesztésével. Kérte az állam egyiket is másikat is, s aztán immel-ámmal termeltek, neveltek, hizlaltak. Egyszerűen afféle rájuk kényszerűéit, gazdaságtalan üzemágnak tekintették egész sor helyen a sertéstenyésztést, s keveset törődtek az állomány elhelyezésével, takarmányozásának javításával. — „A sertés mindent megemészt” — mondották. Az ilyen nézet következtében nem készítették elő fia- lásra a kocákat, aztán nem aszerint etették, hogy melyik hányáit fialt. Ezért nem egy helyen a malacok szinte éheztek, legyengültek, s elég volt egy könnyű kis betegség, hogy elvigye őket. Nagyüzemi körülmények között nem lehet kívánni, hogy egy-egy egész falka kocának egyedileg adagolják a takarmányt. Annak viszont meg lehet, s a malacel- hullás csökkentése érdekében meg is kell találni a módját, hogy a másiknál négy-hat malaccal többet nevelő koca pótabrakot is kapjon. Ugyanis a koca takarmányozásától függ, hogy milyen egészségesek, milyen fejlődési, majd hizlalási erélyűek lesznek a malacok. Tudjuk, hogy nincs takarmánybőség szövetkezeteink egy részében. Sok évre visszamenő oka van ennek. Egyebek közt az, hogy miközben helyenként 2—300 hold földet vettek el az abraktermő területből silónak, addig a melasszal, répalevéllel és szelettel ízesíthető, karbamiddal dúsítható sok melléktermék, főleg a kukoricaszár zöme a tűz martalékává lett. Megyénk jó néhány szövetkezetében szakítottak ezzel a pazarlása módszerrel, s már az idén is csak abraknak termeltek kukoricát, silót pedig csupán csak szárból készítettek. Bárhogy nézzük, példák sokasága bizonyítja, hogy van mód és lehetőség az abrakgond enyhítésére, a sertésférőhelyek ideá- lisabbá, korszerűbbé tételére, és sokat lehet javítani a gondozás színvonalán is. Ahol eddig sem voltak különösebb tartási és takarmányozási hibák, ott a régebbi felvásárlási árak mellett is gazdaságosan nevelték, hizlalták a sertés egész tömegét. Most január elsejétől három forinttal növekszik kilogrammonként a felvásárlási ár. Ezért is érdemes a több és eredményesebb nevelés-hizlalás módját megteremteni. Minden bizonnyal sok malacot mentene meg az elhullástól, sokat javulna a napa súlygyarapodás — ami egyébként országos viszonylatban csaknem megyénkben a legalacsonyabb —, ha valamennyi állami gazdaságban és termelőszövetkezetben felszítanák a párt- és gazdasági vezetők a versenyszellemet. S hogy ez eleven legyen, egy-egy versenyszakasz csak a malacok leválasztásáig, s hízó sertések átadásáig tartson, s akkor nyomban osszák ki a kitűzött céljutalmakat. Mint ahogy a baromfinevelés megszerettetésére tették a nőtanácsok, most a sertésállomány, a hízó sertések számának növelésére is hirdessenek községenként, járásonként és megyénként versenyt. Megyénk háztáji gazdaságaiban ugyan ez év tavaszán összesen 26 ezerrel több sertést, ezen belül 4000-rel több tenyészkocát tartottak, mint tavaly. Ez csakúgy, mint a közös és állami gazdaságokban, elég távol van még a lehetőségektől. Például a megye háztáji gazdaságaiban mintegy 2500 sertésférőhely áll kihasználatlanul. A háztáji gazdaságokban kezd terjedni a kényelem, a ,,minek kínlódjak vele” elv. A tsz-ek egy részében is igyekeznek minél kevesebb sertést tartani, hizlalni, hogy megszabaduljanak a férőhely építésének és a takarmány előteremtésének gondjaitól. Ezt az álláspontot mielőbb száműzni kellene mindenütt, mert nemcsak a gazdaságok érdeke miatt, hanem azért is, mert hazánk lakossága a jelenleginél több húst szeretne fogyasztani, s Illetőleg úgy, hogy ne sorbaállás útján jusson hozzá. Kukk Imre Az Ongaj Állami Gazdaság a készletében levő felajánl megvételre 5,5 vágány km hosszú 9 és 14 kg-os gazdasági vasúti sín anyagát kitérőkkel, váltókkal, talpfákkal és hevederekkel. Ár megegyezés szerint, a használati érték százaléka alapján 4,60—6,80 Ft/kg. Érdeklődni lehet az Ongai ÁG., Onga. Telefon: Onga 2. Ügyintéző: GULYÁS. 134268
