Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-08 / 264. szám
1W7. november 7. 2! KeiM Dísz műm épség Békéscsabán, a Jókai Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) me, végső, megvalósítandó célja lett. Tisztelt ünnepi gyűlés! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szétzúzta a cári birodalmat, a kegyetlen kizsákmányoló osztályokat, vele együtt a „népek börtönét”, a sötétséget, a nyomort és szenvedést. Romjain az orosz munkásosztály megteremtette saját hatalmát, az új típusú, a legdemokratikusabb államát, a proletariátus diktatúráját. A Szovjetunió egész területén a dolgozók küldötteinek szov- , jetjei valósítják meg az állam- hatalmat. Az 1966-ban megválasztott Legfelsőbb Tanácsban a küldöttek 26,6 százaléka munkás, 19,4 százaléka kolhozparaszt, 10,2 százaléka tudományos, kulturális, irodalmi és művészeti dolgozó, 40,1 százaléka a pártszervek, szakszervezetek és Komszomol-szer vezetek munkatársai, a szovjet és gazdasági szervezetek dolgozói, 3,7 százaléka pedig katona. Az országban több mint 100 nemzet és nemzetiség képviselői élnek és dolgoznak összeforrott, baráti családban. Ez a forrása a szocialista haza erejének és hatalmának. A hősi nép állta a harcot, mert tudta, hogy mit védelmez A proletariátus diktatúrája volt és maradt a szovjethatalom fennmaradásának, fejlődésének legfőbb biztosítéka. A munkás- osztály hatalmával, a párt irányításával és vezetésével vált lehetővé, hogy — a világ csodálatára — a szovjet társadalomban történelmileg rövid idő alatt gyökeres változások történtek és óriási sikereket értek el. Ki gondolta volna fél évszázaddal ezelőtt, hogy egy elcsigázott ország 50 év leforgása alatt 37 000 nagyvállalatot épít? Ki hitte volna akkor, hogy 1967- ben a szovjet ipar nem egészen egy hét alatt annyi ipari terméket állít elő, mint a cári Oroszország ipara 1913-ban egy_ teljes esztendőbe? A fejlődés gigantikus! A munkásosztály, az egész szovjet nép egyik legnagyobb vívmánya az iparosítás lenini tervének valóra váltása, a legújabb technikával ellátott szocialista nagyipar megteremtése. Az ipari termelés 1913-hoz képest 66-szorosára nőtt. Ha a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének több mint egyötödét. Az ipari termelés abszolút mennyiségét tekintve Európában az első, a világon pedig az Egyesült Államok után a második helyen áll. Csökken az ipari termelés szintjében mutatkozó eltérés a Szovjetunió és a legfejlettebb kapitalista ország, az Egyesült Államok között. 1913-ban Orosz- szág ipari termelésének volumene az amerikai termelésnek mindössze 12,5 százaléka volt, most viszont a Szovjetunió ipari termelése az Egyesült Államokénak több mint 65 százalékát teszi ki. A lenini szövetkezeti terv valóra váltása alapján gyökeres változások mentek végbe a mezőgazdaságban. A szövetkezeti rendszer győzelme átalakította a falu arculatát. A kisparaszti gazdaságok óceánja helyén — 11 700 szovhozban, 40 000 kolhozban tömörülve — létrejött a világon a legnagyobb arányú mezőgazdasági termelés, amely a korszerű technikán alapszik. 1967 elején 1 660 000 traktor 531 000 gabonabetakarító kombájn, több mint egymillió teherautó és sok más korszerű gép dolgozott a mezőgazdaságban. Gyökeresen megváltozott a szovjet emberek élete. A termelőerők rohamos fejlődése megteremtette az alapját a szocializmus fő céljának, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának állandó emelését. 1930 végére teljesen megszűnt a munkanélküliség. Az ipari munkások legnagyobb részénél a munkahét 41 óra; 18 órával kevesebb, mint 1913-ban. A forradalom előtti időszakhoz viszonyítva az iparban és az építkezéseknél dolgozó munkások reál- jövedelme egy főre számítva 6,6-szeresére* a dolgozó parasztok jövedelme pedig 8,5-szere- sére növekedett. A Szovjetunióban csupán 1950 —1966 között 155 millió ember kapott lakást új házakban, vagy került jobb lakásviszonyok közé. A szovjet családok átlagos jövedelmük alig 4—5 százalékát költik lakbérre, és egyéb közszolgáltatásokra, ugyanakkor az Egyesült Államokban 20—30 százalékát, Olaszországban pedig mintegy 40 százalékát. ötven év nagy eredménye, hogy ma a világon a legszélesebb, legtömegesebb és legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátás a Szovjetunióban van. A föld összes orvosainak egynegyede a Szovjetunióban található, számuk meghaladja a 600 000- et. A megváltozott körülmények folytán nem csodálható, hogy az átlagos életkor 32 évről 70 évre növekedett, s az országban 22 000 százévesnél idősebb ember él. A világon is kimagasló az a szellemi fejlődés, amely az elmúlt fél évszázadban a Szovjetunióban bekövetkezett. A hajdani tömeges analfabétizmus a múlté, s ma ingyenes oktatásban 73,6 millió szovjet ember tanul. A Szovjetunió felsőfokú tanintézeteiben jelenleg több mint 4 millió hallgató tanul — jóval több, mint Angliában, Franciaországban, az NSZK- ban és Olaszországban együttvéve. Az ország területén 4800 tudományos intézet. működik több mint 700 ezer tudományos kutatóval, ami a világ összes kutatóinak kereken egynegyede. Szovjet ember, Jurij Gagarin volt az első a világon, aki a Föld vonzóerejének béklyóit letépve, megostromolta az eget, és az űrrepülések egész sorozatának lett a kezdeményezője. A szovjet űrkutatás nagy diadala az automatikus űrállomás leszállása a Venusra, s az űrszerkezetek automatikus összekapcsolása az elmúlt napokban. önkéntelenül felmerül a kérdés; vajon hol tarthatna ez az ország a fejlődésben, ha békében hagyják dolgozni? A fél évszázad nem simán zajlott le a szovjet emberek életében. Már születésének pillanaKedves Elvtársak! Amióta a Szovjetunió létezik, a nemzetközi imperializmus mindig fő stratégiai célkitűzésének tartotta a szocializmus bástyájának megsemmisítését, de mindannyiszor kudarcot vallott. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni sem propagandával, sem puskával, sőt még atombombával és rakétával sem. Voltak időszakok, amikor a burzsoá propagandisták a szovjethatalom belső bajairól, összeomlásáról fecsegtek. Akadtak imperialista kormányok és államfők, akik a szovjet gazdaság csődjét jósolták. S mi lett ezekből a jóslatokból? A Szovjetunió visszavonhatatlanul megmaradt, a prókátorok pedig vagy letűntek a történelem színpadáról, vagy sűrű könny- hullatás közepette tapasztalják a szocializmus győzelmét, a világ két részre szakadását. A józanabbak pedig könyvet írnak, amelyben így keseregnek: „Nem alhatumk és álmodozhatunk tovább. Az óramutató aggasztó gyorsasággal halad előre. A 2000. esztendő közelebb van, mint gondolnánk. Nemcsak arra van szükség, hogy felébredjünk, hanem sokféle ballasztot, még szívünkhöz nőtt elképtában 14 kapitalista ország hadserege fogott össze ellene, hogy tűzzel-vassal könyörtelenül megfojtsa a fiatal Szovjet-Köztársaságot. De e hősi nép állta a harcot, mert tudta, hogy mit védelmez, mert olyan szervezett erő, élcsapat vezette, mint a kommunista bolsevik párt, amelynek élén századunk legnagyobb lángelméje: Lenin állt, s mert segítségére sietett a világ munkásosztálya, köztük a magyar nép legjobb fiai. A szovjet népnek meg kellett küzdenie az intervenciósokkal, a belső ellenséggel és a hibákkal is. De különös hősiességgel kellett harcolnia a történelem leggyalázatosább, legvérengzőbb fenevadával, a hitleri fasisztákkal. Amikor a nép a szocialista ipar és mezőgazdaság eredményeit kezdte volna már élvezni, akkor a nemzetközi imperializmus álnok módon a Szovjetunióra zúdította a német fasizmus mindenre elszánt hordáit, 5 millió katonájával, 50 000 lö- vegéVel és 3500 harckocsijával. Október népére szörnyű időszak következett. A fasiszták lerombolták a Szovjetuniónak 1700 városát, 70 000 faluját és több mint 500 milliárd dollár értékű anyagi kárt okoztak. A legdrágábbat, az emberi életet millió számra oltották ki, összesen több mint 20 millió szovjet állampolgárt gyilkoltak meg. A Szovjetunió nagy áldozatok árán ugyan, de saját barlangjában zúzta szét a fasisztákat. A betolakodókat kiűzve egy sor országot is felszabadított a nácizmus uralma alól, megteremtve a feltételét ezen országok szabadságának, függetlenségének kivívásához, népi demokratikus fejlődésének kibontakoztatásához. zelések ballasztjait is el kell vetnünk, ha csak valamennyire is meg akarjuk állni a helyünket a 2000. esztendő félé tartó versenyfutásban...” Igen, az óramutató, a történelem halad. Az objektív törvényszerűséget, a forradalmi folyamatot nem kerülheti el egyetlen kapitalista ország sem,. Tisztelt ünnepi gyűlés! A szovjet állam fennállásának 50 évéből 20 évet vett igénybe a reá kényszerített háborúk és a háborúik által tönkretett gazdaság helyreállításának évei, miközben az Amerikai Egyesült Államok és csatlósai sohasem ismert méretű fegyverkezést erőszakoltak e népre. A Szovjetunió félévszázados története fényesen példázza, hogy a szocialista társadalom békés természetű, soha nem kezdeményezett háborút. A Szovjetunió mindig tiszteletben tartotta és tartja a nagy és kis népek szuverenitását, benne talált támaszra minden szabadságáért küzdő nép. A Nagy Október valóban a történések új menetrendjét hozta a világra, melynek fejlődése szemmel láthatóan bizonyítja korunk legfőbb tendenciáját — A szocializmus irányába változik a világ a szocializmus irányába változik' a világ. A szocializmus, kilépett egy ország keretéből, százmilliók sorsává — mindennapjává vált. A földgömb vörös foltja egyre terjed, a folyamatot megállítani nem lehet, hiába ágálnak ellene '• az imperialisták mesterkedéseikkel. A társadalmi törvények elé nem lehet atom- sorompót, fegyverkezési hajszát, pusztító véres háborút állítani. Ez soha senkinek nem sikerült! Az intervenciósok csakúgy, mint a hitleri fasiszták, súlyos és szégyenteljes vereséget szenvedtek. Nem felejthetjük el azonban, hogy napjainkban is vannak számottevő imperialista erők, amelyek agresszív természete nem változott és amelyek nem tanultak a történelmi leckéből, nem mondtak le a szocializmus elleni támadásról. Az Amerikai Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és csatlósai azok, akik újabb világégésbe akarják taszítani az emberiséget, veszélyeztetik a békét. Az Egyesült Államok mo- nopoltőkósei, mint a világ csendőrei, mindenütt megjelennek, ahol veszélyben forog, fölborulással fenyeget a status quó. Ezt tették a koreai háborúval, a kubai válság előidézésével, napjainkban a vietnami nép elleni irtóhadjárattal, és az izraeli agresszió melengetésével. S ezt teszik a görög monarcho- fasisztáfcnak nyújtott támogatással is. Ma már az egész világ előtt ismeretes, hogy a közel-keleti krízis sem egyszerűen Izrael és az arab államok közötti konfliktus, hanem az imperialisták és a felszabadult országok, a reakció és a haladás útjára tért államok harca volt. Most, amikor a szocialista országok és az ENSZ is az agresszió következményeinek felszámolását sürgetik, ismét az amerikai imperialisták azok, akik Izrael agresszióját védik és szítják a tüzet. A Johnson-kormány a világ közvéleményének tiltakozása és felháborodása ellenére tovább folytatja a szégyenteljes vietnami agresszióját. Azt akarják elhitetni az emberiséggel, hogy e szennyes háborúval a világbékét védik. De ép eszű ember elhlszi-e, hogy az Egyesült Államoktól sok ezer kilométerre fekvő, lélekszáimiban sokkal -kisebb vietnami nép fenyegeti az amerikaiak létét, s békéjét? Józan ésszel ilyet feltételezni sem lehet, nem is szólva arról, hogy a VDK rendszerének természetéből fakad a béke. Az agresz- sziót az Egyesült Államok imperialista körei indították és egyre jobban fokozzák. A súlyos terheket nem a kapitalisták viselik — ők ebből hasznot húznak —, hanem az amerikai nép. A csatatéren nem a tőkések pusztulnak, hanem az egyszerű amerikai katonák. S miközben az imperialista zsoldosok új meg új gaztettekkel tetézik vietnami bűnlajstromukat, a Pentagon síkraszáll az eszkalácdós politika folytatásáért és fokozásáért, több mint félmillióra növeli a Vietnamban állomásozó haderejét. Az amerikai imperialisták tévednek, ha győzelmükben hisznek. Nem várhat más sors rájuk, mint amilyenben európai elődjeik részesültek! Egy igaz ügyért, szabadságáért hősiesen harcoló népet — amely élvezi mindenekelőtt a Szovjetunió és az egész szocialista világ, benne hazánk, minden oldalú segítségét, a Föld lakossága többségének szolidaritását — nem lehet bombázással, rakétával és semmivel sem térdre kényszeríteni. A hős vietnami nép győzni fog! Az 50 esztendőből 22 évet mi is magunknak tudhatunk Kedves Elvtársak! Csodálatos fél évszázad teltei az emberiség történetéből, s ebből a világtörténelmi 50 esztendőből 22 évet mi is magunknak tudhatunk. A Szovjetunió fél évszázada, és a mi legújabb történelmünk felszabadult 22 éve egybeforrt. Népünk 22 év óta szoros, elszakíthatatlan barátságban él, közös célokat követ a Szovjetunióval. Népűink örök történelmi büszkesége, hogy 1919-ben elsőnek követte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Történelmünk legdiesőbb korszakának tartjuk a Magyar Tanácsköztársaság 133 napját, amikor népünk hősiesen vállalta magára az imperialista hadsereg egy része elleni harcot, hogy forradalmi háborújával segítse a megtámadott Szovjet-Oroszországot. A harc nem volt hiábavaló! Elérkezett az idő, amikor hazánk öktóber fiainak véráldoza- tával ismét szabaddá lett, és végérvényesen, építheti a dolgozó emberek szabad társadalmát Országunk hatalmasat fejlődött. A Nagy Október példáját 'követve, az általa megteremtett feltételekkel élve, munkásosztályunk — szövetségben a parasztsággal és az értelmiséggel — elindult a szocialista forradalom útján, kivívta a munkás- osztály hatalmát, ennek birtokában társadalmasította a termelési eszközöket, és hozzálátott a gazdasági, társadalmi, kulturális élet átalakításához. A munkásosztály vezetésével megteremtődött a szocialista nagyipar, a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltbk a szocialista termelési viszonyok, és kibontakozott a szocialista kultúra. Űj üzemek százai épültek. Az ‘ipari termelés az 1938. évinek hat és félszeresére nőtt, a mező- gazdasági termelés meghaladja az 1945 előtti évekét, a kenyér- gabona átlagtermése pedig csaknem megduplázódott. Felszámolódott az írástudatlanság, a művelődés az egész népre kiterjedt. A fejlődés különösen azóta nagy, amióta a párt leküzdötte a jobb- és baloldali hibákat, szakított a cikcakk-politikával, s következetes marxista- leninista irányvonalat folytat és annak megvalósítására mozgósítja a dolgozó tömegeket Ez a forradalmi politika kifejezd a dolgozó emberek érdekeit, hiszen helyessége a gyakorlatban igazolódott, ezért a lakosság döntő többségének részéről támogatásra talál. Hazánk most történelmi jelentőségű feladat megoldása előtt áll: teljes győzelemre vinni a szocializmust, ezáltal még magasabb színvonalra emelni a dolgozók életszínvonalát. Ezt a fő célkitűzést határozta meg pártunk IX. kongresszusa. De a cél, a helyes politika önmagától nem válik valósággá. A szocializmus teljes felépítéséért munkálkodva szükséges tovább erősíteni népi hatalmunkat, a szocializmus termelő erőit, fejleszteni a szocialista társadalmi viszonyokat, erőteljesebben kibontakoztatni a szocialista kultúrforra- dalmat, és tovább javítani a dolgozók életkörülményeit. A kongresszus határozataiból, az új gazdaságirányítási rendszerből, a párt- és kormányhatározatókból adódó feladatok végrehajtása nemcsak a kommunisták, hanem minden becsületes magyar állampolgár ügye és személyes érdeke. Ezért minden igazi hazafinak elsőrendű kötelessége, hogy még jobban dol- (Folytatás a 3. oldalon^
