Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-08 / 264. szám

1W7. november 7. 2! KeiM Dísz műm épség Békéscsabán, a Jókai Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) me, végső, megvalósítandó célja lett. Tisztelt ünnepi gyűlés! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szétzúzta a cári bi­rodalmat, a kegyetlen kizsák­mányoló osztályokat, vele együtt a „népek börtönét”, a sötétsé­get, a nyomort és szenvedést. Romjain az orosz munkásosz­tály megteremtette saját hatal­mát, az új típusú, a legdemok­ratikusabb államát, a proletari­átus diktatúráját. A Szovjetunió egész területén a dolgozók küldötteinek szov- , jetjei valósítják meg az állam- hatalmat. Az 1966-ban megvá­lasztott Legfelsőbb Tanácsban a küldöttek 26,6 százaléka mun­kás, 19,4 százaléka kolhozpa­raszt, 10,2 százaléka tudomá­nyos, kulturális, irodalmi és művészeti dolgozó, 40,1 százalé­ka a pártszervek, szakszerveze­tek és Komszomol-szer vezetek munkatársai, a szovjet és gaz­dasági szervezetek dolgozói, 3,7 százaléka pedig katona. Az or­szágban több mint 100 nemzet és nemzetiség képviselői élnek és dolgoznak összeforrott, ba­ráti családban. Ez a forrása a szocialista haza erejének és ha­talmának. A hősi nép állta a harcot, mert tudta, hogy mit védelmez A proletariátus diktatúrája volt és maradt a szovjethatalom fennmaradásának, fejlődésének legfőbb biztosítéka. A munkás- osztály hatalmával, a párt irá­nyításával és vezetésével vált lehetővé, hogy — a világ cso­dálatára — a szovjet társada­lomban történelmileg rövid idő alatt gyökeres változások tör­téntek és óriási sikereket értek el. Ki gondolta volna fél évszázad­dal ezelőtt, hogy egy elcsigá­zott ország 50 év leforgása alatt 37 000 nagyvállalatot épít? Ki hitte volna akkor, hogy 1967- ben a szovjet ipar nem egészen egy hét alatt annyi ipari termé­ket állít elő, mint a cári Orosz­ország ipara 1913-ban egy_ tel­jes esztendőbe? A fejlődés gi­gantikus! A munkásosztály, az egész szovjet nép egyik legnagyobb vívmánya az iparosítás lenini tervének valóra váltása, a leg­újabb technikával ellátott szo­cialista nagyipar megteremtése. Az ipari termelés 1913-hoz ké­pest 66-szorosára nőtt. Ha a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének több mint egyötödét. Az ipari termelés ab­szolút mennyiségét tekintve Európában az első, a világon pe­dig az Egyesült Államok után a második helyen áll. Csökken az ipari termelés szintjében mutatkozó eltérés a Szovjetunió és a legfejlettebb kapitalista ország, az Egyesült Államok között. 1913-ban Orosz- szág ipari termelésének volu­mene az amerikai termelésnek mindössze 12,5 százaléka volt, most viszont a Szovjetunió ipari termelése az Egyesült Államo­kénak több mint 65 százalékát teszi ki. A lenini szövetkezeti terv va­lóra váltása alapján gyökeres változások mentek végbe a me­zőgazdaságban. A szövetkezeti rendszer győzelme átalakította a falu arculatát. A kisparaszti gazdaságok óceánja helyén — 11 700 szovhozban, 40 000 kol­hozban tömörülve — létrejött a világon a legnagyobb arányú mezőgazdasági termelés, amely a korszerű technikán alapszik. 1967 elején 1 660 000 traktor 531 000 gabonabetakarító kom­bájn, több mint egymillió te­herautó és sok más korszerű gép dolgozott a mezőgazdaság­ban. Gyökeresen megváltozott a szovjet emberek élete. A terme­lőerők rohamos fejlődése meg­teremtette az alapját a szocia­lizmus fő céljának, a nép anya­gi jólétének és kulturális szín­vonalának állandó emelését. 1930 végére teljesen megszűnt a munkanélküliség. Az ipari mun­kások legnagyobb részénél a munkahét 41 óra; 18 órával ke­vesebb, mint 1913-ban. A forra­dalom előtti időszakhoz viszo­nyítva az iparban és az építke­zéseknél dolgozó munkások reál- jövedelme egy főre számítva 6,6-szeresére* a dolgozó parasz­tok jövedelme pedig 8,5-szere- sére növekedett. A Szovjetunióban csupán 1950 —1966 között 155 millió ember kapott lakást új házakban, vagy került jobb lakásviszonyok kö­zé. A szovjet családok átlagos jövedelmük alig 4—5 százalékát költik lakbérre, és egyéb köz­szolgáltatásokra, ugyanakkor az Egyesült Államokban 20—30 százalékát, Olaszországban pe­dig mintegy 40 százalékát. ötven év nagy eredménye, hogy ma a világon a legszéle­sebb, legtömegesebb és legma­gasabb színvonalú egészségügyi ellátás a Szovjetunióban van. A föld összes orvosainak egyne­gyede a Szovjetunióban találha­tó, számuk meghaladja a 600 000- et. A megváltozott körülmények folytán nem csodálható, hogy az átlagos életkor 32 évről 70 évre növekedett, s az országban 22 000 százévesnél idősebb em­ber él. A világon is kimagasló az a szellemi fejlődés, amely az el­múlt fél évszázadban a Szovjet­unióban bekövetkezett. A haj­dani tömeges analfabétizmus a múlté, s ma ingyenes oktatás­ban 73,6 millió szovjet ember tanul. A Szovjetunió felsőfokú tanintézeteiben jelenleg több mint 4 millió hallgató tanul — jóval több, mint Angliában, Franciaországban, az NSZK- ban és Olaszországban együtt­véve. Az ország területén 4800 tudományos intézet. működik több mint 700 ezer tudományos kutatóval, ami a világ összes kutatóinak kereken egynegyede. Szovjet ember, Jurij Gagarin volt az első a világon, aki a Föld vonzóerejének béklyóit le­tépve, megostromolta az eget, és az űrrepülések egész soroza­tának lett a kezdeményezője. A szovjet űrkutatás nagy diadala az automatikus űrállomás le­szállása a Venusra, s az űrszer­kezetek automatikus összekap­csolása az elmúlt napokban. önkéntelenül felmerül a kér­dés; vajon hol tarthatna ez az ország a fejlődésben, ha béké­ben hagyják dolgozni? A fél évszázad nem simán zajlott le a szovjet emberek éle­tében. Már születésének pillana­Kedves Elvtársak! Amióta a Szovjetunió létezik, a nemzetközi imperializmus mindig fő stratégiai célkitűzésé­nek tartotta a szocializmus bás­tyájának megsemmisítését, de mindannyiszor kudarcot val­lott. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni sem propa­gandával, sem puskával, sőt még atombombával és rakétával sem. Voltak időszakok, amikor a burzsoá propagandisták a szovjethatalom belső bajairól, összeomlásáról fecsegtek. Akad­tak imperialista kormányok és államfők, akik a szovjet gazda­ság csődjét jósolták. S mi lett ezekből a jóslatokból? A Szov­jetunió visszavonhatatlanul megmaradt, a prókátorok pedig vagy letűntek a történelem színpadáról, vagy sűrű könny- hullatás közepette tapasztalják a szocializmus győzelmét, a vi­lág két részre szakadását. A jó­zanabbak pedig könyvet írnak, amelyben így keseregnek: „Nem alhatumk és álmodoz­hatunk tovább. Az óramutató aggasztó gyorsasággal halad előre. A 2000. esztendő közelebb van, mint gondolnánk. Nemcsak arra van szükség, hogy feléb­redjünk, hanem sokféle ballasz­tot, még szívünkhöz nőtt elkép­tában 14 kapitalista ország had­serege fogott össze ellene, hogy tűzzel-vassal könyörtelenül megfojtsa a fiatal Szovjet-Köz­társaságot. De e hősi nép állta a harcot, mert tudta, hogy mit védelmez, mert olyan szervezett erő, élcsapat vezette, mint a kommunista bolsevik párt, amelynek élén századunk leg­nagyobb lángelméje: Lenin állt, s mert segítségére sietett a vi­lág munkásosztálya, köztük a magyar nép legjobb fiai. A szovjet népnek meg kellett küzdenie az intervenciósokkal, a belső ellenséggel és a hibák­kal is. De különös hősiességgel kellett harcolnia a történelem leggyalázatosább, legvérengzőbb fenevadával, a hitleri fasiszták­kal. Amikor a nép a szocialista ipar és mezőgazdaság eredmé­nyeit kezdte volna már élvezni, akkor a nemzetközi imperializ­mus álnok módon a Szovjet­unióra zúdította a német fasiz­mus mindenre elszánt hordáit, 5 millió katonájával, 50 000 lö- vegéVel és 3500 harckocsijával. Október népére szörnyű időszak következett. A fasiszták lerom­bolták a Szovjetuniónak 1700 városát, 70 000 faluját és több mint 500 milliárd dollár értékű anyagi kárt okoztak. A legdrá­gábbat, az emberi életet millió számra oltották ki, összesen több mint 20 millió szovjet ál­lampolgárt gyilkoltak meg. A Szovjetunió nagy áldozatok árán ugyan, de saját barlangjá­ban zúzta szét a fasisztákat. A betolakodókat kiűzve egy sor országot is felszabadított a ná­cizmus uralma alól, megteremt­ve a feltételét ezen országok szabadságának, függetlenségé­nek kivívásához, népi demokra­tikus fejlődésének kibontakoz­tatásához. zelések ballasztjait is el kell vetnünk, ha csak valamennyire is meg akarjuk állni a helyün­ket a 2000. esztendő félé tartó versenyfutásban...” Igen, az óra­mutató, a történelem halad. Az objektív törvényszerűséget, a forradalmi folyamatot nem ke­rülheti el egyetlen kapitalista ország sem,. Tisztelt ünnepi gyűlés! A szovjet állam fennállásának 50 évéből 20 évet vett igénybe a reá kényszerített háborúk és a háborúik által tönkretett gaz­daság helyreállításának évei, miközben az Amerikai Egyesült Államok és csatlósai sohasem ismert méretű fegyverkezést erőszakoltak e népre. A Szovjetunió félévszázados története fényesen példázza, hogy a szocialista társadalom békés természetű, soha nem kez­deményezett háborút. A Szovjet­unió mindig tiszteletben tartot­ta és tartja a nagy és kis népek szuverenitását, benne talált tá­maszra minden szabadságáért küzdő nép. A Nagy Október valóban a történések új menetrendjét hoz­ta a világra, melynek fejlődése szemmel láthatóan bizonyítja korunk legfőbb tendenciáját — A szocializmus irányába változik a világ a szocializmus irányába változik' a világ. A szocializmus, kilépett egy ország keretéből, százmil­liók sorsává — mindennapjává vált. A földgömb vörös foltja egyre terjed, a folyamatot meg­állítani nem lehet, hiába ágál­nak ellene '• az imperialisták mesterkedéseikkel. A társadalmi törvények elé nem lehet atom- sorompót, fegyverkezési hajszát, pusztító véres háborút állítani. Ez soha senkinek nem sikerült! Az intervenciósok csakúgy, mint a hitleri fasiszták, súlyos és szégyenteljes vereséget szenved­tek. Nem felejthetjük el azonban, hogy napjainkban is vannak számottevő imperialista erők, amelyek agresszív természete nem változott és amelyek nem tanultak a történelmi leckéből, nem mondtak le a szocializmus elleni támadásról. Az Ameri­kai Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és csat­lósai azok, akik újabb világ­égésbe akarják taszítani az em­beriséget, veszélyeztetik a bé­két. Az Egyesült Államok mo- nopoltőkósei, mint a világ csendőrei, mindenütt megjelen­nek, ahol veszélyben forog, föl­borulással fenyeget a status quó. Ezt tették a koreai háborúval, a kubai válság előidézésével, napjainkban a vietnami nép el­leni irtóhadjárattal, és az izra­eli agresszió melengetésével. S ezt teszik a görög monarcho- fasisztáfcnak nyújtott támoga­tással is. Ma már az egész világ előtt ismeretes, hogy a közel-keleti krízis sem egyszerűen Izrael és az arab államok közötti konf­liktus, hanem az imperialisták és a felszabadult országok, a re­akció és a haladás útjára tért államok harca volt. Most, ami­kor a szocialista országok és az ENSZ is az agresszió következ­ményeinek felszámolását sür­getik, ismét az amerikai impe­rialisták azok, akik Izrael ag­resszióját védik és szítják a tüzet. A Johnson-kormány a világ közvéleményének tiltakozása és felháborodása ellenére tovább folytatja a szégyenteljes viet­nami agresszióját. Azt akarják elhitetni az emberiséggel, hogy e szennyes háborúval a világ­békét védik. De ép eszű ember elhlszi-e, hogy az Egyesült Ál­lamoktól sok ezer kilométerre fekvő, lélekszáimiban sokkal -ki­sebb vietnami nép fenyegeti az amerikaiak létét, s békéjét? Jó­zan ésszel ilyet feltételezni sem lehet, nem is szólva arról, hogy a VDK rendszerének természe­téből fakad a béke. Az agresz- sziót az Egyesült Államok im­perialista körei indították és egyre jobban fokozzák. A sú­lyos terheket nem a kapitalis­ták viselik — ők ebből hasznot húznak —, hanem az amerikai nép. A csatatéren nem a tőkések pusztulnak, hanem az egyszerű amerikai katonák. S miközben az imperialista zsoldosok új meg új gaztettekkel tetézik vi­etnami bűnlajstromukat, a Pen­tagon síkraszáll az eszkalácdós politika folytatásáért és foko­zásáért, több mint félmillióra növeli a Vietnamban állomáso­zó haderejét. Az amerikai imperialisták té­vednek, ha győzelmükben hisz­nek. Nem várhat más sors rá­juk, mint amilyenben európai elődjeik részesültek! Egy igaz ügyért, szabadságáért hősiesen harcoló népet — amely élvezi mindenekelőtt a Szovjetunió és az egész szocialista világ, benne hazánk, minden oldalú segítsé­gét, a Föld lakossága többségé­nek szolidaritását — nem lehet bombázással, rakétával és sem­mivel sem térdre kényszeríteni. A hős vietnami nép győzni fog! Az 50 esztendőből 22 évet mi is magunknak tudhatunk Kedves Elvtársak! Csodálatos fél évszázad teltei az emberiség történetéből, s eb­ből a világtörténelmi 50 eszten­dőből 22 évet mi is magunknak tudhatunk. A Szovjetunió fél évszázada, és a mi legújabb tör­ténelmünk felszabadult 22 éve egybeforrt. Népünk 22 év óta szoros, elszakíthatatlan barát­ságban él, közös célokat követ a Szovjetunióval. Népűink örök történelmi büsz­kesége, hogy 1919-ben elsőnek követte a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalmat. Történel­münk legdiesőbb korszakának tartjuk a Magyar Tanácsköztár­saság 133 napját, amikor né­pünk hősiesen vállalta magára az imperialista hadsereg egy ré­sze elleni harcot, hogy forradal­mi háborújával segítse a megtá­madott Szovjet-Oroszországot. A harc nem volt hiábavaló! Elérkezett az idő, amikor ha­zánk öktóber fiainak véráldoza- tával ismét szabaddá lett, és végérvényesen, építheti a dolgo­zó emberek szabad társadal­mát Országunk hatalmasat fejlő­dött. A Nagy Október példáját 'követve, az általa megteremtett feltételekkel élve, munkásosztá­lyunk — szövetségben a pa­rasztsággal és az értelmiséggel — elindult a szocialista forra­dalom útján, kivívta a munkás- osztály hatalmát, ennek birto­kában társadalmasította a ter­melési eszközöket, és hozzálátott a gazdasági, társadalmi, kultu­rális élet átalakításához. A munkásosztály vezetésével meg­teremtődött a szocialista nagy­ipar, a mezőgazdaságban is ural­kodóvá váltbk a szocialista ter­melési viszonyok, és kibontako­zott a szocialista kultúra. Űj üzemek százai épültek. Az ‘ipari termelés az 1938. évinek hat és félszeresére nőtt, a mező- gazdasági termelés meghaladja az 1945 előtti évekét, a kenyér- gabona átlagtermése pedig csak­nem megduplázódott. Felszámo­lódott az írástudatlanság, a mű­velődés az egész népre kiter­jedt. A fejlődés különösen az­óta nagy, amióta a párt leküz­dötte a jobb- és baloldali hibá­kat, szakított a cikcakk-politi­kával, s következetes marxista- leninista irányvonalat folytat és annak megvalósítására mozgó­sítja a dolgozó tömegeket Ez a forradalmi politika ki­fejezd a dolgozó emberek érde­keit, hiszen helyessége a gya­korlatban igazolódott, ezért a lakosság döntő többségének ré­széről támogatásra talál. Hazánk most történelmi jelentőségű fel­adat megoldása előtt áll: teljes győzelemre vinni a szocializ­must, ezáltal még magasabb színvonalra emelni a dolgozók életszínvonalát. Ezt a fő célki­tűzést határozta meg pártunk IX. kongresszusa. De a cél, a helyes politika önmagától nem válik valósággá. A szocializmus teljes felépítéséért munkálkod­va szükséges tovább erősíteni népi hatalmunkat, a szocializ­mus termelő erőit, fejleszteni a szocialista társadalmi viszonyo­kat, erőteljesebben kibontakoz­tatni a szocialista kultúrforra- dalmat, és tovább javítani a dolgozók életkörülményeit. A kongresszus határozataiból, az új gazdaságirányítási rendszer­ből, a párt- és kormányhatáro­zatókból adódó feladatok végre­hajtása nemcsak a kommunis­ták, hanem minden becsületes magyar állampolgár ügye és személyes érdeke. Ezért minden igazi hazafinak elsőrendű köte­lessége, hogy még jobban dol- (Folytatás a 3. oldalon^

Next

/
Thumbnails
Contents