Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

'167. november 26. 4 Kedd A szakmunkásképzés korszerűsítése Az oktatás hatásfokának növelése A pályaválasztásról egy pályaválasztó A* érettségisük klubjának legutóbbi össsejöveteléről Minit arról már korábbi szá­munkban beszámoltunk, a békés­csabai 611. számú Szakmunkás- képző Intézetben intézeti napokat rendeztek, melynek az volt a célja, hogy azok, akik közvetlen vagy közvetetett kapcsolatban áll­nak a szakmunkásképzéssel, ez al­kalommal közelebbről is megis­merkedhessenek az intézet peda­gógusainak munkájával. Betekin­tést nyerjenek a tanulók életébe, tevékenységébe, ismerjék meg azokat a törekvéseket, mellyel a szakmunkásképzés emberei fog­lalkoznak. A tanácskozáson csaknem szá­zan vettek részt, olyanok, akik vagy az elméleti oktatásban, vagy a gyakorlati képzésben érdekel­tek és ott voltak a vállalatok kép­viselői is, ott kellett volna lenni az általános iskolák igazgatóinak is, akik meghívottak voltaik, to­vábbá a középiskolák igazgatói­nak is. Vitaindító előadást Korányi Má­tyás, az intézet igazgatóhelyettese mondott. Előadásában részletesen elemezte a pedagógiaá halastók korszerűsítésére megindított tö­rekvéseket, az iskolareform kere­tében eddig elért eredményeket. A szakmunkásképzés két, igen fontos területének: a nevelésnek és oktatásnak a tervszerűségét hangsúlyozta, s ennek szoros egy­ségét Minthogy szakmunkás­képzésről van szó, vizsgálat tár­gyát képezte, mit nyújt az isko­la, mivel rendelkeznek a szak­munkásvizsgát tett fiatalok, ami­kor elhagyják az intézetet, meny­nyire tudják az üzemek haszno­sítani az ifjú szakmunkások tu­dását a gyakorlati életben. — Ahhoz, hogy a pedagógiaá hatásfokot növelni tudjuk — mondotta Korányi Mályáá —, fel­tétlenül meg kell állapítani egy szintet. E szint határvonala az általános iskolából kikerült fia­talok tudásanyagára épül. Ez az új képzési rendszer szinte meg­határozó tényező a további sze­mélyformálás szempontjából. A tapasztalatok és felmérések azt mutatják, hogy az általános is­kolából kikerült tanulók tudás­anyaga igen alacsony és szinte újra kell kezdeni az egyes anya­gok megtaníttatását, holott számos alapkérdéssel az általános iskoláik pedagógusai foglalkoztak éveken keresztül. Az ilyen visszalépések lassítják az oktatási folyamatok fejlődését. Ezért feltétlenül szük­ségesnek látszik a különböző ok­tatási intézmények szoros kap­csolata, a tananyagok megfelelő koordinálása azért, hogy a to­vábbképző iskolák az alsó fokú is­kolában megszerzett ismeretekre nyugodtan támaszkodhassanak. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy jelentősen korszerűsíteni kell a tanítandó anyagot, de nem kevésbé az oktatás módszereit is. A fő cél az kell legyen, hogy csak a lényeget oktassuk, de azt alaposan, A szakmunkásképzés gyakor­lati oldalát vizsgálva megállapí­totta az előadó, hogy az üzemek­nek sokkal többet kell vállalni a szaktnai képzésből. Minthogy a tanulók egy része nagyüzemi képzésben vesz részt, üzemi tan­műhelyekben bátrabban kellene al­kalmazni az önállóságra nevelés lehetőségeit. Az építőiparról szól­va megjegyezte, feltétlenül aján­latos lenne az úgynevezett tan­építkezés beindítása, mert ezáltal a tanulók megszerezhetnék azt a rutint, amely önálló szakmunkás­korukban szükséges. Ez egyben azt is jelentené, hogy jobban be­illeszkednének az üzem légköré­be, nagyobb felelősségtudat ala­kulna ki már tanulóidejük alatt is. Legfontosabb feladata a jö­vőben a nevelési program fej­lesztése, világos feltárása annak, hol a helye a szakmunkásképzés­nek az iskolareformban és pers­pektivikusan vizsgálni, tudomá­nyos módszerek segítésével, mi­lyen lesz a szerepe az új gazda­ságirányítási rendszerben. Továb­bá indokolja a 'korszerűsítésit a technika mai állása, de legin­kább a fejlődése. Mindez azt te­szi szükségessé, hogy a szakmá­kat is jobban kell koordinálni, s meg kell teremteni annak a lehe­tőségét, hogy az egységes alap­képzés kerüljön bevezetésre. Ugyanakkor nagyon fontos fel­adat hárul a pedagógusokra, avagy az oktatást végző szakem­berekre, minthogy nekik is lé­pést kell tartaniuk a kor követel­ményeivel. Izsó Antal, az intézet pártveze- tőségének tagja a vitában kife­jezte véleményét, hogy a növek­vő igényeknek megfelelően, fel­tétlenül fontos a tartalmi munka korszerűsítése. Említette a szülők következetes ellenőrző tevékeny­ségének elmaradását; nem tá­masztanak gyermekeik elé köve­telményeket úgy, mint azt esetleg más iskolatípusban megteszik. Tóth Vasas Sándor, az intézet KISZ-tanácsadó tanára azt kifo­gásolta, hogy az általános iskola és a szakmunkásképző-intézet kapcsolata nem kielégítő. Ez ki­hatással van olyan vonatkozás­ban, hogy a szakmunkásképző intézet nem tud hathatós segít­séget adni a pályaválasztáshoz, ez viszont oda vezet, hogy a szak­munkástanulók egy bizonyos ré­sze úgy kerül be a szakmai kép­zés rendszerébe, hogy egyáltalán nem oda akar menni. Ennek hát­ránya az, hogy nem is szívesen végzik az ilyenek munkájukat, nem tanulnak, s ilyen feltételek között az oktatás korszerűsítése, továbbá a hatásfok növelése nem valósítható meg. Dr. Fekete Antalné történelem- tanár utalt arra, hogy ha a klasszikus pedagógiát felülvizsgál­juk és abban az egyes részleteket elavultnak nyilvánítjuk, azt is meg kell nézni, hogy van-e he­lyébe már újabb. Arra is kitért, hogy egyre inkább helye van az oktatásban a tematikus tervezés­nek, de ez esetben legalább annyi időre kell szervezni az oktatásra kerülő anyagot, amennyi idő a szakemberképzéshez szükséges. A hazafiasságra való neveléssel kap­csolatban azt tapasztalta, hogy ez összefüggésben van a pedagógu­sok továbbképzésével, akár szer­vezett, akár önképzés formájában. Kis Imre szaktanár arra utalt, tekintve hogy a tanulók egy vagy két napot járnak iskolába heten­ként, s a hét többi napjain ön­álló tanulásra vannak utalva, meg kellene vizsgálni a levelező Oktatás módszereit, s ha olyan elemek vannak benne, melyek a szakmunkásképzésben hasznosít­hatók, át kellene venni. Megemlí­tette, hogy az oktatás hatásfoká­nak növeléséhez szükséges a jó tankönyv is, s bizony ezekkel kap­csolatban az utóbbi időben szá­mos probléma merült feL Darabos János, magyartanár a számonkérés módszertanát hang­súlyozva elmondta, hogy ez ne elsősorban a jegyek miatt tör­ténjen, hanem a munka eredmé­nyességének a megállapítására, valamint az öné1 tón őr zésre. Az irodalom tani tással kapcsolatban megállapította, hogy tapasztala­tai azt mondják, hogy a tanulók Irodalmi ismeretei felszínesek, holott arra kell törekedni, hogy a tanár az irodalmi oktatáson ke­resztül az életre neveljen. Kovács István, az intézet gya- korlatáoktatás-vezetője arról be­szélt, hogy az üzemek váltakozó igénye miatt nem valósítható meg a tervszerű, folyamatos gya­korlati képzés. Hiába tervez a szakoktató a minisztérium által kiadott tanterv alapján, ha az üzem a feltételeket nem tudja biztosítani. Ezért szükségesnek látszanak olyan közös erővel lét­rehozott tanműhelyek, melyekben a gyakorlati munka alapképzése biztosítva lenne és csak ezek bir­tokában kerülnének a tanulók az üzemi termelésbe. Szántó Sándor, a 8-as AKÖV képviseletében elmondta, hogy az új telep megépítésével 120 tanuló számára biztosítanak korszerű tanműhelyt. Erre azonban csak 1970 után kerülhet sor. Trefil Károly, a DÁV igazgató­ja a tankönyveket bírálva hiá­nyolta, hogy az üzemi szakembe­rek véleményét nem kérik ki. A tankönyvekben szereplő anyagok gyakran el vannak szakadva a gyakorlattól. Csepregi Károly, a megyei ta­nács munkaügyi osztály főelő­adója elmondta, hogy mindéin év­ben komoly gondot jelent a nyolc osztályt végzett fiatalok elhelye­zése. Az idei tanévben több mint nyolcezer általános iskolát végzett tanuló elhelyezéséről kell gondos­kodni. Annak ellenére, hogy a végzősök mintegy 50 százaléka középiskolába megy, így is csak­nem négyezer fiatal munkába ál­lításáról kell gondoskodni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad túlzásokba esni azáltal, hogy valamennyi iskolatípus csak a kiváló tanulókat keresi, mert a gyengébb képességűekről is gon­doskodni kell. Mint állandó jel­legű problémáról beszélt a lányok elhelyezéséről a szakmunkáskép­zésben. Mint mondotta: jelenleg még igen kevés az olyan munka­hely, amely főleg lányokat fog­lalkoztatna. A pedagógiaá tanácskozás rá­mutatott, hogy a szakmunkáskép­zés korszerűsítése csak úgy va­lósítható igazán meg, ha a peda­gógus a szocialista emberformálás elhivatottjának tekinti magát. Háló Ferenc A pályaválasztás nagy gond szülőknek, nevelőknek egyaránt. A legnagyobb problémát azonban mégis nekünk, leendő érett diá­koknak jelenti. Életünk további alakulását, a társadalomban el­foglalt helyünket most alapozzuk meg, s ez elsősorban tőlünk függ. A pályaválasztás szó nagyon sok mindent rejt magában. Sajnos, mi még nem látjuk elég reálisan a helyzetet. Néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy mi is rájöj­jünk, tulajdonképpen hol van ránk szükség, tehetségünket hol tudjuk kellőképpen értékesíteni. Bennünk még a megálmodott hi­vatásunk csak homályosan él. Tudjuk, hogy néhányan közülünk pl. fehér köpenyben gyerekeket fognak gyógyítani, az orvos sze­mélye még messze áll ugyan tő­lünk, de fogalmunk van arról, mit jelent valakit meggyógyítani, emberségesen bánni egy-egy be­teggel. Azonban itt nemcsak erről van sízó, mert ha valaki szorgal­masan készül, dolgozik, s valóban hivatásának és nemcsak egy fel­kapott foglalkozásnak, „álomnak” tekinti az orvosi pályát, akkor az esetleges kudarc nem töri le, ha­nem még nagyobb erővel küzd célja eléréséért. Mert nem min­denkit vesznek fel egyetemre, fő­iskolára, a tudás és rátermettség mellett megvannak az illető szak­mának fejlesztési korlátái is. Az elhivatottságnak, küzdeniakarás­sal kell párosulnia. Nagyobb a probléma abban az esetben, ha az illető feladja a harcot s néhány évi sikertelenség után beletörődik abba, hogy élete végéig — szerinte a legjobb esetben — egy irodában fog dolgozni. Akkor pedig, ha a kudarc nem a „csak azért is”-t fogja kiváltani, hanem ellenkező esetben egy egész életen át az kí­sérthet, hogy „de bezzeg én orvos akartam lenni, de...” ...De csak az egyetem, főiskola lehetősége van az életben? Ma már a lányoknak j is számtalan olyan szakma előtt !áll nyitva a kapu, melyhez érett­ségi szükséges. Mi egy kicsit sötéten látjuk ezt a problémát, de valami igazunk talán nekünk is van. Egyénisé­günknek megfelelő munkahelyen szeretnénk dolgozni. Vajon az új gazdasági mechanizmusban mi­lyen lehetőségeink lesznek? Köny- nyebb vagy nehezebb lesz? Az elhelyezkedés valószínű könnyebb lesz azoknak, akik valamilyen technikumban vagy szakközépis­kolában végeznek. Sokkal nehe­zebb a dolog a gimnáziumban érettségizők számára, akik képe­sítés nélkül hagyják el az iskolát. Ezek a diákok csak a továbbta­nulási lehetőségeket kutatják. Tehát megint a „lehetőségek”. Ta­lán nem is ismerjük valameny- nyit? Tavaly Békés megyében 2073-an érettségiztek, s 160 diák kivételé­vel — akik otthon maradtak, s nem is kérték elhelyezésüket — a többiek sorsa megoldódott. Négy­száznyolcvan , tehát számszerűleg minden ötödik diák került felső­fokú intézménybe. Jó lenne már most tudni, hogy a mi sorsunk hogyan alakúi. De ki lát a jövő­be? Ilyen gondolatok foglalkoztatják a középiskolás pályaválasztókat és erről volt szó az érettségizők klubjának legutóbbi összejövete­lén is, a megyei könyvtárban. D. T. Együtt a fiatalokkal Hosszabb gyakorlattal rendelkező lakatos szakmunkást keresünk lehetőleg üegesztővizsgiával ae eleiki téglagyárba üzemgépésznek. Fizetés megegyezés szerint, jelent­kezés a vállalatunk központjában a személyzeti osztályon, Békéscsa­ba, Szigligeti utca 6 sz. alatt. Fel- ve; cl esetén útiköltséget térítünk. £VM BÉKÉS MEGYEI TÉGLA- ÉS CSEREPIPARI VÁLLALAT. 134478 SUHAI TANÁR úr magyaráza­tára figyelnek a IV./d-ben. Szinte lesik, magukba szívják minden szavát. Számukra új, eddig isme­retlen dolgokról hallanak. A vi­lág anyagi egységéről. Ez már filozófia. A „Világnézetünk alap­jai” című tantárgy keretében egyedüli a megyében — a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban — ő oktatja a „bölcselkedők” ABC-jét. Megszólal a szünetet jelző csen­gő. Az irodába siet. Mivel ma nincs több órája, KISZ-ügyeket intéz. Nemcsak hivatali időben, S azon kívül is. Nem muszájból te- j szí. Az ifjúkommunistákkal való foglalkozás életelemévé vált. — Két éve vagyok a tanintézet KISZ-tanácsadó tanára, azőlőtt a városi bizottságon dolgoztam. — Tapasztalatokkal, mégis egy kicsit félve kezdtem itt a munkához. A jó eredményeket növelni kell, ha­tároztam el, és megkeresni a hi­bákat, azokat lenyesegetni. Ugye a változásokra kíváncsi? Szerve­zettebb lett az alapszervezetekben a politikai oktatás — ezt egyéb­Most adja el a száraz babot A HELYI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETNEK. MAGAS ÁTVÉTELI ARAK ! Az átadott száraz bab értéke után FELVÁSÁRLÁSI VISSZATÉRÍTÉST IS KAP. 723 ként párttaggyűléseken is mond­ták. Talán azért, mert a fiatalok maguk határozták meg, miről akarnak hallaná, öntevékenyeb­ben cselekednek, kezdeményezőb­bekké váltak. Az iskolai KISZ- bizottság és az alapszervezel i ve­zetőségek között jobb az együtt­működés, közösen beszélnek meg minden feladatot. TAPASZTALATÁVAL, szervező, irányító képességével feltétlenül I hozzájárult a változásokhoz. Ezt | azonban soha nem említi. Segítő- ! társait: Oláh Katalin KISZ-tit- kárt és Szabó Mihály kultúrfelelőst I dicséri. Lelkesen készültek az októberi évfordulóra. A történelmi és iro­dalmi szakkör nyilvános ülést tar­tott, társadalmi munkát végeztek, csinosították az iskola környékét és dolgoztak a Békéscsabai Kon­zervgyárban és a helyi Köröstáj Tsz-ben. A vietnami alapra mintegy 4500 forintot fizetnek be. Most, az ünnep után is sok a ten­nivaló. Elkezdődött a KlSZ-okta- tás, a tanulmányi versenyek és a Ki mit tud? vetélkedő megszerve­zése is a KISZ feladata lesz. Az­tán következik a tagösszeírás, a tagkönyvcsere és a jövő évi ak­cióprogram kialakítása. A SOKRÉTŰ, SZÍNES, izgalmas munkát lelkesedéssel, töretlen lendülettel végzi. Segítik kartár­sai, és az alapszervezetek tagjai is. A KISZ Érdemérem tulajdono­sa. D. S.

Next

/
Thumbnails
Contents