Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

1*67. november X. 3 Szerda A Békés megyei Vís- és Csatornamű Vállalat jelentis Határidőre befejezték az újkígyósa törpevízmű építését Két évvel ezelőtt nagyszabású, hatmillió forintos beruházással kezdték a törpevízmű építését Új­kígyóson. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat helyesbítette az eredeti elképzelést és 1967. de­cember 31 j^elyett november el­sejére vállalta az építkezés teljes befejezését. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordu­lójára tett felajánlásaikkal telje­sítették a szerződésben foglalta­kat, tegnap befejezték a munkát. Két év ídatt 35 kilométernyi vezetéket építettek és olyan hid- roforos rendszerű vízmüvet, amely naponta 897 köbméter vizet biz- ■ tosít a község lakosságának. Az í építkezés egyik érdekessége, hogy a község területén mindössze négy-öt közkifolyót építettek a forgalmasabb helyeken. mert szinte minden házban van már vízvezeték. A töx-pevízmű ünnepélyes át­adását és a község részéről törté­nő átvételét november 9-én tart­ják. Legyen ismét jó hírük! ű z utóbbi két esztendő bel- j ban két-három átereszt kitakarít­vizjarasa jelentős kárt tett Biharugrán. A zárt rendszerű te­lepülésen hét lakás tönkrement, ötven pedig sűyosan megrongá­lódott. A Vörösmarty utca kert­jeiben még csak a családi szük­séglet céljaira sem termeszthet­tek zöldséget, mert víz borított huzamos időn át mindent Miként, hogyan fordulhat elő tetemes belvízkárosodás olyan községben, mint Biharugra is, ahol a tógazdálkodás a falut át- s*elő, szinte eszményi csatorna- hálózatot alakított ki? Igen ám, csakhogy ezekbe el kellene juttat­ná a peszerei részen meg a Vö­rösmarty utcában felgyülemlett vizet. Erre a feladatra viszont öntevékenyen nem vállaikoztak. „Azért fizetjük a községfejleszté­si hozzájárulást, hogy a tanács csináltassa meg a vízelvezető ár­kokat.” A túlnyomó töb’oség Bi­harugrán ezt a nézetet vallotta és vallja ma is. sanak. Néhány percig tartó önte­vékeny munkával esetleg egész utcasorokat mentesíthettek volna a belvíztől. Ez korábban egyálta­lán nem jellemezte az ugraiakat. Miért? Evekkel ezelőtt az egykori sar- kadi járásban az ugraiak arról voltak híresek, hogy szeretik falu­jukat. Az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke gyakran itt volt a legtöbb. Most pedig a rang­lista utolsó helyezettjei között [ kullognak. Mintha a mai ugrai nemzedék nem szeretné saját fa­luját. Egy-két év alatt ennyire megváltozhat az ember? Ebben a dologban tamáskodom. Meggyő­ződésem, hogy az ugrai ember most jobban szereti faluját, mint korábban. Éppen ezért ma sem I sajnálja idejét, erejét arra, hogy biztonságossá tegye megélhetését, környezetét. Az utóbbi időben va- ! lószínű azért vesztett hiteléből az j ugrai társadalmi munka híre, Hogy évről évre hová és mire költik a településen lakó 800 csa­lád községfejlesztési alapját, ta­lán Ugrán a legkönnyebb utána­nézni. Villanyhálózatot építettek, anyagot vásároltak gyalogjárda építéséhez, felújították a falu köz­épületeit és már el is költötték az évenként befizetett néhány tíz­ezer forintot. A belvíz elleni védekezést az egyik korábbi tanácsülés a társa­dalmi érdek rangjáig emelte. Kö­telezően előírta: a háztulajdono­sok gondoskodjanak az utcai csa­tornahálózat évenkénti felújításá­ról és az átereszek tisztántartá­sáról. Ennek a helyben fogalma­zott tanácsrendeletnek a végre­hajtó bizottság nem szerzett ér­vényt. A falu társadalmi szerveit és a tanácstagokat nem mozgósí­tották a belvíz elleni védekezésre, még akkor sem, amikor a falu egy része víz alatt volt. Sem ta­valy, sem az idén nem csináltak ügyet abból, hogy egy-egy utcá­mért nem volt, aki megszervezze | és feladattal lássa el a társadalmi megmozdulás érdekeltjeit. A köz­ségnek ugyanis nincs egy átfogó | belvízrendezési terve, így nem | tudhatják, hogy a készítendő árokrendszer merre is lejtsen. A falu életét irányító társadal- j mi szerveknek kész belvízrende­zési tervvel kellene a tanácsülés elé állniuk és annak megvalósí­tásából mindegyik választókörzet megkaphatná a konkrét feladatot. Vagyis a falu érdekében most, amikor kiváló árokásó idő van, meg kellene szervezni a társadal­mi munkát, hogy jövő tavaszra sem a perei részen, sem pedig a Vörösmarty utcában ne rekedhes­sen meg a víz, né döntsön romba újabb lakásokat. Az erre vonatko­zó átfogó intézkedési terv meg­valósításában megtalálnák az ugraiak feladatukat, tudnák, hogy hol a helyük. Dupsi Károly Jól jövedelmez a juhtenyésztés Kedvelt állattenyésztési ág a juhtenyésztés a 3 ezer 200 holdas vésztői Petőfi Tsz-ben. A csak­nem 700 anyajuh az idén dara­bonként 4,2 kiló gyapjút, 25 liter tejet, s együttesen 103 százalékos szaporulatot produkált. A jelen­leg 1100 darabból álló vegyes juh­állomány nagyszerű kondícióban van. Ennek az a magyarázata, hogy a juhászok keresik és ki használják a jó legeltetési alkal­mat. Meglegeltetik a különböző tarlókat, köztük a letakarított ré­pa- és kukoricaföldeket is. Amint a szövetkezet elnöke mondotta: náluk nem tartják igénytelen ál­latnak a birkát. Behajtás után, naponta 30 deka. az elles előtt egy hónappal pedig fél kiló ab­raktakarmánnyal biztosítják a megfelelő tenyész- és gyapjú- nevelési kondíciót. AZ AURORÁTÓL A CSILLAGOKIG 13. Több mint 60 esztendeig írás­tudatlanul élt ez az öreg pa­rasztember. Munkától kérges keze nehezen fonnál ja a betű­ket, de méigijs ott ül gsténiként a falusi iskolában, Hogy meg­szabaduljon tudatlanságától. Az éhséget és az ínséget legyőzvén, a közoktatás és a népművelés felé fordulhatott a figyelem. 1920-ban az egész lakosság 32 százaléka tudott írni, olvasni. 1926 végére ez az arány szám 40 százalékra emelkedett. Ma a Szovj etuni óiban egyáltalán nincs analfabéta. Természetes, hogy mindenki elvégzi a tízosztályos iskolát. A kultúrforradalom hősi fejezete a húszai évek kö­zepén Íródott. 14. A nemzetiségeket a cárizmus még az orosz népnél is nagyobb tudatlanságban tartotta. A szovjethatalom egyenjogúságot adott valamennyi népnek, s biz­tosította az eszközöket is ahhoz, hogy élhessenek vele. Kazah diákok tanulnak, kísérleteket folytatnak egy főiskolán. Nem túlzás, hogy ők az elsők e nép fiai közül, akik főiskolai vég­zettséget szereznek, hogy tanít­sák, segítsék népüket ár felemel­kedés útján. 15. Mekkora öröm, amikor az öreg muzsik traktorra ülhet. Errefelé még egy évtizeddel előbb a parasztok maguk húz­ták az ékét, könyvet, újságot soha nem láttak, ismeretlenek voltak számukra a gépek. S most íme, traktort kapott a fa­lu, s kezelését is megtanulták a parasztok. Szerény eredmé­nyek ezek, hiszen ebben az idő­ben például az Egyesült Álla­mokban már sokkal modernebb tratorok tízezrei ’dolgoznak a farmokon. De az eredmények az elmaradott és a polgárháborús pusztítástól sújtott fiatal Szov- jet-Oroszországban születtek!'

Next

/
Thumbnails
Contents