Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-24 / 278. szám
Világ proletárjai, egyesüljetekI A M EG Y El- PÁRT BIZ OTT SÁG' ES A. MEG YE I T A 1967. NOVEMBER 24., PÉNTEK Ára: 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM Pénzt kapnak a jogszabályok mellé A lakóhelyi közösségben élő ember — aki mindennapos tapasztalataiból tudja, hogy életét alapvetően befolyásolja a település is, ahol lakik —, természetes jogának tekinti a beleszólási, döntési lehetőséget a helyi ügyekbe. Ügy tűnik, erről viszonylag kevés szó esik mostanában, bár az új gazdaságirányítási rendszer alapelveinek kialakítását megelőző vitákban sok fontos elvi kérdést kellett ezzel összefüggésben eldönteni. A tanácsi demokratizmus tartalma természetesen nem lehet vitakérdés: hiszen köztudomású, hogy tanácsaink népi önkormányzati szervek, amelyek egyesítik az államhatalmi és az igazgatási funkciókat. Ám hogyan valósítható meg a tömegek hatékony beleszólása, ha figyelemmel kell lenni arra is, hogy a tanács természetesen nem lehet független az ország, a népgazdaság hatalmi és igazgatási irányításától? A korszerű államigazgatás és a helyi gazdálkodás irányítása sajátos szakértelmet kíván; és ennek segítségével érvényesül a demokratizmus is, mert a demokratizmus tartalmi, lényegi erősítése azt jelenti, hogy a helyi lakosság e választott szervei valóban minden, a területüket érintő lényeges kérdésben dönthetnek és döntési szférájukba kerülnek a területi fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök is. Ami az önállóság ez utóbb említett sarkpontját, az anyagi eszközöket illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az elmúlt évek változásai lényegében már előkészítették a jövő évtől várható nagyobb anyagi önállóságot. A tanácsok mind jelentősebb ösz- szegekkel gazdálkodtak, amit a tanácsi költségvetések gyorsan bővülő keretei jeleznek: 1957- ben például 7,4 milliárd volt országosan a tanácsi költségvetések összege, amely 1966-ban már 18,8 milliárdra emelkedett. Ezen belül különösen gyors ütemben nőttek az úgynevezett községfejlesztési alapok — amelyek felhasználásáról a tanácsok eddig is teljesen önállóan dönthettek: 1957-ben 322,2 millió forint volt ez az összeg, 1966-ban pedig elérte az 1338,9 milliót. Mindez azonban csak azt jelzi, hogy a tanácsi gazdálkodás jövő évi változásai nem minden előzmény nélkül valók. Kétségtelen azonban, hogy 1968-tól nem egyszerűen a korábbi tanácsi hatáskörben levő összegek bővítéséről, hanem ennél sokkal többről: elvi változásokról van szó. Eddig a helyi érdekeket igazán befolyásoló ügyek egész sorában az úgynevezett „kettős irányítás” elve érvényesült. Ez azt jelentette, hogy bár formailag a választott tanács — és ügyintéző szerve: a végrehajtó bizottság — vezette a tanácsapparátus osztályait, ugyanakkor azonban ezek az osztályok saját ágazati minisztériumoknak — illetve „magasabb fokú” tehát járási, megyei kerületekkel szemben pedig: városi tanácsoknak is közvetlen felelősséggel tartoztak. Ilyen módon az ágazati, minisztériumi irányítás Budapestről döntött az ipari, á kereskedelmi, a munkaügyi kérdések többségében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ahol a pénz — és hozzá: a magasabb szintű hatáskör — ott az érdemi döntés lehetősége is, márpedig ez eddig a minisztériumok kezében volt. így alakult ki az a sajátos munkamegosztás, hogy — némi túlzással szólva — az igények összegezése, tehát a kérés tartozott a helyi emberekre, de másnál volt a „pénztárkulcs”. Igaz, a tanácsok ezután sem gazdálkodnak „nyitott” pénztárból. Ám a kettős irányítás elve jogszabályi döntéssel megszűnt: 1968-tól a választott tanács felelős a tanácsapparátus munkájáért és a minisztériumok csak a tanácson keresztül , irányíthatják a szakigazgatási osztályokat is. Korántsem formai változás ez, a jogszabály ugyanis azzal is számolt, hogy ellenvélemény alakulhat ki a miniszter és a megyei tanács között; ilyenkor a döntés a Miniszter- tanács elé terjeszthető. Az új kormányrendelet szerint, a tanácsok éppen úgy, mint az üzemek, maguk dolgozzák ki hosszú- és középtávú — ötéves —, valamint éves terveiket A megyei tanácsok részt vesznek az országos tervezésben is, ami módot ad az ágazatok, iparvállalatok területpolitikájának összehangolására. Mindehhez járul a korábbitól elvileg különböző anyagi önállóság. A tanács — bevételeiből és az állami hozzájárulásból — fejlesztési alapot képez, amire akár bankhitelt is felvehet. Ami — látjuk — alapvetően különbözik a „pénzkérés” módszerétől; ez már valóban gazdálkodás. Fontos új tényező továbbá, hogy a tanácsok általában ötéves időszakra — most átmenetileg: 1970-ig — előre tudják milyen összegekkel gazdálkodhatnak, s így hosszabb időre szóló, jelentősebb fejlesztési előirányzatokat valósíthatnak meg. Gazdálkodásuk jelentős eleme, hogy az illetékességi területükön működő állami és szövetkezeti vállalatok nem élveznek majd — mint eddig — szinte „teljes területenkívüliséget”, hanem meghatározott kommunális adót fizetnek a tanácsnak, amely később az adókulcs „mozgatásával” vonzóvá teheti, vagy ha szükséges, nehezítheti új vállalatok telepítését, illetve a korábbiak bővítését, a helyi igényeknek megfelelően. Kétségtelen, hogy mindez — és egész sor fontos részletszabály még — azt jelenti, hogy a helyi lakosság választott szerve: a tanács valóban érdemben irányíthatja a gazdálkodást, a fejlesztést. Természetes azonban, az említett elvek megvalósulásának elsőrendű feltétele: a pénz, az anyagi lehetőség. Ahhoz pedig, hogy a helyi igények 'kielégítéséhez valóban elegendő összegek álljanak rendelkezésre, bizonyos időre van szükség. Ám a gazdaságirányítási reform tanácspolitikai elvei — hosszabb távon — ebbe az irányba mutatnak, a helyi döntések lehetőségeit tágítják! Tábori András Koros-vidéki Mezőgazdasági Napok Tudatosan készüljenek Jel mezőgazdasági üzemeinkben a belvíz elvezetésére, az öntözéses termesztésre November 22-én, szerdán délután a TIT és a MTESZ székházában a harmadik körösvidéki napok programjának keretében belvízrendezési és öntözéses gazdálkodási megbeszélést folytattak a termelőüzemek, a tudományos intézetek és a vízügyi szervek szakemberei. Dr. Posgay Elemér, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Szarvasi öntözéses Rizs termesztési Kutató Intézet osztályvezetője előadásában Békés megye öntözéses gazdálkodásának helyzetét, eredményeit, fogyatékosságait elemezte. Kienitz Gábor, a Vízgazdálkodási Kutató Intézet főmérnöke, tudományos osztályvezető a Tiszántúlon keletkezett belvizek kutatásainak körülményeiről mondott igen értékes előadást. A vitában felszólalók elmondották, hogy a Körösök vidékén keletkező belvizek elvezetésére tett üzemi intézkedések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A belvízjárásos területeken őszszel meghúzott csatornák rendkívül jó szolgálatot tettek a termőföld erejének és szerkezetének védelmében. Ezen az őszön több A III. Körös-vidéki Mezőgazdasági Napokon elhangzott állategészségügyi tudományos tanácskozás jelentős segítséget adott a szakigazgatásiban dolgozóknak, a bmcellóz ismén tesités irányelveinek összeállításához, a gyakorlati munka elkezdéséhez. Országos jellegű halászati ankét Békéscsabán A III. Körös-vidéki Mezőgazdasági Napok keretében csütörtökön Békéscsabán, a városi tanács dísztermében nagyszabású halászati ankétot rendeztek, amelyre az ország minden tájáról érkeztek halászati szakemberek. Vitaindító előadást tartott Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója. Bujdosó Imre, a gyomai Viharsarok Halászati Tsz elnöke a jó hírű szövetkezet fejlődését, eredményeit, terveit ismerteié. Dr. Szalay Mihály, a Szarvasi Kísérleti Halastavak vezető kutatója a kutatómunka sokoldalú eredményeit méltatta. Beszélt a halastavak népgazdaságii jelentőségéről. Saját példájukón bizonyította, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területen kimagasló eredményeket értek el a halak és a halastavi pecsenyekacsák társításával. Beszélt a jól bevált tavi tápokról, a halválaszték fontosságáról. A Kísérleti Halastavaknak nagy szerepe van abban, hogy a Körösök vidékéről nemcsak nemespontyot, hanem süllőt, növényevő halat és egyéb halféleséget adnak közfogyasztásra. „A korszerű szelekciós módsze- rek-álkalmazása a pontynemesí- tésberi”' .címmel Bakos János, a Szarvasi Kísérleti Halasta/ak tudományos munkatársa A halastavi pecsenyekacsa-'ariás hatása a halhústermelésre címmel pedig Kozma Lajos, a Biharugrai Halgazdaság igazgatója mondott kor- referátumot. Az előadásokat élénk vita követte. Ugyancsak tegnap, csütörtökön nagy érdeklődés kísérte mindvégig a sertéstenyésztési és sertéshús-termelési ankét előadásait. járásban — a szeghalmiban és a békésiben — általános gyakorlattá vált a belvízvédekezés. Szakigazgatási feladatok a brucellózis elleni védekezésben Csaknem száz állatorvos, termelőszövetkezeti elnök és állattenyésztő hallgatta meg dr. Várnagy László egyetemi tanár, az állatorvostudományok kandidátusának előadását a brucellózis elleni védekezés szakigazgatási feladatairól. A nagy érdeklődés érthető, hiszen az állatállomány gü-j mőkórmentesítése mellett, amit 1972-ig kell befejezni, előtérbe került egy ennél bonyolultabb, j összetettebb feladat megoldása: a brucellózis elleni védekezés szervezése. Megyénkben 18 termelő- | szövetkezetei vizsgáltak felül a fertőzöttség megállapítására. Ebből a felmérésből következtettek e veszedelmes betegség elterjedésére. Két és léi millió ember sztrájkol Olaszországban Róma Olaszországban csütörtökön több mint két és fél millió dolgozó sztrájkolt. A legnagyobb- szabésú sztrájk a mezőgazdasági bérmunkások, napszámosok és földművesek több mint kétmilliós tömegének harci akciója: ezen- | kívül Nápolyban több mint háromezer ember sztrájkolt. Köztük a konfekcióipar mintegy kétszázezer munkásnője és negyvenezer állami pénzintézeti alkalmazott. (MTI) VMHHMWHMUWHMMMHHMHIUMMMMMMMIMWMMH Húsz méter magasra emelkedik ki környezetéből Gyula legmagasabb vaskonstrukciója, a vasipari ktsz öntödéjének rekupe- rátora, amely másfél milliós hasznot hoz a népgazdaságnak. Fotó: Esztergály
