Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-15 / 270. szám
1967. november 15. Gondok sora oldódik meg egy csapásra a gyomai Győzelem Tsz-ben Eredményes munkái végez a békési járási könyviár A traktorosok, von tat ósok és a szerelők képezik a szövetkezetek legfontosabb roha mcsapa tát az év közibein jelentkező valameny- nyi nagyobb munkánál. Most, hogy csaknem mindenütt befejeződött az őszi betakarítás és vetés, továbbra is a gépcsoportokra irányul a figyelem. Ugyanis még hátra van az őszi mélyszántás jé része, s kezdetét veszi a tavasza munkákra való felkészülés, vagyis a téli gépjavítás. Ezeknek a tennivalóknak az ismerete ösztökél bennünket arra, hogy leüljünk beszélgetni egy termelő- szövetkezet gépcsoportjának vezetőjével. A választás a gyomai Győzelem Tsz-re ©sett, ahol csaknem négy évvel ezelőtt Giricz Lászlóra bízták a rohamosztag irányítását. — Milyen gondjai voltak akkoriban? — kérdeztük beszél- getésindítónak. — A legnagyobb gondot az okozta, hogy kevés, mindössze 24 erőgéppel rendelkezett a szövetkezet, s alig harminc hozzáértő emberrel. A nagyobb munkákhoz segítséget kaptunk a gépjavító állomástól, de a jelentkező döc- cenőfc arra sarkallták szövetkezetünket, hogy növelje saját erőgépeinek számát. Ez sikerült is. Jelenleg 54 erőgépünk van. Ám még ez is kevés, nem is beszélve arról, hogy ezekhez a gépekhez csak 75 többé-kevésbé jól képzett és lelkiismeretesen dolgozó traktor-istával . rendelkezünk. Képzettsége jóval többnek van ennél szövetkezetünkben, de egjméhá- nyan a dolgok könnyebbik és az anyagi oldalát nézik. Ezek mellett a legtöbb gondot és legtöbb kínlódást, az okozta ed dig, hogy nem rendelkeztünk megfelelő műhelyépületekkel. Az úgynevezett Vörös-malomiba helyeztük el a szerelőket, akik a főjavításon kívül igyekeztek elhárítani az erő- és munkagépek, az állattenyésztési és öntözőgé- pek kisebb-nagyóbb műszaki hibáit is. Kínlódás volt ez, mert hiszen a szerelőkön kívül helyet kellett szorítani a malomépületben az asztalosoknak, kovácsoknak, . a szíjgyártóknak. Emellett raktár is volt ott, és a szövetkezeti gazdák meg a lakosság egy része is ott daráltatott. — Talán új műhelyeket építettek, hogy múlt időben beszélt a zsúfoltságról? — Nem építettünk, hanem november 5-én átvettük a volt Gyomai Gépjavító Állomás hat műhelyépületét. Eddigi tudomásom szerint mintegy 35 különböző képességű szakmunkás és gépszerelő is átjön hozzánk a gépjavító állomástól Kocsis Lajossal, akire a gépműhely vezetését bízta a szövetkezet vezetősége. A megnövekedett létszám és a hat műhelyépület birtokában lehetőségünk nyílik arra, hogy az erőgépek főjavítását is elvégezzük. Ezenkívül sok nagy tervünk van még. Ezekről nem beszélek részletesen, mert még nincsenek teljesen kiforrva. A lényeg az, hogy megfelelő, tágas műhelyeket kapnak most már a szerelők, az asztalosok, a kovácsok, a bognárok. Az úgynevezett Vörös-malomban továbbra is igyekszünk kielégíteni a lakosság darálási igényét, emellett jövőre ott rendezzük be a szövetkezet takanmánykeverék- üzemét. — Ezek szerint könnyebb lesz gépcsoportvezetőnek lenni? — A későbbi idők folyamán minden bizonnyal. Annál is inkább, mert megoszlik majd az irányítással járó sok feladat. Remélhetőleg Szakállas Lajos és Rácz Imre traktoros brigádvezetők is jól be tudják majd tölteni a hivatásukat. Eddig idejük jelentős részét arra fordították, hogy megfelelő embereket keressenek a traktorokra. Ezután nagyobb lehetőségük nyílik önálló traktoros tanfolyamok szervezésére és indítására. Az a tervünk, hogy nemcsak új embereket képezünk ki, hanem a már meglevő traktorosok továbbképzéséről is gondoskodunk. Amint említettem, az 54 erőgép is kevés még. Már folyamatban van két Sz—10O-as és három DT-traktor megvásárlása. Ezekre újabb emberek kellenek, mi tagadás, a meglevők közül is meg kell válnunk egynéhánytól. A 75 traktoros közül én a magam részéről mintegy 60—65-öt tartok olyannak, akikre felelősségteljesen rá lehet bízni minden munkát. A többiek eléggé hanyagok, felelőtlenek. Egyik-másik vagy túlzott alkoholfogyasztása miatt, vagy egyszerűen nemtörődömségből nem jelentkezett munkára 2—3 napig sem. — Talán lazábbra engedték a kelleténél a gyeplőt. — Az is előfordult. A traktorosok közül néhányan azért éltek vissza,. mert tudták, hogy emberhiány van. Másrészt az eddigi jogszabályok nem tették lehetővé az erélyesebb fegyelmezést. Ugyanis amíg egy-egy fegyelmi ügy végigjárta a szövetkezet összes fórumait, addigra vagy elavult, vagy pedig megbocsátás lett a vége. — Hátráltatták-e jelentősebben egyesek kisebb-nagyobb kilengéseikkel az őszi munkád kát? — Nem. Amit egyesek elhanyagoltak, azt pótolták a többiek, az öntudatosak, a fáradtságot nem ismerők. Idejében és jó minőségben fejeztük be az őszi vetést ' és a betakarítást is. Most már a mélyszántásra hajtunk rá, amivel olyan 45 százalék körül tartunk még. A gépjavító állomás is segít időnként, emellett amint említettem, hat saját DT-nk mellé vásárolunk most a napokban három DT-t és két Sz—100-as traktort. Mindenesetre nem kell szégyenkeznünk. A feladatokat általában eredményesen oldja meg a gépcsoport, de hát ez alkalommal inkább a gondokról volt szó, s arról beszéltem legtöbbet — mondta befejezésül Giricz László, akiről az a meggyőződés erősödött meg bennünk, hogy megfelelően tudja irányítani a gyomai Győzelem Tsz egykori gépállomás nagyságú gépcsoportját. K. L Az elmúlt héten vóradónapot ' rendezett a Vöröskereszt és a rae- ! gyed vérkonzerváló állomás Fü- I zesgyarmaton. A község lakói példát mutattak, s összesen 259-en 86,8 liter vérrel járultak hozzá be- teg embertársaik mielőbbi gyógyulásához. Az eredményt nagyban elősegítette, hogy a Vöröskereszt-alap- szervezet mintegy 20 aktívája Nagy Lászlóné titkár vezetésével igen tevékenyein vett részt a szervezésiben. A munkát segítették a körzeti orvosok, valamint dr. Budai János orvos, a Vöröskereszt tiszteletbeli elnöke is, aki előzőleg a különböző munRészletes beszámolót vitatott meg legutóbbi ülésén a Békési Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a járási könyvtár munkájáról. A járás területén a járási könyvtáron kívül, amely megoldja a községi feladatokat is — két önálló községi könyvtár, hét községi könyvtár, két fiókkönyvtár és huszonegy kölcsönző áll az olvasók rendelkezésére. A különböző tömegszervezetekkel és intézményekkel igen jó kapcsolata van a könyvtáraknak, megfelelő segítséget kapnak tőlük a propagandamunkában. A me- zőberényi gimnázium könyvkötő szakköre például sokat segít a községi könyvtárnak. Nagy gondot fordítanak mindenütt a nappali és levelező oktatás kötelező irodalmának beA Békési Vegyesipari Ktsz családi házaknál alkalmazható vaskerítések, nagy- és kiskapuk gyártására tért át. Ez lesz az idén megalakult szövetkezet fő kahelyeken felvilágosító előadásokat tartott. A véradásban különösen szép példát mutattak a szocialista brigádok. Az Aranykalász Tsz brigádjainak tagjai csaknem kivétel nélkül jelentkeztek. A gépjavító állomás három szocialista brigádja is példát mutatott, s összesen 37-en adtak vért. A járműjavító ktsz dolgozóinak mintegy 60 százaléka adott vért. A véradóknak az Aranykalász Tsz erre a napra három munkaegységet irt jóvá, s ezzel kifejezte a véradók megbecsülését. Este a két tsz anyagi hozzájárulásával a Vörös Csillag Tsz éttermében közös vacsorát rendeztek. igen sokat segít a tanulásban reszt vevőknek. A legutóbbi statisztika szerint a járási könyvtár első helyen áll az ezer lakosra jutó kölcsönzés tekintetében. A rendszeresen megtartott különböző rendezvények, író—olvasó-ta- lákozók, szakelőadások igen eredményesen segítik a propaganda- munkát. A továbbiakban szó esett arról, hogy Mezőberényben, Tarhoson, Kamuton és Mezőmegyeren megoldódott a könyvtár elhelyezésének problémája, de ez nem mondható el még a járási könyvtárról, ahol a bővítésen kívül szükség lenne községi fiókkönyvtárak létesítésére is. A végrehajtó bizottság a jelentést megtárgyalva, megfelelő határozatot hozott a járási könyvtár segítése céljából. profilja. A Földművesszövetkezeti Árubeszerző és Értékesítő Nagykereskedelmi Vállalat 8 ezer garnitúrát rendelt belőle, ami három műszakban szalagszerűen készül majd. Ezenkívül 1968-ban öltöző- szekrényeket és pavilonokat gyártanak. A faipari termékek közül továbbra is készülnek biliárdasztalok, sílécek, tekebábuk, iskolai bútorok, politechnikai müheüybe- ren de zések. Ezekből már most több a megrendelés, mint eddig volt. A lakossági szolgáltatás kiszélesítésére a szövetkezet a községi tanácstól üzlethelyiséget igényelt, ahol háztartási gépek javítását vállalják, egyúttal pedig ott értékesítik majd a különböző termékeket is. A szövetkezet új telephelyének kialakítása szeptemberben kezdődött meg, az első üzemcsarnok átadására decemberben kerül sor. Jövőre jelentős létszámnövekedést terveznek. A kerítésgyártásnál főleg női munkaerőt alkalmaznak. Kazahsztánban volt a magyarok őshazája? Magyar és szovjet tudósok kutatják a madiár és a madzsar törzs titkát A füzesgyarmati szocialista brigádok példamutatása a véradásban szerzésére, csoportosítására s ez Vaskerítéseket, nagy- és kiskapukat gyártanak ős&i'téli ajánlafmnk: Férfi felöltő divatszínekben, modern fazonokban Férfi télikabát, teddybeer gallérral 635,— Ft-tól 485,— Ft-tó! Fiú tólikabát, 5-ös nagyság + számonkénti emelkedés 260,— Ft-tól Tweed-kosztüm 420,— Ft-tól 900, Ft-ig Női kordbársony nadrágkosztüm 540,— Ft-tól — 600, Ft-ig Női és bakfis . téliesített habszivacskabát 902,— Ft-tól — 1112,— Ft-ig —3733 Nemcsak a magyar, hanem a szovjet sajtó is közölte: Kazahsztánban, az Ural-hegységtői keletire ismeretlen magyar (madiár) nevű törzsre bukkant egy budapesti tudós. Természetes, hogy a hír nálunk általános feltűnést keltett. A Szovjetunió területén élő madiár törzsről eddig semmit sem tudtunk, s az első közlemény után megcsillant a remény: hátha az ősmagyarok keleten maradt csoportjának leszár- mazottait találta meg Tóth Tibor antropológus. De a bejelentés érthető érdeklődést váltott ki a Szovjetunióban is, hiszen a jelenleg folyó kutatások feltehetően a magyar és a szovjet népek sok, még ismeretlen kapcsolatát tárják majd fel. Talán mindennél jellemzőbb, hogy az egyik kazah tudományos lapban a kusztanáji területen felfedezett madiárokról szóló tudósítással együtt már cikk jelent meg a magyar és a kazah nyelv közös szavairól. flz első hírt érthető óvatosság fogadta nálunk. Több mint hétszáz éve, Julianus barát utazása óta keressük a honfoglalás előtt még a vándorlások során elvált, vagy még előbb az őshazában maradt rokonokat — nem könnyű tehát elhinni, hogy esetleg nyomukra bukkantak. De azóta újabb felfedezés történt: megállapították, hogy a kusztanáji madiár szálláshelytől messze délre, Üzbegisztánban, élnek egy madzsar nevű törzs leszármazottai. Minden jel szerint a madiár és a madzsar egy és ugyanaz a nép. Ezek után jogos igény, hogy a közvélemény már átfogó képet kapjon a kutatásokról. Mert bármilyen tudományos meglepetést is hoznak a következő évek, bárhogyan módosítják a különféle feltevéseket, az megváltoztathatatlan tény marad, hogy eddig több mint ezer férfit és nőt találtak Kazahsztánban és Üzbegisztánban, akik azt vallják, hogy a madiár-madzsar törzsből származnak. S az is tény, hogy a madiár-madzsarok aránylag nem messze élnek a magyar nép feltételezett uráli őshazájától. Kusz- tanáj és az Ural-hegység között a távolság háromszáz kilométer. Tóth Tibor utazásának nem az volt a feladata, hogy a rokonokat kutassa fel. Ismert tény, hogy a magyar őstörténet sok kérdését még homály fedi. Egyebek között a mai napig sem döntötték el meggyőzően: hogyan keletkezett népünk, hol volt az őshaza? Tóth Tibor, aki a Természettudományi Múzeum embertani tárának vezetője, korszerű antropológiai eszközökkel akarta elősegíteni a feladat megoldását. De természetes az is, hogy elsősorban olyan népcsoportokat vizsgált meg, amelyek közelebbi-távolabbi rokonságban lehetnek a magyarokkal. A Szovjetunióban több finn-ugor nyelvű nép él. A hantik, a many- sik és más finn-ugor népek nyelve rokon a magyarral. De rokon lehet olyan csoport is, amely ugyan már nem finn-ugor nyel-
