Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

tW7. október 13. 3 Péntek Aram/lakodalom Z,sadán\jban Felkerül-e a csillag a bejárat ? Óránként 3800 tizdekás csomag vaj készül a gyulai tejporgyárban Terv: juhsajt, savópor és több yoghurt A Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat gyulai tele­pén még tavasszal üzemkép­telenné vált a vajadagoló gép, s azóta Békés megyét Debrecenből látták el vajjal. Nemrég az üzem az NDK- ból új gépet kapott, amelyen bejáratás után óránként mintegy 3800 tizdekás cso­mag vaj készül. Több más jó elgondolás megvalósítására is sor kerül. Így például sűrített juhtej- ből nagyüzemi módon sajtot készítenek majd. Az eljá­rást már nyáron kikísérle­tezték, s az új termék igen jó minőségű, exportképes. Jövőre — az igénytől füg­gően — juhtejpor gyártását is megkezdik és az eddigi­eknél nagyobb mennyiségű yoghurtot készítenek. Érdekes kísérlet is folyik az üzembén. Savóport akar­nak előállítani, ami a penicil­lingyártás fontos alapanya­gát képezi. Magyarországon savópor egyelőre nem ké­szül, ezt a gyógyszeripar külföldről szerzi be. Ha sike­rül a kísérlet — mivel de­vizamegtakarításról van szó =—, a vállalat jelentős össze­get fordít az üzem további fejlesztésére. — Induláskor, az új centrifu­gák bejáratásáig elég sok volt a gond. A termelés nem érte el a várt szintet, ami kedvetlenséget okozott. Most a napi eredmény 110—115 százalék. A centrifugák jól dolgoznak. Ilyen ütemben a lemaradás a hónap végéig pótol­ható. Most már igen jó a munka­kedv is. Sárközi Imre, a Sarkad! Cukor­gyár szakszervezet^-'bizottságának megbízott titkára adja ezt a tá­jékoztatást és megtudjuk azt is, hogy október 1-én munkaverseny kezdődött a műszakok között. Célkitűzése: az egyenletes, biz­tonságos és gazdaságos termelés, valamint a technológiai előírások betartásával a minőség javítása. Tavaly hasonló verseny mintegy 2 és fél millió forint eredménnyel zárult. * Kulcsár János, a termelési osz­tály vezetője fáradtnak látszik. A Körösök mellékéről jelentjük Nagyszabású munka műszaki átadását tartották a napokban a Sebes-Körösön. Jelentős összegű beruházással szabályozták a fo­lyó 44—55 kilométer közötti sza­kaszát. Ezzel megszüntették a kö- rösszakáli és komádi közúti híd közötti folyószakaszon a meder­elfajulásokat, valamint fokozot- j tabb védelmet kaptak a védtöl- tések. A Körösvidéki VÍZIG vízminő­ségi' felügyelete laboratóriumi vizsgálatók segítségével fontos problémát oldott- meg a napok­ban. Ezentúl a Sarkadi Cukor­gyár kondenzvize által ; másodla­gos bomlásra késztetett Bárkás- csatoma vizét megfelelő hígítás­sal beeresztik a Fekete-Körösbe. Az Igazgatóság állandó ellenőr­eiig azt bizonyítja, hogy a Kö­rösön ez sem kémiai, «ton bioló- ‘':ti ártalmat nem jelent. Ötven év hosszú idő egy em­ber életében, a házasság köteléké­ben különösen. Ezt a szép időt érte meg Zsadányban Orbán Ambrus és felesége. Az aranyla­kodalmat a napokban tartották meg a család tagjai, a rokonok és ismerősök, jóbarátok körében. Az asztaloknál ülő mintegy 35 főnyi vendégsereget és az idős házas­párt maga faragta rigmusokkal Balogh György köszöntötte, majd feltálalták az ízletes lakodalmi falatokat, többek között egy ha­talmas fa alakú tortát — Balogh Györgyné remekét —, melynek törzséből három ág nyúlt ki, az idős házaspár három gyermekét jelképezve. — Igen, tegnap elég kimerítő volt a munka — mondja, de mindjárt hozzáfűzi, hogy most már rendben van minden. — Egyenletes a termelés, napi 230 vagon cukorrépát dolgozunk fel, ami 30—32 vagon cukrot eredmé­nyez. — Különösebb gond? — Nincs. Persze mindig lehet­séges valami baj. Olyan ez a gyár, mint az óra, ha valahol hi­ba van, leáll az egész szerkezet. Az üzemzavarelhárító brigádok — mind a három műszakban — résen vannak és az eddigi mun­kájukért csak dicséretet érdemel­nek. Megtudjuk még Kulcsár János­tól, hogy a sarkadiak csatlakoztak ahhoz a munkaversenyhez, amit a Selypi Cukorgyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére kezdeményeztek. Feladat: október 10 és november 11 között a ter­melés túlteljesítése. * Most indítják az egyik berende­zést. Előtte csoportba verődött emberek. — Tegnap megállt az 1-as ter­mékkavaró. Csak néhány percig szünetelt az áramszolgáltatás és ez elég volt ahhoz, hogy 5—6 va­gon cukor besűrűsödjön... Az egészet ki kellett lapátolni. Egy napi munkába került — világosít j fel Borbély Andor, aztán olyan szakszerű magyarázatba kezd, hogy legalábbis technikusnak vé­lem. Mégis megkérdezem tőle, hogy milyen munkakörben dolgo­zik. — Én kérem szivattyúlakatos vagyok. — Honnan tudja mindezt? — Tanultam. Nagyon sokat ol­vasok, szakirodalmat is. Mint pártvezetőségi tagnak tájékozott­nak kell lennem, hogy hozzászól­hassak mindenhez. Tanácstag is vagyok, jó, ha az ember féleletet tud adni a kérdésekre. Az igazi lakodalmi hangulatban a kedves, mosolygós arcú öregek, akiknek hajában már több az ezüstös csillogás — Ambrus bácsi 75 éves, Eszter néni 70 —, röviden elmesélték megismerkedésük tör­ténetét és küzdelmes életük egy- egy mozzanatát. Az aranylakodalmon együtt ün­nepelt az egész család, a három fiú, a hét unoka és egy dédunoka is. A vendégek nemcsak megjele­nésükkel, hanem sok-sok ajándék­kal is kedveskedtek az Orbán há­zaspárnak. Kívánjuk, hogy frissen, jó egészségben érjék el a gyémánt­lakodalmat is. (M. M.) Aztán dicséri még a kampányra való jó felkészülést, a dolgozók szorgalmát és méltatja a gyár fejlesztésének jelentőségét. — Szebb és jobb cukrot tudunk adni a lakosságnak — vonja le mindezekből a következtetést. * Burás István cukorraktár-ve- zető először fellapozza a nyilván­tartását, hogy pontos adatokat szolgáltasson. — Szeptember 1-től 1115 vagon cukor készült, ebből 783 vagon van a raktárban, a többit mór el­szállították a nagykereskedelmi vállalatokhoz. — Export? — Huszonegy vagon £11 készen szállításra. Ezt a mennyiséget folyamatosan növeljük. A Magyar Cukoripartól várjuk a diszpozí­ciót. Burás István legnagyobb gond­ja, hogy a MÁV nem mindig tudja biztosítani az igényelt va­gonokat, s emiatt lassan fogy a cukor, helyesebben, egyre inkább telítődik a raktár. * Kajtor István főmérnök elége­dett az eredménnyel. Véleménye szerint a dolgozók kivétel nélkül elismerést érdemelnek. Azt is el­mondja, hogy a gazdaságok az előre meghatározott ütemezés szerint szállítják a cukorrépát. Különösebb gond nincs. Remény- teljes az 1967—68. évi kampány. Pásztor Béla Amióta gépjavító állo­mássá szervezték a Békéscsabai , Gépállomást, az itteni kollektíva ; még egyik évben sem tudott a megyei élvonalba jutni. Három ízben egymás után csak hajszálon múlott, hogy nem kapták meg az Élüzem cimet. Kétszer baleset miatt, egyszer pedig mert a ter­melési színvonal 0,6 százalékkal elmaradt a kívánalomtól, estek el a megtisztelő címtől. Az üzem ve­zetőségét azóta is behatóan fog­lalkoztatja a hibák megszüntetése. Hogy ez így van, Huszár György szb-titkár szavait idézzük: — A munkavédelem javítására üzemen belül társadalmi bizott­ságot hoztunk létre. A követel­ményeknek megfelelően, minden negyedévben biztonság-technikai vizsgára köteleztük azokat, akik embereket irányítanak. De vizs­gázniuk kell azoknak is, akik olyan munkakörrel vannak meg­bízva, ahol a munkavédelmi elő­írások ezt megkívánják. Negyedévenként általában 30— 35 dolgozótól kérik számon az emberekkel, a munkakörülmé­nyekkel való törődést. Ezenkívül szakosították a munkavédelmi ok­tatást. A dolgozókat speciális szakmájuk munkavédelmére ta­nítják a lehető legmagasabb fo­kon. A több éves következetes munka eredménye talán az idén beérik. — De ezt ne írja meg, mert december 31-ig még egy negyedév van hátra. Egy súlyosabb baleset bizony minden reményünket meg­hiúsíthatja — tette hozzá Huszár elvtárs. Nem szeretnénkaz ördögöt a falra festeni, mikor vissza-vissza kanyarodunk ehhez a mindenkit érdeklő munkavédelmi témához, de az az igazság, hogy az eddigi tapasztalatok a reménykedés gon­dolatával táplálják az itt dolgo­zókat. Tavaly ugyanis 18 baleset fordult elő, az idén pedig eddig mindössze nyolc. Lényegesen csökkent a baleset miatt kiesett munkanapok száma is. Az ered­mény tehát ezért biztató. — Az Szb az év hátralevő ré­szében arra törekszik, hogy a bal­esetek megelőzésére kidolgozott üzemi intézkedési terv mindenhol érvényre jusson. Valamennyi dolgozónk célját tolmácsolom — folytatta Huszár elvtárs —, ami­kor azt mondom, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi évében a Békéscsabai Gépjavító Állomás nyerje el az Élüzem címet. Mi egész évben ezen munkálkodunk. A gépjavító állomáson azért is kaphatott magas fokú szervezett­céget a munka- és balesetvéde­lem, mert a jubileumi versenyben háromról tizenháromra szaporo­dott a szocialista cimért küzdő brigádok száma. — Egymagában ez is kimagasló eredménynek számíthat — kap­csolódott a beszélgetésbe Stefanik András páttitkár, műszaki ügy­intéző —, de ha a brigádok tar­talmi munkáját vizsgáljuk, töb­bet, emberibb dolgokat láthatunk. A forgácsol óműhelyben Szabó Mihály csoportvezető em­lített néhány jellemző esetet: — Gyulafalvi László öntő szak­munkás létére segédmunkás be­osztásba került a lakatosokhoz. A kollektíva szorgalmazására, mivel a gépjavítónál nincs vasöntöde, lakatos szakmunkás vizsgát tett. Az eredményes vizsga után a vállalat vezetősége 50 fillérrel ja­vította Gyulafalvi órabérét. Szé- csi László mezőgazdasági gépsze­relő szakmát tanult. Ebből is vizs­gázott. Egy alkalommal — sokak meglepetésére — azzal állt elő, hogy ő szívesebben esztergálna, mint szerel. Megkapta a kívánsá­gának megfelelő munkakört. A műszaki vezetők jóindulatára az­zal felelt, hogy megszerezte az esztergályos bizonyítványt, köz­ben leérettségizett, most pedig felsőfokú gépipari technikumba jár, természetesen levelező úton. Hozzá hasonló karakterű Andó András is, aki szintén a felsőfokú technikum levelező tagozatán ké­szül a mind bonyolultabb szakmai feladatok megoldására. De nem marad el tőlük Váczi Sándor sem, aki esztergályos létére a mezőgaz­dasági technikum levelező tago­zatán készül technikusi vizsgára. Hogy a brigádban első­nek ki kezdte el a tanulást közép­vagy felső fokon, ma már nehéz lenne kibogozni. Mindenesetre tény, hogy Szabó Mihály csoport- vezető negyedéves tanulója a Szolnoki Gépipari Technikumnak. Talán az ő példája illusztrálja legjobban a tudásra törekvő új típusú embert. Szabó Mihály a felvonógyárból került a gépjaví­tó állomásra. A felvonót azért hagyta ott, mert a három műsza­kos munkabeosztásban nem jutott ereje, ideje a tanulásra. Mostani munkájával bizonyára elégedet­tek az állomás vezetői, hiszen ké­pességének, felkészültségének megfelelően egy egész csoport irányítását bízták rá. A forgácsolóbrigád azonban csak egy az állomás 18 kollektívá­ja közül. — A többi is ilyen lelkes — em­lítette Kocsis Imre üzemgazdász. — Itt van a Vörös Hajnal trak­torosbrigád. ők szeptember 30-ra teljesítették éves tervüket. A lánctalpas szántótraktorok átlag­teljesítménye elérte a 3350 holdat. Ez megfelel a tavalyi egész évi teljesítménynek. Valószínű, hogy a 3350 normálhold munka 9 hó­nap alatt országosan is kiemelke­dőnek számít. Fülöp Mihály br- gádvezető és húsz trakto­rostársa szintén a szocialista cím elnyerésére törekszik. Hozzájuk hasonlítható a szalagszerelő há­rom brigád is, melyeket Szűcs Győző irányít. Ez a három kollek­tíva nem kevesebbre, mint a Szo­cialista műhely cím megszerzésé­re vállalkozott. Eddigi eredmé­nyük: munkájuk olyan színvona­lat ért el, hogy garanciális javí­tásra jóformán alig került sor. A Békéscsabai Gépjavító Állo­máson most már szinte műsza­konként összegezik a tervezett és a tényleges munkateljesítmény közötti különbséget, hogy tudják, az Élüzem cím elnyerésének fel­tételei között hol akad még pó­tolnivaló. A jubileumi munka­verseny eredményeiről Kocsis Imre azt is elmondotta, hogy a vállalt egymillió forint terven fe­lüli értéket eddig 200 ezer forint­tal teljesítették túl. Ez az ered­mény még jelentősebb, ha hozzá­tesszük, hogy az új szociális épü­let környékének rendezésére két­ezer óra társadalmi munka fel­ajánlás is született. Az új létesít­ményben egy korszerű konyhát, ebédlőt, -mosdót, fürdőt és öltözőt helyeznek el. A Békéscsaba! -’éniavitó Állomáson a kiforrott jubileumi munkaverseny eddigi eredményei tehát jó alapot jelentenek az üzem elé tűzött cél elérésében. Remélik, hogy az a balszerencse, amely, évek óta — üzemi szin­ten — kísérte az itteni dolgokat, ebben az évben végre megszakad és azért a sokoldalú szervező, irá­nyító és termelő munkáért, me­lyet a jubileumi évben kifejtettek, cserébe, elismerésként csillagot tűzhetnek az üzem bejárata fölé. Dupsi Károly Ebben D a hónapban E megjelenik a L tudományos T technikai A magazin 631 Negyven nappal a kampány kezdete után a Sarkadi Cukorgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents